Az idei, Kovács János bérlet összefüggött a Mítosz fest előadásaival, vagyis egybefogta őket. A mostani darab az utolsó volt a palettán, úgyhogy a kedvenccé vált 4. sor 9-es székétől is búcsút kellett vennem... Az előadás számomra mocorgó volt, vagyis időnként meglestem a karórámat, hogy mennyi van még hátra a darabból, ami eléggé negatív jelző, mert ritkán teszem ezt, csak, ha nagyon pocsék a műsor, és kellemetlenül feszengek ültömben, miközben azt látom, hogy a nézőtéren a közönség lassan, szépen fogyatkozik...és én nem mehetek, mert a sor közepére vettem foglalót... :D de nem baj, a rosszat is végig kell ülni, hiszen ezekről lehet a legjobban írni...
2023. június 17. este 19:00-21:15 között az Operaházban
Jöjjön az isnta összefoglaló:
Azt hittem nem érek az Operába ma, mert egy elhivatott, szabálykövető sofőr a 9-es buszon a Báthory utcánál úgy döntött megneveli az utasközönséget....nagy spuri volt, de utolsó másodpercben beértem... 😪 a darab 1nek elment, voltak vicces pillanatai (a vetítések Ariadné életének pillanataibol, a Minitaurus testver, aztan felnottkent Théleusz otthagyja a motorkocsival es ő ettol megkeseredett), megdobbento pillanatai (amikor a kreativ csapat, akik a darabot az elojatekban osszeraktak az "urasag" szamara, mind meghaltaltak, a karmestert kette vagta a fuggony) es egy masik fura dolog, a meztelen fazonok a foldon (az igaziak testszinu ruhaban feszitettek, es falevelekkel volt takarva a...), meg a végén minket is lelőttek, az uraság szolgája és a mosolygos szinhazi maszk mögé rejtette az arcát és vegzett magaval...a jo ötlet (az operabol ki kell huzni reszeket, h rovid legyen, ez Wagner-nel ajanlatos 🤭🤭🤭), a kacérnő ária részei... Mindenesetre, orultunk egymasnak @habosvilla -val! Jo volt ujra talalkozni es megvittatni a darabot. #operabudapest #ariadnenaxosban #opera #strauss #sokvoltakulfoldi #megintanemetek #avégevoltalegjobb
1. A busz esete
Általában óra 20 perckor elindulok, lazán beérek az Operaházba a 9-es busszal. Sajnos, ezúttal nem volt gördülékeny a menet, és féltem, hogy valóban nem fogok odaérni, és számítottam már rá, amikor valósággá vált, hogy biztosan nem lesz plusz időm arra, hogy az újonnan foglalt jegyemet átvegyem (Aug. 2. Rigoletto)...a sofőr a Jászai Mari téren döntött úgy, hogy áll egy helyben, amíg a hülye külföldiek nem mennek megmutatni a bérletüket, jegyüket. Tudniillik a járat, hétvégente első ajtós. És a sofőr szabálykövető volt, ami dicséretes, de ám, ha valahova sietünk, nem a legkomfortosabb élmény, inkább kiakasztó... szóval, többszöri hangosbemondós szöveg lejátszása után, végre a külföldiek előre mentek...a következő megállóban mondhatni nem történt semmi, de ami utána következett a Báthory utcában arra vannak szavaim... :D a sofőr egyszerűen úgy döntött, hogy leállítja és leszállítatja a közönséget, mert képtelenek a szabályt követni, mikor már 18:49-et jelzett a busz kijelzője, döntöttem úgy, hogy lelépek, és elfutok az Operáig... nem kis teljesítmény volt, és kiderült, ha nagyon igyekszem, tehát félig rohanva, félig menetelve, odaérek... teljesen leizzadva érkeztem meg, amikor befordultam az Opera oldalát láttató utcába, a 9-es még mindig nem érkezett meg...szörnyű volt, és az eset megtanított arra, ha hétvége van - de lehet hétköznap sem fogok benne bízni - akkor inkább válasszam a HÉV-metró-kisföldalatti hármasát, mert az biztosan célba ér...
2. A közönség
Szerencsére nem akadt senki, aki felhúzta volna magát, hogy utolsó pillanatban estem be a nézőtérre... aki korábban a könyveladó és szerintem helyi idegenvezető ifjú az Operában, megnézte az óráját, amikor mondtam, hogy majdnem elkéstem, mondta, hogy még van időm... mivel sokan álltak a lift előtt, furcsa módon, itt a lépcsőfordulóban nem szokott operás jegyszedő állni, most itt volt, és megmutattam neki, hogy hova tartozom, és tájékoztattam, hogy a tömegre való tekintettel, inkább lemondok a lift nyújtotta kényelemről... Az emeleten, egyik kedvenc jegyszedőmmel találkoztam, aki, mivel tudja, hogy tudom, hová szól a bérletem, már rá se néz, csak a nézőtérre küld. Barinővel már a helyünknél találkoztunk, megbeszéltük darab végén tárgyalunk. A nézők zöme külföldi volt ezúttal, javarészt németek, de akadtak más nemzetek képviselői is.
3. A darab
Mielőtt kezdetét vette, leizzadva, mint egy ló, foglaltam el a helyemet, nemsokára kezdődött is az előadás, előzetesen bemondták, hogy a címszereplő helyett más fog énekelni, Camille Schnoor. Mivel, korábban megnéztem a darab adatlapját, láttam is az ő nevét, csak azt nem tudtam, hogy igazából nem volt rá szabva a figura, hanem csak beugró volt. Szerintem nagyon korrekt, hogy tájékoztatnak.
Az instában megemlítettem pár fontosabb mozzanatot, többek között a darab előnye a vetítések voltak, vicces helyzetkomikumokkal, a terhes anyuka, aki Ariadné édesanyja, egy szürke marhától esik teherbe, így lett egy félig ember, félig minotaurus testvére... aztán Ariadné kislány majd nagylány korában a testvére zavargásának van kitéve, folyton belepiszkál a rajzaiba, összefirkálja, amiért a lány az asztal körül körbe-körbe kergeti... később a nagylányért eljön Theszeusz, a hős, aki aztán ott is hagyja motorja oldalkocsijában (előtte megöli a minotaurus testvért)... emiatt érthető okból kifolyólag kesereg... ezek a viccesen kidolgozott jelenetek tették színesebbé a darabot (ámbár ilyenkor úgy érzem, mintha moziban lennék, és nem azért jöttem, na...)...
Az előjáték: a másik jó dolog és megdöbbentő elem, a széjjel szakított karmester, akit a függöny gyilkolt meg, miután kiénekelte magát... ennek előzménye, hogy egy nagy tekintélyes ember udvarában rendezik meg Ariadné darabot, a lelkes csapat, a kreatívok és a színigárda is készülődik, és a kényes úrnak igyekszenek a kedvére tenni...még képesek átírni a darabot is, mert túl hosszú az uraság szerint - azt hiszem ez valóban, Wagner-nél nem ártana.... a színpadon folyton háttérmunkások (díszletmunkások) közlekednek, anatómiai szintre lecsupaszított emberi testtel, ami félbe van vágva, szemléltetés végett, illetve valamilyen okból kifolyólag le van vágva az egyik lába, térdig. Míg gyötrödnek az előtérben a darab miatt, addig az előbb említettek, fel-alá járkálnak...egy ponton pedig az ajtók között megállnak, és egymásnak adják át, a ki tudja hány darab "babát"... A karmesteren és a szereplőkön kívül, szinte mindenki meghal, illetve az előadás végén az udvaron kilő a közönségre 2x, majd főbe lővi saját magát, miközben arcát a röhögös színpadi maszk mögé rejti... a karmestert a függöny szeli ketté, a szereplők maradnak egyedül életben...tehát, amit látunk darabot, azt megrendezik, nem egy igazi, mítoszos előadás....
A továbbiakban pedig tömény unalom, kivéve a vetítéseket, amik immel-ámmal dobtak a színvonalon...
A szöveg
Német nyelven, és az udvaronc kiejtése nagyon tetszett, mert érthető volt.
 |
| A kép az opera.hu oldalról származik |
Opera előjátékkal, egy részben, német nyelven, magyar, angol és német felirattal „A zene szent művészet, amely a legvadabb bolondságot öleli magába, mint a kerubok a ragyogó trónt!” – így hangzik Richard Strauss és Hugo von Hofmannstahl egyik legizgalmasabb operájának Prológjában a Komponista hitvallása. A darab két meglehetősen különböző műfajt ötvöz játékosan: a tragikus operát és a romantikus farce-ot. Az eredmény egy rendkívül gazdag szövetű mű, amely vizsgálja a művészetnek a társadalomban betöltött szerepét, illetve az igaz szerelem és a szabadosság ellentétpárját is. „A vidámságot és a szomorúságot, a szerelmet és a halált egyidejűleg azért adjuk elő, mert élni kell. És ez maga az élet. Ahogy a mindennapokban is össze vannak keveredve ezek az érzelmek, ugyanúgy most a színházban is össze lesznek keveredve” – üzeni a rendező, Anger Ferenc.
Cselekmény
Előjáték: Egy újgazdag bécsi úr vacsoravendégeit két színielőadással készül szórakoztatni. Először egy fiatal zeneszerző fennkölt operáját, az Ariadné Naxoszbant mutatnák be, aztán egy táncosnő és komédiásai adnák elő A hűtlen Zerbinetta és négy imádója című rögtönzésüket. A méltatlan párosítás miatt eleve sértett zenészeket megdöbbenti a háziúr új döntése: a két előadást egyszerre kell megtartani, a kilenc órai tűzijáték előtt. Szerencsére a leleményes táncosnő, Zerbinetta kitalálja, hogyan lehet megmenteni a helyzetet: a két darabot úgy kell meghúzni, hogy passzoljanak egymáshoz.
Az opera: Ariadné Naxosz szigetén hűtlen kedvesét, Thészeuszt siratja. Hiába vigasztalják a nimfák, és próbálják felvidítani a komédiások, ő már csak a halál hírnökét várja. Amikor Zerbinetta arra akarja rávenni, hogy a halál helyett keressen vigasztalást az első arra alkalmas férfi karjai között, Ariadné felháborodva vonul vissza barlangjába. Így Zerbinetta zavartalanul válogathat imádói között. Végül Harlekint tünteti ki kegyeivel, mire a többi komédiás csalódottan elkullog. Ekkor rontanak be a nimfák a hírrel: hajó közeleg. Megérkezik Bacchus, a bor és a mámor daliás istene. Ariadné gyászában azt hiszi, a halál hírnöke, Hermész jött el érte, hogy elvigye magával az alvilágba. Boldogan omlik a karjába. Halál helyett azonban a szerelem csodálatos mámora járja át mindkettőjüket. Zerbinetta is elégedett, tanítása nem veszett kárba.
-----------
Összkép
Nem érzem méltó lezárásnak, ha a Mítosz fest-et nézem. Kedvenccé nem vált, szörnyű volt. Még nem tudom eldönteni ez vagy a Háború és béke volt a legrettenetesebb előadás ebben az évadban, de szoros a versengés a kettő között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése