A szökőkútból sosem apad ki a víz, hiszen a kán siratja kedveseit általa...
Időpont: 2018. márc. 16. 19.00-22.00
Előadás: Rosztyiszlav Zaharov / Borisz Aszafjev: A bahcsiszeráji szökőkút
Koreográfus: Rosztyiszlav Zaharov
Műfaj és nyelvezet: Táncköltemény három felvonásban
Link (cselekménnyel együtt): http://www.opera.hu/musor/megtekint/a-bahcsiszeraji-szokokut-2017/eloadas-201803161900/
A bahcsiszeráji szökőkút című darab nagyon különleges. Részben az idei évadban a változtatások okán háromszor is megnézhettem volna, csakhogy pont a középső vagyis második alkalomra sikerült egy jó kis náthát összeszednem, így nem tudtam részt venni rajta, ellenben szóljon ez a bejegyzés a premierről és majd a harmadik (most második) előadásról.
Amikor a bérletet váltottam, számítottam rá, hogy esetleg a számomra nem kedvező szereposztással fogom elcsípni. Miután kiderült minden név, világossá vált számomra, hogy hiába vettem két különböző alkalomra jegyet, mindkettő esetben az Opera úgy intézte, hogy ne a kedvencekkel lássam... sajnos. Ámbár, a Rosszul őrzött lányt nem tudták bemutatni a színházban, az előadásokat átírták, így kaptak egy plusz Bahcsit és egy plusz Sylviát. És ez utóbbi Bahcsi volt a premier előadás, amin már azok léptek fel, akikkel megszerettem volna nézni.
Első alkalom: A páholyom a jobb oldali 3-as volt, közel a színpadhoz, jó látási körülményekkel, ugyanakkor a harmadik széket bitoroltam, előttem egy anya-lánya páros foglalt helyet. Ők a második felvonás végén, úgy döntöttek távoznak, ezért felajánlották a székeiket. nagy örömömre, hiszen jobb, tökéletesebb rálátásom nyílt a szereplőkre. Második alkalomból már karzat bal oldalán ültem, középen, közösségi érzésem volt, jókedvű, idős hölgyek vettek körül.
A darab története szerint Girej kán a bahcsiszeráji szökőkútnál sír, elvesztette mindkét nőt az életéből, egyet, akibe halálosan szerelmes lett és egy másikat, aki első felesége volt, mégis megölette, mivel az előző életére tört... Mária, az ártatlan karakter, frigyre lépésre készül szerelmével, Waclaw-val. A lány apjának udvarában ezt a menyegzőt ünneplik, amikor váratlanul megérkeznek a tatárok, felégetik a kastélyt, megölik a férfiakat, a nőket elhurcolják (rabszolgának akár...). Mária kendővel takarja be magát, elrejtse arcát a férfiak elől. Waclaw védeni próbálja a megérkező Girej kán elől, de amaz leszúrja a szerelmes fiút, és a lány elé lép, lekapja róla a kendőt és olthatatlan vágyra ébred iránta... A kán palotájában pezsgő élet folyik, megszemlélhetjük a kán rengeteg feleségének vidám táncát, szolgák hajbókolását, ugyanakkor feltűnik egy impozáns és gyönyörű jelenség, a kán első felesége, Zaréma, aki tükörben csodálja szépségét, szolgák hada követi, fogják neki a tükröt és a palástját... bevonulása figyelemfelkeltő. Pár perccel később megérkezik maga a kán és a katonái a szerzett zsákmányokkal, köztük Máriával. Zaréma, mivel látja a rajongást, és a kánt még az odaadó üdvözlése sem hatja meg, elkeseredve próbálja felhívni a férfi figyelmét magára, de minden egyes kísérlete kudarcba fullad. Nem kell a kánnak senki más, csak a hajadon, akit szerelmétől elszakított. A harmadik felvonás elején megtörténik a baj, Zaréma hátba szúrja riválisát, előtte ide-odarángatja, mert nem tudja felfogni, miért ez az üde teremtés kell a kánnak, és őt miért nem méltatja már? (Mária egyedül léte alkalmával a múltba réved, a kán pedig megpróbálja ágyba csalogatni...de ez nem siekrül neki). Zaréma gyilkos tettét a kán nem viseli, de leszúrni képtelen... Úgy tűnik ezzel a záróképpel befejeződik az előadás, de igazából van folytatás, a karmester jelzi ezt a közönség felé, hiszen a java még csak most következik! Amikor ismét szétrebben a függöny, a palota nagytermében vagyunk, ahol ítélet születik Zaréma felett, le kell ugrania az épület ablakából. Látványos táncot itt találunk, lenyűgöző dinamika, mozgáskultúra jellemzi a férfi tánckar mutatványait. Leesett az állunk, és ekkor arra gondoltam, hogy a páholytársaim, mennyire bánhatják majd, hogy erről lemaradtak! Sodródó, lendületes, egyik pillanatra sem hagyták abba a mozgást, egész lényük átalakult. Káprázatos volt, ha néha kicsit leült volna a történet, itt rengeteg "fáradalmunk" megtér. Egyszerűen lenyűgöző! A kán ismét a kúthoz tér, mint az első felvonás legelején (készüljünk, hogy a nyitány itt is hosszú - nem értem, miért nem lehet belevinni valami színpadi képet ezekbe az unalmas 5-6 perces nyitányokba...), megidéződnek a nők, először Mária alakja, majd Zaréma. Egyikhez vonzódik, a másikat eltaszítja magától. A boldogtalan sorsa megpecsételődött...
Szereplőkről
1. gárdám - 2. gárdám
Melnik Tatiana nemrég tért vissza a színpadra, mindig csodáltam, hogy mennyire szép alakú nő, vékony, mutatós lábakkal. Forgásai szépek, tiszta karaktert hozott, van egy jellegzetes széles mosolyú szájtartása, amit itt is használt. Ugyanakkor az első felvonásban nem sikerült neki a pozícióját megtartani, zenére megérkezni és elmozdulás nélkül megállni. Nem feltűnő probléma, de egy gyakorlott balerinának ezt már sikeresebben kell koordinálnia. Igazából nincs sok mutatnivalója a karakterének, nincs 32 forgása, csak egy színpadot körbe táncoló, hosszabb ugrásokból, pörgésekből álló kombináció. Ledöfését követően sem volt túl életszerű a mozgás, de kellett a drámai hatás, amikor hátba döfik, csússzon le az oszlopról nagyon lassan...
Zarémát alakító Tanykpayava Aliya-val, mivel kedvenc, valószínűleg kivételeznék vele, mégsem teszem, mert aki tud, az tud. Aki csodálatos, az csodálatos, és ő maga volt a tökély! Talán a karakter, az igazi, kedves jelleméhez nem áll annyira közel, de ahogy előadta a szerencsétlen asszonyt, akit leváltottak egy fiatalabbra, nos, az kiemelkedő volt! Színészi képességei csodálatra méltóak és elhiszem róla, hogy a karakter odaadással volt férje iránt, hiába taszajtotta amaz el magától, ő akkor is szereti, és mindig is szeretni fogja. Ezért nem is tudok rá haragudni, hogy Máriát hátba szúrja. Sajnos, a féltékenységünkben sokszor elragadtatjuk magunkat, és bűnbe esünk, mivel az érzelmeink kontrollálnak bennünket és nem tudunk racionálisan gondolkodni. Ez a helyzet áll fent itt is. Aliya tánctudásáról, szintén szuperlatívuszok elmondására késztet engem, nem volt kilengése, minden ugrása bravúros érkezéssel zárult. Gyönyörűen táncol, és ezért örömömet lelem benne, ha őt láthatom az Opera vagy az Erkel színpadán. Egyszer, személyesen megdicsértem, mert a Hattyúk tavában nyújtott alakításáért oda és vissza voltam! Zaréma, vagyis Aliya brillírozott. Sajnáltam, hogy a darab végén mégis megölték...
Leblanc Gergely (Waclaw) az első felvonásban volt aktív, amíg le nem szúrták. Jelentősége a nagy ugrásokban volt, hárfázott is (ami szimbolika, összeköti a két szereplőt Máriát Waclaw-val, szerelmük szimbóluma a hárfa).
Girej kán (Apáti Bence) sem táncol olyan sokat, hogy az említésre szorulna, egyszerűen ő a főszereplő, mégis nem sok minden táncmozdulat bontakozik ki általa. Vendégművészként tért vissza az Erkelbe.
Második szereposztásról
Március 22-én láttam velük is, és megint egy nagy élménnyel távoztam. Szükséges volt a majdnem egy hét kihagyás, hiszen így jobban tudtam azonosulni a darabbal, jobban lejött az újdonság hatása. Felméry Lili tudja a korlátait, míg Melnik Tatiána saját magát próbálta überelni, az első felvonásban Mária az apja kérését helyben hagyva, szólót táncol a menyegzőn, a dallam befejeztével a balerinákra jellemző pihenő pózba helyezkedett Lili, mígy Tatiana spiccen próbálta a dalt befejezni, de kiesett a mozdulatból. Lili karaktere tiszta és üde, ezért nagyon tetszett a szerepformálása, csodálatosan harmonizáltam Balázsi Gergő Árminnal, kivel a való életben egy párt alkotnak. szépek voltak. Girej kán (Kekalo Iuri), most még inkább semmitmondóbb volt, mint Apáti Bence felfogásában láttam. Nem volt letaglózva a lefátyolozott Lilitől, köpenyt sem tudott úgy rángatni...nem tudom, a kánnak, amúgy sincs nagy színpadi táncos jelenetei... Sarkissova Karina, fantasztikusan táncolt, jól adta elő a szenvedő és kétségbeesett asszonyt, aki a többi feleség és a rabszolgák gyűrűjében sírva veszi tudomásul, hogy a kán már nem szereti. Ragaszkodása mégsem volt annyira megfogó, mint Aliyánál. Ez utóbbi művésznőt sajnáltam, Karinának az arca az, ami nem teszi megkedvelhetővé számomra a karaktert, az biztos, hogy fantasztikusan táncol, de nem adja vissza azt az érzelmi minőséget, mint kolleginája. Ellenben, a letaszajtás előtti pillanatai megragadóak voltak. A tatárok tánca ezúttal hibádzott, de nem volt rossz, sőt ugyanolyan pezsdítő volt, viszont az első, premier előadáson volt számomra a csúcsteljesítmény .
Zene
Andalító dallamok, sokszor halljuk a hárfát (Mária esetében, aki siratja egykori, boldog életét és a szerelmét) működni, mégis a tapsrendnél a csellós és az első hegedűs érkezett a karmester után a színpadra, nyilván, hiszen a hárfás nem tudta volna felvinni a böhöm nagy hangszerét...
Koreográfia
Figyeltem a részletekre, a "tömegjelenetek" (az esküvőre meghívottak kara, a kán feleségeinek gyümölcsös előadása, a férfikar jelenetei) szépen voltak ábrázolva, a közös nagy tánckari táncok. Az izgalmak akkor hágtak a tetőfokra, amikor felgyújtották a palotát, nemcsak kard párbajok zajlottak, de a zene is erősödött, igen látványos volt. Ugyanakkor számomra a harmadik felvonás férfi tánckar együttes, sodró lendületű, és igen-igen hajmeresztő mutatványaival tette fel az egész műre a koronát. Nagyon tetszett! Érdemes volt megvárni ezt a felvonást. Szólótáncok közül természetesen Zaréma dominált, illetve érdekes volt a kán második feleségének mozdulatai. Mária és Waclaw párosa egykezes felemeléssel bűvölte el a közönséget még az első felvonás örömtelibb pillanataiban. Mindenképpen mozgalmas, látványos volt, és megfigyeléseim alapján, nagyon sok esetben spiccen álltak, sűrűbben, mint korábban. Mozgalmasak a tömegjelenetek: a palota vendégseregének örömtánca, a különleges kardos táncok - férfi és női részről, a palota felégetése és a tatárok támadása az 1. felvonásban, a rabszolgák és a kán feleségeinek "spicces" lépéseik, a második feleség "békélj meg a helyzettel, le lettél cserélve" tánca, 3. felvonásban egyértelműen a tatárok tánca teszi fel a koronát a darabra.
Bizonyos vonásokat felfedeztem korábban látott darabok ismert mozdulatsoraiból, - mivel az előadás a következő évadban is látható, - felsorolom az adott jeleneteket és mit kell figyelni:
1. felvonás: Mária és Waclaw duettjei, pas de deux. Egymás mögé állnak, és egyenes karral kilengenek jobbra és balra - utalás a Szilfid jelenetére, ahol a sál miatt történik hasonló mozgás. Emelés egy kézzel - ez a Don Quijote óta jött be, a két szerelmesnek volt nagy pillanata. Szerelmes összebújás és a színpad előterébe lépkedés, lassan - Diótörő, amikor elbúcsúztatják a hópelyheket.
2. felvonás: A rabszolgalányok első megjelenése a színen, Hattyúk tavára emlékeztető belépő és egyszerre mozgás, második előadásomnál igen, látványos volt.
3. felvonás: Gisella-ban egy lábon forog a táncos, itt Zaréma és a második feleség teszi.
Ökölbe szorított kéz - nem ismert, csak a jellegzetessége miatt érdekes - az ökölbe szoírtott kézzel körbe forgás régi változatban feje mellett forgott, most lejjebb, tesük előtt tartva kezüket forognak a Zarémák.
A leglátványosabb tánc, a tatárok, Bolshoi balett által:
https://www.youtube.com/watch?v=s1HXc19D66g
Díszlet: Korhű és szépen kidolgozott, aprólékos kimunkálás a falakon. Máriáék palotája, a Kán palotája. Az évekkel korábban bemutatott előadás díszleteit újították fel.
Jelmez: Csillogó-villogó. Lenge öltözékek, kornak és a kultúrának megfelelő öltözékek.
Szimbolika itt is felfedezhető, fehérrel ábrázolják Máriát, ártatlanság jelképe, Zarémát pirosban, a vér, a gyilkosság motívuma.
Elégedetlenség:
Ilyen érzésem is volt. A darab felvonásai kb. 40-45 percesek, köztük rettenetesen hosszú szünetekkel. Az első felvonás után 35 perces volt a szünet, ami általában 20-25 szokott lenni. Félő, hogy a díszletek mozgatása, a berendezkedés, esetleg a táncosok feltöltődése szempontjából volt szükség erre a hosszú pihenőkre. A többi kimenő 20 percig tartott.
Korábbi feldolgozás, az Operaház színpadán már a darab szerepelt, réges régen. Akkoriban Máriát Orosz Adél, Zarémát Lakatos Gabriella és Girej kánt Fülöp Viktor táncolta. Íme:
https://www.youtube.com/watch?v=M_2D3JMNC3I
Úgy gondolom bravúros előadás, csütörtöki alkalomról is lesz beszámoló ebben a bejegyzésben! A balett-et érdemes megnézni, még van két alkalom: március 22 és március 23.
Link (cselekménnyel együtt): http://www.opera.hu/musor/megtekint/a-bahcsiszeraji-szokokut-2017/eloadas-201803161900/
A bahcsiszeráji szökőkút című darab nagyon különleges. Részben az idei évadban a változtatások okán háromszor is megnézhettem volna, csakhogy pont a középső vagyis második alkalomra sikerült egy jó kis náthát összeszednem, így nem tudtam részt venni rajta, ellenben szóljon ez a bejegyzés a premierről és majd a harmadik (most második) előadásról.
Amikor a bérletet váltottam, számítottam rá, hogy esetleg a számomra nem kedvező szereposztással fogom elcsípni. Miután kiderült minden név, világossá vált számomra, hogy hiába vettem két különböző alkalomra jegyet, mindkettő esetben az Opera úgy intézte, hogy ne a kedvencekkel lássam... sajnos. Ámbár, a Rosszul őrzött lányt nem tudták bemutatni a színházban, az előadásokat átírták, így kaptak egy plusz Bahcsit és egy plusz Sylviát. És ez utóbbi Bahcsi volt a premier előadás, amin már azok léptek fel, akikkel megszerettem volna nézni.
Első alkalom: A páholyom a jobb oldali 3-as volt, közel a színpadhoz, jó látási körülményekkel, ugyanakkor a harmadik széket bitoroltam, előttem egy anya-lánya páros foglalt helyet. Ők a második felvonás végén, úgy döntöttek távoznak, ezért felajánlották a székeiket. nagy örömömre, hiszen jobb, tökéletesebb rálátásom nyílt a szereplőkre. Második alkalomból már karzat bal oldalán ültem, középen, közösségi érzésem volt, jókedvű, idős hölgyek vettek körül.
A darab története szerint Girej kán a bahcsiszeráji szökőkútnál sír, elvesztette mindkét nőt az életéből, egyet, akibe halálosan szerelmes lett és egy másikat, aki első felesége volt, mégis megölette, mivel az előző életére tört... Mária, az ártatlan karakter, frigyre lépésre készül szerelmével, Waclaw-val. A lány apjának udvarában ezt a menyegzőt ünneplik, amikor váratlanul megérkeznek a tatárok, felégetik a kastélyt, megölik a férfiakat, a nőket elhurcolják (rabszolgának akár...). Mária kendővel takarja be magát, elrejtse arcát a férfiak elől. Waclaw védeni próbálja a megérkező Girej kán elől, de amaz leszúrja a szerelmes fiút, és a lány elé lép, lekapja róla a kendőt és olthatatlan vágyra ébred iránta... A kán palotájában pezsgő élet folyik, megszemlélhetjük a kán rengeteg feleségének vidám táncát, szolgák hajbókolását, ugyanakkor feltűnik egy impozáns és gyönyörű jelenség, a kán első felesége, Zaréma, aki tükörben csodálja szépségét, szolgák hada követi, fogják neki a tükröt és a palástját... bevonulása figyelemfelkeltő. Pár perccel később megérkezik maga a kán és a katonái a szerzett zsákmányokkal, köztük Máriával. Zaréma, mivel látja a rajongást, és a kánt még az odaadó üdvözlése sem hatja meg, elkeseredve próbálja felhívni a férfi figyelmét magára, de minden egyes kísérlete kudarcba fullad. Nem kell a kánnak senki más, csak a hajadon, akit szerelmétől elszakított. A harmadik felvonás elején megtörténik a baj, Zaréma hátba szúrja riválisát, előtte ide-odarángatja, mert nem tudja felfogni, miért ez az üde teremtés kell a kánnak, és őt miért nem méltatja már? (Mária egyedül léte alkalmával a múltba réved, a kán pedig megpróbálja ágyba csalogatni...de ez nem siekrül neki). Zaréma gyilkos tettét a kán nem viseli, de leszúrni képtelen... Úgy tűnik ezzel a záróképpel befejeződik az előadás, de igazából van folytatás, a karmester jelzi ezt a közönség felé, hiszen a java még csak most következik! Amikor ismét szétrebben a függöny, a palota nagytermében vagyunk, ahol ítélet születik Zaréma felett, le kell ugrania az épület ablakából. Látványos táncot itt találunk, lenyűgöző dinamika, mozgáskultúra jellemzi a férfi tánckar mutatványait. Leesett az állunk, és ekkor arra gondoltam, hogy a páholytársaim, mennyire bánhatják majd, hogy erről lemaradtak! Sodródó, lendületes, egyik pillanatra sem hagyták abba a mozgást, egész lényük átalakult. Káprázatos volt, ha néha kicsit leült volna a történet, itt rengeteg "fáradalmunk" megtér. Egyszerűen lenyűgöző! A kán ismét a kúthoz tér, mint az első felvonás legelején (készüljünk, hogy a nyitány itt is hosszú - nem értem, miért nem lehet belevinni valami színpadi képet ezekbe az unalmas 5-6 perces nyitányokba...), megidéződnek a nők, először Mária alakja, majd Zaréma. Egyikhez vonzódik, a másikat eltaszítja magától. A boldogtalan sorsa megpecsételődött...
Szereplőkről
1. gárdám - 2. gárdám
Zarémát alakító Tanykpayava Aliya-val, mivel kedvenc, valószínűleg kivételeznék vele, mégsem teszem, mert aki tud, az tud. Aki csodálatos, az csodálatos, és ő maga volt a tökély! Talán a karakter, az igazi, kedves jelleméhez nem áll annyira közel, de ahogy előadta a szerencsétlen asszonyt, akit leváltottak egy fiatalabbra, nos, az kiemelkedő volt! Színészi képességei csodálatra méltóak és elhiszem róla, hogy a karakter odaadással volt férje iránt, hiába taszajtotta amaz el magától, ő akkor is szereti, és mindig is szeretni fogja. Ezért nem is tudok rá haragudni, hogy Máriát hátba szúrja. Sajnos, a féltékenységünkben sokszor elragadtatjuk magunkat, és bűnbe esünk, mivel az érzelmeink kontrollálnak bennünket és nem tudunk racionálisan gondolkodni. Ez a helyzet áll fent itt is. Aliya tánctudásáról, szintén szuperlatívuszok elmondására késztet engem, nem volt kilengése, minden ugrása bravúros érkezéssel zárult. Gyönyörűen táncol, és ezért örömömet lelem benne, ha őt láthatom az Opera vagy az Erkel színpadán. Egyszer, személyesen megdicsértem, mert a Hattyúk tavában nyújtott alakításáért oda és vissza voltam! Zaréma, vagyis Aliya brillírozott. Sajnáltam, hogy a darab végén mégis megölték...
Leblanc Gergely (Waclaw) az első felvonásban volt aktív, amíg le nem szúrták. Jelentősége a nagy ugrásokban volt, hárfázott is (ami szimbolika, összeköti a két szereplőt Máriát Waclaw-val, szerelmük szimbóluma a hárfa).
Girej kán (Apáti Bence) sem táncol olyan sokat, hogy az említésre szorulna, egyszerűen ő a főszereplő, mégis nem sok minden táncmozdulat bontakozik ki általa. Vendégművészként tért vissza az Erkelbe.
Második szereposztásról
Március 22-én láttam velük is, és megint egy nagy élménnyel távoztam. Szükséges volt a majdnem egy hét kihagyás, hiszen így jobban tudtam azonosulni a darabbal, jobban lejött az újdonság hatása. Felméry Lili tudja a korlátait, míg Melnik Tatiána saját magát próbálta überelni, az első felvonásban Mária az apja kérését helyben hagyva, szólót táncol a menyegzőn, a dallam befejeztével a balerinákra jellemző pihenő pózba helyezkedett Lili, mígy Tatiana spiccen próbálta a dalt befejezni, de kiesett a mozdulatból. Lili karaktere tiszta és üde, ezért nagyon tetszett a szerepformálása, csodálatosan harmonizáltam Balázsi Gergő Árminnal, kivel a való életben egy párt alkotnak. szépek voltak. Girej kán (Kekalo Iuri), most még inkább semmitmondóbb volt, mint Apáti Bence felfogásában láttam. Nem volt letaglózva a lefátyolozott Lilitől, köpenyt sem tudott úgy rángatni...nem tudom, a kánnak, amúgy sincs nagy színpadi táncos jelenetei... Sarkissova Karina, fantasztikusan táncolt, jól adta elő a szenvedő és kétségbeesett asszonyt, aki a többi feleség és a rabszolgák gyűrűjében sírva veszi tudomásul, hogy a kán már nem szereti. Ragaszkodása mégsem volt annyira megfogó, mint Aliyánál. Ez utóbbi művésznőt sajnáltam, Karinának az arca az, ami nem teszi megkedvelhetővé számomra a karaktert, az biztos, hogy fantasztikusan táncol, de nem adja vissza azt az érzelmi minőséget, mint kolleginája. Ellenben, a letaszajtás előtti pillanatai megragadóak voltak. A tatárok tánca ezúttal hibádzott, de nem volt rossz, sőt ugyanolyan pezsdítő volt, viszont az első, premier előadáson volt számomra a csúcsteljesítmény .
Zene
Andalító dallamok, sokszor halljuk a hárfát (Mária esetében, aki siratja egykori, boldog életét és a szerelmét) működni, mégis a tapsrendnél a csellós és az első hegedűs érkezett a karmester után a színpadra, nyilván, hiszen a hárfás nem tudta volna felvinni a böhöm nagy hangszerét...
