Ami lesz és volt június 5-én - A cigánybáró

Nagy örömmel jelentem be, hétfőn, azaz június 5-én az M5-ös csatornán Szinetár Miklós rendezte, idén bemutatásra került, A cigánybáró rögzített felvételét tekintheti meg az otthonülő, de az igényes, kulturális szórakoztatásra vágyó néző. A darab az Erkel színházban debütált.

Információ az előadásról: http://www.opera.hu/v/a-ciganybaro-az-m5-hd-musoran-junius-5-en/

Egy kis ízelítő:

Időpont: 2017. június 5. esti órákban (a felvétel időpontja: 2017. április 2. 11.00)
Helyszín: Erkel színház (minden néző a nappalijában)
Előadás: A cigánybáró
Rendező: Szinetár Miklós
Szövegíró: Jókai Mór regénye alapján
Zeneszerző: ifj. Johann Strauss
Jelmeztervező: Pilinyi Márta
Díszlettervező: Horesnyi Balázs
Koreográfus: Mihályi Gábor, Marosi Edit, Melis László

UPDATE:
Eljött végre a pillanat, igaz, 1 órás késéssel, de tanúi lehettünk végre valahára a történetnek.

Szinetár Miklós egy géniusz, lángész és fantasztikus rendező, aki frappáns megoldásokat alkalmaz a színpadon. Természetesen, ehhez nemcsak ő egyedül járul hozzá, hanem a társulat össze tagja, a zenészektől kezdve, az énekeseken és a tánckaron át, a legkisebb közreműködőig. 

Előzményekről

Megint csak az Operaházban tartózkodtam, amikor olvastam a hírt, hétfőn felvételről megnézhetjük A cigánybárót. Nem csoda, hogy minden öröm ebben a csodálatos épületben ér! Ugyanakkor kicsit nehéz helyzetbe kerültem, hiszen pindurkát keresztülhúzták a számításaimat: pár héttel ezelőtt kiválasztottam a jövő évadra a bérleteimet, többek között ez a Strauss előadás is közöttük volt. Ám, mivel a tv leadja, ezért kihúztam, és csak remélni merhetem, hogy Simon Boccanegra-ra még nem fogytak el a kedvezményes jegyek.... ugyanis a Cigánybáró látni fogom vagyis most már láttam, és a helyébe kell valami más... és mivel a Boccanegra-ban játszik a kedvenc énekesem (Bretz Gábor), nem volt számomra kérdés, hogy ezt a darabot válasszam...

Nem túl előnyös portré Ferenc Józsefről... :D

Ennyit az előzményről, most következik A cigánybáró története és értékelése

Bevezető, vagyis a Nyitány megjelenítése

Nincs róla tudomásom, hogy az élő közönség előtt a nyitány hogyan zajlott le, ugyanis a felvételen kiválóan megoldott történelmi hátteret kaptunk, szépen levezetve, teljes képet kapjunk mikor játszódik a történet. Ha ez nem az operaház gondolata volt, hanem a felvétel készítőké, azt mondom, óriási dicséretet érdemelnek, hiszen nem csak ülünk és zenét hallgatunk, hanem a gazdag és színes történelmünkből egy aprócska szeletet kapunk, szinte mintha egy történelem órán ülnénk, csak sokkal érdekesebben tálalva (persze ez is mint olyan tanárfüggő dolog). A színházban valószínűleg csak ülnénk és hallgatnánk a zenét - számos tapasztalat mondatja ezt velem. Miközben ilyen ügyesen is meg lehet oldani a vizuális világát egy-egy előadásnak, többek között Csajkovszkij: Pikk dáma felvétele volt ilyen hatású, ott a jelenetváltások között kártyákkal játszadoztak... 

A bevezetőben megismerkedünk a múltunkkal, az Osztrák-Magyar Monarchia rövid méltatásával, keletkezéséről esik pár szó, milyen népcsoportokból tevődött össze az ország, milyen nyelven kommunikáltak, milyen volt a hagyományos népviseletük - és ennek van igazán nagy hangsúlya, hiszen a 3. felvonásban teret kapnak a népcsoportok egyedi táncuk bemutatására! Rudolf trónörökös szavait olvashatjuk, illetve magának a műnek a keletkezését! Ifj. Richard Strauss, a keringőkirály egyik látogatása alkalmával találkozott Jókai Mórral, aki igen nagy hatással volt rá. Jókai azonos című művére komponálta meg sikerdarabját.

Azért itt már nem nézett ki olyan rosszul... ez a jól megszokott forma

Az első felvonás:

A háttér ismertetését követően belecsöppenünk egy vándorcirkuszi társulat előadásába. A porondmester, akik végig jelen van, mindent elmagyaráz nekünk, ő a narrátorunk, akit látunk is - és aki kommunikál a közönséggel. A vándorcirkusz, a hálás és nagyon tehetséges (majd később kiderül miért tehetségesek!) népcsoportokból összetevődő közönsége áhítattal figyeli a "Kikiáltó" vagyis  Porondmester és társulatának előadását. Történetük, Mária Terézia idejében játszódik, aki a 3. felvonásban személyesen és hosszabban is tiszteletét teszi a nép előtt... Barinkay Gáspár, egy nemes férfi, aki a török megszállás ideje alatt jól élt, gazdagon élt. Ugyanakkor a kiűzetést követően el kellett menekülnie. Családi hátteréről annyit tudunk meg, hogy csak a 4. házassága hozott "gyümölcsöt", egy kisfiút, akit Alexander névre (a nagy világhódító után) kereszteltek, vagyis ebben az értelmezésben Barinkay Sándor lesz a főhősünk. Aki tulajdonképpen nem más, mint önmaga apja (merthogy a színtársulatnak kevés szereplője van). Sándor visszatér Magyarországra és elbeszéli a múltját (Mert a szív és az ész, Együtt mindenre kész, Mindig előre nézz, Légy merész s célhoz érsz), elkíséri őt az udvari tanácsos és erkölcsrendészeti hivatalnok, egy dokumentumot nyújt át, visszakaphatja a birtokát. De, amikor kimennek terepszemlére, azt tapasztalják, hogy a földeket tönkretették, a kastélyt pedig torzóként átalakították... mindez az új tulaj, Zsupán hibájából fakad, aki arról dalol, ő két dolgot szeret az életben: enni és inni (egészségére!). Hogy biztosítva legyen az átadás, két tanúra van szükség. Egy cigány asszonyra esik a választásuk, illetve a pocakos Zsupán lesz a másik. A nő megjósolja, megfogja találni a kincset, amit keres.  

A pocakos, nem igazán szeretné elhagyni a kastélyt, és felajánlja lányát feleségnek Sándornak. Igazi, családegyesítésre is sor kerül, hiszen a nevezetes lány dajkája a tanácsos felesége, Mirabella, akit a belgrádi csatában elrabolt egy török pasa. Mirabella-val együtt a tanácsos visszakapja a fiát is, Ottokárt, aki énektanár és Zsupán lányának, Arzénának oktatója. Nagy végre megjelenik a színen a hölgy, akire vártunk, de mégsem láthatjuk teljes pompájában, mert kendő takarja az arcát, amit nem hajlandó levenni. Amikor kiderül, hogy mire is "használná fel" az apja őt, megijedvén a kényszer házasságtól, kifejti ő csak olyan férfihoz megy hozzá, aki legalább bárói címet visel. Bár igazából, a zenetanáráért rajong.

Barinkay a cigányok között - a csavar pedig a következő: jól bevált módszere Szinetárnak, hogy a színpadi közönségét, a kórust, átalakítja. Itt a Porondmester mondta ki: ha már olyan jól énekelnek, táncolnak, öltözzenek be cigánynak, és a későbbiekben gázsi is üti a markukat - szert tesz a bárói címre és megismerkedik a szerelemmel, Szaffi cigány-táncával elbűvöli (nem mondanám kifejezetten cigánytáncnak, inkább a zenéje fejezi ki a kultúrát),  ám ez a bárói cím megvetésre kerül Arzéna által, továbbra sem hajlandó hozzámenni.

A második felvonásban: 

Időközben a cigányok között a jósnő lányában találja meg a másik felét Sándor. Szabadon, összeházasodnak (Ki esketet, oh, mond ki hát!), amit az erkölcscsősz nem tart túl illendőnek... (ismét történelmi szál: akkoriban az erkölcsrendészet nem nézte jó szemmel, ha két ember esküvő előtt, együtt háltak...) Ekkor szerencsénkre megérkezik a magyar huszár és toborozó katonái, akik új jövevények után kutatnak. Rendkívül látványos a magyar huszártánc előadás, szinte egyszerre mozogtak, szinkronban. A darab egyik legszebb pillanata volt. Mária Terézia megérkezése nagy esemény, az Erkel Színház színpadhoz közeli erkélyéről buzdítja a népet, védjék meg az országot és bejelenti, hogy bizony ismét várandós... :D Ugyanakkor, hogy ne legyen minden olyan szép és jó, fény derül Szaffi múltjára, nem a jósnő tulajdon lánya, hanem hercegnői sarj. Ettől teljesen kiakad a cigánybáró és beáll katonának, Zsupák és Ottokár mellé (akik toborozó nedűből ittak és akaratukon kívül kerültek bele a csapatba). Szaffi értetlenkedik - én is - a hadsereg csatába indul.

A harmadik felvonás:

A bécsi udvarban játszódik, korhű jelmezekben, nagy abroncsos ruhákban, emeletes parókákkal a fejükön jelennek meg a szereplők. A győztes katonákat fogadják, illetve Mária Terézia ismét feltűnik, immáron viszont hosszabb ideig uralkodhat a színpadon. Strauss-t ekkor még nem ismeri, pedig a Porondmester elmeséli, hogy Bécsben, nincsenek is olyan messze egymástól a szobraik. A királynő gyakorolja a kegyet (ez Mozart-ra vonatkozik) és meghallgatja a katonák történeteit, illetve teljes mértékben átéli a "Tavaszi hangok" című Strauss kompozíciót, ami most szöveggel közösen hangzik fel  Arzéna torkából. Az ária rész mindenkiből heves érzelmeket vált ki, igazán lenyűgőzőnek tartják a nő hangi adottságait. Megtudhatjuk például, hogy a királynő is egykoron szeretett volna színházban énekelni, és, hogy mindig is szerette ezt a műfajt. Ekkor kerül terítékre a Kék Duna keringő új variációja. Végül Zsupákról és Ottokárról is szó esik, ki milyen szolgálattal ért el sikert, illetve a cigányokat is méltatja a toborozó katona, vagyis Homonnay János (nem a Zsolt!) milyen ügyesen forrasztották meg az ágyukat.... Szaffi is feltűnik, bár az ő ruházata merőben más, szivárvány színű ruhát visel, és hatalmas rózsákból álló párta díszeleg a fején, de miután újra egymásra találnak Barinkayval, leveti öltözetét, és ismét egyszerű cigány lány lesz, hiszen Barinkay is egyszerű vándorlegény szeretne maradni, aki folyton folyvást visszavágyódik a cirkuszba... Így ér véget a történet....

Jah, igen a kincs - nos, a nászéjszakán valóban felfedezik a ládát, de másnap tovább is adják a katonáknak, mint zsoldot. Ágyő, gazdagság! Üdv, léha, egyszerű élet!

Szereplőkről

A porondmester: Ha igazán jól csinálja, a nézősereg hálás lesz. És úgy tűnik Hábetler Andrásnak ez remekül sikerült. 2. felvonásban képes volt enni is egy piros lábosból és elfekve köszönteni a közönséget... nagyon vagizott... A történések megértéséhez a porondmester jelenléte szükséges.

Barinkay Gáspár és a rá megszólalásig hasonlító fia, Barinkay Sándor: Kiss B. Attila megjelenése ellenszenves volt számomra, vagyis nem igazán tudtam vele azonosulni, mit miért tett, arra persze van magyarázatom, de mint férfi engem inkább taszított volna, Sem vonzott. nem igazán tudtam megkedvelni a karaktert az ő tolmácsolásában. Hangilag nem volt kifogásolható. 

Szaffi, a cigánylány: Szakács Ildikó - különösebben nem tudok rá sem rosszat, sem jót mondani. Elfogadható volt. Ugyanakkor nehezményezem, hogy kiszedette a szemöldökét, ezáltal a szépségéből sokat lefaragott...

Czipra vagyis a jósnő: Wiedemann Bernadett. Igazán elgondolkoztató volt a szövegi része a történetben, sok igazságot, sok sajnos - általános jelenségeket - mondott a cigány néppel kapcsolatban. Ő a filozófiai részt merítette ki. 

Zsupán: Bátki Fazekas Zoltán - kicsit látszott, hogy a színésznek nem akkora a hasa, mint amekkorát gondoltak neki... az ő jelentősége sem nagy, de persze fontos a szerepe, mert miatta és a gyermeke miatt jönnek a gondok....

