2014. július 21., hétfő

Spamalot - A Szent Grál lovagjainak története - avagy mi van a nyúlon túl?



Időpont: 2009. szeptember
Helyszín: Madách Színház
Előadás: Spamalot



Ez a bejegyzés sokára váratott magára...Pedig minden előadásról van véleményem, de valahogy a Szent Grál lovagjairól nem tudtam eleddig mesélni. És most sem azért teszem, mert felelevenítettem az emlékeimet oly módon, hogy megnéztem még egyszer. Nem. Azért írok róla, mert ennek az írásnak meg kellett érnie. Úgy hiszem, eljött az ideje. Igaz, a Madách produkciói közül, talán ez az az előadás, amit legkevésbé zártam a szívembe, és mégis, ez is közel áll hozzám, hiszen egy paródiát képez a legkedvesebb előadásomról, Az Operaház Fantomjáról. De mindenről a maga idejében beszámolók Nektek. A Spamalothoz nemcsak a paródia miatt érzek egyfajta kötödést, hanem abból a szempontból is, ha a Madách kőfalain kívülre ment szerepelni, előbb-utóbb ennek a musicalnek is az ismertebb dallamai valamilyen módon felcsendültek. Nem beszélve a színház különleges, baráti gesztusáról, ami a nézők felé irányult egy hosszú-hosszú sorban állási folyamatkor...Mire gondolok? Erre csak azok tudnak emlékezni, akik személyesen is megtapasztalták a teátrum vendégszeretetét, illetve én, aki erről a nagy titokról lerántja a leplet. 

A kezdetekről érdemes pár szót ejteni. Aki, szereti az angol humort, bizonyára ismeri a Monty Python csapatát, tréfás jeleneteiket, és a világsikerű musicaljüket, amely megjárta a Broadway színpadát is. Hozzánk eljutott, és mindenkit, aki csak szereti ezt a műfajt, nagy lázban tartott. Többek között engem is érdekelt. Illetve, egy volt évfolyamtársnőmet, akitől kölcsönbe kaptam a darab alapját képező filmet, aminek főszereplői a Monty csapat tagjai voltak. Nekiestem hát, a DVD-ének. Végignéztem, és néha azt kell, hogy mondjam, majdnem megfulladtam a röhögéstől... De a film és az előadás között vannak eltérések. Lássuk is őket!

A filmben nincsenek betétdalok, jellegzetes, fülbemászó dallamok, ami a musicalek sajátossága. A szélesvásznú műben nekem leginkább tetsző jelentek - a király és a fiának a beszélgetése volt (a fiúról tudjuk, hogy lányos beütése volt és folyton dalolt volna, az őt őrző őrök is rettentően agyalágyult módon viselkedtek), a nyúltól való félelem, a fekete lovas elleni ádáz küzdelem, a francia katonák és a lovagok közti "átverések", illetve a szent gránát használatára történő utasítások elbeszélése. Amit kevésbé szerettem: az a rekettyés keresése, a Ni lovagok félelme, illetve ezt utáltam a legjobban: a fecske farok méretének részletes elemzése....szinte órák hosszán át ecsetelték...


Különbségek a két feldolgozásban:

- Először is ott van az első, és szembetűnő tény, hogy míg a filmben nincsen egyetlen női szereplő sem, addig a musicalben van egy, méghozzá a Tó úrnője, akinek kiemelt jelentősége abban rejlik, hogy olykor idegesítő primadonnaként énekeljen és viselkedjen a darabban. Azonban, a színpadon az ő megjelenése teljesen mesébe illő, - ahogy a habokból kiemelkedik, különleges kék-fehér jelmezében, akár egy vízi nimfa. Körülötte vízben táncoló tündérek keringenek. Ez a szemnek igazán látványos jelenet, a színpad kék színben pompázik. Egy piszkos, hajléktalannak minősíthető férfit átalakít a Tó úrnője, így születik meg Artúr király első lovagtársa, Sir Galahad, a szépfiú. Ez a férfi és a nő közös duettje, szerintem az egyik legismertebb szám a darabból, "Szóban forgó dal" (ami egyben a kedvencem is). Káprázatosak a jelmezek, az úrnőé kiváltképp, mert az eddig kissé sátorszerű ruháját egy testhez simuló, hosszú ujjú, csillogó világoskék öltözet váltja fel. Sir Galahad-dé alakult férfin is sokkal erőteljesebbek a változások, ő egy igazi lovaggá változik, délceg hercegnek is mondható, szőke Adonisz. Maga a dal abból a szempontból érdekes, hogy minden egyes tettüket megéneklik benne. Teljesen hétköznapi dolgokat: - a tyúkszememen állsz, - megcsináltam mi?, - nem kell üvölteni, - G-dúrban muszáj!. Kifejtik, hogy milyen hangnemben énekelnek, és gyakran a karmester felé is kommunikálnak, illetve a szerzőt és a rendezőt szidják a dal miatt, ami egyszerűen nem akar abba maradni. Ez egy kis irónia, de rettentően humoros tud lenni (feltéve kellő hangsúllyal adják elő és minden egyes mondat érthető, valamint látványos gesztikulációra is szükség van). Az Operaház Fantomjára hasonlít ez a jelenet, mert az átalakuláson átesett férfi és a nő, a férfi pajzsa mögé rejtőzve egy magától haladó csónakon érkeznek be a színpad közepére. Körülöttük mécsesek világítják meg az utat. A dal végéhez közeledve, a hangulat a tetőfokára hág, és a dallam erőssége magasságokba szökik, hogy még a csillárt is leéneklik a mennyezetről (ami azért furcsa, mert szabad Ég alatt vannak, és hát ott hol a csillár? :P). A lényeg, hogy a dalban szereplő kellékek a Fantomhoz tartoznak, és a darabom csónak jelentének paródiája. - Ez a jelenet sincs a filmben.



A videó a dalról, előadásrészletről:




- Visszatérve az egyetlen hölgyeményre: A Tó úrnője, Camelot várában is feltűnik arany jelmezben, majd az első felvonás végén a keze nagyra nőtt és a magasba tartja vele a Szent Grált. A második felvonás elején láthatjuk, ahogy látványosan szenved és egy dalban kifejti, hogy őt bizony jól elfelejtették a lovagok, számára érthetetlen módon mellőzve van és ezt nem bírja elviselni. Hiszti ezerrel. A musical végén természetesen megtalálja a párját, méghozzá Artúr személyében, akinek lassú a felfogása e témában. 
- Legnagyobb különbségnek tartom, hogy nálunk belevonták a darabba a Fantomot is. Ő is állítólag egy lovag, ha felhangzik az ismert nyitány, rögtön befogják a fülüket a szereplők, és a Szóban forgó dal is a Fantomra utal. 
- Beletettek a darabba egy olyan dalt, aminek a létezéséről nem tudom, hogy az eredeti broadway-i produkcióban is van, persze más értelemben. A mienk arról szól, hogy milyen nagyszerűen a magyarok. Ez is egy nagyon nagy különbség a filmhez képest. A Madách honlapján további tájékoztatást találtam: "A Magyarok nélkül" című dal szövegét Bárány Ferenc írta."
- Lehet szereplő függő, de Vajk alakította a papot, aki a szent gránát használatát mondja el, és egyáltalán nem tetszett. A filmben úgy mesélik el, hogy nem bírom ki nevetés nélkül, de ez a színházban nem jött össze, sajnos.
- Sir Lancelot és a herceg szerelmi kettőse eléggé fura volt, de ezt a dalt is nagyon bírom, ritmusos. A zenéje nagyban hasonlít a "Copacabana" című slágerhez. Polgárpukkasztó és szókimondó.


- A dal, ami, mindig jó kedvre derít, és a körülöttem élőket felidegesítem vele, ha belekezdek: "Felhők fölött, mindig kék az Ég". Vidám hangulata megragadja a közönséget, esernyővel táncolnak benne, és a derűlátásra hívja fel a figyelmet! Ezért szeretem, hiába, az élet elénk sodor gátakat, muszáj talpra állni és mesterien áthidalnunk őket, problémáinkra megoldásokat találni, hiszen, ha borús is az Ég felettünk, előbb vagy utóbb biztosan kisüt a nap.


- Többségében meg voltam elégedve, mert azt kaptam, amit vártam, olykor többet is a színházi produkciótól. :)


A szereposztást illetően már voltak gondjaim: 

Artúr királynak Szerednyei Bélát kaptam, akinek rettentő módon örültem. Percy-ként Barát Attilát láthattam. Sajnos a három Galahad közül az jutott, akit kevésbé kedveltem, Feke Pált. Persze, azóta, - pontosítok - egy év óta kedveltem meg jobban, amikor a Sztárban sztár című vetélkedőben szerepelt. Balogh Anna alakította a sértődött dívát. Sir Robinként Szente Vajkot kaptam. Serbán Attila volt a lányos herceg, egészen fura ruhákba bújva. Míg "szerelmét", Sir Lancelot-ot aznap este, Hajdú Steve jelenítette meg. 


A darabhoz fűződő további kapcsolatom:

Tavaly, 2013 decemberében a Madách színház művészei megjelentek az Allee bevásároló központban, hogy előadásaikat népszerűsítsék, illetve az újonnan megnyílt jegyvételi standoknak közönséget toborozzanak. Azt mondanom sem kellett, hogy a fellépésük sokunkat odavonzott. :) Már garanciát képeztek a nevek, akik aznap felléptek. Pár perces hangolást követően felálltak a táncosok és a darabból ismert, Mongol jelenettel kezdetét vette a műsor, majd Barát Attila jelent meg a színen, mint Artúr király, szolgája ezúttal Sándor Dávid volt. A felhők fölött mindig kék az Ég, című számmal nagy sikert arattak. Nagy Sanyi sajnos nem énekelt, ő csak a felkonferáló volt, bár szerintem többen gondolatban drukkoltunk, hogy énekeljen vagy mutasson már valamit... :)

Szintén az Allee-ban október elején léptek fel az előbb ismertetett dallal, a Rivaldafényben a kultúra című rendezvénysorozat keretein belül. Tulajdonképpen, első három héten a Madách Teátrum művészei szerepeltek, a színház ismertebb előadásaiból részleteket adtak elő. Az első alkalmon Sándor Dávid és kedves felesége, Kecskés Tímea énekeltek részleteket. A programról bővebben:

Október 3. csütörtök, 17.30 és 19.00 óra
Részletek a következő musicalekből:
József és a színes szélesvásznú álomkabát, Mary Poppins, Macskák, Spamalot 
Előadják: Kecskés Tímea, Sándor Dávid

Október 4. péntek, 17.30 és 19.00 óra
Részletek az alábbi musicalekből:
Koldusopera, Jézus Krisztus Szupersztár, Nyomorultak, Volt egyszer egy csapat, Az Operaház Fantomja 
Előadják: Mahó Andrea, Csengeri Attila

Október 5. szombat, 11.00, 15.00 és 17.00 óra 
ABBA slágerek. Előadják: Gallusz Nikolett és Polyák Lilla

 Október 10. csütörtök, 17.30 és 19.00 óra
Részletek az Evitából, illetve Latin mix. Előadják: Détár Enikő, Ladinek Judit

 Október 13. vasárnap, 11.00, 15.00 és 17.00 óra
Részletek az alábbi musicalekből: Evita, Chicago, Producerek, Fame. Előadják: Ladinek Judit és a Madách Színház Táncművészei, Vaszilenko Eugenia Thorn és Alone című koreográfiái. Előadják: a Madách Színház Táncművészei

(forrás: Madách Színház hírlevele nyomán)


A meglepetések meglepetése - A Madách vendégszeretetét bemutató gesztus

Úgy emlékszem eléggé egy fagyos tavaszi napon történt. Akkor még egyetemre jártam, és, elhatároztam, hogy kiugrok a hosszú szünetben, ami két óránk között volt. Aznap volt a jegyelővétel a színházban. Iszonyúan hosszú volt a sor. Magamban sopánkodtam is, hogy hogyan fogok így jegyet szerezni? Szinte sehogy, de szerencsét kellett próbálnom. Egy idős hölgy volt az utolsó ebben a sorban, így mögé álltam. Nem tudom már mi volt a kiváltó oka, de elkezdtem vele beszélgetni. A néni elmesélte nekem, hogy a kis unokáinak akar jegyet vásárolni, mert ismerik a filmet és érdekli őket a darab is, ajándékba szánta születésnapjuk alkalmából. Őszintén örültem, mert én a nagy-nagy kedvencemre akartam jegyet váltani, mivel a Fantom is ekkor "játszott". 

Mögém került egy fiatalabb nő, 30-as éveinek közepén járhatott. Az idős hölgy őt is bevonta a beszélgetésünkbe és mivel úgy látta a nő, hogy sokat tudok a színház előadásairól (ami igaz is!), érdeklődött nálam az előadásokról. Közben a jegypénztárban helyet foglaló ügyelőnő (akit most is gyakran látok serénykedni a teátrumban) figyelembe vette a hosszú sort a színház előtt, - nem beszélve arról, milyen hideg volt kint - ezért kinyitotta a színház kapuit és arra kért bennünket, hogy jöjjünk az előtérbe, ne fagyoskodjunk kint. Így viszonylag meleg helyen várakozhattunk nyitásig. 

A nő tehát folytatta az információgyűjtést és én készséggel válaszoltam neki mindenre. Kellemesen elcseverésztünk, amikor is lódobogást hallottunk az emeletről... Nocsak? Hogy pontosítsak, nem lódobogás volt, hanem egy félbevágott kókuszdió egy-egy héja, amit egymáshoz ütött valaki... és akkor nem várt meglepetésben volt részünk: Megjelentek a színészek, azaz megjelentek a Kerekasztal lovagjai a főlépcsősoron. Mondanom sem kell, mindenkinek a szája tátva maradt a csodálkozástól, Artúr király tett is megjegyzést, a darabból vett parasztos köszöntéssel egy kiszemelt áldozatra, aki nem volt félénk, hanem talpraesetten válaszolt is. (Nehéz felidézni a régen történteket...ööö...elnézést). A lényeg, hogy váratlan volt, ilyen vicces és kellemes módon megtréfálnak és megvendégelnek minket a művészek. Forró teát osztottak szét. Nagyon kedves gesztus volt a színháztól. És egy jó kis propaganda! Szép emlékként tartom számon, amit ebben a műintézetben élhettem meg. De kik voltak ők? A válasz: Artúr király - Barát Attila, Tó úrnője - Balogh Anna, Sir Bedevere - Galbenisz Tomasz, Sir Robin - Weil Róbert, Sir Lancelot - Nagy Balázs és a végére hagytam az ideálomat, Sir Galahad-et, akit Posta Victor jelenített meg. Kár, hogy nem örökítettem meg kép formában, akkor lenne rá még erősebb bizonyítékom :P



A darab utóélete: sajnos, úgy tűnik, - egyes belső hírforrások szerint - az előadást a 2014/2015-ös repertoárból le fogják venni. Még egyszer meg akartam nézni, azzal a szereposztással, ami tetszőleges lett volna, végül ez nem jött össze. De nem baj, azért az emlékek megmaradnak róla. :)




Bejegyezte: dátum:
Címkék: , , , , , , , , ,
Hely: Budapest, Magyarország

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)