Wagner zenéje, még hajó formájában is süllyeszthetetlen

Kiköt a hajó, melynek kapitánya vágyódik egy ifjú asszony szerelme után...


Időpont: 2013. 01. 19. körül, este 18.00
Helyszín: Állami Operaház
Előadás: A bolygó Hollandi

Ezt a bejegyzést azért írom meg most, mivel korábban nem jutott eszembe, hogy a színházi élményekről blogot vezessek. Csak pár napja fogott el ez a hóbort. Nos, visszaemlékezni nem lehet mindenre, csak felidézni a legszebb és legjobb, akár a kevésbé sikerült pillanatokat.

Ez az előadás Richard Wagner szerzeménye, amely első változatában került színpadra, így láthatta a közönség az első elképzelését a műről. Felhívnám a figyelmet, hogy nincs szünet. Folyamatosan ülsz és figyelsz - bár, ha szólít a természet... de szerencsére engem nem hívott most, maradtam. :)

Ez a változat több szempontból is eléggé érdekes:

Először is itt van az a tény, hogy a legelső elkészült változatban lett bemutatva nálunk, és bizony még rengeteg minden nem úgy volt megalkotva, mint a második, ismertebb felfogásban. A jelen változatban a helyszín: Norvégia, míg a második változatban Svédország. A karakterek neve sem egyezik meg mindkét változatban, példa erre a főhősnő, Senta édesapjának neve, illetve Senta vőlegény-jelöltjének keresztneve, az elsőben Georg, míg a másodikban Erik. Oh, imádom ezt a nevet és nem örültem neki, amikor kiderült, hogy a másik megnevezést fogom hallani, grrrr...:)

Díszlet már egyedi megoldás: a falak vitorlákat ábrázoltak egyik oldalon, míg ha megfordították, akkor a szövés kesze-kusza motívumait láthattuk a falakon. Mivel a lányok, míg kedveseiket várták a halászatból vissza, addig, hogy ne unatkozzanak szőttek. Egy nagy "masina" mögött ott ült bánatosan Senta is.

A házukat egyszerűen oldották meg, csak hoztak egy ajtókeretet, ez jelképezte Senta és apjának otthonát, ahol vendégül látták a Hollandit.

Nem tetszett, hogy a hajó mindig egy vetítőn volt ábrázolva, hiányzott egy eredeti hajó is - Nem vagyok díszlettervező, de ezt csak valahogy meg lehetett volna oldani. A vetítőn látott hajó sem volt olyan fenomenális, és semmilyen formájában lenyűgöző,  a  süllyedésről már ne is beszéljünk...

Most ejtsünk pár szót a jelmezekről. Nagyon egyszerűen lett megoldva, modernkor ruháiba öltöztették a színészeket. Nem törekedtek igényességre, úgy készültek a viseletek, mintha a mai korban játszódna a történet. Senta és a Hollandi jelmeze volt a legjobban kimunkálva: mindketten egy-egy vörös ruhát viseltek, melyeken örvények voltak láthatóak - egy tájékoztató füzetből megtudtam, ez azért volt tervezve, mert így akarták érzékeltetni a két szereplő kiválasztottságát, az igaz, nagy szerelem kettejük között létezett. A szerelem is egy nagy örvény, és ha elkap a mámortól megszédülsz. Akkor harmonizáltak legjobban a két szereplő egymással, amikor a kék köpenyeiket levetették, így előkerültek a piros jelmezek. Ha egymáshoz közel kerültek az örvény minták egybefolytak, jelképezve az összetartozást. A darabban a kék szín, mint a tenger iránti tisztelet, illetve a piros, mint a szerelem színét jelképezte. E két színkombináció dominált az előadásban. Ötletesnek tartottam, hogy a legények és a szövő lánykák mind-mind a jelmezük elején/hátulján viselték párjuk arcképét. 

A történet megfogott elsőre. Amikor elolvastam az operák könyvében miről szól, megfogadtam, hogy egy nap, ha a magyar operaházban is adni fogják, akkor ezt mindenképpen megnézem. Mondanom sem kell, eljött a nap, és egy kiemelkedően jó helyett sikerült megszereznem, páholyból. Persze nem első sorból, de megoldottuk, és láttuk az egész darabot. Az előadás, mint minden opera általában, a szerző anyanyelvén szólt, tehát németül. Az operákban a zene érint meg, nem a színpadi játék. A főszereplők közül elsőként Senta papáját ismerhetjük meg, aki meglehetősen pénzsóvár férfi. Ezt a szerepet Bretz Gábor alakította. Vele kapcsolatban gondolkodóba estem, amikor megvettük a jegyeket, mert a különleges nevű színészeket érdekesnek találom, ilyen volt pont az ő váltótársa, Palerdi András. Szép vezetéknév, nem? Őt szerettem volna, de rájöttem, hogy jobban jártam Bretz Gáborral. Első hallásra beleszerettem a hangjába. Mély, tenor hang, csodálatos. Örültem neki, szerencsére vele is a későbbiekben találkoztam más darabokban, illetve a tévében is láthattam szerepelni. Senta egy szőke lány volt, aki legalábbis az én meglátásomban sokkal idősebbnek tűnt Bretz Gábornál.  De ennek még utána kell járnom. A megformáló színésznő Rálik Szilvia volt. Sentája helyes, meg volt győződve róla, hogy Hollandi és ő összetartoznak. A címszerepet, a Bolygó Hollandit Kálmándi Mihály alakította, akinek szintén fantasztikus hangja volt és fel-felbukkant más daraboknak is, mint például a Nabucco-ban. Eriket, azaz Georgo-t egy számomra ismeretlen, lehet nem is magyar színész játszotta.

A történetet egy kicsit taglalom, miért is fogott meg annyira. Az alaptörténet, van egy álmodozó lány, kit Sentának hívnak. Ismeri a bolyongó Hollandi történetét, akit megátkoztak, nem halhatott meg, örökre járnia kellett a tengert, amíg egy nő örök hűséget nem fogad neki. Ekkor megtalálhatja békéjét. Senta abban hisz, ha eljön egy nap, ő lesz az, aki felszabadítja. A dadája próbálja józan belátásra bírni, de a lány nem hagyja magát eltéríteni eredeti elképzelésétől, így a darab elején egy vörös lámpával áll, és a ködbe burkolózott tengeren sikló hajóknak jelez egy lámpával, segítve őket a kikötő megtalálásában. Senta apja, mint korábban írtam, egy pénzéhes férfi, aki attól sem riad vissza, hogy odadobja lányát egy vadidegennek, ha cserébe kap valami nagy értékű jutalmat. Az apa a legénységével kint hajózik a nyílt tengeren, váratlanul viharba keverednek és megmentésükre a Hollandi és a szellemei sietnek. Az apának ígér sok-sok kincset, ha cserébe odaadja neki egyetlen leányát. A férfi beleegyezik, közösen térnek haza. Senta meglepődik ugyan, de amikor kettesben maradnak, azonnal megvallja mély érzelmeit a Hollandi iránt, aki szintén úgy érzi, tudná szeretni a lányt és vele az örök hűség beteljesedhetne. A Hollandi távozását követően, megérkezik az állítólagos jegyese, Georg, aki emlékezteti Sentát, hogy közös életük még megvalósítható. A Hollandi visszatér és félreérti a helyzetet, azonnal útnak indul, hogy újabb 13 éven keresztül céltalanul hajózzon a tengeren. Senta magyarázatát nem hallgatja meg, ő nem szereti Georg-ot, és nem csalta meg. A Hollandi már a fedélzeten van, amikor a nő utána rohan, már biztos a döntésében: Senta, hogy bizonyítsa hűségét, beleveti magát a vízbe. Egyúttal a hajó is végérvényesen elsüllyed, hiszen tettével felszabadítja a bolyongó lelkű Hollandit és társait. 

Kiemelt jelenet: amikor a mellékszereplők a matrózok és kedveseik a parton mulatnak, meglátják a Hollandi hajóját, ahol csak a legénység tartózkodik. Az ünnepségbe be akarják őket vonni, de azok nem szólnak egy szót sem, és inkább meredten bámulnak rájuk. Az ünneplőkben félelemet gerjeszt, riadtak lesznek, mikor felfedezik, hogy a legénység nem élőkből, hanem holtakból áll. Amikor a parton feltűnnek elnagyolt fejű maszkokat viselnek.

Szerintem jó darab, azt nem tudom, hogy még egyszer megnézném-e? Talán a második változattal. :) A történet tetszik, a jelmezek közül a két főszereplőét kedveltem, a többiekét inkább ötletesnek tartottam. A vetítővel bemutatott hajó egyáltalán nem tetszett a süllyedés is eléggé bénára sikeredett. A színészekkel meg voltam elégedve, Bretz, Kálmándi és Rálik munkásságát a továbbiakban is követni fogom. :)

A képek forrása: http://www.opera.hu/hu/A_bolygo_hollandi_1/20132014/info

Az előadásról bővebben: http://www.opera.hu/hu/A_bolygo_hollandi_1/20132014/info