Október közepén érkezik a hamburgi verziója az LND-nek, azaz a Fantom2, a nagy sikerű első előadás folytatása.
SPOILERVESZÉLY!!!!! :)
Ezúttal összehasonlításképpen a "Pancsikázó szépség" című dalt hoztam. Egy igazi vidám, fürdőzésről szóló nóta, amit akkor énekelhetnénk, ha nem tudnánk eldönteni melyik fürdőruhát vegyük fel a strandra? Högyeim, ugye ismerős a szituáció? :)
Meg Giry számára ez a nagy kiugrás lehetősége, bár igazából, azt reméli még a darab elején, hogy a Fantom neki írja a lírai szépségű dalt, ám erről később kiderül, a kompozíciót Christine-nek szánta, és neki kel előadnia. A pancsikázó szépség alatt, a lánynak még nem egyértelmű, hogy a Fantom számára ő érdektelen, bármit is tesz vagy csinál. Tulajdonképpen ez az, amit hihetetlenül nem szeretek a folytatásban (na, meg, hogy Gustave-nak hívják a fiút) Meg Giry teljes leamortizálása... A szeretetre méltó lényének elpusztítását és gyilkossá való kreálását... A legtöbb szereplő inkább szenved a folytatásban, a Fantom önsajnálatában nem tud mit csinálni magával, folyton mereng, a múltnak él, nem törődik azokkal, akik szeretettel vannak/voltak iránta... csak és kizárólag a hülye Christine... már bocsánat, hogy ezt írom! No, és ha már megemlítettem, beszéljünk is róla! Az énekesnő rosszul döntött az első darabban. A Love Never Dies-ban egy iszákos, vagyonát elherdáló Raoul-t láthatunk viszont, aki csak a darab végén lesz egy rövid pillanatig újra régi önmaga, addig csak perlekedik, ordítozik a feleségével és a "fiával", meg iszik... Madame Giry olyan maradt, mint volt. Csöppnyi gyengédség nem szorult az asszonyba, továbbra is rideg és távolságtartó, ahogy az első darabban megismerhettük. Leginkább Meg Giry átalakulásának lehetünk szemtanúi...
Meg Giry számára ez a nagy kiugrás lehetősége, bár igazából, azt reméli még a darab elején, hogy a Fantom neki írja a lírai szépségű dalt, ám erről később kiderül, a kompozíciót Christine-nek szánta, és neki kel előadnia. A pancsikázó szépség alatt, a lánynak még nem egyértelmű, hogy a Fantom számára ő érdektelen, bármit is tesz vagy csinál. Tulajdonképpen ez az, amit hihetetlenül nem szeretek a folytatásban (na, meg, hogy Gustave-nak hívják a fiút) Meg Giry teljes leamortizálása... A szeretetre méltó lényének elpusztítását és gyilkossá való kreálását... A legtöbb szereplő inkább szenved a folytatásban, a Fantom önsajnálatában nem tud mit csinálni magával, folyton mereng, a múltnak él, nem törődik azokkal, akik szeretettel vannak/voltak iránta... csak és kizárólag a hülye Christine... már bocsánat, hogy ezt írom! No, és ha már megemlítettem, beszéljünk is róla! Az énekesnő rosszul döntött az első darabban. A Love Never Dies-ban egy iszákos, vagyonát elherdáló Raoul-t láthatunk viszont, aki csak a darab végén lesz egy rövid pillanatig újra régi önmaga, addig csak perlekedik, ordítozik a feleségével és a "fiával", meg iszik... Madame Giry olyan maradt, mint volt. Csöppnyi gyengédség nem szorult az asszonyba, továbbra is rideg és távolságtartó, ahogy az első darabban megismerhettük. Leginkább Meg Giry átalakulásának lehetünk szemtanúi...
No, és beszéljünk a "Nebántsvirágról" is, Christine-ről. Megint nem tud választani a két férfi közül. A döntést ismét más hozza meg helyette, hisz az adósságot az énekével kiválthatná, és csak ez lebeg a szeme előtt. Ugyanakkor a dalt is gyönyörűnek találja, és nem szeretné, ha ez a mű örökre néma maradna. Szerinte ki kell bontakoznia és ő megteszi, énekhangot ad a dalnak, de ezt követően elmegy a férjével és a gyermekével együtt, itt hagyja az álarcos férfit a birodalmában. Legalábbis egy ideig így gondolja, de ahogy a zene és a szöveg áthatja a lelkét, úgy fokozatosan válik világossá számára, hogy a helye az egykori tanára mellett van.
Mindeközben egy fogadás is történik a Fantom és Raoul között, amiről Christine mit sem tud. Az ária kibontakoztatása előtt mindkét férfi könyörög a nőnek, választásra felszólítják, mindketten a maguk módján igyekszik a nőt az oldalukra állítani, egyre jobban a bizonytalanság pocsolyájába lökve őt. Raoul, amint megérti, hogy a zeneiséget és szerelmet, amit a Fantom adhat a nőnek, soha az életben nem tudná a feleségének nyújtani, inkább félre áll. Az alku szerint, ha a nő énekel, ő elhagyja a családját. Így a Fantom örvendhet, hisz visszakapja Christine-t. Ám a boldogságuk nem lehet még teljes, hiszen a gyermek eltűnt, Meg elrabolta. A tengerparton találják meg őket, az őrült lány vízbe akarja fojtani a fiút. Elkezdődnek a kétségbeesett mentések, végül a fiú az anyja karjai közé veti magát, mert Meg elengedi, de önmaga ellen fordítja a pisztolyát és fenyegeti az összegyűlt családot, barátokat, hogy főbe lövi magát. A Fantom próbálja lebeszélni erről, a lelkére hatni, látja a Szépséget a felszín alatt, és úgy tűnik, hogy a terv be is válnak, csakhogy ( meglelt boldogság miatt) véletlenül nem Meg, hanem a szerelme nevét mondja, ezért az egykori balerina feldühödik és rálő Christine-re...
A két felvétel a londoni, illetve az ausztrál produkció amely a németeknél is hasonlóan lesz színpadra állítva.
- Ausztrál (sajnos nincs külön fent a videómegosztón, így tekerjetek bele 18.25-től éneklik a dalt): https://www.youtube.com/watch?v=uzDJgQMe34g
A legnagyobb átalakuláson kétségen kívül az "Only for you" című szám ment keresztül. Hiszen első feldolgozásban a dal még Meg Giry és táncosnői között zajlott, kulisszák mögött. Meg félt a fellépéstől, a kolléganői biztatták, majd váltás történt, és a színpadon való szereplésüknek lehetünk szemtanúi.
Úgy a második feldolgozásban már egy valós alapú köszöntéses jellegű bemutatkozást láthatunk, azaz nincs semmi előzménye a fellépésnek, hanem magába a show-ba csöppenünk, egy vicces öltözetű lány és társai a Fantasma világába invitál minket. A dal, a második és hivatalos feldolgozásban sokkal jobbra sikeredett.
Szintén érdekesség, hogy a londoni verzióban Madame Giry a Fantomot inzultálja, mivel az nem hajlandó feladni szerelme siratását, és nekik szentelni, főként Meg-nek szentelni a figyelmét. Szemére veti, hogy nélkülük, bizony a Fantom a párizsi csőcselék karmai közé került volna... Az ausztrál feldolgozásban, ugyanezek az érvek elhangoznak, ám anya és lánya között. Itt Meg az, aki egy visszafogottabb teremtés, tényleg úgy tűnhet számunkra, hogy mindent megtesz a siker érdekében, megbocsátotta a múltbeli sérelmeket (prostitúció). Rengeteget dolgozik, fáradozik, hogy felfigyeljenek rá, de mindez hiába....
Úgy a második feldolgozásban már egy valós alapú köszöntéses jellegű bemutatkozást láthatunk, azaz nincs semmi előzménye a fellépésnek, hanem magába a show-ba csöppenünk, egy vicces öltözetű lány és társai a Fantasma világába invitál minket. A dal, a második és hivatalos feldolgozásban sokkal jobbra sikeredett.
Szintén érdekesség, hogy a londoni verzióban Madame Giry a Fantomot inzultálja, mivel az nem hajlandó feladni szerelme siratását, és nekik szentelni, főként Meg-nek szentelni a figyelmét. Szemére veti, hogy nélkülük, bizony a Fantom a párizsi csőcselék karmai közé került volna... Az ausztrál feldolgozásban, ugyanezek az érvek elhangoznak, ám anya és lánya között. Itt Meg az, aki egy visszafogottabb teremtés, tényleg úgy tűnhet számunkra, hogy mindent megtesz a siker érdekében, megbocsátotta a múltbeli sérelmeket (prostitúció). Rengeteget dolgozik, fáradozik, hogy felfigyeljenek rá, de mindez hiába....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése