"Dallamok és szólamok"

"Hol van Mozart?"

Helyszín: Budapesti Operettszínház
Előadás: Mozart!

Pár hónapja felröppent a hír, hogy újra játszani fogja a Budapesti Operettszínház Lévay-Kunze szerzőpáros remekművét, a Mozart!-ot. A régi nagy kedvenceim közé sorolom, részben azért is, mert a teátrum egyik legremekebb, legviccesebb művészével láthattam, és az nem Dolhai Attila volt. Nem bizony, hanem Mészáros Árpád Zsolt. Első alkalommal a Rómeó és Júliában láttam, és akkor rögtön a kedvencem lett. Egyszerűen a szertelensége, a mókázásra való hajlama, az életkedv, rengeteg pozitív energia árad belőle, a néző feltöltődik minden egyes előadása alatt. Az általa életre keltett karakterek valódi érzésekkel, valódi küzdőszellemmel párosultak. Ki nem fogyó energiatartalékokkal felvértezett színész, aki az életben nagyon kedvelhető, nincsen elszállva magától, szimpatikus. Az autogramja is különleges a kutyás rajzzal (legalábbis szerintem kutya lehet) - és úgy tűnt jó az emlékezőtehetsége is, hiszen két alkalommal vettem a bátorságot és álltam sorba az aláírásáért, én úgy gondolom az a furcsa pillantása második alkalommal, annak tudható be, hogy emlékezett rám... 

Régen volt, nagyon rég, de jól eső érzésekkel gondolok vissza életemnek erre a szakaszára, amikor csak az Operettszínház környékén tudtam korzózni, szabadidőmben. :)

Árpiban sok energia van, az ő felfogásában szeretem nézni a különféle történetek figuráit. Először Benvolio-ként láttam, aztán kiderült, hogy a Mozart!-ban is játszik, méghozzá a főszerepet. Meg kellett néznem. Azt hiszem, nem árulok el nagyobb titkot, én is a szentimentális rajongók közé tartoztam, Mázs volt az első "színész-szerelmem".

A későbbiekben örültem a hírnek, miszerint megkapta a Rudolf - Az utolsó csók című musical második szereposztásában a főszerepet! Jobb Rudolfot el sem tudtam volna képzelni! Utána jöttek az érdekesebbnél érdekesebb karakterek, Kuncz Feri figurája az Abigélben, a Rebecca-ban szintén egy ellenszenves szerepet kellett alakítania. 

De most a Mozart!-ról beszélünk.

Wolfgang Amadeus Mozart élettörténete nagyon szomorú. Rengeteg adaptáció készült, mind film, mind színpadi mű tekintetében. Lévay Szilveszter Micheal Kunze-val közösen alkották meg a teátrumokban játszott előadást, amely Mozart egész életét hivatott bemutatni, kezdve a gyerekkorától a szégyenteljes haláláig.

Az előadás nyitójelenetében Costanze, a címszereplő volt felesége egy professzorral keresi az elhunyt sírhelyét. A férfi vádolja, hogy legalább egy keresztet állíttathatott volna neki, de a nő folyton panaszkodik, fázik és a pénzét követeli. A sírt nehezen megtalálják, a professzor úgy érzi, hogy a sírhely zenével töltött... 

...és hirtelen a múltba kerülünk, pontosabban Salzburgba, ott is egy palota zsúfolt zenetermébe. A tömeg egy kisfiút hallgat és figyel, akit az apja, mint egy cirkuszi attrakciót mutogat. A gyermek nem más, mint Mozart. Az apja azt reméli, hogy a fia és a lánya tehetségével kevéske anyagiakhoz fognak jutni. Ám a fiú hirtelen belázasodik, a tömegből kiválik egy különleges barna hajkoronájú asszony, Waldstätten bárónő, aki a fiú segítségére siet, és az összegyűlt embereket korholja ("Micsoda kincs").

Ugrunk pár évet, és az apró fiú, férfivá cseperedik - ezt a színpadon nagyon jól megoldották - egy fehér vászont láthatunk, a kis Amadé nőni kezd, és csak nő és nő, amíg egy fura, bohó fiatalember át nem szakítja a vásznat. A nővére szintén időközben felnőtt, így ketten örülnek Amadeus által haza hozott különleges kabátnak, amit szerencsejátékon nyert. A boldogságuk rövid életű, az édesapjuk ráförmed Mozartra, hogy ők csak és kizárólag tisztességes módon juthatnak hozzá ilyen értékes viselethez, de a rangjukból adódóan ez nekik nem való. A kabátot Nannerl visszaviszi a boltba.

Mozart, Collorado érsekkel való találkozása sem örömteli, hiszen a zeneszerző és apjával késnek a megbeszélt találkozóról, amit az érsek nehezen fogad el. Szerinte a fiú szemtelen, és tiszteletlen vele szemben, ezért kidobja a palotájából. Idővel viszont a zene, ami a zeneszerző tollából fakad, több figyelmet kap részéről, és nem tudja felfogni, hogy lehet valaki ilyen tehetséges. A darab végén egyezséget kínál Mozart-nak térjen vissza Salzburga, neki komponáljon, de az elutasítja az ajánlatot, mert a maga ura akar lenni.

Amadeus sok nehézségen kell, hogy keresztül verekedje magát: a szegénységen, - hiszen csak a halott zenész jó zenész ("Ez Bécs!"). Apja elismeréséét vívott harcai ("Miért nem fogadsz el engem?"), majd szüleinek elvesztése. A bohém élet rabja lesz, a bécsi színház igazgatójának és furcsa társulatának jóvoltából ("Egy csipetnyi szív, meg egy csipetnyi ész").

Constanze, aki egy kétes hírű családból származik (a mama alkoholista, az apa börtöntöltelék, három nővére közül az egyik színésznő és a főurasságok között keresi meg a kenyerét, a másik kettő ronda és ostoba - a dal szerint), szerelmes lesz a fiúba ("Szeret, mind ki ismer"), és ugyan próbálja visszatartani a rossztól, neki sem sikerül. Magára maradva, reggelenként úgy gondolja a mulatás az élet értelme, a házimunka nem neki való. Constanze folyton csak táncolna és táncolna ("Forog a tánc"), e szerzeményben hangzik el, hogy nem gyászolná sokáig a férjét, ha az meghalna a kemény munkában.

Mozart a küzdelmeit nem egyedül éli meg, hiszen vele tart egy kisfiú is, akit Amadé-nak hívnak, a porcelánfiú. Tulajdonképpen ő a gyermek Mozart megtestesítője, a "gyermeki én" kivetülése a felnőtt férfinak. Amadé szerepe akkor a legerősebb, amikor komponál, és kifogy a tintája, ilyenkor az igazi Mozart vérét használja fel. Az első felvonás végén a karjába, míg legutoljára Mozart szívébe döfi a hangvillát... ("Árnyékom, hogyan lépjem át?"- Árnyékdal).

A zeneszerző élete során sok barátra, de ellenségre is szert tesz. Barátként tekinthet Waldstätten bárónőre (akit én például nem értek, hogy az előadás alatt egy évet sem öregedett, mindvégig ugyanúgy néz ki), minden alkalommal megvédte az intrikáló főnemesek és polgárok elől, mert amazok a tehetségét pocskondiázták. A bárónő abban hisz, hogy a fiúnak el kell hagynia a "kastélyt", amelyben apja fogva tartja, mert maga is csalódott a világban ("Arany csillagpor").

A színház igazgató, aki egy bohémet farag belőle és megmutatja neki a színház, a szórakoztatás léha világát.

Mozart családja: Apja ugyan vasszigorral fogja fiát, de mindezt féltésből teszi ("Vasba zárd szíved"). Az egyik legérdekesebb jelenet, amikor Mozart egy utcai forgatagba keveredik, mindenki álarcot visel, és a sok arc nélküli személy között hollófekete köpenyben és fekete maszkban megjelenik az édesapja, aki vádló hangon szól hozzá, elítéli a viselkedéséért.

Nannerl, Mozart nővére egy kedves és szeretetre méltó karakter. Bízik öccse sikerében, aki nélküle utazik el. A testvére sorsa igenis fontos számára, ám nem mennek úgy a dolgok, ahogyan szeretnék, ezért a piacon a sok kofának azt meséli, hogy az öccse igazán remekül él Mannheim-ban, és hamarosan a család utána fog menni. Colllorádo csicskája, Arco gróf viszont letöri a vidámságot a lány arcáról, és biztosítja róla, hogy Mozart sehol sem fog érvényesülni, amíg az érsek keze bárhová elér. Tehát a fiú tengődik, és nincs biztos állása. Nannerl saját magát és öccsét egy hercegi testvérpárhoz hasonlítja, akik egy nagy kastélyban éltek, a herceg saját útját járja ("A herceg rég másutt jár") és a hercegnő már nem fogja őt viszont látni. Egy nagyon kedves dal, amit a lány az édesapjával közösen énekelnek. Megható.

Lázadó fiatalok társaságától sem tartja magát távol a címszereplő. A szeretet és megértés hiányzik az életéből. Constanze gyakran korholja, hogy nem dolgozik, utolsó reményük egy hollófekete köpenybe megjelenő alak, aki az apjára emlékezteti Mozart-ot. A megbízásából egy rekviemet kell megírnia, amivel nagyon nehezen halad. A felesége elhagyja, majd mégis visszatér hozzá, és haláláig vele marad.

A zárójelenetben minden szereplő egy sírhalom körül áll, ahol feltehetőleg Mozart nyugszik. Méltatják a zenei zsenialitását, és emberfeletti virtuozitását.

Zene: A darab erőssége, hogy jó sok dal van, amit lehet dúdolgatni, egyszóval fülbemászó. Kedvenceim: Szeret mind ki ismer, Zene az vagyok én, Árnyékdal, A herceg rég másutt jár, Egy csipetnyi szív meg egy csipetnyi ész, Egyszerű út, Ez Bécs!.

Az előadásnak van egy fajta misztériuma, körüllengi a sötétség.

Díszlet: Van egy hídszerkezet, amivel mindent ki lehet alakítani.

Jelmez: Hol modernebb, hol korhűbb, de elfogadható.


Szereposztás: 

• Mázs a kedvenc Mozart. A három alkalomból háromszor vele láttam.
• Constanze-ként mindig Siménfalvi Ágota, aki nagyon jól formálta a szerepét, ez a karakter szerettette meg velem a színésznőt is, akivel sokáig távolságtartó voltam.
• Janza Kata Nannerl-ként nagyon kedves és imádnivaló teremtés volt.
• Földes Tamás mint szigorú apa teljesen hiteles, hangilag is kifejező.
• Collorado szerepében Németh Attilával és Szabó P. Szilveszterrel is megnézhettem. Nekem inkább Szilveszter alakítása tetszett jobban, mivel hozzá illenek a sötétebb lelkivilágú egyéniségek.
• Bereczki Zoltán Schikander alakítója mindig lenyűgözött és a karakterből áradt a vidámság, valamint a ledérség. Volt benne lendület, dinamizmus, a mókás dalnak köszönhetően a színház világába betekintést kaphatunk.

Egy színes riport, rajongók által körbevett színészek és a vidám kis dal: Zene, az vagyok én! Részlet az Operettszínház szilveszteri előadásából. :)

A darab utóélete: A musical lekerült a repertoárból, de az Operett nagyon is ragaszkodik a műhöz, így sokszor hallhattunk egy-egy részletet elhangozni belőle, pl. ha a teátrum különleges versenyeknek adott helyszínt, például az Aranypálca Karmesteri verseny. A "Zene az vagyok én!" dal mindig a zárás volt. Állítólag szeptemberben visszahozzák a felújított darabot...

Úgy hírlik Mázs szerepelni fog az "új" előadásban, kedves rajongók! :P

Bővebben itt olvashattok a nagy visszatérésről, illetve a színház további, várható előadásairól:

http://www.musicalinfo.hu/budapesti-operettszinhaz-2014-2015-evad-bemutatok-3334

Az darabról bővebben: http://www.operett.hu/repertoar/mozart/1/6

A 2014. szeptemberi előadásról már elkészült a várható hármas szereposztás, íme: http://www.operett.hu/repertoar/mozart/1/10

 

Megjegyzés: 

• Mozart szerepét tekintve, MÁZS-ot várom. Slussz-passz. Dolhai Attila már nem fog szerepelni a musicalben a rajongók bánatára. Viszont az újoncok között Veréb Tamás és Kocsis Dénest hallhatja a közönség.
• Colloredo-ként eléggé furcsa lesz a karcos hangú Feke Pált látni, ámbár lehet nem lesz rossz. Szabó P. Szilveszter viszont első számú a karakter megformálásában. A régi hercegérsek neve, Németh Attila - nem látható, furcsa, hogy minden darabból kimarad, még, ami nagyjából illett is hozzá. Szerényi László? ööö, nem, szerintem teljességgel nem az ő karaktere.
• Constanze-t illetően végtelenül örülök, mert úgy látom két bájos művésznő fogja alakítani, Vágó Zsuzsi és Simon Panna.
• Leopold Mozart-ként csak Földes Tamás, de Szomor György is, akár szóba jöhet.
• Nannerl Mozart Vágó Dettikével és az újoncnak számító Gubik Petrával tekinthető meg.
• Waldstätten bárónő régi ismerős, Polyák Lilla és az új szereplő Janza Kata. Hát, rá kíváncsi vagyok. Sajnos a női szigorúság, keménység árad belőle. A karakter pedig egy nagyon szelíd, jószívű teremtés, aki minden erejével az ifjú Mozart-ot támogatja....és, aki a darabban örökké fiatal...nem látom, hogy változna a korral... Ráadásul Vágó Dettike is alakítja majd a figurát.
• Schikaneder szerepében Bálint Ádámot és Kiskerot láthatjuk majd. Szerintem ők, mindketten telitalálatok. Vidám koficcok, mint egykori elődük, Bereczki Zoltán. Bár, mint igazgatóknak, talán kicsit túlságosan is fiatalok. Ám, inkább ők, mint Szolnoki Tibor. 
• Arco grófként újfent Dézsi Szabó Gábort láthatjuk, váltótársa pedig Langer Soma lesz. 
• Szerintem érdemes még Cäcilia Weber-t megjegyezni, hiszen ezt a figurát Szulák Andrea és Kállai Bori alakítják majd. Két teljesen eltérő zenei stílusvilágot képviselő művész. 

Hát, érdekes lesz.

Most már nem kell "sokat" aludnunk, és itt az új-régi előadás. Íme a link, amellyel jó felkészülést, örömteli várakozást kívánok :)