Összehasonlítás a magyar non-replica és az angol (Webber első elképzelése szerint) változat alapján
Az első jelenettel kezdve: Az árverés az Operaházban
A magyar változat (M): A színpadon nem látható a csillár, csak a függöny szétrebbenését követően.
- A már idős Raoul kerekesszékben ül, ápolója szorosan mellett áll, és segíti őt, hogy Raoul által kiválasztott tételeket megnyerhessék. Az arisztokrata nagy szerelmét igyekszik visszaidézni a tárgyak által, amelyek egykor az életükben sokat jelentettek. Egy pillanat erejéig képes még lábra állni, hogy felidézze szeretett felesége által sokszor említett zenedobozt. A magyar változatban ez a kis szerkezet az Operaház kicsinyített mása, kiválóan megalkotott mű. A "bejáratnál" megtekernek benne egy kis kulcsszerűséget. A kupolában fény gyúl, zölden világít, a tetején lévő Apollo-szoborcsoport körbe forog. A Maszkabál dallamát hallhatjuk. Megragadja az emberek figyelmét, felemelkednek a székükről.
Angol változat (A): A nézők már úgy ülnek be az előadásra, hogy nincs nagy függöny, ami eltakarná a színpadot, tehát az első jelenet képe látható, amely az operaház egyes kellékeit láttatni engedi, többek között ott van a csillár is, ami egy ponyvával van eltakarva, az előadásban szereplő színészek csak később "vánszorognak be". Az idős Raoul rossz állapotban van idősebb korára, tólószékbe kényszerült, mikor sor kerül a kis énekre, nem áll fel a helyéről. A szerkezet egy cimbalmokat tartó, perzsa stílusú ruhába bújtatott majmocskát ábrázol. Nekem nem tetszik, undi.
Második jelenet: A csillár felemelkedése
(M): Nálunk "Csillárkát" a színpadon húzzák fel a mennyezetre/zsinórpadlásra, közben felidéződik a múlt - és megjelennek az Operaház páholyai, a háttérben maga a La Garnier Operaház nézőterét egy vászonra megfestve húzzák fel a zsinórpadlásra. Közben magával ragad minket a dallamvilága. Majd mindez eltűnik, a fények kialszanak, megérkezünk a következő helyszínre.
(A): A csillár magasba emelkedik, de az emberek feje fölött húzzák fel, a közönség feje felett lebeg, így kerülvén eredeti kupolai helyére, mindaddig míg a Fantom bosszút nem esküszik, azaz a leszakadásának időpontjáig.
Harmadik jelenet: Hannibál
(M): Senki nem flörtöl senkivel. Carlotta szíve Umberto-ért dobog, nem néz más férfira. A fej - amit a kezében tart - emberi fejhez hasonlít, nem lógnak ki belőle dolgok. Az elefánt? A kórus táncát nagyon kedvelem: kecses és élvezhető, szép látvány a szemnek. A lányok rabszolgákként tűnnek fel, Christine és Meg kettőse a színpad közepére tehető, ahol Christine ügyetlennek bizonyul a táncban, míg Meg kiválóan teljesít. Ez az egyik legszembetűnőbb eltérés a magyar változatnak az eredeti angolhoz képest.
(A): Carlotta a sármos, tökéletes testfelépítésű táncosért epekedik. Ahhoz simul. A fej - amit a kezében tart gusztustalan - lógnak belőle dolgok. Az elefánt? A kórus nagyon giccses a ruhákban, nekem nem tetszik a sok szín ebben a jelenetben. A tánc itt is kitűnő. Christine és Meg is részt vesz a jelenetben, de a fiatal, még kóristalány nem ejt hibát tánc közben.
Negyedik jelenet: Gondolj rám! (Christine nagy beugrása)
(M): Christine beajánlása mindkettő esetben ugyanaz. Ám nálunk a színpad két szélén áll Meg és Christine. Hiszen Carlotta távozik az Operaházból, mivel gyakori balesetek fordulnak elő, amelyek elviselésére már nem képes és úgy határoz nincs maradása. Döntésével szerelme, Umberto is egyetért így távozik vele együtt. Christine-nek ez a nagy lehetősége, bizonyíthatja tehetségét az új igazgatók előtt. A kiváló mesterre hivatkozva, aki énekelni tanítja, kap lehetőséget az éneklésre. A tétova kislányból díva lesz. :) Szembetűnő, hogy nálunk nincs sál, amivel lehetne babrálni. Christine táncol, vidáman szalad a színpadon.
(A): A beajánlás Meg részéről szinte közvetlen közelről történik, egymás mellett ülnek a földön. Van sál - ami szörnyen idegesítő, állandóan lebegtetni, meg járni vele, bár olykor szép látványt nyújt. Nem tudom eldönteni. Christine nem táncol látványosan, csak a kendővel forog körbe. A dal végén a sálat elhajítja és a földre borul.
Ötödik jelenet: Bravisszima - Angyali hang
(M): Christine diadalmat arat a színpadon, óriási tapsviharban részesül, amely egyrészt a nézőtéren helyet foglaló közönség soraiból kap. Ekkor egy kéz kidob egy vörös rózsaszálat a színpad fölötti páholyból, Christine meglepődik. Másrészt a függöny mögötte összezárul, majd újra szétrebben, Christine megfordul, a színpadon nekünk a hátát mutatva az "álközönség" előtt is meghajol. Újra függöny lebben, és Christine befut a kulisszák mögé, ahol társai már nagyon várják. A lánynak többen gratulálnak, a korrepetitor, majd a kórus férfitagjai a levegőbe hajítják kétszer. Madame Giry is gratulál neki, közli vele, "Ő is biztosan meg lesz elégedve". Meg is szólítgatja Christine-t, de az megbűvölve a csodálatos hangtól nem figyel rá, aki mintha a falból szólna hozzá. Majd meghallja a kis balerinát, Meg tudni szeretné, hogy ki ez a különleges tanár, aki ilyen szépen megtanította énekelni. Christine és Meg bemennek a lány öltözőjébe, ahol Christine kifejti, édesapja megígérte neki, hogy leküldi hozzá az Angyali hangot. Meg nem érti, furcsának találja Christine viselkedését. A jelenetben Christine nem váltja le a ruháját, csak később, a "belső szobába" megy.
(A): A diadalmat követően gratulációkat fogad és kap két nagy rózsacsokrot, a fordított színpad itt is van. Christine a virágokkal együtt lép ki az "álközönség" elé, ott még pluszban van a zenekar vezetője, aki a pulpituson állva gratulál a lánynak, tapsol neki. Oldalt két lakáj, pár balerina a közeli háttérben lesi őt. Itt is megszólítja a Hang, Meg Christine-hez szalad. Közösen bemennek az öltözőbe, ahol Christine sebesen vetkőzni kezd, átöltözik a hálóköntösébe, Meg segíti őt a műveletben. Sok különbség nincs talán.
Hatodik jelenet: Angyali hang - Tükör
(M): Christine beszalad a belső szobába, ahol sebesen átöltözik. Közben megérkezik az ajtó elé Raoul, és bekopog. A lány zavarban van, nem tudja ki ez a fiatalember, de mikor a vikomt emlékezteti a közös múltjukra, Christine boldogan üdvözli és átöleli. Elmeséli mi történt vele, és, hogy a Zene Angyala eljött hozzá. Raoul ezt nem vonja kétségbe és elhívja vacsorázni. Úgy bánik vele, mint egy kisgyermekkel. Christine hiába próbálja megértetni vele, hogy "már semmi sincs úgy, mint rég". Egyedül marad az öltözőjében, és a Hang megszólal. A lány kéri, hogy ne hagyja el, a férfi hang pedig kedvességet mutatva, felfedi magát előtte, arra kéri, hogy pillantson a tükrébe. Christine pedig meglát egy fekete köpenyt és fekete kalapot viselő férfit, akinek arca egyik felét egy maszk fedi. Raoul visszaérkezik, de nem tudja kinyitni az ajtót, közben hallja, hogy bent van valaki a lánnyal, ettől idegessé válik. Christine hezitál, majd az érte kinyúló kezet megragadja és a Fantom magával viszi rejtekébe. Raoul zavarában a lány nevét és a feltételezett angyalt szólítja. Elérkezik a főcímdal eléneklése.
(A): Raoul emlékezteti Christine-t, hogy régen nagyon jó kapcsolatot ápoltak, egy szál rózsával kedveskedik neki. (Az angol esetében Raoul-tól, míg a magyar felfogás szerint Christine vörös rózsája a tanítómesterétől, a Fantomtól származik). Visszaemlékeznek a rég múlt időre, majd Raoul a kabátjáért siet, hogy visszaérkezvén vacsorázni vigye a fiatal énekesnőt. Ám, míg távol van megjelenik a Fantom, aki tűrhetetlennek tartja, hogy a lány dicsfényében még más is tündökölni akarjon. Christine megvallja, hogy gyenge pillanatában hagyta, hogy a vikomt kedves szavaitól eltávolodjon a Fantomtól. Az árnyalak megbocsát és felfedi magát a tükörben. Christine nagyon óbégat, tárt karokkal, szinte esdekelve, - magyar változatban nincsenek ilyen szinten elvakulva, - csak örömmel veszi tudomásul, hogy látja végre az Angyalt, aki eddig tanította és csak a falakon keresztül szólította meg. Fantomnak énekli, hogy "Angyali hang, hát látlak végre" ez tökéletesen a rendjén van, az én meglátásom szerint. Raoul visszatér, de nem jut be a szobába, Christine a Fantommal elmegy. A főcím dal ekkor hangzik fel újra.
Hetedik jelenet: A Fantom ez a titokzatos lény, a Labirintusban
(M): Christine és a Fantom lépcsőkön tartanak lefelé a mélybe, két alkalommal is a karjaiba kapja a lányt, hogy könnyedebben haladjanak. Míg a Fantom megnézi, követi-e őket bárki is, addig Christine, mint akit elvarázsoltak, elmélyülten figyeli a katakomba titokzatos magával ragadó környezetét. A Fantom visszatér hozzá, és az előtérbe viszi a két karjaiban, majd egy csapóajtót megnyitva lemásznak egy következő szintre. A csónak jelenet nagyon szép felfogásban valósult meg. Egyik kedvencem jelenetem a sok közül. A gyertyák nem érthetetlen okból kifolyólag a vízből emelkednek ki, hanem mécsesek formájában kisebb tálcákon több csoportokban válnak láthatóvá. Az egészet körülveszi a füst, ez kölcsönzi a víz alakját. Kék fényben pompázik. A csónak nem tűnik kényelmetlennek, jól lett kitalálva. Megérkeznek a Fantom lakhelyére, ekkor a semmiből felemelkedik a Fantom orgonája, előkerül a kis íróasztal, ahol a már korábban említett zenedoboz látható, valamint a lakhelyet biztosító rácsok lezárják a Fantom otthonát. Christine-t a csónakból kiemeli, karjaiba kapja. Majd leteszi és arra kéri, hogy énekeljen neki, Christine a kérésének eleget tesz és kiénekli a lelkét is, a Fantom közben orgonál. Az utolsó hangot kiadva a lány összeesik az elemi erőtől, ami átjárta. A Fantom édes éneke következik.
(A): Christine és a Fantom lefelé tartanak, nem tudom, hogy útközben érdekes dolog történik-e velük? Sajnos a 25 éves jubileumi előadás, ezt nem adta vissza, csak az látható, hogy rángatja, mintha Christine nem is akarna lemenni vele. Míg a magyar non replikában semmi ellenállást nem mutat, sőt inkább érdeklődőbb. A csónak jelenet szép, igazán, csak a vízből kiemelkedő gyertyák idegesítenek, nem értem, hogy hogyan éghetnek. A Fantomok az angolban nagyon gyengék lehetnek, mert egyetlen alkalommal sem emelik meg Christine-t, csak jöjjön a két lábán, mindenhová. Nem kapják ölbe, tehát nem emelik ki a csónakból, így segítvén őket. Az üvöltözés és nem a gyengédség van jelen, mert folytonos "sing, sing!" üvöltözés gyakran előfordul, Christine-t ösztökélve az éneklésre. A lány az utolsó hangon inkább elcsodálkozik, mintsem összeesne. A Fantom ekkor bűvöli el hangjával.
