Ha szombaton III. Károlyt koronázták, nálunk ma I. Istvánt koronázzuk meg!
Méltó helyére került a rockopera, ami kimagaslóan lett megvalósítva a színpadon, ugyanis a feltunningtól oper hangzás magával ragadó és felemeli a darabot. Igaz, van egy szint, amit mindig is képviselt fülbemászó dallamaival, a magyarság egyik legjelentősebb királyának felemelkedés-történetével, karaktereivel.
Opera oldaláról lementve
A rockopera szimfonikus operaváltozata két részben, magyar nyelven, magyar és angol felirattal
A magyar rockopera- és musicaltermés messze legsikeresebb darabja, az István, a király a kezdetektől, az eredeti lemezkiadás óta nemcsak szimfonikus jegyekkel rendelkezett, de áthatotta a klasszikus operákra jellemző vokális, zártszámos gondolkodás, a nagyszabású tablók jelenléte és a rockmuzsikát egyetemes távlatokba emelő hangszerelés is. A magyar história egyik alaptörténetét Boldizsár Miklós Ezredforduló című drámáján keresztül megközelítő Szörényi Levente-mű verseit a régi szerzőtárs, Bródy János írta. Szörényi Levente 75. születésnapja alkalmából arra vállalkozik a Magyar Állami Operaház, hogy igazi kuriózummal kísérletezzen: az István, a királyt operai hangszereléssel, operaénekesek előadásában viszi színre. Gyöngyösi Levente zeneszerző munkája Szörényi Levente művészete előtti újabb főhajtásként is értelmezhető (korábban szimfóniát komponált az Illés együttes egyes témáira). Tisztán szimfonikus partitúrája révén és a produkcióban részt vevő operaénekesek által a mű teljességgel megszabadul a kihangosítás szükségletétől, és az Operaház atmoszférájában újabb értékei tűnnek fel. Magyarok milliói tudják fejből az István, a király máig ikonikus dalait – immár áriáit. Az újjászületett művet Szinetár Miklós, a magyar operaélet nagy mestere vitte színre.
Az előadás a Zikkurat Színpadi Ügynökség és a Melody Kft. közvetítésével jött létre.
Időpont: 2023.05.07. 11:00-13:25 Operaház
Alkotók
Szereplők
Kedvenc jelenetem
Ami más volt, vagy amire felfigyeltem.
Alapvetően, ennél a darabnál az operának fel van adva a lecke, ugyanis hangzás meg émény szempontjából neki az Erkel színház-beli változatot kell legyőzni, ugyanis ott hallottunk először, és frenetikus volt. A hangzásvilág most is ketté volt választva, de lehet, mondom, csak lehet, de még mindig az Erkel a nyertes... nagyon sok énekkari tagot nem tudnak hozzánk az emeletre felcsödíteni, még így is sokan voltak lent a színpadon. Ettől függetlenül élmény volt.
A kereszt kettétörését szerintem múltkor még Koppány tette, ezúttal az első embere művelte ezt, akit később kivégeztek...
Látványos volt a jelenet, ahogy Nyári Zoltán, aki a címszerepet játszotta, fejfájást mimmelve, gyötrödik, hogy megölte rokonát és más embereket a hatalomért...
Saroltot alakító művésznő nem volt elég kemény, amikor Rékát elküldi a fenébe... azoknak a szavaknak súlya van, sőt, az eredetiben olyan véres szájú volt a nő, hogy egyenesen megijesztett...itt ez a hatás, lehet az operai finomság miatt, elmarad...amit nagyon sajnálok.
Minden szereplő jó volt, talán Koppány tünt kicsit haloványnak, illetve muszáj egyfajta párhuzamot vonnom, az István a király és Andrew Llord Webber darabja, a Jézus Krisztus SZUPERSZTÁR c. klasszikusa között. Mégpedig olyan indokkal, vagyis inkább felfedezéssel, hogy a szertző/szerzők menteni próbálják a gonoszt, megpróbálják az ő szemszögét is "szimpatikusssá" vagy elfogadóbbá tenni, mintegy mentegetőzve a karaktert, elkövetett hibái ellenére...
Ajánlanám?
TERMÉSZETESEN. EGY IGAZI MAGYAR ÉLMÉNY, CSODÁLATOS ZENÉVEL, ELTALÁLT SZEREPLŐKKEL ÉS EGY POMPÁS ZENEKARRAL, AKIK AZ ÁTÍRATOTT ÚGY VITTÉK, AHOGYAN AZT A NAGYKÖNYVBEN MEGÍRTÁK.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése