Istenek alkonya - ismét Wagner szakít, de nem pénzelem érte, mert túúúúúlságosan nem az én bizniszem

 Wagner: Istenek alkonya

2023.05.21. este 21:00 M5 csatorna (Operaházban felvett)

Operamentés:

Zenedráma három felvonásban, német nyelven, magyar, angol és német felirattal

Barátság, szerelem, adott szó, szerződés, vendégjog – mind olyan alapvető emberi értékek, illetve azok hordozói, amelyek válság idején kiüresedhetnek, semmissé válhatnak. Richard Wagner monumentális, romantikus Ring-tetralógiája nem csupán egy tőlünk távoli mese a germán mitológia hőseivel, hanem az elmúlt két évszázad és még inkább a jelen gazdaságitársadalmi-ökológiai változásairól, értékválságairól is szól. Mindez különösen fontos M. Tóth Géza rendező számára, aki A Rajna kincse, A walkür és a Siegfried után az OPERA 2021/2022-es évadában Az istenek alkonyával teljessé tette tetralógiarendezését. Színpadi víziójában a korábbi három esthez hasonlóan a zeneszerző és egyben szövegkönyvíró társadalomkritikáját domborítja ki. Különleges, archaikus és futurisztikus elemeket egyaránt alkalmazó színpadi formanyelvével olyan világot tár a nézők elé, ahol megmutatkozik: az ember olyan módon használja ki tudását, a másik embert és ezt a világot, hogy az szükségszerűen világkatasztrófához vezet. Az istenek alkonya színpadi univerzumának alapvető vizuális alkotóeleme – mint a tetralógia korábbi három részében is – a zenével folyamatosan szinkronban mozgó, azzal párbeszédet folytató, a színpad egész terét betöltő, vetített és különleges térélményt adó látvány.

Felhívjuk kedves nézőink figyelmét, hogy előadásunkban olykor erős fényhatásokat alkalmazunk, mely az arra érzékenyek számára zavaró lehet.

 

Cselekmény

Prológus
Éjszaka a walkürök szikláján. A három norna, Erda lányai, szövik a végzet kötelét. Elmesélik, hogyan rendelte el Wotan, hogy kivágják a világkőrist, amelyből egykor a dárda nyelét faragta, hogy aztán a felaprított fát Walhalla köré halmozzák. Ez a máglya, ha lángra kap, jelzi majd az isteni rend végét. Amikor megpróbálják kifürkészni, mindez mikor fog megtörténni, hirtelen elszakad a kötél. Bölcsességüknek vége, a nornák leereszkednek a földbe.
Hajnalodik, Brünnhilde és Siegfried előbukkan a sziklabarlangból. Miután a nő védőbűbájt bocsát Siegfriedre, útjára engedi a nyughatatlan hőst. Siegfried szerelmi zálogként Brünnhildének adja a gyűrűt, amelyet a sárkánytól, Fafnertől vett el, ő pedig cserébe lovát, Granét ajánlja fel a férfinak. Siegfried útnak indul.

I. felvonás
A Gibichungok Rajna-parti csarnokában Gunther és Gutrune múlatja az időt. Féltestvérükkel, Hagennel a királyi család egyre csökkenő dicsőségéről ejtenek szót. Hagen azt tanácsolja nekik, hogy házasság révén erősítsék meg uralmukat: Gunther menyasszonyának Brünnhildét, Gutrune férjének pedig Siegfriedet javasolja. Mivel a Brünnhilde szikláját körbeölelő tűzön csak a legnagyobb hős kelhet át, Hagen merész tervet javasol: egy bájital segítségével érjék el, hogy Siegfried elfelejtse korábbi szerelmét, és beleszeressen Gutrunéba. De bátyja csak akkor adja hozzá a lányt, ha Siegfried megszerzi Brünnhildét Gunther számára. Ekkor megszólal Siegfried kürtje a folyó felől, jelezve a hős érkezését. Minden a terv szerint alakul: Gutrune átnyújtja a bájitalt Siegfriednek, aki a pohár átvételekor még Brünnhilde előtt tiszteleg, de miután megitta, azonnal szerelmet vall Gutrunénak, majd Siegfried felajánlja, hogy az alakváltás varázserejével bíró ködsüveg segítségével Guntherré változik, és átlépve a lángokon, megszerzi számára Brünnhilde kezét. A két férfi vérszövetséget köt, és útnak indulnak. Hagen hátramarad, hogy őrizze a csarnokot.
Waltraute, a walkür, elborzadva Walhalla közelgő pusztulásától, megérkezik Brünnhilde sziklájához, hogy nővére segítségét kérje. Elmondja neki, az istenek megmentésének egyetlen módja, ha Brünnhilde visszaadja a gyűrűt a rajnai sellőknek, a kincs jogos tulajdonosainak. Brünnhilde visszautasítja, mondván, Siegfried szerelme fontosabb számára, mint az istenek sorsa. Waltraute kétségbeesetten távozik. Amikor a távolban Siegfried kürtje hallatszik, Brünnhilde ujjong örömében. Boldogsága hamar zavarodottságba és rémületbe fordul, amikor egy idegen alak jelenik meg előtte, aki Guntherként mutatkozik be, menyasszonyának követeli őt, és kitépi a gyűrűt a kezéből.

