Évadzáró az Operettszínháznál

2024.06.30. 19:00

Tragédiák sora zajlott le 2024-ben, körülöttem sokan haltak meg, és nemrég engem is veszteség ért... a traumát nem tudom feldolgozni, minden nap sírok... és nem tudom visszacsinálni a múltban rosszul meghozott döntéseket... legszívesebb megölném magam, de ahhoz is bátorság kellene, ami nem vagyok... a haláleset alatt - a színházit értve - Vadász Zsolt váratlanul, tragikusan gyorsan lefolyó betegségben halt meg... emlékére az Operett állított egy apró zugot, ahol mindenki, aki gondolja, leróhatja kegyeletét...

Az Operettben a szokásos kedves fogadtatás volt. Sajnos, az a gonosz vén jegyszedő még mindig ott van, de ha meglátom, máshoz megyek és nem ér negatív tapasztalat, mint régen oly sokszor...

Carmen, Frank Wildhorn darabja, ami a sorban a 3. - ha ugyan nem volt időközben több alkotása, amit az Operett nem vett meg tőle. Jelenleg, ugyanis, a Jekill és Hyde megy tőle a színházban, illetve az én személyes kedvencem, a Rudolf - Az utolsó csók című musical, amit 2000es években mutattak be itt, és több éven keresztül sikeres volt, - bár egyes hangok szerint, nem volt annyira teltházas, mint más alkotások, amit azért is kétségbe vonok, mert az akkori nagy menő előadások (Rómeó és Júlia, Mozart, Elisabeth) mellett, ez egy zeneileg, történetileg kiemelkedett, imádtam. 6x láttam és nagy kedvencemmé vált. Nem tudom, hogy miért nem lehet felújítani és visszahozni - talán a veszélyes díszlete miatt, hiszen erről is egykor lepotyogtak az emberek, a veszélyes hídszerkezet, ami a központját képezte. Nagyon óvatosnak kellett ahhoz lenni, hogy aki rálép, biztos alapokon sétáljon, kapaszkodás azért nem ártott... De! A darab lenyűgöző volt, és mivel a zenéjét kívülről fújom és imádom, ezért azt vártam, hogy hasonszőrű erőkkel bír majd a Carmen is... Sajnos, ez nem jött össze...

Díszlet / párhuzamok a Rudolffal: hídszerkezet, de ez még nem a veszélyességi pótlékot kérő alkalmatosság, de azért nem árt, ha óvatosak a szereplők. Érdekesség, hogy a Rudolf-ban is volt templom jelenet, ahol illetlenül viselkedtek, a Carmenben a cigánylány megy figyelmeztetni a templomba az imádkozó Katarinát, akinek van egy nagyívű dallama. Carment, hogy kimentsék a pap kezei közül, megtévedt báránynak állítják be, Katarina és nénje. Cirkusz motivum a Carmenben, a Rudolfban a Práter. Az is, hogy megforgatnak valakit egy kereken átvett eleme a korábbi darabnak.

Jelmez: nincs korhoz kötve

Történet és a módosításai, pár mondatban a karakterekről: apró, de mégis nagy változtatás, a cirkusz világának becsempészése, és Carmen miért is dolgozik ott? Énekes ribi pozícióban? Garcia karaktere hivatott Escamillot és az eredeti darabban a negatív figuráknak, akik nőket aláztak és erőszakoltak meg - egybegyúrni, és a férfi főszereplő riválisává tenni. Amellett, hogy a Love Never Dies előadásnak a vib-ját hozza, vagyis a cirkuszt a második felvonásban (pl. konferensziék-egy nyurga és egy törpe; artisták és légtornászok, rúdtáncosok; gyűrűbűvölő), megtörténik a tragédia is, hiszen Carmen szereti a megszédített fiút (Riviérát), tehát nemcsak el akarta csábítani, hanem valódi érzéseket táplált iránta, közé és Garcia közé veti magát, hogy megmentse a fiú életét. A darab elején egy eljegyzés tanúi is vagyunk,a város polgármesterének lányát venné el a főhős, de az Carmen miatt meghiúsul - amikor az önfeláldozás megtörténik, pontosan utána, a polgármester lánya, Katarina földre dobja a gyűrűt, és ugyanezt teszi Riviéra is... az valahogy meghatározó jelenet volt, hogy hiába szerették is kívánták egymást, mégis a harmadik fél tönkre tette a kapcsolatukat... A jósnő figura időnként jelenik meg, szinte úgy tűnik, mint a Rudolf-ban Pfeiffer, a bábjátékos, aki bábjai segítségével a szereplők sorsát határozza meg. A jósnő nem sok vizet zavar, időnként feltűnik, "körbe rajongja" Carment, majd angolosan távozik... személyes kontaktja egyik szereplővel sincs neki, így inkább magányosabb személy. Ugyanez elmondható a flamenko gitárosról, aki a darab elején bevonul, penget, majd időnként fel-feltünedezik és penget...hogy hozza a spanyolos virtust az előadásba... szöveges szerepe nincs, ő csak a hangulatot adja.

Szereplők:

Carmenként Nádasi Verát láthattuk, örültem, egyik kedvenc színésznőm az Operettből. Rudolfban Stefániát alakította először, azóta figyelemmel kísérem munkásságát. Különleges hangja van, nagyon szeretem, az adott karakter jól állt neki, tudta formálni, mégsem éreztem annyira kiemelkedőnek.

Riviéraként Kocsis Dénest kaptuk, az "állandó Dorian Gray" színészt (korábban maradandó volt a szereplése, ezért vélekedem így), nagy ívű dalokat tudhat magáénak, többek között a második felvonás elején volt egy szám, amiben kifejezte, féltését Carmen irányában, és önmagát analízálta - ez kicsit hajazott a Rudolf előadásra. A rózsaszín öltönye borzalmasnak hatott, örültem, amikor végre megszabadult tőle - az eljegyzésnél, és első megjelenésnél viselte a ruházatot... különösebben ő se hatott meg, de jól játszott.

Garcia: Mindig öröm látni, hogy György-Rózsa Sándor (első Rómeóm volt 2005-ben még), hogy kap szerepeket, és megy előre. Ő is kicsit áttért a szemét figurák megformálására (akárcsak a Madáchban Posta Victor), vagy ezek szerepek találják meg. Mindenesetre bizalmat szavaznak a rendezők és ő rendre-módra szerint jól bemutatja az erőszaktevőt. Neki is van egy olyan jelenete, Carmennel közösen, amiben felfedeztem a Rudolf nyomait (

Írásom közben megtaláltam egy leírást, miszerint Frank Wildhorn-hoz még a Vörös Pimpernél is köthető. Szuper tudni. :)