Csináljunk egy kis színházat! :) Julia Lambert története

 Könyvadaptáció színpadon, a darab, amire szintén régóta vágytam... 

Eszenyi Enikőről megoszlanak a vélemények. Sokan elpártoltak tőle nevezetes botrányát követően, hogy a Vígszínházban direktori székében, nem motiválta a művészeket, hanem egyenesen bántalmazásnak vetette őket alá (legyen az fizikai vagy szóbeli)... 

Erről itt olvashattok: https://index.hu/kultur/2023/02/25/eszenyi-eniko-vigszinhaz-botrany-jatekszin-csodalatos-vagy-julia/

A következő hír, már arról szólt, hogy a színésznő visszatér a színpadra, egy kicsire, mégpedig a Játékszínbe, ahol Somerset Maugham híres regényének, a Színház-nak az adaptációját viszik színre. A főszerepet Eszenyi kapta, de a próbafolyamatok se voltak teljesen zavartalanok. Többek között Pásztor Erzsi lépett ki, mert nem bírt egy légtérben lenni Eszenyivel. 

Link: https://naphire.hu/cikk/pasztor-erzsi-eszenyi-eniko-hiszti-szinhaz

Aztán a művésznő lesérült, és amikor jöttek érte a mentők, "Nemzeti kincsnek" aposztrofálta magát, ami, hogy megvalljuk igazán túlzás és felfújt volt a média részéről, hiszen a Játékszín igazgatója is jelen volt, amikor Enikővel ez a dolog megtörtént, és a "titulus" csak egy jópofa vicc akart lenni...de ezt is sikerült kiforgatni a médiának. 

Lássuk itt: https://index.hu/kultur/2023/04/04/eszenyi-eniko-jatekszin-eloadas-baleset-verebes-istvan-mento-nemzeti-kincs/ 

Ha visszagondolok korábbi színházi élményeimre, A kertész kutyája, a Vígszínházban, olyasmi rendezés volt, amitől kiakadtak...vagy nem is...inkább a főszereplő viselkedésén, akit ekkoriban még Eszenyi alakított...többször láttam tv-ben, különféle játékfilmekben, ott is kirázott a hideg a vernyákoló hangjától...de ez a bizonyos. június 3-ai, esti előadás megváltoztatta a róla kialakított véleményemet. Egyszerűen, szeretnivaló volt, jól játszott, megmozgatta a közönséget érzelmi szinten, tudtuk rajta és vele együtt nevetni. Megilletődni a Színésznő vagyok versen, amit ő maga is megkönnyezett a 2. felvonás végén... Bravuros volt az alakítása. Nekem nagyon tetszett, és akik mellette asszisztáltak, midn jók voltak, habár kissé nyers és túlságosan "hangosnak" hatott a "rivális", fiatal színésznő (Mosolygó Sára, aki még kiforrhat, egyetemi hallgató)...

A darab - mondhatni - hűen követi a könyvben zajló eseményeket.

Darabmentés a Játékszín oldaláról:

Szerző: William Somerset Maugham

CSODÁLATOS VAGY, JÚLIA!

színház két részben

a Játékszín színpadára alkalmazta: Németh Ákos

Julia Lambert, színésznő ESZENYI ENIKŐ
Michael Gosselyn, színházigazgató, a férje HIRTLING ISTVÁN
Evie Mcgeer, mindenes a Gosselyn családban VARGA MÁRIA
Dolly de Vries, színházi vállalkozó SZŐLŐSKEI TIMEA
Tom Fennell, könyvelő LELKES BOTOND e.h.
Roger Gosselyn, a fiuk BARONITS GÁBOR
Avice Crichton, színésznő MOSOLYGÓ SÁRA e.h.

közreműködnek a Magyar Táncművészeti Egyetem
Nádasi Ferenc Gimnázium hallgatói:
Bank Lili Anna, Kópiás Konrád Lukács, Boboi Félix,
Knausz Patrik, Mészáros Hanna, Precup Júlia

Dramaturg: LŐKÖS ILDIKÓ
Díszlettervező: KOVÁCS YVETTE ALIDA
Jelmeztervező: ZOÓB KATI
Koreográfus: BÓBIS LÁSZLÓ
Ügyelő: GÁNCS NIKOLASZ
Súgó: DOBOS ERIKA
Rendezőasszisztens: KIS-KÁDI JUDIT

Rendező: SZIKORA JÁNOS

Julia Lambert remek humorú, csodálatos színésznő, mindene a színpad, a játék, más nem is létezik számára. Megteheti, hisz ott van mellette színházigazgató férje, aki két lábbal áll a földön, és bölcsen veszi tudomásul felesége mulatságos szeszélyeit. Még azt is, amikor Júlia beleszeret a jóképű, ám üres fejű könyvelőjükbe. Vígjátékba illő, ahogy Júliának ezúttal nem sikerül úrrá lennie az érzelmein…

Az előadásban elhangzik Bleyer Pál-Darvas Szilárd: Színésznő vagyok című dala

Bemutató: 2023. május 6.

Az előadás hossza 2 óra 10 perc, egy szünettel

 ------------------

A darabban először láthattam csupaszon a színpadot, háttérben ledfalon látható volt egy zongora, amin időnként játszotta, főleg, amikor színteret, jelenetet váltottak. Egyik legismertebb dallam: https://www.youtube.com/watch?v=lWhteHJoImI - kellemes és megnyugtató, szeretem jó magam is hallgatni. :) nem sok díszlettel dolgoztak, a berendezéseket a háttérben figyelő díszletesek és a kellékesek helyezték át, amikor sötétségbe borult a színpad, olykor a színészek is besegítettek az áttolásba, cipekedésbe. Díszlet: előtérben az öltözőasztal és tükre a főszereplőnek, a folyton leomló színpadi függöny, majd a belső színpad, ahol mindig változott a bútor, a helyszínek váltakozása: kerti parithoz tökéletes berendezés, egy rozoga kis lakás, lokál, a színház a kulisszák mögül figyelve, Julia és Michael otthona.... az idejét tekintve, történhet napjainkban is, tehát kortalan darab.

Minden szereplővel meg voltam elégedve, élmény volt a darab (és most nem féltem, hogy egyedül vagyok, mert másoknak sem volt párja a nézőtéren és nem éreztem nyomasztóan magam), kifejezetten tetszett az adaptáció, amikor rózsaszín, hosszú hajú parókát viselt Eszenyi, szinte kicserélődött, és nagyon fiatalnak láttam. Visszatérő gondolat volt, hogy a színházigazgató nem akar szabadulni a Shakespeare daraboktól, pedig változásra lenne szükség, és így felesége tehetségét eltékozolja, állította sűrűn Dolly, a színház menedzsere. A hosszú lábai Julia Lambert-nek. A mindeneset alakító, Evie figuráját Varga Mária nagyszerűen hozta, a komika figurája nagyon jól állt neki, jelenléte, beszólásai kellettek (a tyúkok el lesznek ragadtatva, hogy magának tojjanak, - az igazgatónak címezve) az egyes jelenetekhez, hogy még jobban fel legyenek dobva. Az által megénekelt, svéd szerelmi ballada, tapscunamit indított el a nézőtéren. Szenzációs volt.

NAGYON-NAGYON-NAGYON AJÁNLOM ezt a DARABOT!

Összefoglalva: Idén nagyon sok darabot tudtam megnézni a Játékszínben. Köszönhető a SZÉP kártyámnak. Sorrendet is felállítottam, mi tetszett a legjobban, melyik kevésbé, viszont még a legkevésbé megnyerő darabban is volt valami többlet, valami, ami megfogott és nyomott hagyott bennem, szóval, igazából nem távoztam sose rossz érzésekkel, ami a darabot illeti... 

Lássuk, hát, méltatom a fentebb megnevezett darabot: egyszerűen nagyszerű volt, élvezetes játék, követhető történet, esendő - de egymásnak megbocsátó szereplők.

A sorrendem a következő:

1. Nagyvárosi fények

2. Csodálatos vagy, Júlia!

3. Teltház

4. Teljesen idegenek