Koreográfia
Figyeltem a részletekre, a "tömegjelenetek" (az esküvőre meghívottak kara, a kán feleségeinek gyümölcsös előadása, a férfikar jelenetei) szépen voltak ábrázolva, a közös nagy tánckari táncok. Az izgalmak akkor hágtak a tetőfokra, amikor felgyújtották a palotát, nemcsak kard párbajok zajlottak, de a zene is erősödött, igen látványos volt. Ugyanakkor számomra a harmadik felvonás férfi tánckar együttes, sodró lendületű, és igen-igen hajmeresztő mutatványaival tette fel az egész műre a koronát. Nagyon tetszett! Érdemes volt megvárni ezt a felvonást. Szólótáncok közül természetesen Zaréma dominált, illetve érdekes volt a kán második feleségének mozdulatai. Mária és Waclaw párosa egykezes felemeléssel bűvölte el a közönséget még az első felvonás örömtelibb pillanataiban. Mindenképpen mozgalmas, látványos volt, és megfigyeléseim alapján, nagyon sok esetben spiccen álltak, sűrűbben, mint korábban. Mozgalmasak a tömegjelenetek: a palota vendégseregének örömtánca, a különleges kardos táncok - férfi és női részről, a palota felégetése és a tatárok támadása az 1. felvonásban, a rabszolgák és a kán feleségeinek "spicces" lépéseik, a második feleség "békélj meg a helyzettel, le lettél cserélve" tánca, 3. felvonásban egyértelműen a tatárok tánca teszi fel a koronát a darabra.
Bizonyos vonásokat felfedeztem korábban látott darabok ismert mozdulatsoraiból, - mivel az előadás a következő évadban is látható, - felsorolom az adott jeleneteket és mit kell figyelni:
1. felvonás: Mária és Waclaw duettjei, pas de deux. Egymás mögé állnak, és egyenes karral kilengenek jobbra és balra - utalás a Szilfid jelenetére, ahol a sál miatt történik hasonló mozgás. Emelés egy kézzel - ez a Don Quijote óta jött be, a két szerelmesnek volt nagy pillanata. Szerelmes összebújás és a színpad előterébe lépkedés, lassan - Diótörő, amikor elbúcsúztatják a hópelyheket.
2. felvonás: A rabszolgalányok első megjelenése a színen, Hattyúk tavára emlékeztető belépő és egyszerre mozgás, második előadásomnál igen, látványos volt.
3. felvonás: Gisella-ban egy lábon forog a táncos, itt Zaréma és a második feleség teszi.
Ökölbe szorított kéz - nem ismert, csak a jellegzetessége miatt érdekes - az ökölbe szoírtott kézzel körbe forgás régi változatban feje mellett forgott, most lejjebb, tesük előtt tartva kezüket forognak a Zarémák.
A leglátványosabb tánc, a tatárok, Bolshoi balett által:
https://www.youtube.com/watch?v=s1HXc19D66g
Díszlet: Korhű és szépen kidolgozott, aprólékos kimunkálás a falakon. Máriáék palotája, a Kán palotája. Az évekkel korábban bemutatott előadás díszleteit újították fel.
Jelmez: Csillogó-villogó. Lenge öltözékek, kornak és a kultúrának megfelelő öltözékek.
Szimbolika itt is felfedezhető, fehérrel ábrázolják Máriát, ártatlanság jelképe, Zarémát pirosban, a vér, a gyilkosság motívuma.
Elégedetlenség:
Ilyen érzésem is volt. A darab felvonásai kb. 40-45 percesek, köztük rettenetesen hosszú szünetekkel. Az első felvonás után 35 perces volt a szünet, ami általában 20-25 szokott lenni. Félő, hogy a díszletek mozgatása, a berendezkedés, esetleg a táncosok feltöltődése szempontjából volt szükség erre a hosszú pihenőkre. A többi kimenő 20 percig tartott.
Korábbi feldolgozás, az Operaház színpadán már a darab szerepelt, réges régen. Akkoriban Máriát Orosz Adél, Zarémát Lakatos Gabriella és Girej kánt Fülöp Viktor táncolta. Íme:
https://www.youtube.com/watch?v=M_2D3JMNC3I
Úgy gondolom bravúros előadás, csütörtöki alkalomról is lesz beszámoló ebben a bejegyzésben! A balett-et érdemes megnézni, még van két alkalom: március 22 és március 23.
Az Opera jövőre is tervezi színre vinni, így ha most nem sikerült részt venni rajta, még jövőre megpróbálhatjuk újfent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése