A darab Lord Byron azonos című verse inspirálta e mű létrejöttét. 2-3 hónappal az előadás előtt, már kitették a www.opera.hu oldalára az aznapi szereposztást. Nagy örömmel vettem tudomásul, hogy két nagy kedvencemet fogom látni a főszerepekben, Tanikpayeva Aliyát Medora (rabszolgalány) szerepében, míg Leblanc Gergely Conradot (kalózkapitány) fogja alakítani. Persze mellettük, régebbről vagy újonnan megismert balettművészek is színre lépnek majd, többek között (Erkel erkélyéről virágot kapó) Sarkissova Karina és (az ez nekem pite ugrásokat teljesítő) Lagunov Ivgen vagy éppen magyar vonatkozásban Bajári Levente. Viszont szereplőváltozás következett be, mivel kb. 1-2 héttel ezelőtt olvastam, hogy Karina lábsérülést szenvedett el, így kénytelen volt lemondania szerepléseit. Helyébe - akit még sosem láttam, úgyhogy nagyon izgatott vagyok - Felméri Lili lép. Melnik Tatiana pedig azért nem táncol, mert állítólag babát vár, de ezt még nem erősítette meg senki, aki hivatalos személynek mondható.
- http://www.opera.hu/v/holmes-solymosi-adam-a-kaloz/
- http://www.opera.hu/v/a-kaloz-i-le-corsaire-1/
- http://www.opera.hu/v/a-kaloz-kepgaleriaja
- http://www.opera.hu/musor/megtekint/a-kaloz-2016/eloadas-201704291900/
Ennyi bevezető után, jöjjön hát az élmény!
Régen voltam ennyire elvarázsolva, mint most! Ez a darab - szó szerint - KÁPRÁZATOS! Monumentális, kiemelkedő és nagyvolumenű, mint elődjei, A hattyúk tava, Manon és a Don Quijote. A szereplőkön is látszott, valamint facebook-os illetve instagrammos felületük is erről tanúskodik...érdemes utánanézni...
Április 29-én, miután sikeresen, késés nélkül megérkeztem az épülethez, bementem az elülső bejáraton, és megcsodáltam az épületet belülről. Egyszerűen nem tudok betelni vele (sem)! Fényképkészítés, utána irány az Opera Shop, előtte viszont még gyorsan lenyúltam egy jövő évi program tájékoztató könyvecskét, és a kalóz szórólapját. Aztán a shop-ban megnéztem az időkapszulát, - még mindig a helyén volt, nem falazták vissza, hogy már látni se lehessen - a fülkéket, ahol az opera játékok zajlani szoktak... majd szemügyre vettem a kiállítási tárgyakat a vitrinben, illetve a portékákat... sajnos nem volt közöttük, amit eredetileg kerestem - A hattyők tava műsorfüzete - azt mondták, hogy az új beállók, és mivel kifogyott, ezért várható majd utánpótlás... merem remélni, mert az nagyoooon kell! Miután itt mindent megnéztem, az oldalsó bejárat felé vettem az utamat, meg kellett másznom a többezernyi lépcsőfokot... brrr... mindig ez a nagyon sok lépcső... miért nincs lift??? :D Szünetben az Opera belső termét csodáltam (olykor leszakadta ma csoportomtól, mivel ők a büfében töltötték az idejüket. Én viszont úgy gondolom, ameddig nem zárják le az Operát a felújítási munkálatok miatt, addig ki kell használnom és minden egyes csodáját magamba szívnom!).
Az előadást már nagyon vártam....
Szeretném azt írni, hogy csak a két főszereplő magaslott ki a tömegből, de nem tudom egyértelműen, mert az ő tehetségüknek köszönhetően, húzták magukkal a többieket, és nemcsak Aliya és Gergely voltak fantasztikusak, hanem a szóló- a csoportban táncolók is, mindenki, aki csak részt vett az előadásban. Ennyire összeállva még nem láttam a táncos csapatot, mindenki odatette magát, mindenki kitett magáért. Ez már bizony az utolsó előtti előadás volt.
Kevés számú alkalommal állt össze a csapat, pedig ennek a darabnak a létrejöttében is nem kevés munka volt fektetve.
A kedves ismerősömmel találkoztam, akivel az Anna Kareninát is megnéztem. Vele és a társaságával. Az ismerős és én is úgy állapítottuk meg, hogy szívesen néztük volna még a darabot, minden felvonás után hiányérzetünk volt, vagyis inkább a több utáni sóvárgás... persze a balett-táncosoknak biztosan kimeríti az akrobatikus mozdulatsorok, a sok pörgés, a koreográfia, de a látvány annyira magáért beszélt, hogy nem lehetett egyszerűen betelni vele! Annyira színes, annyira jól megalkotott, kidolgozott, annyira íves történetet mesélt, egy igazán színvonalas estéről tudok most referálni. Mások a baráti körből viszont azt mondták, hogy bájos volt, de egyszerű. Ízlések és pofonok, abban megegyezhetünk, hogy nagyra tartok mindenkit, akinek bármi köze volt a színpadon megjelenítésben.
Lássuk hát, miről is szól ez a balett?
A darab története, cselekménye
Első felvonás: Egy impozáns kalózhajó tűnik fel a "távolban". Kalózok utaznak, következő pillanatban közelebbről is megleshetjük a férfiakat, akik szárazföldre megérkeztek. A kikötőben, a rabszolgakereskedő egyik ablakából egy szépséges nő kidob a kalózkapitánynak (Conrad) egy rózsaszálat. Amikor szemtől szembe kerülnek, rögtön egymásba szeretnek...ám a boldogságukat veszély fenyegeti: a rabszolgatartó, Lankendem előkelő pasának ígéri két legszebb rabszolgáját, Medorát (vagyis a főszereplőt) illetve annak barátnőjét, Gulnare-t. A pasa előtt persze a férfi felvonultatja a még markában levő három szolgálót, de azok nem nyerik el tetszését. Különlegessége Gulnare-nak, hogy lefátyolozva jön be a színpadra, és mindvégig a háló fogságában táncol. Míg az ő kendője lilás árnyalatú, addig Medora sárgába burkolva jelenik meg, de ő nem táncol, hanem rögtön leveszik róla a fátylat, amint meglátja a pasa az arcát, rögtön szerelmes lesz tőle, elragadónak találja a lányt. A pasa megveszi a két lányt, ám a kalóz és bajtársai elrabolják őket, így az előkelőség hoppon marad. Egyelőre.
A második felvonásban egy lakatlan szigeten játszódik, ahová kikötnek a hajóval. A 32 forgás ismét terítékre kerül, és számomra szívderítő pillanat volt, hogy a közönséget is elbűvölte Aliya tánctudása, végre a pörgés közben tapsoltak (ahogyan ezt külföldön szokták). A kalózvezér és szerelme nagyon boldogok együtt, szinte idili minden körülöttük, ám a sötétben lappang a veszély... a kalózok között is van áruló típus, Birbanto személyében, aki nem akarja, hogy a vezetőjük Medora kérésére elengedje a többi rabszolgát. Titokban szervezkedni kezd, a társakat lázadásra szólítja fel. Birbanto, a szerelmi zálogul adott rózsát átitatja méreggel. Ezt gyermekekkel odaviteti Medorához, aki ismét Conrádnak adná, ám az ahogy megszagolja, álomba szenderül. Így fogalma sem lesz ki a szervezkedő, áruló a kalózok között. Álruhát öltve Birbanto és társai a kapitány életére törnek, ám Medora szerelmét védi, tőrt ránt és lesújt a férfi karjára. Lankendem is feltűnik, magával hurcolja Medorát és Gulnarét, a pasához viszi őket. Ali, a kapitány rabszolgája is védi az eszméletlen férfit az álruhás gaztevő elől, próbálja feléleszteni Conradot. Az áruló elszalad, helyébe a magát ártatlannak beállító Birbanto lép. A kábultságból felébredő kapitány kétségbeesetten veszi tudomásul, hogy Medora eltűnt az életéből, míg Birbanto háttérben röhög rajta....
A harmadik felvonásban a pasa álmába kerülünk, aki virágos kertben látja szeretett hitveseit, vagyis Medorat és Gulnaret. A tánc káprázatos, igazi álomvilágot teremtenek a színpadon, virágkoszorúkkal, kisgyermekekkel, Gulnare-t fiúk, míg Medora-t lányok veszik körül az álomképben... A pasa palotáját megtámadja Conrád és legénysége. Álca mögé bújva, gazdagságot sugallva, mindenféle csecsebecsével állítanak be az előkelőséghez, aki egyáltalán nem gyanakszik. Miután az őröket is hatástalanná tették a kalózok, leleplezik magukat. Birbanto sebéről felismeri Medora a támadót, aki szerelme életére akart törni, Conrád egyszerűen intézi el a fekete legényt, lelővi, hogy az még elszaladni se tudjon. Medora és Conrád a palotán keresztül futnak, szorosan a nyomukban Ali és Gulnare, mögöttük a pasát tolja a szolgája... Végül sikerül ép bőrrel megúszni a kalandot, és a hajón látjuk viszont a négyest. Ám vihar kerekedik a tengeren, és a hajó elsüllyed... ám két hajótörőt életben marad, akik a sziklán állva, átölelik egymást. Ezek ketten nem más, mint Conrád és Medora.
A szereplők:
Link: http://www.opera.hu/musor/megtekint/a-kaloz-2016/eloadas-201704291900/
Mint már korábban írtam, nagyon örültem, hogy a két főszereplő az volt, aki volt. Egyben volt a történet, nem ült le sehol, és ez fontos tényező. Mi is sodródtunk az árral. Különlegességképpen, amit eddig még nem láttam az a fátyolos tánc volt, Felméry Lilinek köszönhetően. Még sosem láttam vele élőben semmit, ezért is őrültem a változásnak is. Lili technikailag még igényel fejlődést, és bízom benne, hogy ezt el fogja érni, és valamikor a távoli jövőben köszönthetjük őt is a Hattyúk tavában, mint Odette/Odile. Lankendem megformálója, hatalmasat ugrott, szinte megérintette a levegőben a bokáját, mögöttünk, és mi is felszisszentünk a technikai tudásától, magától a látványtól. Úgy ugrott, mintha a levegőben krumplinyomot használtunk volna...tudom, furcsa az összehasonlítás, de sajnos erről nincs kép, viszont korrektül visszaadja a látványt...ha kicsit elvonatkoztatunk... :D Melnyk Vladyslav-ról elmondhatjuk, hogy igen-igen hajlékony típus. Mindenesetre lenyűgöző volt. Újabb kedvenc, Lagunov Ievgen - akit úgy hívok: Ez pite! - minden ugrások hatalmas volt, szóval most is mondhatta magában: Ez pite nekem! :)) Ali szerepében láthattuk. A pasát fiatalabb művészek alakítják (mármint a pasa eredeti életkorához képest) köztük Bajári Levente is, akit korábban a Madách színpadán láttam Nakamura Shoko-val, a Fantom egyik jubileumi ünnepségén egyött táncolni a címadó dalra. Ezúttal jóval humorosabb figurát alakított, a jókedélyű öregurat, aki ereklyeként tekint a rabszolgalányokra, és a fiatal nők látványától elragadott állapotba kerül. Igazán imádnivaló figura, és ha jól alakítják nagyot szól. A közönségnek tetszett is az alakítás. Tarasova Katerina (kalózlány) és az áruló Birbanto szerepében tetszelgő Majoros Balázs szintén kiemelkedően táncoltak a vásári forgatagban. Szólói során Majoros impozánsokat ugrott. De a legimpozánsabb, legkiemelkedőbb - na, az elfogulatlan énem, ugyebár... - ugrásokat Leblanc Gergely hajtotta végre. Ez a férfi egy igazi csoda, és látványra sem utolsó! Kedves hölgytársaim, nézzünk jó mélyen magunkba és utána erre a gyönyörű fiúra! Nem egy igazi herceg??? És még kalóznak is tökéletes! Azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom vagyis írhatom, hagynánk magunkat elrabolni általa... Szépen tartotta Aliya-t, volt egy akrobatikus emelésük, ahol a kazah származású balerinának csak a derekát fogta, és feje fölé emelve tartotta. Nem semmi! Szép volt, olyan emelés, ami tapsot érdemelt. Tanykpayeva Aliya mindig vidám, mosolygós kis arcocskájától nekem is jobb kedvem lett. A tánctudása előtt meghajlok, 32 forgását még pörgés közben megtapsolták, ami azért is volt szívderítő, mert nálunk ez nem megszokott, mint külföldön... Aliya minden izében bájos volt, imádnivaló és tökéletes párost alkottak Leblanc Gergellyel.
A műfaj: balett
A zene: Pjotr Oldenburg / Cesare Pugni / Adolphe Adam / Léo Delibes / Riccardo Drigo
Díszlettervező: Rózsa István
Jelmeztervező: Rományi Nóra
Kevés számú alkalommal állt össze a csapat, pedig ennek a darabnak a létrejöttében is nem kevés munka volt fektetve.
A kedves ismerősömmel találkoztam, akivel az Anna Kareninát is megnéztem. Vele és a társaságával. Az ismerős és én is úgy állapítottuk meg, hogy szívesen néztük volna még a darabot, minden felvonás után hiányérzetünk volt, vagyis inkább a több utáni sóvárgás... persze a balett-táncosoknak biztosan kimeríti az akrobatikus mozdulatsorok, a sok pörgés, a koreográfia, de a látvány annyira magáért beszélt, hogy nem lehetett egyszerűen betelni vele! Annyira színes, annyira jól megalkotott, kidolgozott, annyira íves történetet mesélt, egy igazán színvonalas estéről tudok most referálni. Mások a baráti körből viszont azt mondták, hogy bájos volt, de egyszerű. Ízlések és pofonok, abban megegyezhetünk, hogy nagyra tartok mindenkit, akinek bármi köze volt a színpadon megjelenítésben.
Lássuk hát, miről is szól ez a balett?
A darab története, cselekménye
Első felvonás: Egy impozáns kalózhajó tűnik fel a "távolban". Kalózok utaznak, következő pillanatban közelebbről is megleshetjük a férfiakat, akik szárazföldre megérkeztek. A kikötőben, a rabszolgakereskedő egyik ablakából egy szépséges nő kidob a kalózkapitánynak (Conrad) egy rózsaszálat. Amikor szemtől szembe kerülnek, rögtön egymásba szeretnek...ám a boldogságukat veszély fenyegeti: a rabszolgatartó, Lankendem előkelő pasának ígéri két legszebb rabszolgáját, Medorát (vagyis a főszereplőt) illetve annak barátnőjét, Gulnare-t. A pasa előtt persze a férfi felvonultatja a még markában levő három szolgálót, de azok nem nyerik el tetszését. Különlegessége Gulnare-nak, hogy lefátyolozva jön be a színpadra, és mindvégig a háló fogságában táncol. Míg az ő kendője lilás árnyalatú, addig Medora sárgába burkolva jelenik meg, de ő nem táncol, hanem rögtön leveszik róla a fátylat, amint meglátja a pasa az arcát, rögtön szerelmes lesz tőle, elragadónak találja a lányt. A pasa megveszi a két lányt, ám a kalóz és bajtársai elrabolják őket, így az előkelőség hoppon marad. Egyelőre.
A második felvonásban egy lakatlan szigeten játszódik, ahová kikötnek a hajóval. A 32 forgás ismét terítékre kerül, és számomra szívderítő pillanat volt, hogy a közönséget is elbűvölte Aliya tánctudása, végre a pörgés közben tapsoltak (ahogyan ezt külföldön szokták). A kalózvezér és szerelme nagyon boldogok együtt, szinte idili minden körülöttük, ám a sötétben lappang a veszély... a kalózok között is van áruló típus, Birbanto személyében, aki nem akarja, hogy a vezetőjük Medora kérésére elengedje a többi rabszolgát. Titokban szervezkedni kezd, a társakat lázadásra szólítja fel. Birbanto, a szerelmi zálogul adott rózsát átitatja méreggel. Ezt gyermekekkel odaviteti Medorához, aki ismét Conrádnak adná, ám az ahogy megszagolja, álomba szenderül. Így fogalma sem lesz ki a szervezkedő, áruló a kalózok között. Álruhát öltve Birbanto és társai a kapitány életére törnek, ám Medora szerelmét védi, tőrt ránt és lesújt a férfi karjára. Lankendem is feltűnik, magával hurcolja Medorát és Gulnarét, a pasához viszi őket. Ali, a kapitány rabszolgája is védi az eszméletlen férfit az álruhás gaztevő elől, próbálja feléleszteni Conradot. Az áruló elszalad, helyébe a magát ártatlannak beállító Birbanto lép. A kábultságból felébredő kapitány kétségbeesetten veszi tudomásul, hogy Medora eltűnt az életéből, míg Birbanto háttérben röhög rajta....
A harmadik felvonásban a pasa álmába kerülünk, aki virágos kertben látja szeretett hitveseit, vagyis Medorat és Gulnaret. A tánc káprázatos, igazi álomvilágot teremtenek a színpadon, virágkoszorúkkal, kisgyermekekkel, Gulnare-t fiúk, míg Medora-t lányok veszik körül az álomképben... A pasa palotáját megtámadja Conrád és legénysége. Álca mögé bújva, gazdagságot sugallva, mindenféle csecsebecsével állítanak be az előkelőséghez, aki egyáltalán nem gyanakszik. Miután az őröket is hatástalanná tették a kalózok, leleplezik magukat. Birbanto sebéről felismeri Medora a támadót, aki szerelme életére akart törni, Conrád egyszerűen intézi el a fekete legényt, lelővi, hogy az még elszaladni se tudjon. Medora és Conrád a palotán keresztül futnak, szorosan a nyomukban Ali és Gulnare, mögöttük a pasát tolja a szolgája... Végül sikerül ép bőrrel megúszni a kalandot, és a hajón látjuk viszont a négyest. Ám vihar kerekedik a tengeren, és a hajó elsüllyed... ám két hajótörőt életben marad, akik a sziklán állva, átölelik egymást. Ezek ketten nem más, mint Conrád és Medora.
A szereplők:
Link: http://www.opera.hu/musor/megtekint/a-kaloz-2016/eloadas-201704291900/
Mint már korábban írtam, nagyon örültem, hogy a két főszereplő az volt, aki volt. Egyben volt a történet, nem ült le sehol, és ez fontos tényező. Mi is sodródtunk az árral. Különlegességképpen, amit eddig még nem láttam az a fátyolos tánc volt, Felméry Lilinek köszönhetően. Még sosem láttam vele élőben semmit, ezért is őrültem a változásnak is. Lili technikailag még igényel fejlődést, és bízom benne, hogy ezt el fogja érni, és valamikor a távoli jövőben köszönthetjük őt is a Hattyúk tavában, mint Odette/Odile. Lankendem megformálója, hatalmasat ugrott, szinte megérintette a levegőben a bokáját, mögöttünk, és mi is felszisszentünk a technikai tudásától, magától a látványtól. Úgy ugrott, mintha a levegőben krumplinyomot használtunk volna...tudom, furcsa az összehasonlítás, de sajnos erről nincs kép, viszont korrektül visszaadja a látványt...ha kicsit elvonatkoztatunk... :D Melnyk Vladyslav-ról elmondhatjuk, hogy igen-igen hajlékony típus. Mindenesetre lenyűgöző volt. Újabb kedvenc, Lagunov Ievgen - akit úgy hívok: Ez pite! - minden ugrások hatalmas volt, szóval most is mondhatta magában: Ez pite nekem! :)) Ali szerepében láthattuk. A pasát fiatalabb művészek alakítják (mármint a pasa eredeti életkorához képest) köztük Bajári Levente is, akit korábban a Madách színpadán láttam Nakamura Shoko-val, a Fantom egyik jubileumi ünnepségén egyött táncolni a címadó dalra. Ezúttal jóval humorosabb figurát alakított, a jókedélyű öregurat, aki ereklyeként tekint a rabszolgalányokra, és a fiatal nők látványától elragadott állapotba kerül. Igazán imádnivaló figura, és ha jól alakítják nagyot szól. A közönségnek tetszett is az alakítás. Tarasova Katerina (kalózlány) és az áruló Birbanto szerepében tetszelgő Majoros Balázs szintén kiemelkedően táncoltak a vásári forgatagban. Szólói során Majoros impozánsokat ugrott. De a legimpozánsabb, legkiemelkedőbb - na, az elfogulatlan énem, ugyebár... - ugrásokat Leblanc Gergely hajtotta végre. Ez a férfi egy igazi csoda, és látványra sem utolsó! Kedves hölgytársaim, nézzünk jó mélyen magunkba és utána erre a gyönyörű fiúra! Nem egy igazi herceg??? És még kalóznak is tökéletes! Azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom vagyis írhatom, hagynánk magunkat elrabolni általa... Szépen tartotta Aliya-t, volt egy akrobatikus emelésük, ahol a kazah származású balerinának csak a derekát fogta, és feje fölé emelve tartotta. Nem semmi! Szép volt, olyan emelés, ami tapsot érdemelt. Tanykpayeva Aliya mindig vidám, mosolygós kis arcocskájától nekem is jobb kedvem lett. A tánctudása előtt meghajlok, 32 forgását még pörgés közben megtapsolták, ami azért is volt szívderítő, mert nálunk ez nem megszokott, mint külföldön... Aliya minden izében bájos volt, imádnivaló és tökéletes párost alkottak Leblanc Gergellyel.
A zenéről Leblanc referált, szerinte csodaszép. Igaz, nincs fülbemászó dallam, de valóban élvezhető volt az elejétől a végéig. Díszlet - nos, igen a hajó mindenképpen szót érdemel. Nagy, de igazán nem tudták velem elhitetni, hogy mozogna, az imbolygásnak vagyis a színpadtechnikának még kicsikét fejlődnie kell ahhoz. A kincses szigetet úgy alkották meg, hogy a néző a legszívesebben ott helyben felmenne a színpadra és barangolna ott, körülnézne... A kikötőben is biztosan tennénk egy-egy sétát, a barátságos népek között, megcsodálnánk egy-egy árus portékáját, és hagynánk magunkat elvarázsolni Medoratól és Gulnaretól... Jelmez: színek kavalkádja, színpompás, ám nem esett jól nézni a balerinák vékony derekát, meztelen hasát (mivel magamra kellett gondolnom...xD - én meg sajnos nem vagyok olyan soványka) Koreográfia: pompás! Néznéd egész nap!
Ha lehetne sem választanél másik szereplőgárdát, mert mindenki csodálatos volt, és ezek a táncosok mind szimpatikusak voltak. Nagyon átéltem és szívből köszönöm nekik!
A műfaj: balett
A zene: Pjotr Oldenburg / Cesare Pugni / Adolphe Adam / Léo Delibes / Riccardo Drigo
Díszlettervező: Rózsa István
Jelmeztervező: Rományi Nóra
Ugyan nem tudom, hogy felvették-e a darabot, de bízom benne, hogy valamilyen formában újra átélhetem, mert ez elképesztően gyönyörű volt! Megtekintésre ajánlom, és ajánlott!
Az Operaház nem repertoári darabként tartja számon.
Érdekesség a tütük világából és a darabhoz kapcsolódóan:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése