2015. február 9., hétfő

A leszinkronizált előadás - Veled, uram!



Számon tartom a magyar siker előadásokat is, amiket tudok, igyekszem meg is nézni. Az egyik kedvencem az István, a király (bár műfaját tekintve ez rockopera). Egy különleges alkotás, fülbemászó dallamokkal. A Veled, Uram című darab, az előbbi folytatása, műfaji besorolását tekintve dráma. István király uralkodásának utolsó 10 évét hivatott bemutatni, illetve ködbe burkolózva fejtegeti Imre herceg rejtélyes körülmények között bekövetkező halálát.



Bródy és Szörényi szerzeményét imádom. Vegyes, vidám és erősebb érzelmi világú dallamokat komponáltak az István legenda köré. A rockhangzás erőteljesebbé teszi. A zenéje politikától sem mentes. Minden karakterhez meglepően jó dalszövegeket és zenét írtak, egyet sem tudnék kiemelni, mert mindegyik el lett találva. A darabot, sajnos sosem láttam, de a Király Dombon forgatott előadás hanganyaga meg van, és olykor előszoktam venni. Több évet váratott magára a folytatás. Szokták mondani, hogy az első sikerét egy második nem érheti utol. Lám ez most sem volt másként.

Elmentünk megnézni a darabot. Erősen koncentráltam, hogy akkori időpontra vegyünk jegyeket, amelyen Sasvári Sándor játssza Istvánt. Hogy a többiek kik lesznek? Nem igazán érdekelt, nekem Sasi volt az elsődleges. Szerencsére, aznap őt kaptam meg. :) A Thália színházban, a nézőtéren, a második oldal páholy eléggé közel volt a színpadhoz, így elragadtatással vártam az előadást, bár attól is féltem, hogy meg kell majd osztoznunk további két emberrel a helyeken. Ez végül nem következett be - miénk volt a páholy. (Aztán érthető okokból rájöttem, miért nem volt teljes a létszám a mű unalmassága miatt.) Elkezdődött az előadás, a már jól ismert dallamok (az első Istvánból) felhangzottak...ez még nem okozott gondot...nem baj, ha nosztalgiázunk, vagy memóriát frissítünk...  Ám a java még hátra volt...



Az egészben a leginkább dühítő, hogy Janza Kata és Szerényi László nem saját maguk énekeltek. Amikor először énekre nyitotta a száját a művésznő és elhangzott tőle az első pár hang, mélyen megdöbbentem. Hiszen nem a jól ismert, reszelős, karakteres hangját hallottam, hanem a lágyabb, kislányosabb Vágó Dettikéét, aki szintén szerepelt aznap az előadásban, Krisztinát alakította. Emellett pedig a hangját kölcsönözte Janzának. Mint kiderült, nem csak őt, de Szerényi László dallamait is más énekelte aznap. Ez az eset, abból a szempontból volt szerencsésebb, mert Szomor György hangja kevésbé tért el Szerényiétől vagy magyarázható ez azzal is, hogy kevésbé ismert, vagy egyszerűen nem tűnt fel senkinek sem. Még nekem sem. A megdöbbenést inkább Janza előadása váltotta ki, mégis vastapsot kapott a darab végén. Én nem ujjongtam, inkább legszívesebben leszóltam volna a páholyunkból, hangoztatva, hogy CSALÓ!

Úgy gondolom, hogy ez teljességgel elfogadhatatlan, és felháborító, hogy egy magát színvonalasnak tartó színház ilyen primitív módszert alkalmazzon! 

1. Ráadásul sehol nem volt tudatva a közönséggel, hogy kis módosítás történt a szerepeket illetően...Fel nem volt tüntetve. 

2. A hír felkerült az online felületre, és rögtön érkeztek is kommentek. A hozzászólok e hír hallatán mélységes felháborodásukat tudatták, és ők azt tanácsolták, hogy vissza kellett volna követelni a jegyek árát. Ebben igazat adok nekik. Ha valami változás történik, azt általában jelezni kellene.

3. És másik bajom, ha a két színész nem tudott aznap énekelni, mert meg voltak fázva, akkor a két váltójukat nem lehetett volna értesíteni??? Ámbár az is lehet, hogy pont nem értek rá (mert máshol játszottak), és a drága Operettnek biztosan nem füllött hozzá a foga, hogy visszaadja a közönségnek a pénzét. Kifizetünk drága jegyeket, aztán ezt kapjuk? Egy leszinkronizált előadást???

Példátlan és hallatlan pofátlanság!!! Ha még jelezték volna, de nem történt semmi erre utaló jel, hogy a két színész nem tud énekelni ma, ezért másik két társuk fog énekelni helyettük.

Megint egy hatalmas operettszínházi csalódás számomra!!!!!


A történet felejtős, ahogy maga a darab és a zenéje is. Feltűnt, hogy sokszor hallani az Istvánból már megkedvelt dallamokat. Ezeknek a folytonos felbukkanása nem tette ezt az előadást kivételessé. Jó, mit is vártunk egy folytatástól?

Történetről: Istvánt, idősebb férfiként, meglett apaként láthatjuk viszont, hamarosan átadja helyét a trónon fiának. Imre herceg eljegyzését tervezi a lengyel királyi házból származó Krisztinával, aki egy angyali teremtés (féltő és úgymond Rékát juttathatja a néző eszébe). Ám a boldogság nem lehet teljes, mert van egy unokatestvér, név szerint Orseolo Péter, aki gátolni próbálja Imrét, barátként tünteti fel magát, miközben ármány módon a család ellen cselekszik, hogy hatalmat szerezhessen. És ne feledkezzünk meg az erdőben bujdosó pogányokról sem, akik közül a vezért emelném ki, Vászolyt, a darabban megvakítanak. Gizella, István felesége átvette egykori Sarolt negatív anyatigris szerepkörét, most ő ordít mindenkivel, holott az első részben ő egy visszafogott teremtés. 

Sasvári Sándor miatt mentem, ő sem találtam aznap a hangokat... Sajnáltam is érte, de a színészt még mindig szeretem. 

"Régóta ismerlek" című szám volt az egyetlen, ami hatást gyakorolt rám, és azonnal szívembe zártam. A Broadway fesztiválon hallottam meg először azóta vártam, hogy meg is nézzem egy jelentben. Krisztina a lengyel hercegnő és Imre herceg duettje.


Homonnay Zsolt helyett, Mészáros Árpád Zsoltot vártam a színpadon, ám az előbbi felfogása sem volt rossz a karakterről. Játszott ő már gonoszat is korábban, csak ugye a nagyon okos igazgató azt az előadást egyszerűen kidobta a repertoárból... Amióta az az előadás elment, én sem maradtam a teátrumban, és évi egyszeri alkalom látogatom az Operettet, mert egyetlen egy olyan darabja sincs már, amit szerethetnék.


Nincsenek megjegyzések: