Zuhogott az eső a színpadon - A kedvencek egyike, az Ének az esőben!

Kell a vicc, kell a hecc!

Időpont: 2018. április 21. szombat este 19.00 - 21.45
Előadás címe: Ének az esőben
Műfaj:  musical 
Rendező:Harangozó Gyula
A darab adatlapja: http://www.operett.hu/operett.php?pid=show&rId=207&evad=13

Régi nagy álmom teljesült ezen a szombat estén, hiszen kedves évfolyamtársnőmnek jóvoltából, láthattam a "szívem csücske" kategóriába tartozó - ám, mivel az Operett rendezte, és mivel olyan jeleneteket csináltak - a Szegedi Szabadtéri Színpad képeiből ítélve - nem akartam megnézni a darabot. De ha már egy ismerősöm megy, miért ne mehetnénk, és ha szabad az estém? Nos, pár héttel, talán egy hónappal ezelőtt kinéztem a jegyet, elmentem a színházhoz, és átvettem, úgyhogy csak várnom kellett rá. Mivel időnként felmerül bennem ez a rossz tudat, hogy semmi kedvem színházba menni, amikor végül ott vagyok, teljesen átlényegülök, eddig a pontig már sikerült ezen a napon is eljutnom, viszont, amikor felcsendültek a jól ismert dallamok a nyitány alatt, tudtam, hogy itt a helyem, és megjött a kedvem az előadáshoz. Hogyne akartam volna végigülni, és hogyne éltem volna bele magam? Megtettem. Szenzációs este volt, meg kell, hogy mondjam! 

Szeretem a darabnak a zenéjét, nem is. Egyenesen imádom. Olyan fülbemászó, és nekem pont az ilyen előadások jönnek be a leginkább (Az Operaház Fantomja, József és a színes álomkabát, Rudolf-Az utolsó csók, Abigél, Mozart - van egy pár). Nem beszélve a kompániáról, akiket kaptunk: fenomenálisak voltak, csak a "műértő - hangosan ujjongó" rajongóknak színét nem láttam/hallottam. Ők hiányoztak, hogy feltegyék az i-re a pontot. Tapsrend alatt sem álltunk fel a székünkről. Talán nem csoda, hiszen voltak unalmasabb, kicsit leült a sztori tőle mozzanatok, amiket beleapplikáltak a történetbe.... Sajnos, nem kellett volna, mert akkor azt mondtam volna, csőstül, ezt még x-milliószor meg kell néznem! De így, így marad nekem a film, ami maga nemében csodálatos és remekbe szabott. 

A történet: Don Lockwood és Lina Larmount filmszínész, igaz némafilmekben utaznak, és remekül szórakoztatják a közönségüket, akik az utcán is rajongva körülveszik és üldözik őket. Don-nak gyerekkori barátja, Cosmo Brown, akivel sokszor közösen léptek fel, elválaszthatatlan párost alkotnak. Kathy Sheldon feltörekvő kis színésznő, megvan a véleménye a filmes színészekről, akik csak gesztusokkal és nem szavakkal kommunikálnak, minden megcsinált, és nincs olyan pillanat, amin lehetne változtatni, ellenben a színpadon bármi megtörténhet. Kathy sikerekről álmodozik, és az útjába sodorja a rajongók elől menekülő Don-t, aki rögtön szájon csókolja, mivel a rajongók előtt eljátssza, hogy nem a híres filmszínész, hanem egy egyszerű férfi, aki feljött vidékről a kedvesével szétnézni a nagyvárosban... Így ismerkedik össze a filmbeli szerelmespár... később Kathy mint "nyuszislány, aki macska is egyben" jelenik meg az ünnepi fogadáson, amit a filmgyár vezetője szervezett a két filmcsillagának. A "bulin" Kathy-t felidegeli Don, így Lina arcába vándorol a torta, amit pedig a férfinak szánt. Lina később kirúgatja a lányt a munkahelyéről az incidens miatt. Don ezért megharagszik rá, és a következő közös munkájuk alatt - ahelyett, hogy szép szavakat mondana  nőnek, ahogy a forgatókönyvben áll, helyette sértőszavakkal illeti a nőt, aki szintén mosolyogva szól vissza neki. A filmforgatás nem könnyű, mivel a filmgyáros az új technika alkalmazását kéri - tehát belevágnának a hangos filmek rendezésébe, mivel a rivális filmesek, a Paramount Pictures megcsinálta első hangos filmjét, nekik is a korral haladniuk kell és felvenni a versenyt. Lina képtelen normálisan beszélni a mikrofonba. A némafilmek kora lejárt, kénytelenek most már az ő hangját is felvenni, ami tudjuk jól, hogy borzalmas, mert sipító. A próbafolyamatok hosszasak, de igen szórakoztatóak, képet kapunk az elkészült filmváltozatról is, ahol elszakad a tekercs, és így a lenyűgöző kép és hanghatások helyett, borzalmas elcsúszások, idétlen monológok tanúi leszünk. A színpadi közönség is röhejesnek találja a "művet". Szégyenükben, megpróbálnak valami újat kitalálni a főszereplők, így kerül képbe Kathy, akit a filmgyáros asszisztense visszahív egy próbameghallgatásra. Ámde a lány nagyon szerény, elárulja, hogy hiába jött, hiszen úgysem alkalmaznák, mert ő dobta meg Linát az ünnepségen. Cosmo azonnal értesíti Don-t, hogy meglett a lány, akit nem tud feledni. Egymásra találnak a főszereplők. Kathy-t pedig alkalmazzák, a lányt aznap hazakíséri Don, a lakása előtt csókolódznak az esőben, persze esernyő alatt.... Ének az esőben... Az első felvonás lezárul. 

A második kezdetén már a premierre indulunk, ahol egy énekes "Csúcsszuper lány"-ról dalolva, vezeti fel a bemutatót. A film nyerseséget hoz, Lina viszont - barátnőjének köszönhetően - rájön, hogy le lett szinkronizálva a hangja. Ismét Kathy ellen fordul, és a jó barátnőre hallgatva, ügyvédje segítségével feltételeket szab a filmgyárosnak, hogy a fiatal lánynak mindig alá kell őt szinkronizálni, de egyetlen szerepet sem kaphat, és a nevét sem szabad kiírni oda, ahol Lina helyett ő beszél. A filmgyáros nem hajlandó belemenni, de Lina perrel fenyegeti, ha nem teljesíti a kívánságait. Kénytelen engedelmeskedni. Cosmo előáll a tervvel, mi alapján musicalt készítenének, igaz a rendező és a nagy gyáros is elalszanak az elképzelés térnyerése alatt... Mindeközben Don és Kathy a filmgyár egyik studiójában táncol, előtte felveszik az új film egyik legimpozánsabb slágerét, ami az eredeti elgondolásban csak a nő énekli, itt duetté válik. Don hangulatvilágítást csinál, és megvallja mély szerelmét Kathy-nek. A dal végén lánykérés is megtörténik. A férfi is tudomást szerez a Lina aljas szándékairól, de nem tehet semmit, vagy mégis? A következő közös filmjük premierjén, sokszor kihívja őket a közönség. Odavannak az elkészült filmért (Táncoló gavallér), ami immáron nem csupán hangosfilm, de egyenesen musical formát öltött... A kulisszák mögött veszekednek a szereplők. A nézők hallani akarják Lina hangját, és meg is kapják. Don még egyszer ráerőlteti Katy-re a szinkronizálást, amit a lány nem akar teljesíteni, visszaadja a gyűrűt is, de beleegyezik, hogy még egyszer és utoljára lesz Lina hangja. A hisztérikát rábírják az éneklésre, de nem a film szerint választotta az Operettszínház a dalt, hanem ők a filmben elhangzó szerelmes dalt énekeltetik Linával. Don és a filmgyáros széthúzzák a függönyt, Cosmo belép Kathy helyére, aki sírva elfut, de Don visszatudja csalogatni magához. Lina közben a megszégyenüléstől elrohan, a közönség hahotázik.... Don és Kathy egymásra talál.