Nyolcadik jelenet: Az Éj Zenéje
(M): A legkülönlegesebb a magyar változat az Éj zenéje megformálásánál. Hiszen Christine az ária utolsó hangját követően mindent erejét elveszíti és összeesik. A Fantom kifejezetten domináns a jelenetben, mert Christine, bár gyenge mégis teljes figyelmét mesterének szenteli, míg nem elernyed. A lány ekkor transzba esik, és felhangzik az első taktusa az Éj zenéjének. Igazán mély és megindító a magyar változat, már-már erotikus. Christine önkívületi állapotba kerül, és a földön fekszik. A Fantom hangja magával ragadja, a hang hatására megemelkedik alatta a padló és elfogja a vágyakozás és csodálat a férfi hihetetlenül szép hangja által. A Fantom míg énekel, közelebb merészkedik a lányhoz, és lefejti róla a kék köpenyt. Christine mindent elhisz neki, ábrándos és egy másik világ fogjává válik. A legkülönlegesebb jelenet, amikor a dallam vége felé a Fantom újra ölbe kapja Christine-t és közösen elsétálnak a férfi orgonájához, amely megfordul egy egy szoláris tükrön keresztül bemutatja, hogy a Fantom miként képzeli el kettejük sorsát. Christine elcsodálkozik, majd elájul, a Fantom az utolsó pillanatban elkapja, még mielőtt a földre esne, és arra kéri, hogy énekével segítse őt.
(A):A külföldi változatban megint csak a 25 éves ünnepi előadást tudom felhozni. Christine a torkán kijövő hangot csodálja, ezt szemléltetve a torkához nyúl. Nem hiszi el, hogy a korábbi áriát ő idézte meg. A Fantom itt is elégé erotikus, hiszen Christine és ő nagyon közel kerülnek egymáshoz. A lány nem esik össze, inkább csak csodálkozik mindenen, amit a Fantom tesz vagy mond. Az arcán megjelennek különböző érzések, kíváncsiság és öröm. Van egy alkalom, amikor a Fantom karjára hajtja a fejét a lány, a férfi keze egyre lejjebb megy, míg a nőé feljebb, és mielőtt elérné a maszkot, a férfi elhúzódik, attól fél, hogy Christine meglátja az arcát. A dal vége felé, szintén megjelenik a közös jövőjükre utaló jel, tehát a Fantom egy leplet leránt egy tükörről, amely mögött egy álarcot viselőm nő áll, aki Christine-re hasonlít. A lány ettől megrémül és elájul, a Fantom ekkor kéri, hogy segítse őt, hogy a zene általa szólalhasson meg. A csónakba fekteti. Ez egy újabb különbség.
Kilencedik jelenet: A leleplezés
(M): A Fantom orgonán játszik, egy opera dallamát komponálja. Egészen belemerül, majd révületéből a kis zenedoboz hozza vissza a valóságba. Látja, hogy a lány lerázta magáról a kék köpenyt, - amely takaróként funkcionált, ezért újra betakarja. Christine a csónakban fekszik, majd feléled és homályosan, de kezdi visszanyerni emlékeit az estéről. A Fantom perzsa köntösében az íróasztalánál az operáján dolgozik. A lány tudni akarja ki a rejtélyes árnyék, ezért visszafekszik és úgy tesz, mint, aki alszik. A Fantom látván, hogy újra leverte a takaróját, odamegy hozzá, hogy igazítson rajta, ám Christine erre a pillanatra vár és lerántja a maszkot a férfi arcáról. A lány ijedten felkiált a látványtól, a férfi az arcához kap és közben szitkozódik. Ez az egyik legtörékenyebb pillanat, hiszen ő itt egy ember, egy sebzett ember, nem a Zene angyala vagy a démoni Kísértet. Christine fél tőle, de megszánja és leguggol a férfihoz, aki a földön összekuporodva ül, visszaadja a maszkot.
(A): A külföldi változat megint egy különbséget vett fel, mégpedig azt, hogy Christine ugyan álomittasan ébredezik, a Fantom komponál, ám a lány, nem fekszik vissza, hanem, felkel és a férfihoz megy, aki elmélyülten a zenével foglalkozik, nem veszi észre a nőt, aki leveszi róla a maszkot. A férfi dührohamot kap és üldözi Christine-t. Mindketten meg vannak rémülve, Christine visszaadja az álarcot.
Tizedik jelenet: Az igazgatók irodájában (Primadonna)
(M): A két főszerelőt illetően mindenki összegyűlik az igazgatók irodájában valamilyen panasszal vagy bejelentéssel. A jelenetben a Fantom hangjának többszöri felhangzása, fenyegetései és figyelmeztetései hallhatjuk. Mintha minden falból szólna, és okoz a szereplőknek fejtörést valamint aggodalmat. A jelentősebb és viccesebb pillanat, amikor a két direktor a primadonnát igyekszik visszanyerni a háznak, mivel Christine nem olyan jó, mint maga az operaénekesnő, Carlotta. Az igazgatók az irodában található vázából kiragadnak egy-egy sárga rózsacsokrot, próbálván visszanyerni a nőt maguknak. Sokszor nem kivehető, hogy ki mit mond, a Primadonna" című dallal jól szemléltethető, hogy mindenkit csak a saját maga gondja érdekli, a saját véleményét mondja, nem is hallgatva a többiekre. De a dal végén mindenki egy véleményen van, még ha a Fantom fenyegeti őket, ezt nem veszik figyelembe, Carlotta-nak helye van az operaházban. Eszembe jutott a fenyegetésről, hogy van lényeges szempont, méghozzá az, amikor a Fantom megidéződik a jelenetben: az irodában a kandalló fölött van egy nagyobb tükör, amelyben egy egész alakos ember könnyedén látható. Az álarcos férfi, amikor az irodában csak hangját lehet hallani ebben a tükörben jelenik meg.
(A): Nem emlékszem, hogy nagyban különbözne, csak a rózsacsokor az, ami az angoltól eltér. :) Mindenki egyszerre mondja el az ő álláspontját a helyzettel kapcsolatban. A Fantom megjelenése az irodában - öhm, nos erre nem emlékszem, ezért utánanézek majd....
Tizenegyedik jelenet: Il Muto az opera
(M): A magyar változatot egyszerűen imádom, olyan színes és vidám! Vén hibbant, mit sem sejt, hahaha... Christine jelmeze is sokkalta aranyosabb itt, mint az angol felfogásban, az nagyon fiús. Közben olykor hallhatjuk, ahogy felcsendül az igazgatók véleménye, nem tartanak attól, hogy "minden képzeletet felülmúló katasztrófával" kell számolniuk. Christine fiúként próbál érvényesülni, de Carlotta folyton folyvást keresztbe tesz neki, nem engedi, hogy férfiason beálljon a színpad egyik vagy másik oldalán, ezért inkább bosszúsan az ágyra ül, ekkor a primadonna is odamegy hozzá és az ágyra teperi a lányt, akinek a lábait rángatja, hogy kalimpáljon. Aztán Carlotta elkezd brekegni. De nem rémül meg, visszaparancsol mindenkit a helyére, tud ő énekelni. Christine-ről a szobalány ruháit letépi, a parókát pedig úgy tépi le, hogy a lánynak fájdalmat okoz vele. Mindez nem elég, amikor átölelik egymást, akkor Christine hátsó felét is erősen megmarkolja, amitől a lány hangosan felkiált. De a hangja nem a régi, mivel brekeg, nem képes folytatni, így Christine veszi át a helyét, ezt bejelenti az egyik igazgató, aki figyelmezteti a lányt, hogy ne nézzen tudatlanul rá. Christine Raoul segítségét várja, aki biztosítja védelméről. Parádés a két igazgató szereplése is, amikor próbálkoznak helyre hozni az előadást, kis balett bemutatót tartanak... :) Majd megtörténik a baj, felakasztanak egy embert, a zsinórmestert, Joseph Buquet. A férfi a Fantomról gúnytörténeteket mesél a kis balerináknak (van korábban a Fantomnak egy figyelmeztető pillantása felé, amikor Christine és ő az éjszaka leple alatt visszatérnek a rejtekükből - közvetlenül az igazgatók irodája előtt jelenet ez), Madame Giry pedig átveszi tőle az újabb levelet. És figyelmezteti a zsinórmestert, hogy óvakodjon a gúnyolódástól, mert még ráfizethet. Míg várjuk, hogy Christine átöltözzön, addig a balettet előrehozzák, a balerinákat váratlanul réi a jelenetváltás, megszeppenve és esetlenül lépnek a színpadra. Egymásba ütköznek és nem találják a helyüket, majd mind felsorakoznak egy kupacba és szépen már megtalálva a ritmust táncra perdülnek. Az egész nagyon szépen összekomponált, mígnem Joseph Buquet teste meg nem jelenik a színpadon. Christine Raoullal az operaház tetejére siet, ahol a lány úgy sejti biztonságban lehetnek...
(A): A külföldi változatban ez az egyetlen jelenet, amiről úgy nyilatkozom, hogy nem olyan nagyon giccses, inkább találó és rendkívül megnevettető. Christine és Carlotta közötti csókjelenet kissé nevetséges és perverz. A csókot a primadonna által tartott legyező mögött ejtik meg. Carlotta nem tudja folytatni, mivel elment a hangja. Az időeltöltése végett a balettet előrehozzák, - feltűnő ebben a jelenet megoldásban, hogy sok a balerina illetve van egy-két férfi táncos is, tiroli nadrágban feszítve. Joseph Buquet felakasztják. Erre a jelentre sem emlékszem - utána kell néznem, hogyan oldották meg... A nagy zűrzavarban a két szerelmes az operaház tetején keres menedéket...
Tizenegyedik jelenet: Az Operaház tetőteraszán
(M): A csónak jelenet mellett ez is egy nagyon nagy kedvenc jelenetem. A dal olyan kedves és szép, amit Christine és Raoul énekelnek ("Szeress, csak ennyit kérek én"). A legkülönlegesebb díszletelem a kupola, amely az eredeti La Garnier Operaház díszítőelemét hitelesen ábrázolja, illetve a tető két oldalán található egy-egy lovasfigurával egyetemben. Christine ide akart jönni, mert úgy gondolta ez az a hely, ahol a zűrzavartól és a rémülettel teli emberektől távol tudnak beszélgetni, és az a bizonyos személy, akitől a lány tart nem fogja őket megtalálni. Ám téved, hiszen a Fantom hallja őket. Az Apollo szoborcsoportnál megbújva egy köpenybe burkolva kihallgatja a szerelmespár beszélgetését. A lány árulása mély sebet ejt a szívén, amikor látja, hogy másik férfival csókolódzik. Távoznak, mert Christine-nek át kell vennie a szerepet. Távoznak. A szerelmesek éneke a Fantom fejében zsong, ezért bosszút forral ellene, ellenük. A benne növekvő fájdalom és csalódottság, mértéktelen haragot vált ki belőle. Keservesen sír, majd a bosszúból erőt nyervén, őrült kacagásba kezd. Újra elénk tárul az "álközönség" és a színészek sorra jönnek ki a színpadra, nekünk háttal állva hajolnak meg, szemben velük a közönség. A csillár ekkor ereszkedik a mélybe, a robajt velőtrázó sikolyok kísérik, engem mindig megráz ez a jelenet. A csillár a közönségre esik, a színészek pedig félelmükben, ijedtükben a színpadra zuhannak. Az első felvonás megrázóan ér véget.
(A): Ez a jelenet egy giccs, az eredeti felfogásban. Christine már át van öltözve a grófnő jelmezébe, és egy nagyon hosszú, világoskék köpenyt visel, amit folyton rázogat. Szerelmet esküsznek, a Fantom hallja a giccses aranyszobor mögött megbújva figyeli őket. A pár eltávozik, és bosszút forral, szintén őrült kacagás, ám a csillár itt nem a közönségre, hanem a közönség feje fölül érkezik és a színpad felé veszi az irányt, pont oda, ahol Christine áll. A bosszúszomjas kísértet "eszköze" elől Raoul menti meg, aki félrelöki a lányt.Véget ér az első felvonás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése