Amit be akartak tiltani, de az Opera igazgatója nem engedte

 A bajadér az Operaházban 06.19-én, csütörtökön 18:00-21:30 között
Évad utolsó látogatása, de tökéletes befejezés
Koreográfus: Marius Petipa
Díszlettervező: Rózsa István
Jelmeztervező: Rományi Nóra

Insta bejegyzés: 
Zárni tudni kell egy szinházi évadot és ez a mai nappal megtörtént! 2024-25ös évad záróelőadása A bajadér volt. Romantikus, távol-keleti történet, egy táncos papnő, egy vezér és a rádzsa lányának szerelmi háromszoge. Uj technikákat is lathattunk, kendovel/sallal ugy tancolni, hogy vagy a lábhoz vagy a karokhoz van rogzitve. Ugy megpordulni a tengelye korul a rádzsa lanyanak, hogy magasba tett karjai kovetik mozdulatat es egy szabalyos ovalist ír le. Lélegezni látni a tancosokat a nagy fellepesuket kovetoen, bakizni a kistancosokat, de biztatni oket nagy tapssal! Az elso felvonas kozepesen erdekes, a masodik mindent vitt es a harmadik, ahol a fiu szerelmerol almodik beletorkolik A hattyuk tavaba...oszinten? Már nagyon untam ezt a részt, de a 32 balerina csodalatosan egyutt mozgott. Bamulatosak voltak! Koszonom szepen, gratulalok, jovo evadban talalkozunk! #abajadér #operahaz #operabudapest

Emlékezetes este a szünetekben, benyomások
Az este csodálatosan alakult, mint még soha. Gömbi, az egyik kedvenc operás díszítőelemem, konkrétabban egy márvány stukkó, gömb alakban, amit szeretek ölelgetni, már ha a gonosz jegyszedők odaengednek (nagy lépcsősor a harmadik emeleti páholyoknál). Június 19-én nem tudom mi lehetett az oka (ugyanis teltház esetén fordult elő legutóbb ilyesmi), de engedtek minket, vagyis az emeleti emberkéket az erkélyt meglátogatni. A körjárat az egyik kedvenc helyeim egyike az Operában, így mindkét szünetet ott töltöttem, persze jobban szólva, megszakításokkal, mert az első szünetben lementem az operashop-ba megnézni van-e díszes kukkerük, viszont csak a papír alapú messzelátót árusítják. Enyhén csalódás volt. A második szünetben felmentem a megszokott emeleti "erkély"-re, ahol pazar a kilátás. Imádom ott is létezni, de az alsóbb szinten lévő erkélyhez ritkán jut el az ember. Remélhetőleg jövőre ezt fontolóra veszik, és csak ahol a páholyokhoz vezető ajtó van, oda szorítkoznak a drágalátos jegyszedők... Az emeleti erkélytől elbúcsúztam, majd ismét lentebb tartózkodtam. Szemközt a W louge-ban (egykori Balettintézet épülete) hangos zene szólt, de kedvemet nem rontotta, sőt egészen jól elvoltam vele. Annál inkább érdekes volt a tűzoltóautó jelenléte, ami az Opera előtt állt, mindvégig (később kiderült, hogy forgatnak a környéken, és azért van rájuk szükség, láttam forgatói csoportot meg a büfékocsijukat. Na, nagy élmény, sosem szoktam ilyesmibe belefutni... :D). A tűzoltók jelenléte a fantáziámat birizgálta, de nem voltam olyan bátor, hogy tőlük kérdezzem meg, személyesen, hogy mit keresnek ott, helyettük a földszinti illetve a két kedvenc emeleti jegyszedőmet kérdeztem meg, de ők se tudtak válaszolni a kérdésemre. Én meg elkezdtem kombinálni, hogy a darab története szerint rájuk omlik a templomhoz és ezért kellenek a tűzoltók. Ezt a gondolatkört rögtön elvetette kedvenc jegyszedőm, Miklós, mivel ő látta a darab végét egyik alkalommal és semmi olyan dolgot nem tapasztalt, ami a testi épségét veszélyeztetné a szereplőknek....enyhén csalódottan, mentem vissza a helyemre... :D 

Az állandó bérletes csapatom
Az operás bérletben az idős hölgy, a jobbomon, a házaspár pedig a balomon foglalt helyett. A nénitől anno elbúcsúztam. Most nem sikerült a táncos bérletes partnereimtől. Jobbomon ültek azok, akiket nagyon kedveltem: két idősebb hölgy (nagyon jó fejek voltak, minden előadásnál beszélgettünk. Most a kukkerről volt szó meg, hogy a Manont kihagyták - miért nem voltak, stb. - illetve jövőre ők nem vettek bérletet, majd a "sima" előadások között fognak szemezni), egy single fiatal könyvet olvasó lány - mondhatni korombeli és a balomon ült az a házaspár, ahol a női tag olykor köhécselt, fotózta az előadás egy-egy mozzanatát (most például a báli jelentnél az elefántot és a feltálalt tigrist) és a szüttyögő, helyén nem képes nyugton ülni vén bácsit...semmi tiszteletem nincs felé, miatta néha nagyon szarul éreztem magam... és igen, joggal gondolhatod kedves Olvasó, hogy miért nem szóltam nekik? Mert gyáva voltam, de itt és most megfogadom, hogy bármi, ami piszkálja a csőrömet, nem fogom szó nélkül hagyni. Mondjuk, azt is meg kell jegyeznem, hogy az operás bérletnél, a második sorban ült egy idős házaspár, azok meg állandóan cukroztak...kurva életbe már! :D

A darab
Mint, fentebb írtam az instában, rendkívül szép előadás, de a hattyúk tavával leromlott a szint. Untam, fuh nagyon untam. Helyszínek: a templom, ahol a bajadér szolgál, és az uralkodó palotája. Az első felvonásban megismerjük a szereplőket, kapunk szerelmi táncot a bajadér és a vezér által. A fakír karaktere is igen imponáló táncos jeleneteket tudhat magáénak, de jobbára számomra, egy mindenbe is beleavatkozó karakter volt. Érdekes, hogy a vezér elfogadja a tényt, miszerint el kell vennie a rádzsa lányát. Tehetős, gazdag, rangjának megfelelő a nő. Jobban, mint a címszereplő bajadér, aki igazán egy harcos lelkületű hölgyemény. Lehetne itt taglalni a pszichológia szempontból is a jellemét. Miért? Nos, éltében a nő egyszerű és lenyűgözően szép, ugyanakkor nem fél kezet emelni a rádzsa lányára, akit szerencsére megment a szolgálója (promos képeken, pont, hogy a szolga van folyamatosan sárga öltözékben és nem a rádzsa lánya, kissé megtévesztő), tőrt ránt a bajadér, de eldobja, mivel közbeavatkoznak. Ennek a jelenetnek nem tanúja a vezér fiatalember, így elméjében a nő lénye tiszta és szűzies, mint a valóságban nagyon szép. Az első felvonás a merénylettel, illetve a gazdag nő bosszújával ér véget.

A második felvonásban elsőként fátyolos táncosnők művészetét csodálja meg a rádzsa, a lánya és a vőlegény. A lábra erősített kendővel igazán valami újat teremtett a koreográfus, nekem nagyon tetszett ez a technikai megoldás. Színt váltanak, a palota udvarába érkeznek különféle népek, illetve a szimbolikus figura, az "aranyfiú" is, őt még körülveszik a gyermektáncosok (a bakizás, az mindenki felszisszent a nézőtéren, végül hangos üdvrivalgással biztattuk a gyermekeket, de főleg azt az egyet, szegényt, aki megbotlott és az egységet kicsit megakasztotta). A kancsóval a fején táncoló nő és a két kislány, aki próbálja az egyensúlyában megzavarni; dobos tánc a vademberekkel majd őket kiegészítő pár, akik hindu táncot jártak az egyik legkiemelkedőbb jelenete volt az előadásnak; a kivasalt tütüs táncosok; majd a jegyespár és az őket kísérő zöld színekben pompázó párok. Felvezetőnek a női kar táncolt, ők középen leültek, és még sosem láttam, hogy lélegeznek, miután a koreográfiát befejezték. Érdekes volt őket így látni. A látványos elemeket követően megérkezik a megcsalt bajadér is, aki próbál az ifjúra hatni. Végül, a csalafinta rádzsa lánya virágcsokrot ad át, szolgái által a lánynak, aki ahogy megszagolja, nyakába mar a kígyó... az ellenmérget a templom papja odatudná adni, de csak ha megígéri viszont fogja szeretni őt, amire a bajadér nem hajlandó, meghal. 

A harmadik felvonástól sokat vártam, a reklámfilmje miatt is, de csalódnom kellett, és ez rontja le igazán a darabot. Ugyanis komplexen az álomban a hattyúk tava elevenedik meg. Előtte a 32 táncoshölgy, akiknek hajából kendők lógnak és keresztezik karjukat igazán bűvöletesen csodás, de terjedelmében hosszan táncolnak le a "hegyről". Csak ezt a részt emelném ki, a többit el lehet engedni. 

Hajlongás: fejérem és szívére tett kézzel jelezték köszöntésüket egymásnak, de főként az uralkodónak. Ez nagyon megtetszett benne.

Összemosás
A darab sok olyan pillanatot hozott el, amivel felidéződtek korábbi más balett előadások, többek között, személyes kedvencem: A bahcsiszeráji szökőkút; A hattyúk tava; Gisella; A diótörő - dombról lejönnek a tündérek? vagy mi a bánatok...a leírásban árnyaknak vannak megjegyezve, de mivel fehérek voltak,a zért nem mondanám őket árnyaknak, vagy fehér árnyak voltak :D jó, tök mindegy minek nevezzük, de a koreográfia, mivel ugyanaz jegyzi ezt az előadást, mint aki a hattyúkat is írta, ezért a tavas jelenet szerelmi duett-je, a szólótáncosok bemutatói egy az egyben a tudjuk melyik előadást idézi, csak már annyiszor írtam le, pedig szeretem, csak hosszú. Nekem a BlackSwan vagyis a Fekete Hattyú, Odilia a példaképem a táncos karakterek közül. Nemcsoda, hogy egyszer farsangkor, beöltöztem, és meg is nyertem a jelmezversenyt.

Szünet alatt
A második és a harmadik felvonás alatt, az emelti erkélyre sietve összefutottam a cigizni iduló táncosokkal, akik női ismerőseikkel elállták az utamat, pont az ajtó előtt kellett nekik bájcsevegni... Az egyik férfi papnak volt maszkírozva, a másik katona volt.

Szereplők: jó volt látni újra Aliya férjét, Timofeev Dmitry-et táncolni. Az ukrán származású táncost, alig ismertem fel  Kekalo Iurii-t, de őt nagyon kedvelem, szláv nyelv után a magyart megtanulni, ehhez tehetség kell, illetve akarat. Ő nemrég magyar állampolgár lett feleségével idehaza. Az Opera színpadán tették le az esküt. Bár közöttük is volt/van olyan, aki a mai napig képtelen egy szóval is magyarul megszólalni... hagyjuk... Takamori Miyu esetében azon gondolkodtam, hogy ő-e az ázsiai hölgy, akinek sikerült gyönyörűen elsajátítania a magyar nyelvet?  Sharipova Elena-át illetően azon gondolkodtam, láttam-e vele valamit? Mindenki egyébként bravúros volt és a zenekar is tündökölt! <3

Operamentés:
Marius Petipa koreográfiája a legendás Indiába kalauzolja a nézőt, ahol a templomi táncosnő és a nemes harcos szerelmének története bontakozik ki. A bajadér a klasszikus balett hagyományát követi, hasonlóan az elmúlt évek bemutatóihoz. A Magyar Nemzeti Balett együttese azonban ezúttal egy igazi kuriózum színrevitelére készül. Az eredeti, 1877-es Marius Petipa-féle koreográfia leirata nem maradt fenn teljes terjedelmében, a darab 4. felvonása elveszett. Mirzoyan Albert a hiányzó részek rekonstrukciójára vállalkozik; a 2024/2025-ös évadban Petipa eredeti koreográfiája nyomán kerül színre A bajadér az Operaházban.

 

Cselekmény

Első felvonás

Első jelenet

Az ifjú harcosok Szolor vezetésével tigrisvadászatra indulnak. Mielőtt az erdő mélyére hatolnának, Szolor megbízza Magdaveját, a fakírt, hogy adja át üzenetét Níkiának, a bajadérnak: a templom előtt vár rá. A templomból papok vonulnak ki, megjelenik a főpap, a nagy brahmin is. Kezdetét veszi a tűzimádás ünnepe. A fakírok és a templomi táncosnők szent táncot járnak, közöttük van a gyönyörű Níkia is. A nagy brahmin áhítattal nézi a bajadért. A szertartás végén méltóságáról és papi fogadalmáról megfeledkezve szerelmet vall Níkiának. India minden kincsét ígéri a lánynak, ő azonban elutasítja. Míg a bajadérok a szent kútból merített vízzel kínálják a fakírokat, Magdaveja átadja Níkiának Szolor üzenetét, amely boldogsággal tölti el a lány szívét. Leszáll az éj, Níkia enged a szerelem hívó szavának. A szerelmesek titkos találkáján a fakír őrt áll, a nagy brahmin mégis kihallgatja beszélgetésüket. Szolor a szökés lehetőségét kínálja. A lány beleegyezik, előtte azonban megesketi szerelmét a szent tűzre, hogy örökké hűséges marad hozzá. A főpap felbőszülten ront ki a templomból. Bármit megtenne Níkiáért. Terve kész, az istenekhez fohászkodik segítségért annak megvalósításához.

Második jelenet

Dugmanta rádzsa harcosaival táncosnők előadását élvezi palotájában. A szórakozást követően kötelesség hívja. Kéreti leányát, Gamzattit, közli vele, hogy hamarosan megismerheti vőlegényét, aki nem más, mint Szolor, Az ifjú harcost társa és bizalmasa, Toloragva kíséri a rádzsa színe elé, aki bemutatja neki elbűvölő lányát, majd bejelenti eljegyzésüket. A férfit lenyűgözi Gamzatti szépsége, és Níkiának tett esküje ellenére sem tudja visszautasítani a házasságot. A palotába érkező Níkia és egy rabszolga tánccal köszönti az ünnepi eseményt. A nagy brahmin is megérkezik, akinek szándékában áll felfedni a rádzsának Szolor titkos esküjét. Dugmanta mindenkit távozásra szólít fel, mert érzi, hogy a főpap látogatásának köze van a jövendő esküvőhöz. Gamzatti kihallgatja az apja és a brahmin beszélgetését, megtudja, hogy Szolor Níkiába szerelmes. Dugmanta a főpap híre hallatán haragra gerjed, azonban nem áll el szándékától. A bajadér nem állhat a frigy útjába, meg kell hát halnia. A brahmin abban bízott, hogy cselszövésével megszabadulhat riválisától, a rádzsa kegyetlensége azonban megrémíti. Gamzatti találkozik vetélytársnőjével, megismeri a valóban csodaszép Níkiát. A rádzsa lánya Szolorral kötendő közelgő esküvőjével dicsekszik. Níkia elkeseredik, szerelme esküjére gondol. Gamzatti követeli tőle, hogy mondjon le az ifjú harcosról, ékszereket, gazdagságot kínál neki, mindhiába. A veszekedés hevében Níkia tőrrel támad Gamzattira. Aija, Gamzatti szolgálója áll közéjük, a bajadér pedig kétségbeesetten elszalad. A rádzsa lánya felismeri, hogy Szolor csak akkor lehet az övé, ha Níkia meghal.

Második felvonás

A rádzsa palotájának kertjében pompás ünnepség zajlik Visnu isten tiszteletére. Az egybegyűlteket pazar műsorszámok szórakoztatják, mint az aranybálvány virtuóz tánca, a kancsós tánc, vagy a dobos tánc. Níkia is jelen van az ünnepen, szent táncát járja a vendégeknek. A bajadér nem mutathatja ki fájdalmát, tekintete azonban minduntalan az imádott Szolorra téved. Aija a rádzsa nevében egy virágokkal teli kosarat nyújt át Níkiának, amelybe Gamzatti parancsára egy kígyót rejtettek el. Amikor a bajadér magához öleli a virágokat, a kígyó megmarja. A lány összeesik, megmentésére a nagy brahmin siet, azonban nem önzetlenül. Ellenmérget kínál Níkia szerelméért cserébe.  A bajadér hű marad esküjéhez, és inkább a halált választja. Szolor kétségbeesetten öleli át halott szerelmét.

Harmadik felvonás

Első jelenet

Szolor vigasztalhatatlan, bűntudat gyötri. Szobája magányában nem tud szabadulni kínzó gondolataitól. Magdaveját hívja, megparancsolja, hogy hozzon ópiumot, azzal kívánja enyhíteni fájdalmát.

Második jelenet

Szolor mély álomba merül. Delíriumában árnyak tűnnek elő. Hosszú sorban szállnak alá a hegyek bérceiről. Végül megjelenik Níkia is.

Harmadik jelenet

A harcos felébred álmából. A rádzsa érkezik Toloragva kíséretében. Figyelmezteti Szolort, elérkezett az idő, az esküvő közeleg. Az ifjú vonakodva fogadja szavait, ám kész teljesíteni Dugmantának tett ígéretét.

Negyedik jelenet

Az esküvői szertartáson a vendégek tánccal köszöntik az ifjú párt. Egyikük egy virágokkal teli kosarat nyújt át Gamzattinak, aki azonnal elhajítja. Arra a kosárra emlékezteti, ami a bajadér halálát okozó mérgeskígyót rejtette. Szolor Níkiát vizionálja, a valóságba a rádzsa rántja vissza. A frigy hamarosan megköttetik. A nagy brahmin megáldja a párt, majd mindenki belép a templomba. A boldogság azonban nem kísérheti Gamzatti és Szolor útját. Lesújt Visnu isten haragja, lerombolja a templomot. A halálban egyesül újra Szolor és a bajadér, szerelmük mindennél erősebb, immár az örökkévalóságban.

 

Az utolsó felvonásban a vezér a bajadérról és a rádzsa lányáról képzelődik, a vízipipa hatása alatt bódult állapotba kerül és felidéződik mindkét nő alakja. A film megtévesztő, mert a felvonás nem így néz ki a valóságban, hanem A hattyúk tavát jeleníti meg... Kár érte, mert ezzel a darab lerontja a kiemelkedő színvonalát.

AZ ÁLOM REKLÁMFILMJE

 Saját képek hamarosan!