Konzekvencia

Az előadás folyamán változatosokat tettek egyes jelenetekbe és újabb szereplőkkel is bővült a történet. Például: Don nem egy autóba esik az üldöztetése során, hanem egy buszmegállóban találkozik Kathyvel, akit rögtön le is kap, ezzel leplezve a rajongók előtt valódi identitását, mivel ünnepelt sztár. A film felvételekor botanikus tudásáról győz meg minket a rendező. Peller Anna által játszott riporternő felesleges karakter, bár van egy saját száma, amivel az "élő közönséget" még plusz három perccel leterhelik. Félreértés ne essék, kedvelem Annát, de ez a szerep tényleg egy felesleges töltelékfigura. Plusz karakter tehát a felesleges riporternő, aki beszédtechnika tanár is (ez legalább érdekesen volt megalkotva Anna által). Az énekes (Mészáros Árpád Zsolt), akinek csak annyi a funkciója volt, hogy csúcsszuper lányról dalol...

Szereposztás kiváló. Adorjáni-Bordás-Serbán. Ha valakikkel velük a legtökéletesebb, és velük is akartam látni. Magyarázat: Adorjáni Bálint kifejezetten emlékeztett Gene Kelly alakjára. Kissé esetlen a táncban, nem volt mindenhol üdítő látvány, hiszen eléggé magas, hórihorgas férfi. Ugyanakkor azt a szintet hozta, amit Don Lockwood megformálójától várok. Bordás Barbara kellemes hangú, operettből musicalbe átintegrált színésznő. Hosszan csókolóztak Bálinttal... Látványra, mozgásra tökéletes választás Kathy szerepére. Eredetileg, amikor még csak gondolkozott az Operettszínház, hogy kik legyenek a befutó színészek rá nem, de Kerény Miklós Mátéra gondoltam. Ha valakire Cosmo Brown szerepe íródott és illett is, akkor az ő volt. A találgatásom bejött, viszont helyette Serbán Attila játszott. Tökéletes volt, és végre a kedvenc dalomnak is tudom a magyar szövegét (tapsrendnél is ezt énekelték - Kell a vicc, kell a hecc/Make a'm laugh). Táncolni remekül tud, jól játszott. Elégedett voltam a többiekkel is, a filmgyáros szerepében Jantyik Csabát láthattuk (régen Ferenc József volt a Rudolfban), Ottlik Ádámot (akit hírből se hallottam, megfelelő volt idegbeteg és botanikus rendezőnek), Kékkovács Mara, mint a picsogó Lina Larmount egyenesen fergeteges választásnak bizonyult, egy ponton azt hittem a rikácsoló Szinetárt hallom, de az csak egy röpke pillanat volt. Lina-ként sajnáltatta magát és sokat értetlenkedett, a szereppel megtalálta a hangot. 

Unalmas: Don és Kathy nyálas és hosszú monológjai. A felesleges karakterek dalai.

Zenék: szinte minden tetszett. Jó volt hallani magyar nyelven a dalokat! IMÁDOM.

Trükkök: 

• Cosmo áttörte a falat, majd felmászott a filmtekercset mozgató kerék díszletre, háttal a közönségnek, tehát nem láttuk az arcát (egyből sejtettem, hogy valahol máshol fog feltűnni), és leesett onnan, majd egy másodperc múlva mar a zenekar felett magasodó pódiumon jelent meg. 
• Don amikor elbeszéli a riporternek Cosmo-val közös múltját. Egy ponton elsötétül a színpad, közben Don leszalad a lépcsőn, de mi továbbra is halljuk a hangját (valószínűleg itt előre rögzített a hangfelvétel), ugyanis a színpad előterében latjuk viszont, teljesen átöltözve. Igaz, a közös múltnál a hegedűs jelenet fontos lett volna mégsem éreztem hiányát, amikor táncoltak. Kétségtelen, hogy abból többet ki lehetett volna hozni, mint a sétapálca-bot párosításából. De, ha nem akarunk replikázni, akkor ezt a változatot el kell fogadnunk. Mármint az eredeti verzióban több bravúrt láthattunk, mint ebben a megoldásban. Látványosabb és őrültebb, viccesebb. Nem hoz újdonságot a sétapálcás-kalapos...

Legjobb jelenetek: 

• A filmpróbák, maga a film (a sikertelen felvétel főleg!)
• Az esőben való tánc - nemcsak a főszereplő, Don, hanem még a járókellők is csatlakoznak az esőben való tánchoz. Látványos, magával ragadó, és szívesen benne lenne az ember egy ilyen közegben. Pancsikolni a vízben. Érdekelne, amúgy, hogy ezt hogyan csinálják meg
• Cosmo dala. A filmben a legkedvencebb jelenetek egyike, amirew kíváncsi voltam, hogyan tudják megvalósítani a színpadon. Voltak elemek, amik hasonlóan megoldottak, két díszítőmunkás egy rudat cipel, erre rácsimpaszkodik Cosmo egy pillanatra. A falas jelenet. Változtatás a talált báb esetén volt, mindig az asszisztens lányokat csókolta meg (hárman voltak). Cosmo karaktere a filmben nem volt szerelmes Kathy-be, de itt ilyen ábrázolást kaptunk időnként...
• A Kathy dallamok. Szépek voltak, de sajnos nem az igaziak, bár a filmben szólóban énekli a filmbeli nagy dalt, itt duettben Donnal. Ez a változat kellemes hatást nyújtott. A kedvenc lánykérős /itt az/, de a filmben csupán szerelmi vallomás, nem több, is jól sikerült.

Nyelvtörő Mózes módra - a filmben unalmas, itt feldobták a hangulatot!

Díszlet - jelmez

Díszlet: filmtekercs, igazodván a történet világához. 

Ruhaügyileg korhű és megfelelő, nincsenek túlzások, legfeljebb a nyuszis-macskás beállással véget érő bulin bemutatott jelmezekkel volt bajom. Egyszerűen gusztustalan. A filmben igaz miniszoknyában voltak, de százszor ízlésesebb és nem a kurvaság jelképe... Kedvenc jelmezem a lila ruha, ami a filmben is van Kathy esetében. 

Mondhatom, hogy a darab megérte a pénzét. Szórakoztató volt. Reméltem, hogy nem rontják el, sokat vártom attól a gárdától, akiket kikaptunk, mivel a legnagyszerűbb összeállt csapatnak gondoltam őket, velük néztem volna meg a legszívesebben. És, hát eza  kívánságom teljesült is. Ajánlom megtekintésre. 

Érdekesség és botrányos: Míg ismerősömmel és velem kifinomultan! és kifogástalanul bántak (nagy szó ez, hiszen az Operett sem mindig bővelkedik a kedves jegyszedőkkel), addig egy embert csúnyán befenyített a jegyszedő hölgy, aki nálunk volt szolgálatban. Ismim látta, és elmesélte, hogy a tapsrendnél (sajnos az Operettszínház esetében még ott sem lehet fényképezni) képet készített egy néző, de nem volt hajlandó törölni azt, így kikapta a jegyszedő a kezéből és törölte a felvételt... kissé udvariatlan, és nem áll jogában ilyet megengedni! Ugyanakkor egyet is értek vele, hiszen világosan felhívják a figyelmet a műsor elején, hogy ne videózzunk és ne készítsünk képet az előadásról! Ellenben, joggal felmerülhet a kérdés, hogy mi van a tapsrenddel? Tényleg még itt sem engedhető meg, hogy lefényképezzük, hogy emlékünk legyen a kiváló estéről??? Hiszen már nem szerves része az előadásnak, csak a szereplők kijönnek és meghajolnak. Ennyi. Kicsit furcsa a felfogása az Operettszínháznak...de csak itt, mert a Kálmán Imrében engedik...