2019. október vége és november eleje
Pontos dátumokat mostanság nem mondok, gyorsan inkább összeszedem a gondolataimat a darabról.
Műfaj: tánckomédia (két részben)
A legfontosabb pontjai:
- Vicces ugrálós megoldás amikor az anyuka elveri lánya sejhajat
- szerelmi vallomás szalagokkal, kialakítva egy geometriai alakzatot
- a paci viszi őket az aratás helyszínére
- fapapucs tánc
- szinten szerelmi vallomás csak a lány van a középpontban a szalagokat tartja kezében, spiccen állva forog kőrbe, míg a barátnők körbe táncolják
- vihar jelenet
- olykor nincsenek szinkronban a táncosok
- csirkék és a kakas
Kétszer néztem meg a darabot, mivel most is, mint tavaly (mikor törölték a művet a repertoárból) kétszer szerettem volna megnézni. Ezúttal a véletlen hozta így, nem direkt szerveztem, de örültem neki, hogy az egyik bérletem délelőtti balett előadásokat tartalmaz.
A Rosszul őrzött lány, egy klasszikus balett előadás, egyszerű történet, aranyos szereplőkkel, nincs egy teremtett negatív karakter sem. A főszereplő leányt hevesen védelmezi az anyja mindenféle férfitól, többek között attól is, akinek az érzéseit a lány viszonozná is. Anya-lánya kapcsolatot példásan bemutatja, az engedelmesség és a trükközések tekintetében (nem hajlandó vajat köpülni, folytona kérője után vizslat-ami a mamának persze nem tetszik). Mivel a táncos hölgyeményt gyakran emelgetni kell és komikus figura is egyben, ezért az anya karaktert, rendszerint férfiak játsszák. A darab kiemelkedő jelenete a fapapucs lábra húzása és azzal egy látványos sztepp tánc bemutatása, a mamóka ezzel elviszi a darabot, mellette (vagyis inkább mögötte) 2-2- fapapucsos lány is érvényesül. Még külön érdekesség, amit az Opera a honlapján is beharagozott, hogy élő állatot is szerepeltetnek a színpadon, egy kis pónit, akinek annyi a feladata, hogy szekéren elszállítja a leányt és anyukát az aratás helyszínére.
Első alkalommal úgy éreztem nem fogok elmenni a délelőtti darabra, valahogy nem jött át a bája a darabnak, és időközben rá is jöttem mit nem éreztem akkor: a szerelmet. A két főszereplő között (Leblanc Gergely és Balaban Cristina) érzelmeket nem láttam, míg a másik szereposztásban, Felméry Liliről és Timofeev Dmitrij-ről elhittem, hogy valóban szeretik egymást, odavannak egymásért. Nem éreztem bizonytalanságot a mozdulataikban, bár Lili pózai nem voltak mindig meggyőzőek, mint Cristina esetében, aki a szalagos-spiccen történő körbe forgást a lehető legszebben kivitelezte. Leblanc kissé mesterkélt(?) vagy nem is tudom, nem igazán vágtam tőle hanyat magam, jó voltak a forgásai, mozdulatai, de hiányzott belőle valami... ráadásul úgy éreztem, azt mondja magában, ez meg van, látjátok milyen ügyes vagyok? - Nem volt benne játékosság, humor, mint Dmitrij esetében véltem felfedezni. Nála mindig is bámulatos volt az egy lábon forgás, lenyűgözően teljesít.
A kérő ifjú szerepe tetszett nekem a legjobban, vagyis Alain. A két művész Lagunov Ievgen és Taravillo Mahillo Carlos idétlenül, bemerevedve táncoltak, a Pinokkio karakterhez híven. Megmosolyogtatták a közönséget, jó derültünk az amúgy kiváló művészek esetlenségén. :)
Úgyhogy lényegesen jobb volt a második szereposztás. Mondjuk az anyókát, Simonét alakító táncosok között nem volt nagy különbség, mindketten kíválóan teljesítettek, de szerintem itt is inkább a második, vagyis Szegő András kapott hatalmas tapscunamit. A kakas és a tyúkok tekintetében Kerényi Miklós Dávidot emelném ki, aki még a tapsrend alatt is szerepében maradt. Ez az igazi átélés!:)
A koreográfia látványos a szalagokkal, meg a szerelmi jelenetnél a geometriai alakzat megalkotása, már azon gondolkodtunk a barátokkal, hogy szegény kellékeseknek lesz mit kibontaniuk, míg nem megmutatták, hogy a színpadon zajló kis játékuknak mi az igazi célja. :)
A paci felbukkanása megörvendeztettet bennünket, első alkalommal vissza is hökkölt szegény, amiko a szereplők a szekérre felmásztak, megtorpant. A jeleneteinél a gazdája mindig figyelt, hogy nehogy az állat egy kis csomagot felejtsen a színpadon. Tapsrendnél ő is fejet hajtott.
A jelmezek nagyon szépek, falusi tájba tökéletesen elkalauzol. Díszlet megragadó, a nyitókép, az udvar, majd az aratás helyszíne, második felvonásában egész végig Simonék házában vagyunk.
Ellentét: Míg a Leblanc-Balaban hibátlan, de lélektelen volt, addig a Felméry-Timofeev darabban még volt egy apróbb rontás is, az egyik táncoslány erősen megcsúszott, későbbiekben pedig Simone anyó próbálta menteni a lány becsületét, hogy állítólag még ő is elcsúszhatott volna ott, ahol a baleset megtörtént. A továbbiakban figyeltem szegény lányra, háttérbe húzódott, de aztán újra figyelem középpontjába került, és a fapapucsos táncban ő is részt vett. A véletlen csúszás kínos dolog, de mosolyogva tudta továbbfolytatni. Nem lebecsülendő! Sőt, kifejezetten kiemelkedő viselkedésről van szó, hiszen a shownak mennie kell, még akkor is, ha esetleg ez az esés fájhatott. nem kizárt, és neki tovább kellett táncolnia.
Összefoglalva: az egyikben földöntúli volt minden, a másodikban az érzelmek voltak földöntúliak, de a bakik reálisabbá tették az előadást!
Pazar darab, megérkezett a Bahcsiszeráji szökőkút utódja! AJÁNLOM!
„Nemcsak igényesen szórakoztató, hanem a megújult, pompás
jelmezeknek és az aprólékosan, finoman megrajzolt díszleteknek
köszönhetően szemet gyönyörködtető is.” (Pónyai Györgyi, Ellenfény)- Az Opera.hu oldalon közölve és én mélyen egyetértek vele! :)
Művészeti lap riportere is írt: https://art7.hu/zene/a-rosszul-orzott-lany-erkel-szinhaz/?fbclid=IwAR3CvkNRga1g4QEgUlrEDZnXYl4BeYrhrjhYQ4TCzhuCe2IXL1-9bpixmj8
Pár kép a darabból (forrás: operaház facebook oldala)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése