2015. augusztus 9., vasárnap

Regionális non replika Ausztriában - egy ismerős szemén át

 Nos, sajnos önmagamat nem sikerült kijuttatnom az országból :D - de egy ŐRÜLT osztrák ismerősömnek köszönhetően van rálátásom a non replika fantomra.

 A beszámoló szerint:
- A darab prológus nélkül kezdődött, így csak a nyitány volt
- A nyitányt félig felvételről, félig a zenekar közreműködésében volt hallható
- A zene alatt az összes szereplő a színpadra jött, és felálltak a Hannibál jelenethez
- A jelmezek nem illettek a korba, teljesen modernek voltak, ugyanez mondható a koreográfiáról is


- Hannibál jelenet alatt Carlotta primadonnát Meg és Christine segítette, akik pálmaágakkal jöttek éltetni a címszereplőt. Egy igazinak ható emberi fejet tartott a kezében Carlotta és Piangi kezébe nyomta, aki felháborodott és visszaadta azt a nőnek, ezalatt az új igazgatókat nem mutatták be, mint máshol szokás. Madame Giry időről időre beszélt, a balett-táncosokat okította. Amikor Carlotta énekelte a "Gondolj rám"-ot, felé repült egy nehéz zsák, ettől megijedt. Ezután megkérdezték az igazgatók van-e beugró a szerepre? Christine belekezdett a dalba, - ami furcsa, hogy amikor a lány "átváltozott" és a közönséghez énekelt, de még mindig jelen volt a két segítője, Madame Giry és lánya, Meg. Az 5-ös páholyról nem esett szó, Raoul a jelenethez oldalról érkezett a színpadra, és ott énekelte el a maga részét.
- Christine az angyalt hallotta, - furcsa volt a férfi hangja... Meg segítette Christine-t az átöltözésben, az énekesnő Meg-től kapta a levelet, amit a háta mögött a kezébe nyomott, ezt gyengéden végig olvasta. Aztán megérkezett Raoul és átnyújtotta a lánynak egy pink színű (rózsaszín) rózsát...(jujjj). Miután távozott az angyal hangját újra lehetett hallani. Amikor azt mondta nézzen a tükörbe, még a férfi nem volt látható, ezért az énekesnő fel alá rohangált a két tükör között...


 - Elfelejtették lekapcsolni a lámpát, így még akkor is égett, amikor a főcímdalba belekezdtek. A zene nem úgy sikerült mint általában, most egy nagy ürességet alkotott leginkább. Itt is hangfelvételről ment a zene, és csak később kapcsolódott be a zenekar. Amint a labirintus mélyére tartottak folyton eltűntek, a hídon átmentek és nem voltak szem előtt - tehát csónak sincs, helyettük a hídra táncosok tévedtek fel, akiknek jelenlétét nem lehet igazán megérteni. A két főszereplő az ária résznél tűnt fel ismét.
- Az Éj zenéje alatt Christine a földön ült és bámulta a Fantomot. A dal, a rossz játék miatt elveszti azt egész hatását, ami mindig is van/volt/lesz neki... Nem lehet a csodát átérezni. Nem különösebben sok érzéssel adta át a dalt a címszereplő, inkább démoninasabb hatást keltett... Nem igazán érthető, hogy mi történt a színpadon, majd a Fantom csettint egyet az ujjával, és a lány feléledt a révüléséből. Nincs kapcsolat közöttük, még a zene által sem. Egy mozdulattal elájult a nő. A leleplezés jelenete megint rosszul sikeredett. Parancsolóan a kezével intett a nő felé, hogy adja vissza a maszkját. A Fantom itt a végsőkig brutális, agresszív és démoni. Amikor visszavitte a felszínre a lányt, odalökte a balett-táncosokhoz.
 
- A Levelek jelenet nem volt túl érdekfeszítő. Carlotta átcserélte a ruháját az Il Mutoban viselt jelmezére a dal közepétől kezdve. Gúnyosan jegyezte meg az ismerősöm, hogy az Il Muto-ban Christine-t alakító színésznőhöz tökéletesen illet a szerepe, tehát a néma. Meg Giry jelmeze nem volt a jelenethez illő. Gyors váltással, ahogy a Fantom követelte, hogy Christine-t játssza a főszerepet különben szörnyű balesetre számíthatnak - rögtön váltások történnek, már látható volt a felakasztott zsinórmester lábai...
- A tető jelenetnél az Operaház tető teraszos megoldáshoz ragaszkodnak, ám a tető úgy nézett ki, mint bármely másik, tehát nem kivehető, hogy pontosan a párizsi teátrumról lenne szó. A dal rendben lezajlott, de ha mi magunk Christine helyébe lennénk, biztosan nem tudnánk választani, mert egyik férfi sem volt kifejező, megérintő, sem lelkileg, sem érzelmileg. És a lány játékához ez a jelenet sem adott hozzá többletet... Ebben a verzióban a Fantom csak egészen véletlenül került fel a tetőre, és meglátta őket csókolódzni.
- A bosszú jelenet alatt, visszakerült a színpad fölé a csillár, a színészek, úgy mint a magyar non replikában, a közönségnek háttal állva, felsorakoztak a tapsrendhez, és ekkor szakadt le a mennyezeti fényforrás.
- A Maszkabál jelenet során mindenki az arcán, illetve fején, hátul is viselt álarcot. Nem volt rossz ötlet, de a koreográfia megint túl modern volt, a jelenethez és a korhoz képest. A Vörös Halál nem vörös volt, hanem szürke. Hasonlóan, (szinte minden verzióhoz) itt is letépte a nyakláncot Christine-ről.


 - A Levelek második részében: nagyon kegyetlenek voltak Christine-hez, sarokba szorították, és felszólították, hogy "Tedd meg!" - ezt számtalanszor megismételték (Az igazgatók, Carlotta, Piangi, Magame Giry és Raoul is). Teljesen őrületbe kergették. Csapdába esnek? - ez még nekem is fura - és Christine elrohant a színről. A Don Juan próbáját követően, amikor a zongora magától kezdett el játszani, Christine zaklatott vált, és pánikban elfutott a színről.
- Temető jelenetben Christine imája rendben lezajlik, a "Elveszett gyermek" jelenet viszont értelmezhetetlenségre adott okot, mert Raoul-t és Christine-t körültáncolta egy kisember...
- Don Juan szintén furcsa volt: látható, hogy Christine nem akart a színpadra lépni, ha fel is ismeri a Fantomot a színpadon már túl késő... Nem örömmel játssza a szerepét a nő, inkább ellenállást tanúsít.  A dal végén letépte a férfiről a maszkot, és Raoul befutott a színpadra egy pisztollyal - de nem használta, semmit sem csinált vele!
- A labirintusban a fizikai bántalmazás teret nyert és ez kitartott egészen a darab végéig. Raoul a pisztollyal jelent meg, ám félre kellett hajítania azt. Ő kapta ki a lasszót. Még a csók nem mutatta meg, hogy a két főszereplő egymáshoz illene... Csakúgy a prágai Christine-hez hasonlóan a lány a Fantomnak kezdte el énekelni a "Szeress csak ennyit..." dalt, ám ebben az esetben nem volt értelme.


Összefoglalva: A darab zavaros volt, részben a modernsége, részben a gyenge hangszínnel rendelkező szereplők és a furcsa látvány (pl. amikor Madame Giry Raoul-nak elbeszélte a Fantom történetét, nem volt zene a háttérben, a Fantom agresszív, erőszakos és megkaparintotta Raoul fegyverét, le is lőhette volna, de valamiért mégsem tette meg...) miatt. Rossz irányvonalba mentek, túl sok mindent beletettek más rendezésekből és mindezt nem időarányosan. A darab lélektelen volt! Az előadás fénypontja a zenekar volt. A lírai szövegrészeket a hamburgi és a bécsi produkciók kombinációja adta. 


További linkek: 
Bejegyezte: dátum:
Címkék: ,
Hely: 4190 Bad Leonfelden, Ausztria

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)