Szóló előadásokról pár mondatban 2018. június 2. este, június 3. délután
Posta - Fonyó - Solti / Csengeri - Mahó - Solti
Nagyon jó volt végre úgy nézni a darabot, ahogyan megszokhattam. Nem voltak váltások, egy gárda vitte végig az egészet. Élvezet volt minden fokon. Tetszettek az alakítások. Posta Victor éneke lenyűgözött, az általam jól ismert szinkron hangi tehetsége is visszaköszönt azokban a jelenetekben, ahol nem szerepelt a színpadon. Játékban eltér tőle Csengeri Attila Fantomja, akivel másnap délután néztem meg. Attila annyira beleélte magát a szerepbe, annyi érzelmet vitt bele, hogy nem sokon múlott, hogyan hangosan felsírok a 2. felvonás végén a szerelmi vallomásától. Nem beszélve partneréről, aki szintén a hatása alá került. Fonyó Barbara új jelmeze igen érdekes látványt nyújtott, hiszen a Hannibálban megszokhattunk nála, hogy a hasa előtt aranyháló függ, amely a mellrészhez volt csatlakoztatva. A mostani változatban két kis vállvédőt kapott a jelmeze, illetve aranyozott, teste köré csavart leplet, most ez takarja a hasát. Az új külső így összecsatlakozott az Elissa jelmezzel, remek látványt nyújtott, ugyan jobban nem módosította, mert másban reménykedtem (Vágó Nelly eredeti tervezetét valósítják meg), mindenesetre érdekes. Fonyó játékára, mint mindig - nem lehetett panaszom. A temető jelenet az ő nagy pillanata, hitelesen adja át az érzelmeket, nem beszélve a nyilatkozatáról, amit korábban is sejtettem, elhunyt édesapjára emlékezik, neki énekli ezt a dalt (mint maga a karakter is a saját apjának, apjához). Mahó Andrea kétségtelen kislányos termete miatt kerülhet középpontban, hangilag a legjobb alakítása a Gondolj rám-ban volt, érzelmileg nem tudtam vele azonosulni a temetői dalban, hiszen inkább kifelé a közönség felé énekel, és nem a sírnak. Solti Ádám mindkét esetben helyt állt, ugyanakkor Mahó Andreával tűnt nekem tökéletesebbnek az alakítása a tető jelentnél. Ott annyira szélesen mosolygott, amikor összeölelkeznek, nekem is fülig ért tőle a szám. La Carlotta-kénmt a goromba nézésű nőt kaptam, Sáfár Mónikát, aki sajnos az ellenszenvem ellenére is a kedvenc primadonnám marad, hiszen olyan plusz dolgokat tesz a produkcióba, amitől a karakterébe több életet lehel a kolléganőihez képest...hát, egyszer majd remélem tudok vele beszélni, hogy tisztázzuk a félreértéseket, és akkor talán már nem fogja zavarni, hogy Ladinek Juditot felismertem a lépcsőn felmenet, és őt nem. Egy fantasztikus Piangi (Szerekován János), másnap délután Gerdesits Ferenc lépett színpadra. János hihetetlen többletet ad a karakterhez, humoros, beképzelt, társnőihez alkalmazkodni tud (többek között Solti is, van, akivel forog a Szeress, csak ennyit kérek alatt - van, akivel nem). Gerdesits ezzel szemben nem nyújt már különleges pillanatot számomra, sőt a darab legelején kifogott egy erőltetett magas hangot, aztán persze operai képességeire hagyatkozva szépen és nagyokat énekelt. Mindezek ellenére Szerekován a kedvenc Piangim. Este Bajza Viktória, míg délután Bencze Ilona szerepelt, utóbbi művésznő eléggé furcsán reagált Meg (mindkét alkalom esetében Kuthy Patrícia) ajánlatára a második felvonás vége felé, amikor felajánlja, hogy velük megy a Fantomot felkutatni. Vagy elfelejtette a szöveget, vagy arcon akarta csapni Meg-et, hogy hogy jut eszébe ilyet gondolat? :D Ez csak kis vicc tőlem, mindenesetre nem volt szokványos. Ha már itt a végéről beszélünk, azt is megfigyeltem, hogy Mahó a Fantomot nézi értetlenkedve, amikor a csónakjában utaztatja, míg Fonyó Barbara elszörnyedve fejét fogva, jobbra-balra dől... Csengeri kiborulását nagyon értékeltem, igazán szívvel állítja színpadra a karaktert. Meg Giry - Kuthy Patrícia, egyszerűen úgy van jól, ahogy csinálja. Próbál Christine barátnője lenni, megtudni a titkát, ugyanakkor aggódik barátnője állapota miatt, mellette áll Christine sikere során, Szerekován a Don Juan-ban hátra hajolt vele és úgy adott neki puszit, az aranyos manőver volt. Lesz még egy alkalom, és rövid búcsú a Fantomtól. Sosem unom meg. Bár lenne mindig... :D
A DARAB SZÜNETÉBEN
A Fantom szünetében unatkozás helyett csodálkozással és fényképezéssel töltöttem az időmet, hiszen a teátrum által közölt hír szerint, a darabról megemlékezve, ami idén 15 éve fut, egy kiállítást rendeztek be a Tolnay Szalonban. A teremben fényképeket csodálhattunk meg a darab múltjával kapcsolatban, illetve kiállítottak két jelmezt is (Christine Daaé - Maszkabál ruhája, illetve L a Carlotta Primadonna/Igazgatók irodájában viselt jelmezét). A képek a darab különböző, még sosem publikált jeleneteit mutatták be, láthattuk a különböző jubileumokról összeállított montázsokat, a zenei anyag felvételét, a próbákról sosem látott felvételeket. Jelmezterveket, Christine másik fele végre előkerült, évek óta szabályosan vadásztam erre a felvételre, ahol Nelly kitalálta, hogyan nézzen ki Christine a Don Juan jelenetben. A legnagyobb döbbenetemre, szó sem volt arról, hogy ennek a jelmeznek, vagyis az Amintának rózsaszínnek kellene lennie... hanem fekete-lila kombinációban képzelte el a tervezőnő, illetve Christine kapott volna még egy furcsa csákószerű kalapot is. A megvalósításban viszont a nő teljesen máshogy néz ki. Képek hamarosan! Másik vicc számomra, hogy Carlotta Gondolj rám öltözéke az, amit Christine visel ugyanabban a jelenetben...teljesen megzavarodtam a látottaktól!
Balett, két felvonásban. Zeneszerző Kocsák Tibor és a díszlettervező Kentaur volt. Nem szakadtam el a Madáchtól vagyis a Fantomtól... ékes bizonyítéka ez a két embernek a lenyomata a darabhoz.
A vasárnap délutáni Fantomot rászerveztem a fix darabomra (este hatkor a balett elkezdődőtt, amiről úgy hittem este 7 óra...aztán megnéztem a bérletemet), de szombaton időmérő edzést tartottam, és kiderült a két színház között 12 percnyi távolság van... Szóval, a Madáchtól eljöttem és beértem háromnegyed hat körül az Erkelbe. A páholyomból remek rátátásom volt a színpadra (bal oldal 3, 1. szék), az előadás aranyos volt, és mivel a közönség java része gyerekekből állt, nem volt nehéz őket elvarázsolni. Hálás közönség, akik felrobbantották a darab végén a nézőteret. Minden táncos rendkívül jól játszott, Melnik Tatiana, aki alapjáraton szőke, kapott hosszú, fekete hajú parókát. Lenyűgöző volt a gonosz mostoha átalakulása banyává, akit férfi alakított, míg a mostohát nő. Kentaur díszleteit egyből felismertem, mivel monumentálisak, az egyik kastély ábrázolás a Vámpírok báljára emlékeztetett, a beszélő tükör is rendesen ki volt találva. A zene nagyon tetszetős volt, a törpék vonulása kifejezetten nagy sikert ért el a gyerekek körében, mindig tapsoltunk, amikor felcsendült a dallam. Korábban nem tudtam volna elképzelni, hogy ebből a meséből hogyan tudnának balettot létrehozni, de vasárnap este erre a kétkedésemre is bizonyítékot, választ kaptam. Érdemes megnézni, csuda klassz és szórakoztató! Nemcsak kicsiknek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése