Hableányok helyett tündérek

A megigézett emberek sorsa, avagy ha rabul ejt egy dallam, amely végig bennünk szól

Időpont: 2018. márc. 2. 18.00-21.00

Helyszín: Erkel Színház

Előadás: Offenbach: A rajnai sellők

Rendező: Anger Ferenc (bemutató ideje 2018. február 24.)

Műfaj és nyelvezet: Opera két részben, négy felvonásban, német nyelven, magyar és angol felirattal

Link: http://www.opera.hu/musor/megtekint/a-rajnai-sellok-2017/eloadas-201803021800/

Az ember vágyódik egy számára ismeretlen, különleges világba, ahol csodák történnek. Szeretnénk azt hinni, hogy még egyetlen egy alkalommal viszontlátjuk azt a személyt, aki a szívünknek oly kedves volt, vagy megtaláljuk életünk szerelmét, vagy az elveszett emlékek mégis visszatérnek hozzánk, amely boldogságot okoz... Nos, ez a darab ilyen gondolkodásmódba, világba enged betekintést. 

Öröm olyan darabot megnézni, ami két rossz után jön. Öröm úgy ülni végig, hogy nem kínlódsz a történet lassú folyásától, a végtelen szerelmi monológok nem találnak ránk és egy jól felépített történetet kapunk, csodálatos énekesekkel, kiváló ének- és tánckari művészekkel nem beszélve a tökéletes harmóniát sugárzó zenekarról. Öröm úgy ülni, hogy élvezed  a történéseket, a színpadon és az alatt zajló történéseket. A zene ráadásként, megnyugtat és borzongást is kelt. Ez A rajnai sellők...

A Barkarola magyar nyelven, Vermes Tímea és Megyesi Schwartz Lucia előadásában

Offenbach nem egy egyszerzős komponista, mégis annak tekintjük, főművének pedig a Hoffmann meséit. Ezt a kijelentést kívánta megcáfolni az Operaház, így elénk varázsolták Offenbach egyik elfeledett művét, A rajnai sellőket. A magyar fordítás kissé hibádzik, hiszen nem sellők, hanem tündérek szerepelnek a darabban, ezt jó, ha tudjuk. A Barkarola című dal a Hoffmann meséiben szerepel, de átemelték ide (pontos helyét a két mű közül még nem derítettem ki). A történet igen izgalmas, sajátos, egy olyan világba kalauzol bennünket, ahol a tündérek segíthetnek, de a mélybe is ránthatnak bennünket. 

Történet (Négy felvonás, de kettőben megtudták oldani, tehát csak 1 szünet volt)

1. felvonás: Armgard egy tehetséges, gyönyörű lány, akit édesanyja, Hedwig, egyedül nevelt fel, miután a szerelme becsapta őt és elhagyta. Hedwig nagybirtokos lett és arató ünnepségre készülődik munkásaival, barátaival, a város lakóival. Armgard-ot rettenetesen félti, hisz folyton csak énekelget (Offenbach-nak van valami fétise ezzel kapcsolatban, ha egy nő folyton csak énekel, abba belehalhat - lásd. Hoffmann meséi - a férfi második szerelmének esete). Dalaira mindenki odafigyel, ő így elbeszéli a rajna sellőinek (vagyis tündéreinek) a történetét. Közös barátjuk, Gottfried megkéri a kezét, ám a lány szenvedélyesen visszautasítja, mondván neki van már szerelme, akihez sírig hű marad, Franz-nak hívják. A fiút elszólították, a katonaságban küldték szolgálni. Később találkozunk is vele, ám fejsérülése miatt nem emlékszik a lányra, akiért rajongott. A német katonák betörnek a vidám ünnepi forgatagba, a férfiakat csúzlival lelövik, a nőket megfélemlítik és megerőszakolják, Armgardot is előkerítik, és a német katonák parancsnoka éneklésre buzdítja, hiszen már annyi jót és szépet hallott a lány szépségéről és hangjáról messze földön... A kérést nehezen, de teljesíti (a dal a német hazaszeretetről szól), szívét nyomja a bánat, hiszen a kedvese (aki a legbátrabb német katona) nem ismeri fel, nem segít rajta, a mérhetetlen fájdalom súlyától összeroskad és meghal...vagyis teszthalottá válik, de mindenki azt feltételezi, hogy a lány elment közülük, a megerőszakolt nők fekete lepellel takarják be és elsiratják. Az édesanyát megviseli lánya elvesztése és elhatározza, hogy meglátogatja a Tündérek szikláját, ahol utoljára búcsút mondhat lányának (szellem képében a halottak még jelen vannak, itt kelnek át a túlvilágra). Gottfried bosszút esküszik (a német katonáknak látszat szerint segít). A parancsnok, Conrad és Franz megpróbálják megvesztegetni Gottfriedet arannyal, mivel egy közeli várba akarnak menni, és mutassa meg nekik a jutalomért cserébe az utat. Miután ők távoznak a színről, magához tér Armgard, megfogadja megmenti kedvesét, Franzot. Leplet maga után húzva hagyja el a hidat...

2. felvonás: A Tündérek sziklájánál megjelennek a szellemek, és Hedwig is, aki lányát keresi közöttük. Armgard-dal találkozik is, de tévesen azt gondolja lánya már nem él és a szellemét látja, a gyermek arra kéri menjen haza a nő, nem lesz baj, meglássa, a lánya vissza fog térni hozzá. A kegyetlen és iszákos német katonák ide is berondítanak. Hedwig fültanúja lesz, ahogy a parancsnok elbeszéli egy régen történt esetet (fiatalon látott egy csodaszép lányt, aki nagyon erényes volt, nem akart házasságon kívül szerelmes lenni, ezért a parancsnok egy szolgálóját kérte fel, hogy játssza el a papot és adja őket össze. A szerelemből egy leány gyermek született, Armgard. - Bár róla a parancsnok nem tud semmit.)... Hedwig leleplezi magát, amikor látja, hogy a férfit és a társait is megbabonázták a tündérek, Conradot a mélybe akarja veszejteni a tündéri alteregója... Conrad ugyan megmenekül, feléleszti Hedwig. Szíven üti a tudat, hogy ő ölte meg tulajdon lányát, amikor ráparancsolt, hogy énekeljen. Franz visszanyeri a tudatát, miután találkozik Armgarddal a tündérek sziklájánál. A német katonák parancsnokuk ellen fordulnak (egy elmaradt csata miatt), és megakarják ölni a családot, akik éppen boldogan egymásra találtak. Conrad feláldozná magát értük és szembeszáll a katonáival, ám a lánya nem akarja ott hagyni, így négyen a szakadék szélén állva a tündérektől kapnak segítséget... (Saját megjegyzés: A vége kicsit ködös nekem, hogy akkor most meghaltak? Vagy a tündérek megmentették őket?)

Díszlet: A színpadkép egy befejezetlen híd egyik oldala, ahol a szakadék van, oda kitettek útlezárásoknál szokás léceket, korlátokat. Mindig játszottak a gondolattal, hogy mi lenne ha beleesnének (Armgard, Franz, a kórustagok)? A helyszín gondolatban változik, de a félig megépített hídszárnyat jól tudták alkalmazni, mint titokzatos erdő és mind alapjáraton hídként, ahova piknikezni megy az ember vagy tollasozik. A híd pillérje mentén van egy talapzat, Armgard itt énekel a lakósságnak, illetve ezzel szemben egy hídfigyelő torony. Nagyon ízléses, és kreatívnak tekintem ezt a koncepciót. A képeken furcsának tűnt, de az élőben, a megfigyelésem alapján, csakis pozitívan tudok róla megnyilvánulni.

Jelmez: Nem korhoz kötött ruhadarabok, kivéve az énekkari tagok, korai 30-as, 40-es évek nyári szettjeit viselték a nők. Leginkább modern ruházatot hordtak a főszereplők.

Képek alább itt találhatók: http://www.opera.hu/v/a-rajnai-sellok-kepgaleriaja

Szereposztás 2-án

Karakterek - színészek

Maguk a figurák is mind roppant mód felett izgalmasak és érdekesek voltak, egyiket sem tudom kiemelni, sem alacsonyabb jelentőséget tulajdonítani. Így volt komplex. Mindenesetre a szereplőgárda nagyon elnyerte a tetszésemet. Keszei Bori Armgard-janak volt egy furcsa testtartása, mégpedig a kezeit derékszögbe maga mellett kifeszítette és beállva egy pózba, úgy énekelt. Másik érdekesség a karakterével kapcsolatban, hogy mindenkit szeretett, és hozzájuk bújt. Haja Zsolt és Boncsár Gergely igazán kitűnő művészeknek tartom őket, hiszen az operák megtanulása folyamán több nyelvet is elsajátítottak, énekeltek ők franciául, olaszul és most németül.

 

Vélemény a Puck bérletről (A hugenották, A vámpír, Cosi fan tutte, A rajnai sellők)

Anno, amikor azon töprengtem, melyik bérletet válasszam az opera előadásai közül, egyértelműnek tűnt nekem a Puck elnevezésű. Mindegyik darab ismeretlen volt előttem, Mozart neve garancia és húzónév volt, a Hugenották párbaj plakátja már megvett magának; a vérszívó karaktereket, ha még régi értelmük van, érdekelnek; és hát a sellőket imádom (bár utóbb kiderült tündérek...oké!). A páholyommal és a székemmel (Emelet, Páholy 5/1)is megvoltam elégedve, ha jövőre ide sikerül jegyet szereznem, nagyon boldog leszek! A darabok közül a tetszési sorrend már ki is alakult bennem: A hugenották az elsők, a története, a kellemes zenéje miatt és a színészek teljesítményével meg voltam elégedve. Az ezüstérmes A rajnai sellők lettek, az ismert zenéje, a története és szintén szerephez illő gárdája miatt. A harmadik helyett a koncert formában megálmodott és kivitelezett A vámpír kapja, ami érdekes történettel rendelkezett, és egynéhány jó szereplővel, kiváltképpen tökéletesen passzolt Tadio-ra a vámpír szerepe. Találtam benne apróbb hibákat (a túl hosszú a nyálmonológok, kevésbé beleillő jelenetek - túl hosszú volt az előadás, le lehetett volna rövidíteni). Az utolsó helyen a húzóneve ellenére Mozart darabja került a meztelenkedés, az unalmas frázisok, a leült története miatt, lassan haladtunk előre, és itt is persze a hosszúság miatt csúsztak a befejezéssel. Egy valami menti meg, jobban mondva egy kiváló énekesnő színészi és hangi kvalitása, Szemere Zita munkája, komikaként Mozart darabjában remekelt. Összességében igényes előadásokat láttam, és a bérletet nem bántam meg, hogy ide és ezekre a darabokra váltottam! A bérletet egyébként lehetne az "Időjárás szeszélyeinek kitett emberek" bérletének is tekinteni, hiszen az Erkelbe való eljutásomat aznap mindig valami akadályozta (szélvihar - Hugenották, eső - Cosi fan tutte, havazás - Rajnai sellők, a Vámpírnál meg jó volt az idő).

Saját kép - a havas Erkel

Kíváncsi vagyok, hogyan teljesítenek a többiek! :)