2014. július 1., kedd

Tizen jöttek, de csak egy mehet el győztessen....A gyilkos közöttük jár...



És már senki sem
régebbi címe: Tíz kicsi néger


Időpont: 2014. 06.30. este 19.00
Helyszín: Játékszín


Agatha Christie regényét sok fajta feldolgozásban láthatta már a közönség. Ezúttal Szirtes Tamás, a Madách Színház igazgatójának fantasztikus elgondolását figyelhette meg a néző a Játékszín színpadán.




Hogyan is lehetne jellemezni a művet?

Félelmetes, hátborzongató, izgalmas és megdöbbentő. Minden percét élveztem, átéltem a történetet. Ezt a darabot nagyon - nagyon tudom ajánlani minden krimi illetve borzongásra vágyó embernek.


Magáról az estről, benyomások:

Először is, attól kellett félnem, hogy elfogunk késni Anyuval. Nem indultunk későn, de a busz, a 9-es, dugóba keveredett...Naná, hogy mindenki akkor indul haza, amikor mi meg színházba...:))

A lényeg, hogy a jó szerencsének köszönhetően időben érkeztünk az épület elé. Nem várt meglepetés is fogadott, mert a tömegből kibontakozott egy, számomra már jól ismert személyiség, a Madách Színház oszlopos tagja és olykor egyes darabok rendezője is, Szente Vajk, aki egészen átszellemült arccal, lépéseit megszaporázta és velünk szembe jött, mögöttünk meglátta azt a valakit, akivel ma este színházba tölti majd az idejét, méghozzá, Szorcsik Viktóriát. Pusziváltás (muszáj volt hátra néznem - érdekelt, hogy kinek örült ennyire), majd ők is az épület bejárata felé vették az irányt. Vajk hangját a hátam mögött hallottam, Anyu figyelmeztetett, hogy ki jár mögöttem, én tudtam, hiszen a hangját ezer közül is felismerném. Jellegzetes. Úgyhogy elmondhatom, hogy Szente Vajk a lábam nyomát csókolta...:) Még bratyizott a pénztárban helyett foglaló lánnyal. Aztán a jegyszedő elvette a jegyeket, és hallottam, hogy két másik néző is felfigyelt Vajkra és az ismeretlen ismerősre, akit nem tudtak hova helyezni, holott már látták valahol... Én tudtam, és nem sokon múlt, hogy eláruljam, végül valami miatt mégsem tettem ezt meg. Amúgy Szorcsik onnan lehet ismerős, hogy réges régen a TV2 saját gyártású szappanoperájában (Jóban rosszban) szerepelt, főnővérként. Később lett saját műsora is, de ez nem aratott széles körben sikert, így a bukott műsora után nem igen lehetett róla hallani. Most egy színházi előadás erejéig újra feltűnt, - persze csak néző volt, nem szereplő. Vajk véletlenszerű - inkább meglepetésszerű feltűnéséről azt gondoltam, lehet, hogy megint valami jeles ünnepség lesz, és neki fontos, hogy jelen legyen az előadáson. Ám! És itt jön a bökkenő, Vajk semmilyen formában nem asszisztált a darab megalkotásában, úgyhogy most inkább csak a mezei nézőt "alakította".

Első alkalom volt, hogy a Játékszínt felkerestem. És, mint olyan, véleményem is van róla, mert szeretem a teátrumok belső építészeti megoldásait megcsodálni. Magáról a színházról az a véleményem, hogy inkább egy "színháznak nevezett helységnek" nevezhető, nem mondható teátrumnak, mert megsérteném vele a többi intézményt. Igen, nagyon picike, kevés férőhelyes, összesen a földszinten 13 sor van, míg az erkélyen 4, illetve az 5. sorban a pótszékek helyezkednek el. A belső terme felújításra vár, ezt szerintem mindenképpen előre kell tervezniük a vezetőségnek, hiszen a megvilágítást szolgáló lámpákról a kis "burák" már jóformán a levegőben lógnak. A terem semmilyen különlegességet nem hordoz magában, kissé rideg benyomást kelt, olyan, mint egy pinceszínház. A színpad is túl közel van, szinte "belelóg" az "arcunkba." Túl közeli, nincs légtere. Az erkélyen ültünk, a harmadik sornak a legszélén, ami nem lett volna rossz, ha az előttünk lévők nem hajolgattak volna bele a képbe, bár akkor sem volt olyan mértékben zavaró, mert látni láttunk, csak olykor egy fej kitakarta a színpadon szereplő színészek lábát. Szóval, a színháznak nevezett helyiség, nagyon leegyszerűsített, szomorú benyomást mutat, az ülései eléggé ódivatúak (persze egy teátrumban nem ez a legfontosabb nézőpont) és inkább egy mozi belső terére emlékeztetett, valószínűleg a múltja miatt... A színpad nem rendelkezik forgó technikával, ezért csak egyetlen egy berendezést láthattunk. A cselekmény itt zajlott. Az igazgató szerint ez a legkisebb színpad a fővárosban.


A darabról (az ajánló film)


Aki nagy Agatha Christie-rajongó, bizonyára ismeri a regényt. Be kell vallanom, ehhez a gyöngyszemhez még nem jutottam hozzá, pedig igazán érdekes a története. Ami, késik, nem múlik. Szóval, a hiányosságomat majd pótolom. A történet egyszerű, ám folyamatosan bonyolódik és fokozatosan válik egyre félelmetesebbé, ahogyan egyre fogynak a szereplők...

Egy ismeretlen személy (levélben V. A. Lucky) meghív 10 embert egy lakatlan szigetre. Mindegyiknek van egy múltbéli sötét bűntette, ami miatt nem bűnhődött, és tulajdonképpen ezért kapott meghívást a találkozóra. Minden szereplő, aki első alkalommal feltűnik a színen, elmond egy mondatot, - majd hirtelen a többi szereplővel egyetemben megdermed, - az éppen újonnan megjelent személyre fény vetül és egy gépies hang közli a legfontosabb tudnivalókat az illetőről: nevét, életkorát és a foglalkozását. Csonka Bandi volt az idegsebész, ezen a közönség jót derült (hangos nevetés).

Megérkezik, mind a 10 ember. Csakhogy a házigazda sehol se. Így a 10 fő egyedül várakozik és próbálja megfejteni ki lehet a meghívást küldő, Mr. Lucky. Kiderül, hogy mindannyian valamilyen formában, ki levélben, ki táviratként kapta a furcsa meghívást. Fény derül arra is, hogy a házigazda talán nem is létező személy... A karakterek összeismerkednek: az inas és a felesége, az "új" titkárnő, a kalandor, a leszerelt katonatiszt, az ideggyógyász, a bíró, az aranyifjú, a vénkisasszony és az álmilliomos rendőr. 



Vacsora előtt láthatóvá válik a kandalló, amin egy kisebb tálca áll, rajta 10 kicsi néger figura. Ezeknek a jelentősége, ha megölnek valakit, eltűnik egy báb. A bábuk mellett van egy keretbe foglalt kép, amin egy versike áll, tíz kicsi négerről szól. Különösen ez a megoldás tetszett, egy gyermek hangján hangzik fel mindig a vers, folyton a színpadon szereplők létszámához igazodva. A dallam a végén lesz a legintenzívebb és legfélelmetesebb, fokozva ezáltal az őrület keltette hatást.


A vacsoránál egy hanglemezről szól a vád. Mindegyik szereplő gyilkos, elkövetett olyan bűnt, amiért nem bűnhődött meg. A szereplők szembesítve lesznek a tetteikkel, és ahogyan a történet előre halad, úgy mindegyikük sorban megvallja, hogy az adott szituációban miért cselekedett úgy, ahogy és mi az igazságtartalma a gramofonról hallott állításnak. Hiszen, amikor a vádakat végighallgatják, mindenki bőszen tagad, kivéve egyetlen embert, méghozzá a kalandort, aki bevallja, igaz, hátrahagyta az embereit, és még gúnyos hangot is megüt kijelentésével, amin a többiek mind megbotránkoznak...

Aztán következnek a vallomások, elsőként az aranyifjú esik áldozatul... Így ér véget az első felvonás. Hogy ne leplezzem le a darab titkát, mert izgalomra, Kedves Olvasóim, mindenképpen van oka, annak, aki elmegy megnézni, ezért sok mindent nem árulok el - hiszen megkértek rá! :) Csak a tapasztalatokat közlöm...

A vallomások közül - igaz a színészért nem voltam soha oda, csak fiatal korában a  Bujtor filmben (Pogány Madonna) volt jó Mr. P. Smiths szerepében - láttam egy igazán, emberi alakítást, amiért kedvelni tudtam, - de most idősebb korában valahogy nem az igazi... Benedek Miklós, a leszerelt katona, aki fiatal feleségéről és annak szeretőjéről mesél, őszintén megvallja a titkárnőnek múltbeli cselekedetét. Ez a történet érintett meg a legjobban, sajnáltam szegényt, egyszerre volt megrázó és szomorú. Főként az, hogy a történetet követően, mintha megbomlott volna az elméje. A halott feleségét kereste, és majdnem a titkárnőt fojtotta meg... Egy másik történet, amit érdekesnek találtam, az idegsebészé volt, aki mindig visszafogottan elutasította az alkoholt, ha megkínálták vele: "Alkoholt soha nem iszom.". Nos, sebészként volt egy kényes esete, egy falusi nőt műtött, és részegen fogott hozzá az operációhoz, remegett a keze, és a mulasztása a páciense életébe került.

Gálvölgyi János játszotta a távolságtartó, ám felettébb magas intelligenciával rendelkező bírót, aki az eseményeket kommentálta, visszafogottan és kulturáltan beszélt. Őt is megölik...

Megdöbbentő volt még a vénkisasszony története, miszerint a korábban megbízható cselédjét ő "üldözte" a halálba. Az előadásban a megszállott, keresztény fanatikus, és erkölcscsősz.

Hajdu Steve itt nem a megszokott vicces karaktert hozta. Nos, humor mindenképpen van a figurájában, de kevésbé intenzívebb, eleve ez egy komolyabb műfaj. Vicces volt számomra, hogy állandóan a hasával volt elfoglalva, rinyált, miért nincsen reggeli? Folyton éhes volt, és a társai tudtára is adta minden egyes alkalommal - ami azért volt egybevágó, mert akkor én is éppen hasonló gondokkal küzdöttem a nézőtéren...:)

Az irónia és a geek-ek mesterének mondható a kalandor figurája, akit Németh Kristóf, a színház  igazgatója alakította az este folyamán. Nem mondanám rá, hogy az a tipikus sármör, mert valljuk be, hogy egy kalandornak azért van kinézete és olyan kisugárzása, amitől a hölgyek elolvadnak. Kristófnál nem éreztem ezt, de az alakításával elégedett voltam. A titkárnő iránti vonzalma aranyos és egyszerre rémisztő volt - főként az előadás vége felé, de aztán minden megoldódott. :)


Lehengerlő és nem várt események sorozata bontakozott ki az utolsó felvonásban, amikor már mindenki mindenkit gyanúsított, a csapat próbált együtt maradni, aztán történések fokozása kizökkentették a nézőt a gondolkodása menetéből.

Látványosak voltak, az esti jelenetek, a vihar, az áramkimaradás.

Az előadás végére már teljesen összezavarodtam, de el kell mondanom, hogy jó értelemben borzongtam, szinte olyan volt, mintha egy rémisztő horrorfilmet néztem volna végig... Amikor meghalt valaki, akkor is megborzongtam, megéreztem, mikor jön el a pillanat és ráeszmélnek a tényre a szereplők is... A vége, hát az kész! Nagyon jól ki volt találva, csak azt sajnálom, hogy muszáj beletenni a szerelmi szálat...Maradna a végére csak a gyilkos...:D Jó, de akkor nem lenne happy end. :)

Az mindenesetre egy bizonyítéka a darab erejének, hogy a félelemtől majdnem sírva fakadtam... Arra emlékszem, hogy könnyes volt a szemem, amikor kiderült, hogy ki a valódi gyilkos, - minden összezavarodott, vibráltak a fények és a versike egyre erősebbé és hangosabbá vált, fokozták a hatást - egy beteg elme zavartságát mutatták be ilyen módon...


Anyuval a szünetekben találgattuk, hogy ki lehet a gyilkos, a tippünk jó volt, de gondolhattam volna, hogy lesz csavar a történetben. De mekkora csavar volt!! Elképesztő!!! :D

A lényeg, hogy rettentően izgalmas volt, a szüneteket alig vártam már, hogy végre véget érjenek és folytatódjon a történet!!!
 
Díszlet: egyszerűnek mondható, egy "kastély" belső vendégszobája, ahonnan több ajtó nyílik különböző folyosókra, termekbe, lakosztályokba. Különlegessége a fotocellás ajtó és a szikla-díszletelem, ami a kandalló mellett található. Kellékek közül egyértelműen a néger figurákat ábrázoló bábuk a figyelemfelkeltőek (nem beszélve arról, hogy kerülnek a helyükre).

Jelmez: nagyjából korhű, a frizurák is (ami leginkább a két hölgynél a titkárnőnél és a vén kisasszonynál figyelhető meg).

Ajánlom! Nézzéééétek meg!!! Lenyűgöző előadás!!! :)


Videóérdekesség - A darabról, kedvcsinálónak: 



További ajánlások alapján, a krimikirálynő regényeiből, melyek a legnépszerűbbek.

Kezdőregények 14 darab (A számjelölések mutatják, a regény népszerűségi állását a magyar rajongói összeállítás alapján)
  • Tíz kicsi néger 1.
  • Az Ackroyd-gyilkosság 3.
  • Halál a Níluson 2.
  • Az ABC-gyilkosságok
  • Lord Edgware meghal 9.
  • Ház a sziklán
  • Temetni veszélyes
  • A titokzatos stylesi eset
  • Gyilkosság a paplakban
  • Gyilkosság meghirdetve 5.
  • Nem zörög a haraszt
  • Paddington 16.50
  • Az alibi
  • A ferde ház 10.
----------------------------------
  • Nyaraló gyilkosok 6.
  • Gyilkosvadászat
  • Hercule Poirot karácsonya
  • Gyilkosság az Orient expressen 4.
  • Gyilkosság Mezopotámiában 7.
  • Függöny 8.
  • Eljöttek Bagdadba 
  • Nyílt kártyákkal 
  • Szunnyadó gyilkosság  
  • Tizenhárom rejtély  
  • A váratlan vendég
  • Fülemüle villa
A keresett regény lehetséges nevei:
  • N vagy M?
  • A titkos ellenfél

Az új szavazás alapján, amit az Európa Kiadó hirdetett meg a következő 10 könyv a magyar olvasók kedvencei:

1. Tíz kicsi néger
2. Gyilkosság az Orient expresszen
3. Halál a Níluson
4. Az Ackroyd gyilkosság
5. A Bertram Szálló
6. És eljő a halál
7. Függöny: Poirot utolsó esete
8. Hercule Poirot karácsonya
9. Nemezis
10. Az ABC-gyilkosságok


Bejegyezte: dátum:
Címkék: , , , , , , , , , , , ,

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)