Aki nem szerencsés a szerelemben, az szerencsés a szerencsejátékokban! Fel a lapokkal!

Hármas. Hetes. Ász. vagy mégsem ez a helyes megoldás??? 

Előadás: Pikk dáma
Helyszín: Magyar Állami Operaház
Időpont: 2017. április 24. 21.00 utáni kezdés

Rendező: Vagyim Milkov
Díszlettervező: Viktor Volszkij
Jelmeztervező: Rafael Volszkij
Koreográfus: Szakály György

Puskin elbeszélése alapján a szöveget Mogyeszt Csajkovszkij írta, testvére Pjotr Iljics Csajkovszkij a darab zenéjét szerezte.

Bemutató: 2003. május 31.

A tv-és felvétel  főbb szerepekben:  

• Mihail Gubszkij (Hermann), 
• Fokanov Anatolij (Tomszkij gróf), 
• Haja Zsolt (Jeleckij herceg), 
• Wiedemann Bernadett (A grófnő), 
• Lukács Gyöngyi (Liza), 
• Mester Viktória (Paulina)

A darab története

A cselekmény II. Katalin orosz cárnő idejében játszódik, első helyszínünk egy park, ahol is édesanyák, dadusok és gyermekek forgatagába csöppenünk. Boldogok, kedélyesek, a felnőttek biztatják a kicsiket a játékra, nekik ne kelljen most foglalkozniuk velük... Miután katonáskodtak a gyerkőcök, a társaság távozik a színről és helyettük előkerülnek a darab valódi főszereplői:

Egy német katonatiszt, Herman nagyon szerencsétlen mind a szerelem, mind a szerencsejátékok terén. A kártyajátszmákat sorra elveszíti, ráadásul olyan nőbe szerelmes, aki nem lehet az övé. Soha. Három orosz származású barátja (kiemelt józan karakter Tomszkij gróf) elmesél neki egy történetet, egy idős grófnőről, aki rendkívül gazdag, és vagyonát igen leleményes módon szerezte meg. Pont ennek az öreg hölgynek az unokájába szerelmes a főszereplő katona. Ám nem tudja, hogy a nő is viszonozza az érzéseit. Így marad a szenvedés, és jó barátok élcelődés.... a merőben tragikus életét már az a tény is súlyosbítja, amikor tudomást szerez arról, hogy szerelmét eljegyezte egy rangos herceg... 

A katonatiszt mindenáron tudni akarja a titkot, az idős grófnő titkát (a történet szerint fiatal nőként nagyon szenvedélyes játékos volt, az életét a kártyának szentelte. Egy nemes férfinak megtetszett a nő, és felajánlotta a segítségét, vagyis alkut ajánlott: ha a nő együtt tölti vele az éjszakát, cserébe elárulja melyik az a három lap, amivel mindig nyerhet. A nő vonakodott, ám végül belement az alkuba, és másnap már nyerőszériát tudhatott magának... ugyanakkor ez a tudás egy átkot is jelentett. Hiszen megjövendölte neki a nemes férfi, hogy a titkot nem mondhatja el senki, ha megteszi a harmadik, akinek elárulja, az elhozza számára a halálát... A nő ekkor már a férjének, és egy közeli barátnak is továbbadta. Ezért félő volt, hogy várható egy harmadik érdeklődő is, aki erőszakosan fogja megszerezni tőle az információt). A három jó barát cukkolni kezdi, hogy lehet a német tiszt lesz az, aki az öreg hölgyet megöli... 

Az eljegyzési bál előtt titokban találkozik Liza és Herman. A férfi hevesen udvarol, és bár elején tart a tiszttől, mégis vonzalmat érez iránta, és aznap éjszaka együtt maradnak...

A férfi, önző módon még a szerelmén is képes átgázolni, hogy megszerezze a tudást, aminek birtokában gazdag férfivá válhat. Elvakítja a kapzsiság. Ámbár sokáig dilemmázik, küzd a lelkiismeretével, majd mégis meggyőzi magát, hogy ő lesz az öreg hölgy végzete. 

Az idős hölgyet váratlanul meglepi annak hálószobájában. Győzködi, hogy szüksége van a lapokra, tudnia kell mi az a három lap. Odáig is elmegy, hogy előveszi a fegyverét és rászegezi a nőre, aki az ijedtségtől a karosszékébe rogy és meghal. A szerelmese, vádolja, hogy mennyire gyűlöletes  és álnok személy, aki képes volt őt átverni, és a nagymamát megölni. 

A folyóparti találkozóra hívja el a szerencsétlen szerelmes nő, még ad egy utolsó esélyt, hogy a tiszt tisztázhassa magát. De a férfi késik, a leány már attól tart, hogy minden igaz volt, aztán megjelenik a férfi és nagy bőszen elmeséli, hogy a kártyaterembe megy, és majd szerencsével fog járni... a nő marasztalja, úgy hiszi a férfi megőrült... De amaz lerázza magáról és elsiet a színről, míg kedvese úgy dönt folyóba öli magát...

A nagyteremben a férfiak mind nagyon vidámak, még a Hattyúk tava 4 kishattyújának koreográfiája is megidéződik a bűbájos tisztek, nemes urak által... Vicces, abszolút az egyik leghumorosabb jelenet a darabban az a kártyaterem a harmadik felvonásban. A tiszt megjelenik és megjátssza a kártyákat. Hármas. Hetes. Csakhogy az utolsó lapnál a volt jegyes, a herceg mérkőzik meg a katonával, aki a kihívást nem utasítja vissza. Csak sajnos, kiderül, hogy nem az volt a sorrend, ahogy az idős hölgy azt szellemként elmondta: Hármas. Hetes. Ász.  A helyes lap a következő lett volna: Hármas. Hetes. Pikk dáma. :) Utalás magára az öreg nőre, aki így gátolta meg a pénztől elvakított tisztet, hogy tervét beteljesítse, és megbosszulja kegyetlen halálát... A tiszt mindent elveszített, a kártya asztalon lelövi magát, és a szétszort lapokra esik. Az orosz bajtársak imádkoznak a férfi lelki üdvéért.

A darab felépítése: 

Három felvonás, két szünettel, orosz nyelven

A szereplők méltatása:

Mihail Gubszkij -  rossz arcú, ronda, alacsony és köpcös katona volt. Ha a német katonákra gondolok előttem a magas, vékony, szőke frizurájú legények jutnak eszembe. Nos, ő szöges ellentéte volt, és inkább hasonlított eredeti származásához, tehát oroszhoz, mint némethez... Ennyit a külcsiről. Hangilag nem kifogásolom, szerintem jól játszott, alakította a karakterét. És mindennek az lett volna a csúcspontja, ha partneréül egy olyan művészt kap, aki értelmezi a szövegét, a szerepét, a karaktert amit játszik... Akkor lettünk volna igazán szerencsések. 

Szóval úgy gondolom, hogy nem ártott volna, ha  Google fordítóval is kicsit összedolgozik Lukács Gyöngyi...Elismert művész. Aláírom. Elismert hang. Aláírom. De azt egyszerűen nem nyelem be, hogy nem tanult meg az évek alatt játszani! Se mimika, se nagyszerű átélés részéről nem történt meg! Lukács visszatért ahhoz az őskori opera manírhoz, ahol az énekesek csak álltak egy helyben, a társukra nem néztek, nem kommunikáltak, és csak a közönségnek énekeltek. Persze ez a dolguk, hogy nekünk fizető nézőknek tegyék a szépet és a jót, ám már egy olyan világban élünk, ahol az opera tovább fejlődött, és nem csak színpadtechnikában, hanem színjátszásban is! A művésznő a Lammermoori Luchiát áttudta adni, de ezt nem. És nagyon sajnálom, hogy nem pozitív a véleményem róla. Gubszkij sem érintette őt úgy meg, mintha nagyon szerelmes lenne belé... Valahol talán igaza is van...

Mellékszereplőnek tekinthető, de szerintem ő viszi a hátán a darabot, tőle tudjuk meg az öreg grófnő titkát, és ő az aki aggódik a német katonáért. Tomszkij grófként Fokanov Anatolij remekelt.

Az újdonsült vőlegény, Haja Zsolt, aki Jeleckij hercegként mutatkozott be a darabban, rendkívül megindítóan adta elő, hogy mennyire halálosan szerelmes a jégcsapként funkcionáló Lukács Gyöngyibe. Az utolsó jelenetben visszavág vetélytársának, aki miatt elvesztette szerelmét...

A grófnő, vagyis az idős hölgy szerepében nem igazán brillírozott Wiedemann Bernadett, de őszintén! Ebből a szerepből bárki ki tudna valami nagyot hozni? Úgy viselkedett, ahogyan a kor megkövetelte, kellően szigorú nagymamának mutatkozott. 

Mester Viktória (Paulina) a zárdai jó barátnő egészen szórakoztató volt, kár, hogy nem ő volt a főszereplő hölgy, mivel a szépsége és alakja is meg volt a szerephez. De ő csak boldogan énekelgetett, ámbár azt vettem észre jobban kitüntette figyelmével a herceget, aki zongorán kísérte őt és a "depressziós" Lizát vagyis Lukács Gyöngyit...

 

 

 

 

 

 

Az eljegyzési bál

Konklúzió:

A darab végén egyfajta elégedettséget érzünk. Teljes volt, és minden úgy történt, ahogy annak történnie kellett. Nincs hiányérzetünk. Nem lappang a lelkünkben szomorúság vagy részvét a főhős iránt. Annak ellenére, hogy a főszereplő életét veszti, mégis úgy gondoljuk megérdemelte, amit kapott. Annyira megszállottja volt a kártyáknak, hogy nem érdekelte senki és semmi. Átgázolt azon, akit ő szeretett, megölt egy idős asszonyt. A kártyák által biztosított jövő lett volna egy belépő egy szebb, gazdagabb és boldogabbnak tűnő élet felé. De nem minden alakult úgy, ahogyan a férfi szerette volna. Beláthatjuk, hogy ennél találóbb befejezést nem is lehetett volna írni, bár azért némi hiányosságot felfedeztem, miközben figyeltem az előadást. Ellenben zeneileg olyan nyugtató volt... mondtam már, hogy imádom Csajkovszkijt???? :D

Hattyúk tava csoportosan elkövetett garázdaság

 

 

Hiányérzet:

- Amikor elbeszélik a grófnő történetét, nekem hiányzott egy epilógus a darab elejére. A nyitány alatt lehetett volna egy kártyaasztal körül ülő társaságot bemutatni, akik között ott van a dáma (vagy ugyanezt a jelenetet háttérben, amikor mesélnek róla), kártyáznak. Így bemutatásra került volna, hogyan vált legendává a nő.

- Megjelenik a bálon a cárnő. Mindenki élteti, bálványozzák, egyedül (értelemszerűen) a német katona nem fejezi ki tiszteletét a nő felé, majd ott hagyja a társaságot... Mi a funkciója az asszonynak?

- Azt gondoljuk, hogy tudjuk mi a jelenet vége - és végül nem is az lett? Liza és Herman találkozása a folyóparton. Esküdni mertem volna, hogy vízbe ugrik mielőtt odaérne a férfi... nem tette meg, csak miután szembesült, hogy a szerelme megőrült...

Díszlet - jelmez:

A jelmez korhű, 18. századbeli. A díszlet tekintetében az orosz nagyságot jelenítették meg, három nagy üvegablak közreműködésével, ezek lehettek a zárda vagy a bálterem vagy a kártyaterem ablakai (ez alól kivétel a parkjelenet).

Végszó

Régóta izgatta a fantáziámat, hogy vajon egy olyan zseni, mint Csajkovszkij, aki csodálatos balettzenéket komponált, operák terén vajon mit tudott létrehozni? Erre a kérdésemre választ kaptam hétfőn, amikor is a kulturális csatorna leadta a Pikk dáma előadást. A történet rendkívül izgalmas és érdekes. A megvalósítás is szinte tükrözi azt, de még nem teljesen az igazi. 

• A darab szereposztása, információs oldala: https://www.opera.hu/hu/musor/megtekint/a-pikk-dama-2023/
• Galéria: http://www.opera.hu/v/a-pikk-dama-kepgaleriaja
• Link: http://www.opera.hu/v/a-pikk-dama-az-m5-hd-musoran-aprilis-24-en/

Érdemes megnézni! Az Operaház állandó repertoári darabjai között szerepel, így jövőre is lehet találkozni, ha van kedvünk, a Pikk dámával. :) Vigyázzunk a kártyákkal!