2017. július 5., szerda

Elragadt a hév... vagyis nem! A villamos!

Beszámoló a Premierről

Időpont: 2017. június 17. este 19.00-től
Helyszín: Erkel Színház
Előadás: A vágy villamosa
A darab hossza: 2 és fél óra



A szereposztás, alkotógárda:



Úgy tűnik velem lehet a baj, és nekem van ízlésficamom, mert bizony ez az előadás nekem egyáltalán nem tetszett! Sőt, kifejezetten idegörlő volt! Pedig imádom az Erkelben rendezett produkciókat, eddig sosem éreztem, hogy csalódás lett volna egyetlen egy előadás is, amit itt láthattam. De ez pusztító volt!
Rosszul beállított hangtechnika, ami az Erkel színházat sosem jellemezte, a zene túlharsogta a nézőteret, ez mégsem jelentett senki számára "fülfájdalmakat". Kortárs balett vegyítve néhány elem erejéig a klasszikus balettel. A zenéje viszonylag jó, de mégsem annyira élvezhető. Aki az opera promóciós videóit szokta vágni, nagyon eltalálta a dallamot, amit bele kell a reklámba tenni. Ez a jazz stílusú dallam olykor visszatért.

 Lássuk a vidit:


Dés László szerezte a zenét (hangfelvételről ment, nincs élőzenekar), a koreográfia Venekei Marianna munkáját dicséri.
A darab története szerint két testvérpárról és a férfiakhoz fűződő kapcsolatukról szól. Kezdetben két kislányt (Blanche és Stella) láttunk a színpadon játszani, a gyermeki mozdulatsorokat a felnőtt megformálók kellőképpen visszaadják, ezáltal ábrázolva, hogy múltjuk összeköti őket. A vasútállomásról New Orleans-ba megérkezett testvér (Blanche), nehéz és fájó emlékeket cipel, amiktől még családja társaságában sem tud szabadulni. Gyakran visszatérő karakter, az egykori jegyes, Allan (a múltban öngyilkos lett, mivel egy báli forgatagban kiderült róla, hogy meleg. A darabban végigkíséri Blanche megpróbáltatásait). Ráadásul az érkezését a húgának férje nem fogadja jól, irritálja a nő egész lénye. (Meg kell jegyeznem, hogy nem véletlen, hogy végül végül megerőszakolja Blanche-t. Engem is zavart a provokációja, pl. a parfümmániája, kelleti magát a "szobában", kihívóan táncolt férfiak társaságában.) A kettejük közötti konfrontáció a darab végén csúcsosodik ki, ekkor kerül sor az erőszak jelenetére... Blanche, a történet kibontakozása során, a saját múltjában őrlődik. Vívódásait nyomon követhetjük a táncstílusában. Magát okolja, hogy a szeretet férje már nincs vele, (vizuális ábrázolás az öngyilkosságnak: egyik kezével a másikba beledöf - holott Allan pisztollyal vetett véget életének), bánatát italba is fojtja... Ugyanakkor rátalál a boldogság újból, Mitch képében. Csakhogy a durva sógor kideríti a nővér bűnös múltját, matrózok szajhája volt egy időben - ez a kép olyan nyomasztó és elviselhetetlen a szerelmes fiúnak, számon kéri a nőt (azt hittem a sógor fogja hajigálni a bútorokat, de megtette helyette a Mitch), végül otthagyja, miután a beismerő vallomást megkapta... A befejezés kicsit idegesítő volt számomra, hiszen, egytől-egyig minden szereplő visszatér a színre, az ensemble tagjaival egy nagy tömeget alkotva, a szennytől és bűntől bemocskosodott, kádban fekvő nő körül, táncot lejtenek... Azt hittem felvágja az ereit és vége a darabnak, ellenben nem, még a nagy táncos jelenetet követően, a tömegből kiválik Blanche egyetlen menedéke, Allan alakja, aki karjaiba veszi a nőt és magával viszi a túlvilágba... Szomorú, de nem igazán érzünk sajnálatot. Inkább döbbenetet és egyfajta elégedettséget érezhetünk távolodó alakjuk és a darab iránt. A lezárás megfelelő és nem érezzük, hogy hiányozna valami plusz. Sajnos, ez egy szomorú előadás, derűt, könnyedséget a táncok esetében várhatunk, de a lelkivilágunkat megterhelheti. Akár...

 A történetről részletesebben itt olvashattok:
http://www.opera.hu/musor/megtekint/a-vagy-villamosa-2016/eloadas-201706171900/


 Újdonságok:
- A balett-táncosok általában szótlanul lejtenek végig a színpadon, nem ismerjük a hangjukat, mivel elsősorban a mozdulataikkal varázsolnak el bennünket. Itt egyszer megszólal a férj, vagyis Stanley, aki ezt azért teszi, mert előzőleg megütötte a feleségét, mivel a nővérét akarta megvédeni az iszákos férfitól.
- A bőrönd - a táska annyira érdekes volt, hogy mindenkinek kellett: a járó-kellőknek, Stella-nak, Stanley-nek... Bizonyára a táska tartalma többet rejtett magában, mint, amit mi láthattunk (mondjuk a gázsit a rejtett zsebekben...)
- Blanche visszatérő mozdulata, ahogy melle előtt tartja a jobb karját, és a ballal belecsap, szimbolizálva így Allan halálát.
- Szintén, nem túl sűrűn halljuk lélegezni a szereplőket vagyis a táncosokat. Ezt itt megkapjuk, ugyanis Blanche-nak vannak magányos vagyis szóló jelenetei, és itt hallhatjuk, hogy lélegzik. ugyanez visszatér, és ott már a megpróbáltatás és a félelem miatt halljuk lihegni, amikor az erőszakra sor kerül.
- Az iszákos palik dobolnak az asztalon - ez zavart, szinte úgy éreztem, mintha Bartók Cselesztákra és egyéb ütőshangszerekre írt művét hallgatnám... 
- A közönség sorai között járkálok, mert az olyan menő! - mozzanat itt is megtalálható az előadásban, ugyanis Stanley egyik barátja onnan érkezik és a nézőtéren át távozik.
- Rettentően tetszett, a puszidobás, miközben egy magasat ugrott a táncos, Mitch így fejezte ki, hogy tetszik neki Blanche.

Azt hiszem ennyi érdekességgel tudtam szolgálni. :)

Szereposztásról:
Nem méltattam eleddig, mert mindenki odatette magát, és rendkívül dinamikusan, lelkesen lejtettek a színpadon. Külön öröm volt számomra látni és megélni Carulla Leon Jessica tánctudását, akit korábban a Csodálatos Mandarinban vártam a lány megformálójaként (ez az opera bérletes kártya miatt volt így). illetve nem Radziush Mikalait, aki ugyan most a saját neméhez vonzott, mégis magas alakjával, kiváló, finom tánctudásával, lenyűgözte a közönséget. Az erőszakolót alakító, Majoros Balázst korábban kedvenc balerinám szúrta meg egy tőrrel (Forrá: A kalóz, Tanikpayeva Aliya), ezúttal sem volt pozitív a szerepe.

A jövőre való kilátások, a darab lehetőségei
Mivel ez egy bemutató volt, még akár változhat is a kialakult kép a darabról bennem, feltéve elmegyek másodszorra is megnézni. Mondjuk, nem lenne baj, ha egy másik szereplőgárdát fognék ki, de a jelenlegiek is hordozhatnak újdonságot magukban. Ahhoz nem fér semmi kétség, hogy ezúttal nem vettek meg kilóra, nagyon nem tetszett... A balett, az idei évadban szerepel, az állandó repertoárba nem került be. Tehát időszakosnak tekinthető. Legközelebb 2018 április-május hónapokban látható az előadás az Erkelben.

Sajtó eseményről is egy videó:



Érdekesség, olvasnivalók:

Saját fotóim :)
Színpadkép: bal oldalon a konyha/öltöző - jobb oldalon az ágy

Azért érdekes a kép, mert az oldalról látható úr, nem más mint Szinetár Miklós, az Operaház egykori igazgatója és jelenlegi rendezőinek egyike (bizonyára meghívót kapott a premierre)
Ha jót akartok egyszer sem, de ha hajt, sőt űz benneteket a kíváncsiság Nézzitek, meg! De csak módjával, és utána ne mondjátok, hogy nem szóltam előre! ;)

Amúgy rendkívül nyomasztó, vontatott, unalmas, és olykor leül a sztori...meg kell jegyeznem, amikor a rádiós jelenet zajlott, hálás voltam a későbbi erőszakos manusnak, hogy szétverte a rádiót, iszonyat harsányan és idegesítő zene bömbölt a készülékből....
Bejegyezte: dátum:
Címkék: , , ,

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)