II. felvonás
Éjszaka. A Gibichungok csarnoka. Hagen elaludt az őrségben. Apja, Alberich jelenik meg, mint egy álomban, és emlékezteti fiát, hogy vissza kell szereznie a gyűrűt. Megvirrad, megérkezik Siegfried. Hagen összehívja a Gibichungok hűbéreseit, akik innentől mindenben követik parancsát. Megérkezik Gunther és a megalázott Brünnhilde. Amikor meglátja Siegfriedet, dühösen megvádolja, hogy elárulta őt. Siegfried, még mindig a bájital bűvöletében, közli vele, hogy feleségül veszi Gutrunét, és hogy Brünnhilde Gunther felesége lesz. Brünnhilde észreveszi a gyűrűt Siegfried kezén, és tudni akarja, honnan szerezte, hiszen előző este az állítólagos Gunther volt az, aki elvette tőle. Brünnhilde azzal vádolja Siegfriedet, hogy ellopta a gyűrűt, és kijelenti, hogy ő a férje. Siegfried tiltakozik, és Hagen lándzsájára esküszik, hogy nem vétett a vérszövetség ellen. Visszautasítja Brünnhilde vádjait, és Gutrune és a hűbéresek kíséretében ünnepelni indul. Brünnhilde egyetlen gondolata a bosszú. Hagen felajánlja, hogy megöli Siegfriedet, de a nő elmagyarázza neki, hogy a férfi legyőzhetetlen: varázslattal védte meg – csak a háta védtelen, mert soha nem fordítana hátat az ellenségnek. Gunther habozik, hogy csatlakozzon-e a gyilkos összeesküvéshez, de végül beadja a derekát.

III. felvonás
Siegfried a vadászcsapattól elszakadva a folyó partján találkozik a három rajnai sellővel. Megkérik, hogy adja vissza nekik a gyűrűt, és ő már majdnem beleegyezik, de amikor megemlítik neki Alberich átkát, úgy dönt, hogy rettenthetetlensége bizonyítékaként mégis megtartja a gyűrűt. A sellők megjósolják közelgő halálát, és eltűnnek, épp, amikor Hagen, Gunther és a többi vadász megérkezik. Hagen bátorítására Siegfried elmeséli ifjúkorát: hogyan élt együtt Mimével, hogyan kovácsolta össze a Nothungot, a kardot, és hogyan küzdött meg a sárkánnyal. Miközben beszél, Hagen borral kínálja, amely a bájital ellenszerét tartalmazza. Az emlékezetét visszanyerő Siegfried elmeséli, hogyan kelt át a tűzön, és hogyan ébresztette fel Brünnhildét. A lány nevének említésére Hagen hátba szúrja Siegfriedet a lándzsájával, és azt mondja a megdöbbent Gunthernek, hogy megbosszulta a hamis esküt. Siegfried utolsó szavaival megemlékezik Brünnhildéről, és meghal.
Gutrune rossz álomból ébredve azon tűnődik, mi történhetett Siegfrieddel. Mikor behozzák a hős holttestét, a lány gyilkossággal vádolja Gunthert, aki azt válaszolja, hogy Hagen követte el a bűnt. A két férfi birokra kel, és Gunther meghal. Amikor Hagen a gyűrűért nyúl, a halott Siegfried fenyegetően felemeli a karját, és Brünnhilde is belép a csarnokba. Hagen nem jut el a gyűrűhöz. Az egykori walkür elrendeli, hogy a Rajna partján állítsanak halotti máglyát a hősnek. Az isteneket vádolja Siegfried halála miatt. Búcsút vesz apjától, Wotantól, majd kiveszi a gyűrűt Siegfried kezéből, és a rajnai sellőknek ígéri azt: máglyahaláluk után újra övék lesz a Rajna kincse. Ezután meggyújtja a máglyát, és a lángokba ugrik. A kiáradó folyó elpusztítja a csarnokot, Hagen hiába próbálja a gyűrű után vetni magát, csak végzetével és a sellők boldog kacajával találkozik. A távolban a lángokba borult Walhalla és az istenek látszanak.

 

 Saját megjegyzés:

nem igazán szeretem a tetralógiát, maga a történetétől vagyok kiakadva, hogy egy testvérpár lesz egymásba szerelmes és csinálnak egy gyereket, aki történetesen nem más, mint a nagy hős, Siegfried....

 

Wagner előadásoktól mentsen meg az Ég! De, hogy mégis meglegyen a repertoáromban, megnézem, főként, ha úgymond ingyen kínálják. Ezúttal a kulturális csatorna a címben nevezett darabot hozta le vasárnap a képernyőre. Este 9.00-től másnap hajnali háromnegyed 2-ig….

A darab különösen az elején nem fogott meg, megint a szokásos sallang dolgok voltak, álmodozva nézünk ki a fejünkből, hosszú szüneteket tartanak a jelenetek között, amiket úgy érzem ki kéne vágni, mert csak zene. Lemértem, ahol észbe kaptam, a vetítéseken túl nem történik ilyenkor semmi a színpadon… szétunnám a fejem… volt, hogy 6 percnyi hosszúságú „zenélés ment”….

A történet: akkor indult be, amikor rokkaorsós nők (ezek voltak a normák...) elregélték bajukat (szörnyen festettek) és a nyálas ömlengésen már túlestünk (darab eleje, hogy Brünhilda és Siegfried milyen boldog együtt, de a harcos el kell, hogy szakadjon kedvesétől, mert további hőstetteket akar végrehajtani, cserébe, szerelme zálogául odaadja a nőnek a Niebelung gyűrűjét – egymásba kapaszkodás, egymás fülébe üvöltése az adott éneknek, roppant élvezetes lehet a művészeknek…), az ármánykodos három szereplőhöz érve, éreztem, hogy beszippant a történet, és most már érdekel is… igen, futurisztikus és nagyon elvont mind a képi világa, mind a jelmezek… Siegfriedet tőrbe csalják, szerelmi bájitalt adnak, hogy az ármánykodók női tagjába legyen szerelmes, Brünhildét pedig annak fiútestvérének adja… miután vértestvéri szövetséget köt Siegfried és a fiútestvér, közösen elmennek, hogy elhozzák a walkürt, akit időközben harcostársa is meglátogatja, hogy elpanaszolja, apjuk, Wotan el van keseredve miatta, és a tanács alatt ketté tőrt pálcáját szorongatta, majd az élet fáját felaprította… Brünhilda elzavarja, mert hisz szerelme esküjében. Amikor viszont a tűzgyűrűt átlépik, nem Siegfried jelenik meg, hanem a fiútestvér, Gunther. Ezzel árulást követ el személye ellen. Erőszakkal rábírja, hogy vele menjen, az álcasüveggel átveri, megtéveszti a walkürt. A második felvonásban az új földre viszi feleségét Gunther, vele utazik Siegfried is, akinek a fiú testvérét igérte… ő előbb érkezik meg, és szintén a hülye friszkós-mellvértet viselők sorába belép, csak ő kékben tolja, míg a többiek nagyon erős neonszínekkel dolgoznak (pink, zöld, sárga). Kiköt a hajó, ami látványos, mert zsinorokat eresztenek le, mintha valóban kikötne egy hajó, és megérkezik Gunther és felesége, Brünhilde (lila sátorkabátban – ez nagyon tetszett!)… Siegfried lelepleződik, hogy megcsalta a walkürt, a középső testvér, Hagen lándzsájára esküszik, Siegfried is megteszi, bizonyítva a maga esküjét…a nép zavarodott, nem értik a walkür kirohanásait… Gunther tehetetlen… Hagen, amikor kettesben marad Brünhildével kifaggatja, hogy van-e a „hősnek” gyenge pontja… A walkür elárulja, nem áldotta meg a férfit a hátán, hiszen amaz sose fordítana hátat az ellenségnek… a lándzsás eskü/bosszútétellel zárul a felvonás.

Az egész történet során gyakran visszaidéződnek szóban a hőstettei Siegfriednek, és el is meséli ő maga a 3. felvonásban, aztán háton döfik… Brünhilde a haldokló férfi mellett virraszt, majd bocsánatot kér apjától Wotantól, és szerelmével együtt tűz általi halált választja…és persze ide még a lovat is bele akarja hívni…a felvonásban először a harcos elmegy a sellőkhöz, akik óva intik, megfogják őt ölni, ha nem dobja el a Niebelung gyűrűjét, amit az első felvonás végén elvesz Brünhildé-tól… annyira el van telve magától, hogy nem adja ki a kezéből a tárgyat. Hamarosan megérkeznek a harcos bajtársak, akikkel vadat akarnak ejteni (érkezésük előtt a saját kürtjét szemléli és úgy vizsgálgatja, mintha életében nem fújta volna még meg, miközben egész előadás alatt a kürt hangja szólal meg – és mindenki ezt várja – amikor valahova hívatott megérkezni…). Ivászat kezdődik és Hagen ráveszi, hogy meséljen arról a fantasztikus képességéről, hogy érti a madarak nyelvét… a történet elbeszélése közben, ahogy a Brünhildás részhez ér, akkor jön rá, hogy mit tett, hogy elárulta a nőt, és mivel az esküjéről is lekerült a lepel, hazudott, ezért Hagen hátba szúrja a lándzsájával… egyébként Hagen a 3. felvonás elején törpe apjával beszélget, szövi tervét, hogyan legyen uralkodó a gyűrű segítségével… miután Brünhilde, Siegfried és a ló (kehem) is a lángok martalékává lesznek, látható, ahogy a sellőktől próbálja meg elszedni a gyűrűt… mert azt a walkür önfeláldozása előtt a Rajna vízébe dobta…

Összegzés: 1x érdemes megnézni, a darab nehezen, de a ha a megfelelő részhez érsz, onnantól kezdve akár be is szippanthat... nálam a furcsa ruházatú, Elvis sérőval rendelkező keverőemberek közben ért a szippantó hatás... de sok a zene, ami alatt vetítések vannak, jobbára én ezeket, akár tetszik az utódoknak, akár nem vagy a rajongóknak, kivettem volna és egy rövidített, operabarátibb előadást faragnék/faragtam volna belőle...

Verdi újabb műve terítékre került, íme az Álarcosbál!

Mindig, minden a félreértés tárgyává válik... Nem gondolkozunk, nem kérdezünk

Időpont: 2018. április 22. vasárnap este 19.00 - 22.00
Előadás címe: Verdi-Az álarcosbál
Műfaj: opera
Rendező: Cerasa, Fabio
A darab adatlapja: http://www.opera.hu/musor/megtekint/az-alarcosbal-2017/eloadas-201804221900/
Bemutató: 2018. április 21. (második bemutatón jártam!)

Előzményekről

Ez az első bérletes évem az Operaház-Erkel kombóban. Már lezajlottak a bérletmegújítások, és lehet venni a következő évadra szóló bérleteket. Végigálltam a kigyózó, hosszú sort az Erkel előtt, pár héttel korábban. Nagyon észveszejtő volt az egész... Elmondhatom, hogy ezt is kipróbáltam. A négy bérletem közül kettőt újítottam meg, bár még az is tetézte a "jókedvemet" sorban álláskor, hogy kiderült elveszik a kedvenc helyeimet, mivel olcsóak voltak, és a drágábbnak kell mennie...köszönöm szépen! Ókovács ezért még fog kapni egy szerelmetes, szívhez szóló levelecskét... Két bérletemet megújítva, és átnézve a következő évad programjait, már kiválasztottam a szabad bérletbe válogatott csapatomat. Bár többen vannak, mint hat előadás. A szabad bérlet arról szól, hogy ha nem találtál ízlésednek megfelelő kombinációt a bérletek közül, te magad összeválogathattál egy 6 darab előadásból álló szabad bérleti összeállítást. Igazán kedvező, és ugyanúgy olcsóbban lehet jegyhez hozzáférni. A szabad bérlet nem konkrétan bérlet, nem kapsz plasztikkártyát, hanem papír alapon jegyet kapsz kézhez. A szabad bérletes előadásaim közül, amik tavaly-idei évadban voltak érvényesek, ez az Álarcosbál volt az utolsó. Kintre, az erkélyülésre találtam helyett, anno nem vettem figyelembe, hogy ez akár premier darab is lehet, merthogy az volt. A második szereposztás remekül szórakoztatott, többször volt örömkiáltás a közönség részéről a szereplőknek. Én ezt nagyon szeretem, és ha a művészek megérdemlik, nekünk szívünk-jogunk van hozzá tudatni velük, hogy ez igen, ez nem semmi odaadó produkció volt! Télen a ruhatár használata kötelező, most senkire nem figyeltek, így a kiskosztüm kabátomat bevihettem magammal, ahogy a többiek is. Továbbá az volt még nagyon érdekes, hogy a mellettem ülök, férfi és nő is, vegyesen, "jó estét" köszöntek, amit még a páholyban is (pedig ott elvárható egy zárt térben vagyunk egész végig) ritkán él meg az ember...

Opera három felvonásban, olasz nyelven, magyar és angol felirattal

A darabról - 
Első felvonás

A történet Gustavo, a svéd király elleni összeesküvésről és annak gyakorlatba áttett eseményéről szól. A darab elején a király az ágyában forog nyugtalanul. Álmában megjelenik két pokolból jött angyal. Egy fehér és egy fekete. Szolgálói körébe egy hatalmas, ünnepélyes terembe viszi őt a fehér angyal, majd a feketétől kísértve, ott keringenek kőrbe kőrbe. Aztán a férfi felébred, érkeznek a szolgálói, közöttük bukdácsolva érkezik a festő, Renato. Az ő hitvesébe szerelmes a király, de ezt a festő nem tudja, sőt olyan hű alattvalója a férfinak, hogy elárulja, nagy veszélynek van kitéve, mivel a nép meg akarja ölni. A király nem hiszi el a vádat, hiszen mindent megad az embereknek, jólétben élnek. Úgy tűnik nem mindenki gondolja így. Tehát a szolgák, a nemesek ünneplik a királyt, aki meginvitálja a társaságot egy álarcosbálba. Érkezik a főbíró aláíratni egy jósnő kitiltási kérvényét. Gustavo apródja hevesen védi a nőt, ez felkelti a figyelmét, megadja a kegyelmet és elmegy álruhában - meggyőződni, hogy a nő kepésségeiről szóló hírek igazak-e? 

A jósnő, Ulrica, Lucifertől kér segítséget, hogy lássa kinek mit hoz a jövő. Körülötte két asszony, ők  a támaszai, és a teremben sok nő érdeklődve figyeli a jós asszonyt. Gustavo megérkezik és máris akarja tudni a jövőjét, de a többi asszony visszatartja és leültetik egy székre. Kintről megérkezik egy matróz, aki a király szolgálatában áll, mégis hiába szolgálja már régóta, semmi jutalmat nem kap. A jósnő kitüntetésekről, jutalomról beszél, amit Gustavo belecsempész a férfi zsebébe (így könnyű, ha ott vannak az érintett személyek) - háttérben a jóslatoknál mindig kinyílik egy ajtó, és fekete maszkban állnak a szereplők, bár a jelmezükről mindenkit fel lehet ismerni. Egy nemes nő kér bebocsátást, de arra kéri a jósnőt, hadd legyen egyedül, amikor felteszi neki a kérdést. Gustavo sejteni véli, hogy a festő felesége, akibe titkon szerelmes, Amélia lesz a titokzatos hölgy. A szobában megbújik (hülyeség, még a mélyvörös palástja ellenére sem látják meg a szolgák...), Amélia szeretné elfelejteni a férfit, akit szívéből szeret, erre kér valami gyógyírt, segítséget a jósnőtől. Ulrica azt tanácsolja neki, szedjen éjfélkor egy bizonyos növényből, csak ő szedheti le, és csakis éjfélkor tegye majd készítsen belőle főzetet, majd fogyassza el, és így örökre kitépheti a szívéből a férfit. Gustavo háttérben folyton fogadkozik, hogy a nyomában fog járni a nőnek... Miután újabb vendégek érkezéséről hírt kapnak, Ulrica megkéri Améliát a távozásra. A nemesek érkeznek, akiknek ajánlatot tett a király, sorra megkapják a maguk jóslataikat a nőtől.  Végül, Gustavo leleplezi önmagát, és a nőn számon kéri, hogy miért nem ismerte fel, jövendőjét ennek ellenére megmondta, megfogja ölni az első ember, akivel kezet ráz aznap...a festő érkezett...és mindenki azt hitte a király rácáfolt a jóslatra...

A második felvonásban egy bordélyra emlékeztető helyre kalauzolnak minket. Amélia gondolataival birkózik, de végül leszedi a virágot, majd levetkőztetik a helyi gésák...meginná a főzetet, de Gustavo betoppan, és szerelméről faggatja a nőt. Az unalmas huza-vona végén kiderül, Amélia szereti a férfit...ám, a festő jön, hogy figyelmeztesse a királyt, mivel a nemesek, akik a vérét akarják a vezérnek, itt tartózkodnak. Hogy feleségét ne ismerje fel a festő, Gustavo azt tanácsolja, hogy a nő vegyen fel egy kendőt, amivel arcát takarja. A festőt pedig arra kéri, hogy ne beszéljen a nővel, ne kutasson az arca után, csupán a város széléig kísérje, utána pedig az ellenkező irányba menjenek... Sajnos, nem sikerül a terv, a király ugyan megtud szökni a lázadók elől, de a festőt találják ott a kendős nővel, akinek a személyét tudni akarják, egy véletlen folytán Amélia arcáról, ahogy szabadulni próbál lekerül a kendő, és a festővel találja magát szemben, aki megsemmisül a látványtól... A nemesek gúnyolódnak rajta... A festő rendezi magában a gondolatokat és kettőt, a nemesek közül arra kér, hogy jöjjenek el hozzá másnap, mert meg kell beszélniük valamit...

A harmadik felvonásban végre sor kerül az álarcosbálra is...de az elején még végignézzük/hallgatjuk, ahogy Renato bosszút esküszik Gustavo ellen, dühében tombol, a királyról készült festményeket tönkre teszi, papírokat dobál szerte-szét és saját feleségét halállal fenyegeti. A nő arra kéri, hadd találkozzon még utoljára a közös gyermekükkel, a fiúkkal. Renato ezt a kívánságot teljesíti, közben megérkeznek a vendégek, akiket meghívott, a két nemes. Meggyőzi őket, hogy a pártjukon áll, van bizonyítéka az árulásra, de szemük láttára fecnikre tépi szét, mivel már neki is van nyomos indoka, hogy a királyt eltegye láb alól. Mindkét vendég elmondja, miért akarja megölni Gustavot (egyiküket a földjeitől fosztott meg, másikuktól a fivérének életét vette el), ezért a festő úgy dönt, hogy igazságos legyen sorsot húznak. A szétdobott fecnikre ráírja a nevüket és egy kancsóba helyezi a papírokat. A feleség időközben visszatér a szobába, és sejti, hogy rosszra készülnek. Férje akaratának engedelmeskedve, kihúzza a nevet a kancsóból, ami Renáto nevét jelenti. Eldőlt, hogy ki öli meg a királyt. A bálban Renato a kis apródot faggatja, milyen jelmezben van a király, fontos megbeszélnivalójuk van. Nehezen, de kiszedi belőle az információt. Az összeesküvőknek van közös jelzésük, kék masnit viselnek. Míg tart a báli forgatag, addig egy csöndes szobában, Amélia, fehér angyalként jelenik meg, a király előtt és figyelmezteti, gyilkosság készül ellene (holott levelet is írt neki, de Gustavo nem akart gyávának tűnni, ezért elment a bálba). Utolsó beszélgetésüket követően búcsút mondanak egymásnak, majd jön a feldühődt férj, Renáto (fekete angyal) és leszúrja a királyt ("Én is mondok neked Isten hozzádot"). Erre az álszenteskedő tömeg, akik eddig megakarták ölni, átváltanak példás, törvényt és királyt tisztelő polgárokká: lökdösik, ócsárolják a festőt a tette véget. Gustavo haldoklás közben elrebegi, ő szóval szerette a nőt, sosem tettel. El akarta őket küldeni egy megbízatás céljából, hogy örökre véget vessenek a "vágyódásnak"... Renato belátja, óriási hibát követett el...de már nem teheti jóvá, a király meghalt...

Szereposztás

A szereplők közül Molnár Levente (Renato, festő) és Wiedemann Bernadett (Ulrica, jósnő) kapta a legnagyobb örömujjongást, tapscunamit az előadás végén. Nem csoda, hiszen, mindketten fantasztikus orgánummal rendelkeznek, szenvedélyes és érzelmes játékukkal emelték a darab színvonalát. Molnár hangja nagyon tetszett már az első csendülésétől kezdve, első megszólalásában a királynak el kellett mondania, hogy veszély fenyegeti az életét. Ez a szólódallam sokunkban nyomott hagyott, így kétség sem férhetett hozzá, hogy kiemelt szereplő lesz a festő. Wiedemann sejtelmes hangot fogott ki, már első hallásra misztikus jósnői karakterbe burkolódzott, nagyon jól állt neki ez a szerep. Rálik Szilvia azonkívül, hogy nagyon szeretjük, nem sokat tett hozzá, végtérre is a karakter olyan semmilyen és eléggé negatív, hiszen miatta torkollik a kezdeti barátság gyűlöletbe... néha a nők nem tudnak engedni a csábításnak. És a legtöbb operában a megcsalás a téma, vagy a nő,a ki valamilyen úton-módon tragédiát okoz... Ellenben elmondhatjuk, hogy nagyon szép ruhákat viselt a művésznő, kedvencem talán az volt, amit "'otthon" viselt, bár eléggé groteszken szé hatást nyújtott az angyal jelmeze is... Cova Yolanda is rendkívüli hangot adott ki a torkán (trillázott, áriázott a báli jelenetben), különös, hogy az apród figurát nők játsszák, hiszen azok férfiak, de biztos megvan ennek is a "miértje". 

Molnár Levente lelőné Rálik Szilviát a darabban

Díszlet: 18. századbeli, rokokó stílus, ugyanakkor a király szobája nagyon egyszerűen díszített, puritán terem. A báli forgatagot magába fogadó díszterem, több helyszínként is jelen van, hiszen Ulrica lakása és az álombeli jelenet is itt játszódik. Ez a díszlet térben meghajlik, és messziről azt  hatást kelti, mintha egy valódi nagy termet látnánk, befelé szűkül, kifelé terebélyesedik. Érdekes és csalóka. Legjobb elemek egyikének mondanám. Ellenben, a második felvonás bordélyházának rejtélyét még nem fejtettem meg, mert elvileg mezőre kellene menniük a szereplőknek...(képzelet szárnyal)

Jelmez: korhű, 18. századi, asszonyoknak terebélyes alsószoknyával ábrázolt, férfiak elegáns, frakkos öltönyben feszítettek. A domináns szín sok helyütt a kék, amit nem tudok mihez kötni...

Szimbolika: egyrészt a kék szín, másrészt a folyton jelenlévő halál ábrázolása, illetve a király vesztét jelző szimbólum ez, többek között az angyalokhoz köthető, hiszen az álomban megjelenő angyalokról nem tudjuk, hogy kicsodák? Csak az előadás végén világosodunk meg, hogy a fehér Amélia, a fekete pedig Renato. A maszkok egy koponyát ábrázolnak, és az apród is, aki lelkendezik a bálról, koponya maszkot tart a kezében. Legrosszabb, hogy a műsorfüzeten és a plakáton is a koponyaálarc szerepel. Nem mindenki akar ilyet nézni...ízlésesebbek már nem lehettek volna...

Érdemes megnézni, bár a szerelmi vallomásokat, frázisokat ("Tényleg, szeretsz Amélia?") nagyon untam, ott már kénytelen voltam forgatni a szememet... az ilyen mondatok csak időkitöltésre valók... A második felvonában, a bordélyt nem igazán értettem és a gésákat sem tartottam helyénvalónak, de most elnéztem. Ne mondja senki azt rám, hogy nem vagyok nagylelkű. Az biztos, hogy ez a darab nem változtat a verdi operák sorrendjén. Számomra az első mindig a Rigoletto lesz, utána a Traviata, a Simon Boccanegra, végül pedig ez a darab, bár nem sorolnám a kedvencek közé, hiszen még egy dúdolható dallam sincs, ám a cselekménye érdekfeszítő, pontról pontról felépítődik.

Wagner zenéje, még hajó formájában is süllyeszthetetlen

Kiköt a hajó, melynek kapitánya vágyódik egy ifjú asszony szerelme után...


Időpont: 2013. 01. 19. körül, este 18.00
Helyszín: Állami Operaház
Előadás: A bolygó Hollandi

Ezt a bejegyzést azért írom meg most, mivel korábban nem jutott eszembe, hogy a színházi élményekről blogot vezessek. Csak pár napja fogott el ez a hóbort. Nos, visszaemlékezni nem lehet mindenre, csak felidézni a legszebb és legjobb, akár a kevésbé sikerült pillanatokat.

Ez az előadás Richard Wagner szerzeménye, amely első változatában került színpadra, így láthatta a közönség az első elképzelését a műről. Felhívnám a figyelmet, hogy nincs szünet. Folyamatosan ülsz és figyelsz - bár, ha szólít a természet... de szerencsére engem nem hívott most, maradtam. :)

Ez a változat több szempontból is eléggé érdekes:

Először is itt van az a tény, hogy a legelső elkészült változatban lett bemutatva nálunk, és bizony még rengeteg minden nem úgy volt megalkotva, mint a második, ismertebb felfogásban. A jelen változatban a helyszín: Norvégia, míg a második változatban Svédország. A karakterek neve sem egyezik meg mindkét változatban, példa erre a főhősnő, Senta édesapjának neve, illetve Senta vőlegény-jelöltjének keresztneve, az elsőben Georg, míg a másodikban Erik. Oh, imádom ezt a nevet és nem örültem neki, amikor kiderült, hogy a másik megnevezést fogom hallani, grrrr...:)

Díszlet már egyedi megoldás: a falak vitorlákat ábrázoltak egyik oldalon, míg ha megfordították, akkor a szövés kesze-kusza motívumait láthattuk a falakon. Mivel a lányok, míg kedveseiket várták a halászatból vissza, addig, hogy ne unatkozzanak szőttek. Egy nagy "masina" mögött ott ült bánatosan Senta is.

A házukat egyszerűen oldották meg, csak hoztak egy ajtókeretet, ez jelképezte Senta és apjának otthonát, ahol vendégül látták a Hollandit.

Nem tetszett, hogy a hajó mindig egy vetítőn volt ábrázolva, hiányzott egy eredeti hajó is - Nem vagyok díszlettervező, de ezt csak valahogy meg lehetett volna oldani. A vetítőn látott hajó sem volt olyan fenomenális, és semmilyen formájában lenyűgöző,  a  süllyedésről már ne is beszéljünk...

Most ejtsünk pár szót a jelmezekről. Nagyon egyszerűen lett megoldva, modernkor ruháiba öltöztették a színészeket. Nem törekedtek igényességre, úgy készültek a viseletek, mintha a mai korban játszódna a történet. Senta és a Hollandi jelmeze volt a legjobban kimunkálva: mindketten egy-egy vörös ruhát viseltek, melyeken örvények voltak láthatóak - egy tájékoztató füzetből megtudtam, ez azért volt tervezve, mert így akarták érzékeltetni a két szereplő kiválasztottságát, az igaz, nagy szerelem kettejük között létezett. A szerelem is egy nagy örvény, és ha elkap a mámortól megszédülsz. Akkor harmonizáltak legjobban a két szereplő egymással, amikor a kék köpenyeiket levetették, így előkerültek a piros jelmezek. Ha egymáshoz közel kerültek az örvény minták egybefolytak, jelképezve az összetartozást. A darabban a kék szín, mint a tenger iránti tisztelet, illetve a piros, mint a szerelem színét jelképezte. E két színkombináció dominált az előadásban. Ötletesnek tartottam, hogy a legények és a szövő lánykák mind-mind a jelmezük elején/hátulján viselték párjuk arcképét. 

A történet megfogott elsőre. Amikor elolvastam az operák könyvében miről szól, megfogadtam, hogy egy nap, ha a magyar operaházban is adni fogják, akkor ezt mindenképpen megnézem. Mondanom sem kell, eljött a nap, és egy kiemelkedően jó helyett sikerült megszereznem, páholyból. Persze nem első sorból, de megoldottuk, és láttuk az egész darabot. Az előadás, mint minden opera általában, a szerző anyanyelvén szólt, tehát németül. Az operákban a zene érint meg, nem a színpadi játék. A főszereplők közül elsőként Senta papáját ismerhetjük meg, aki meglehetősen pénzsóvár férfi. Ezt a szerepet Bretz Gábor alakította. Vele kapcsolatban gondolkodóba estem, amikor megvettük a jegyeket, mert a különleges nevű színészeket érdekesnek találom, ilyen volt pont az ő váltótársa, Palerdi András. Szép vezetéknév, nem? Őt szerettem volna, de rájöttem, hogy jobban jártam Bretz Gáborral. Első hallásra beleszerettem a hangjába. Mély, tenor hang, csodálatos. Örültem neki, szerencsére vele is a későbbiekben találkoztam más darabokban, illetve a tévében is láthattam szerepelni. Senta egy szőke lány volt, aki legalábbis az én meglátásomban sokkal idősebbnek tűnt Bretz Gábornál.  De ennek még utána kell járnom. A megformáló színésznő Rálik Szilvia volt. Sentája helyes, meg volt győződve róla, hogy Hollandi és ő összetartoznak. A címszerepet, a Bolygó Hollandit Kálmándi Mihály alakította, akinek szintén fantasztikus hangja volt és fel-felbukkant más daraboknak is, mint például a Nabucco-ban. Eriket, azaz Georgo-t egy számomra ismeretlen, lehet nem is magyar színész játszotta.

A történetet egy kicsit taglalom, miért is fogott meg annyira. Az alaptörténet, van egy álmodozó lány, kit Sentának hívnak. Ismeri a bolyongó Hollandi történetét, akit megátkoztak, nem halhatott meg, örökre járnia kellett a tengert, amíg egy nő örök hűséget nem fogad neki. Ekkor megtalálhatja békéjét. Senta abban hisz, ha eljön egy nap, ő lesz az, aki felszabadítja. A dadája próbálja józan belátásra bírni, de a lány nem hagyja magát eltéríteni eredeti elképzelésétől, így a darab elején egy vörös lámpával áll, és a ködbe burkolózott tengeren sikló hajóknak jelez egy lámpával, segítve őket a kikötő megtalálásában. Senta apja, mint korábban írtam, egy pénzéhes férfi, aki attól sem riad vissza, hogy odadobja lányát egy vadidegennek, ha cserébe kap valami nagy értékű jutalmat. Az apa a legénységével kint hajózik a nyílt tengeren, váratlanul viharba keverednek és megmentésükre a Hollandi és a szellemei sietnek. Az apának ígér sok-sok kincset, ha cserébe odaadja neki egyetlen leányát. A férfi beleegyezik, közösen térnek haza. Senta meglepődik ugyan, de amikor kettesben maradnak, azonnal megvallja mély érzelmeit a Hollandi iránt, aki szintén úgy érzi, tudná szeretni a lányt és vele az örök hűség beteljesedhetne. A Hollandi távozását követően, megérkezik az állítólagos jegyese, Georg, aki emlékezteti Sentát, hogy közös életük még megvalósítható. A Hollandi visszatér és félreérti a helyzetet, azonnal útnak indul, hogy újabb 13 éven keresztül céltalanul hajózzon a tengeren. Senta magyarázatát nem hallgatja meg, ő nem szereti Georg-ot, és nem csalta meg. A Hollandi már a fedélzeten van, amikor a nő utána rohan, már biztos a döntésében: Senta, hogy bizonyítsa hűségét, beleveti magát a vízbe. Egyúttal a hajó is végérvényesen elsüllyed, hiszen tettével felszabadítja a bolyongó lelkű Hollandit és társait. 

Kiemelt jelenet: amikor a mellékszereplők a matrózok és kedveseik a parton mulatnak, meglátják a Hollandi hajóját, ahol csak a legénység tartózkodik. Az ünnepségbe be akarják őket vonni, de azok nem szólnak egy szót sem, és inkább meredten bámulnak rájuk. Az ünneplőkben félelemet gerjeszt, riadtak lesznek, mikor felfedezik, hogy a legénység nem élőkből, hanem holtakból áll. Amikor a parton feltűnnek elnagyolt fejű maszkokat viselnek.

Szerintem jó darab, azt nem tudom, hogy még egyszer megnézném-e? Talán a második változattal. :) A történet tetszik, a jelmezek közül a két főszereplőét kedveltem, a többiekét inkább ötletesnek tartottam. A vetítővel bemutatott hajó egyáltalán nem tetszett a süllyedés is eléggé bénára sikeredett. A színészekkel meg voltam elégedve, Bretz, Kálmándi és Rálik munkásságát a továbbiakban is követni fogom. :)

A képek forrása: http://www.opera.hu/hu/A_bolygo_hollandi_1/20132014/info

Az előadásról bővebben: http://www.opera.hu/hu/A_bolygo_hollandi_1/20132014/info