József és a színes, szélesvásznú álomkabát
2025.febr.10. hétfő, 19.00 Madách Színház
Hétköznap teljesen más energiák mozognak a színházakban. Mi sem lehet szebb és jobb példa erre, mint az álomfejtő József története, mely egy nagyon színes, reményt keltő alkotás, hétköznapjaink felemelő mozzanata.
Az idén úgy döntöttem, szeretném látni Szaszák Zsoltot a címszerepben, mert előző évben, a jubileumi 300.alkalmon nagyon megtetszett az a kicsinyke szelet, amit mutatott a karakterből. Érdekelt hát, milyen egy teljes előadás vele. A hangja csodálatosan erős, szép. A karaktert a lehető legjobban dolgozta ki, ezért is mondhatom, hogy teljesen eltér az ő Józsefe, az eddig látott művészek (Serbán Attila, Puskás Peti) performanszától. Leginkább álmodozó tekintet jellemzi, aki még ébren is álmokat lát, kissé beképzelt emiatt, és értetlenkedik, hogy testvérei vajon miért közösítik ki maguk közül. Az is más, ahogyan ő a kabátot meglegyinti, meg be se kapcsolja magán - az azért zavart :D
A szoros apai kapcsolódás ábrázolása miatt, nem volt kétségem, hogy Kőrösi Andrást szeretném látni Jákob megformálójaként, Szaszák mellett, olyan apa-fiú kapcsolatot mutattak a jubileumon, úgy döntöttem, amint kint lesz a szereposztás, csakis velük akarom együtt látni. És ez meg is lett. Viszont, a többi szereplő is kimagasló alakítást nyújtott, és nem vártam, hogy szinte teljesen tökéletes gárda lép hétfőn este a Madách színház színpadjára.
Változások:
Meg kell említenem a koreográfiát. Nagyon sokat változtattak rajta, pl. a Fáraó
szoborszerű szolgái többet mozognak a Fáraó megjelenése pillanatában. Vagy, pl.
amikor József leleplezi magát a testvérek előtt, Benjamin szabadulását
követően, a legfiatalabb gyereket öleli meg József utoljára, majd ketten
beállnak abba a kör közepébe, ami a testvérek, a Fáraó szolgálói és az iskolás
gyerekek képeznek körülöttük. Ez régen úgy volt alakítva, hogy minden testvér
összeállt egy hölgyeménnyel és hozzájuk került 1 vagy 2 gyerköc. Tapasztalatom
szerint ma már kevesebb csemete szerepel a darabban, ezért ez már nem nagyon
kivitelezhető. A változtatások közül, egy az, amit kifejezetten nem értek,
miért került módosításra: adott a western jelenet, amikor József távozását
ünnepli a családi idillből, végre megszabadultak a kis kedvenctől, és ezt
derekasan megünneplik. A hangzavarra visszatér Jákob, és megrázza a véres
színes, álomkabátot, amit a testvérek szagattak meg és kecskevérbe áztattak,
bemutatván, hogy József egy állattal bírkózott és alulmaradt ő is… (azért
mondjuk itt felvetődik bennem a kérdés, hogy az apát nem érdekelte, hol a fia
teste? Csak a kabát elég bizonyítékként szolgált, hogy elvesztette kedvenc
fiát?) Tehát megrázza a rongyot, és erre megint felhangzik az ide illő dal,
ezúttal siránkozva, egymás nyakába borulva. Az apa erre legyint, elmegy, ők
pedig újra vígasságba fordulnak. Ez a rész a mostani, de már a jubileumi
Józsefnál is kivonásra került, pedig pont, hogy ez adja a csúcspontját a
jelenetnek.
Közönség – nézőtéri feeling, madáchos hangulat:
A jegyem, mint kiderült, szinte majdnem középre szólt, így fel kellett állítanom pár embert, mert óra előtt 5 perccel mentem be. De utánam is érkeztek egy idősebb pár, akik mellettem ültek, még bejjebb. A ruhatáros hölgy kedves volt, ritkán mondják azt, hogy érezzem jól magam, de most megkaptam, és a kívánság célba ért. A jegyszedőt, korábbi alkalmakról ismerem, már-már régi bútordarabnak is mondható, ezúttal is az emeleten teljesített szolgálatot, csevegtünk röviden, de azért elnézést kért, hogy fel kell állítania az embereket miattam… Na, már bocsánat, nem késtem el, egyáltalán, és akkor megyek be a nézőtérre, amikor én szeretnék. Nem beszélve arról a régi hagyományról, hogy az, aki középen ül, rendszerint utolsóként érkezik. :D alapvetően most jó hangulatban volt a jegyszedő, elmesélte, hogy az emeleti egységet jobban szereti, mert a földszinten, kint ülni, eléggé kellemetlen télen, hiszen hideg van. Ruhatár viszont az emelet-erkélynek csak egy volt, mégpedig az erkélyen. Nem tudom miért spórol ezen az igazgató mindig… A közönség kedves volt, a mellettem lévő pár, kisunokája szerepelt a darabban, végtelenül büszkék voltak, ez tisztán látszódott rajtuk. Lesték, hogy merre található a gyerek a csapatban és éljeneztek neki. Ők voltak a jobb oldalamon, a balomon, két nagyon szépen felöltözött, a színháznak megadva a kellő tiszteletet, külföldi hölgyek (a szavajárásuk alapján valami szláv népség lehettek). Nem voltam bátor, hogy a származásukra rákérdezzek, de felfigyeltem arra, hogy végtelenül jókat derültek az előadás pillanatain. Kiemelten, József és Jákob összeölelkezése, meghatotta őket, majd meglepődtek, amikor a Börtöndalt követően a Go, go Joe c. dal alatt a fekete köpenyben rejtőzködő táncosok és színészek leleplezték magukat és színes, pompázatos ruhákban jelentek meg. A dalokat egyébként nagyon élvezték (kezükkel hadonásztak maguk előtt, ütemre bólogattak, tapsoltak szorgalmasan), akárcsak én szoktam, egyszerűen imádom ezt a darabot. Webber egy mesterművet alkotott, vidám, színes, reménnyel tölti el az embert. Szórakozás a legfelsőbb szinteken.
„Szerelembe estem” Szaszák Zsolt Józsefével még tavaly a jubileumi, 300. alkalmon, akkor határoztam el, hogy jövőre, kivárom a szereposztást, és becélzom őt. Mellette pedig tűpontosan apafiguraként Kőrösi Andrást szeretném látni, a többi pedig az lesz, aki lesz… így jött össze ez a majdnem tökéletes gárda.
A narrátor szerepében sajnos nem Gallusz Nikit fogtam ki (helyette ő volt a mezítlábas Potifárné – régen arany színezetű cipellőt viseltek). Kecskés Tímea narrátorként túl harsány a hangja, nem igazán kedves, és a „nagy hangot” sem énekelte olyan szépen, mint elődei vagy jelenlegi váltói (előd: Polyák Lilla, jelenlegi és akkori váltótárs: Gallusz, Ladinek Judit; Nyári Darinka is új szereplő). Nem tetszett annyira. És mégis Tímea érdekes színésze a Madách-nak, akárcsak Wégner Judit. Kettejüket külön kell elemeznem.
Kecskés Tímea és Wégner Judit: a művészeket összeköti egy legendás, több, mint 20 éve futó előadás, Az Operaház Fantomja. 2024-ben megkapták mindketten a balettmesternő szerepét, Madame Giry-t. Elődeik Bencze Ilona és Bajza Viktória voltak. Egy fajta fiatalódási vihar/cunami söpört végig a Fantom szereposztásán, ezért ez a karakter sem maradhatott ki a szórásból. Szerencsémre, mindkét új hölggyel láthattam a darabot, megállapítom, hogy Kecskés a jobb Madame Giry szerepében, kifejezetten jól formálja, hangilag, színészileg. Sajnos, Wégner nem lett jól, túl vinnyogó a hangja hozzá. De, hogy egy további közös pontot hozzak, más előadásokban jobbak. Összefoglalva: Kecskés Madame Giry-ként jó, Narrátornak nem. Wégner Julie-nak tökéletes az Aranyoskámban és szerintem még elbűvölő lehet – csak nem kapott a jubileumi Mary Poppins előadáson elég teret – az igyekvő, előkelő nő személyében.
További szereplők a Józsefben: nekik kifejezetten örültem: Kiss Ernő Zsolt, Sándor Dávid és Sánta Laci – kiemelt, éneklő testvérek közül nekem ez a három srác jelenti a jó szereposztást.
Más tészta, hogy vajon szeretnék-e egy olyan Józsefet megnézni, ahol nem Posta Victor alakítja a Fáraót? A mostani performansz, hát, az lehengerlő volt, főleg, amikor harcművészeti kézmozdulatokkal József felé hadonászott, mindeközben azt mondta: „hadzsime”… A külföldiek is el voltak ragadtatva, az idős pár női tagjának leesett az álla, hogy Elvis-imitációt fogunk kapni, amikor leleplezték Victorról a nagy fáraói körítést. Csiszár Istvánt is szívesen megnézném a szerepben, jelenleg Victornak ő a váltója, de ahogy hétfőn volt szerencsém Victort megfigyelni, mintha szabályosan élvezte volna az egészet. Én szeretem, ahogy rázza magát a színpadon, az Elvis-vibe teljesen átjön, és hát, a hangja pontosan megvan hozzá. Szóval, ezt még a jövőre bízom, lehet akkor majd több időpontra is elmegyek, csak ezek szereplők mindenképpen legyenek: Szaszák – Kőrösi – Gallusz. Aztán a Fáraó és testvérek még alakulhatnak mellettük...🤭🤭🤭