Arzéna: Röser Orsolya - szinte már elkerülhetetlen, hogy ne csak a Madáchban,a  Fantomban lássam folyton, hanem már az operákban - lévén, hogy operaénekesnő - is egyre másra feltűnik. Röserre hirtelenjében nem is ismertem rá, amikor lerántotta magáról a fátylát. Tulajdonképpen csinos összhatást nyújtott a szépen dekorált hajával és amúgy a maga módján. Az ária rész neki tulajdonítható a 3. felvonásban, és le a kalappal előtte. Kellemes volt a hangszíne. Minden elismerésem a hangi kvalitásait illetően, teszem azt hozzá, hogy a játék is kifogástalanul ment neki.

Nem mindenkit méltattam most.

További érdekességek:

- A darabban utalások történnek: "ez csak egy operett". Köszi, hogy mindig figyelmeztetsz!

- Hova helyezzem a korban? - kérdés akkor vetült fel bennem, amikor képbe hozták a János vitézből (enyhén képzavar, mivel az M2-ön meg a rajzfilmes János Vitéz ment pont egyidőben) idézgettek, ráadásul a királynő is - de ő nem is ismerhette Petőfiéket... de rávágta, hogy tudja, onnan idézet...- ez kicsit zavaros volt
- Szintén gyakori hangzatos kijelentés, azaz a főszereplő vissza akar térni a vándortársulathoz, ahol dolgozott, mert a szabad élet ezen formája tetszik neki és itt érezte magát boldognak.

Díszlet, Látványvilága

A díszlet rendkívül ötletes, és tökéletesen beleillik a történetbe, egyáltalán nem találhatjuk kirívónak. Mindvégig fontos funkciója és jelenléte van, az Erkel forgószínpadára helyezett szerkezet időnkétn körbe forog, csakhogy újabb helyszínre kalauzoljon minket.

Jelmez

A 18. század és a 19. századi kevertség jellemzi, hiszen kerettörténetről beszélünk, míg eredetileg a kiegyezést követő időszak a jelen, addig a történetben Mária Terézia kora (1740-1780 között) elevenedik meg a színtársulat előadásában. Kedvenc jelmezem nem igazán volt, talán a királynő pompás jelmeze a 3. felvonásban.

Koreográfia, kiemelten a Kék Duna keringő

Az Osztrák-Magyar Monarchia egy igazi, különféle nemzeteket összeolvasztó tégelynek volt tekinthető. Ezen múlt, a más kultúrák megelevenedését, részben a jelmezek segítették, részben a leleményes koreográfia a Kék Duna keringő alatt, ahol megjelentek: osztrákok, lengyelek, szerbek, horvátok és zsidók. Jellegzetes táncaikkal fellépve ízelítőt kaphattunk gazdag kultúrájukból. Az alapötlet és a megvalósítás is nagyon ízlésesre sikerült, kifejezetten szimpatikus volt, hiszen a beállás, vagyis a dal első taktusainak felcsendülésekor, a "bécsi balett" táncosai állnak fel, jellegzetes klasszikus balett vonásaival. A néző ekkor azt gondolhatja, hogy jön egy "unalmas" balett-betét, de szerencsénkre nem folytatódik és csak megszakításokkal szállingóznak vissza a színpadra a balett-táncosok, mivel megváltozik a zenei alap, a Kék Dunát átalakították más és más hangzásúvá, vagyis az adott nemzet jellegzetes zenei motivumaival díszítették fel a jól ismert keringőt. Ezáltal zeneileg és tánc szempontjából is egy teljesen más dallamot kaptunk. Nagyon látványos és a huszár tánc (2. felvonás, toborzáskor) mellett ez volt a kedvenc jelenetem.

Jövőre is látható: http://www.opera.hu/musor/megtekint/a-ciganybaro-2017/
Képgaléria (képek is innen származnak): http://www.opera.hu/v/a-ciganybaro-kepgaleriaja

Érdemes meglesni a darabot, én már kivettem a közvetítésnek hála a bérletből, de felejthetetlen élményt adott, így jó szívvel merem ajánlani ezt a Szinetár rendezést. Mert ha más nem mindig kecsegtet is művészetével az "öreg" rendező úr mindig hoz valami újat, valami eredetit!