Folytatjuk a Kréta királyával....jöjjön egy Mozart opera

A modern rendezés, ami ízlésesen csomagolva, de kis megbotránkoztatással kísérti az elménket...

Idomeneo, Kréta király

Operaház, 2023.05.16. este 19.00-21.45 között

Műfaj: opera

Zeneszerző: Wolfgang Amadeus Mozart (10. operája a szerzőnek, és olasz nyelvű, amit szeretett volna, a történet ritkábban volt feldolgozva, 24 évesen komponálta. Az Elektra a későbbi Éj királynő előrevetített formája)

A jó előadásokról olykor nehéz hosszan véleményt kifejteni. Egyszerűen jó, szórakoztató, néha érzelmes is lehet, a lényeg, hogy mikzöben nézzük, kellemes érzések fognak el, és van egy jó utóhatása is. Kétszóval élményben volt részünk.

Ugyanez végül is elmondható a rossz darabról is, napokig tudnak az emlékén érlelődni, hogy Oh, te Jó Ég! Mi a bánatos franc volt ez? Esetenként előfordulhat, hogy felrémlik egy-egy jelenet belőle, egy adott életszituációnkban.

El kell árulnom, nálam vegyesen szokott ez működni. Ha történet szempontjából nem fog meg – mert talán ha a zenéje nem jön át (feltéve zenés műfajú darabról van éppen szó), akkor a történetre szoktam fókuszálni.

A mostani mű esetében többször elvonták a figyelmemet a nézőtéren, nem kötött le a story-ja, hiszen végtelenül egyszerű: adott egy király, aki csatákat követően a tengeren majdnem halálát leli, de megmenekül. Cserébe, hálát mondva Neptun-nak, megígéri az Istenségnek, hogy az első ember, akit meglát a parton feláldozza (közben persze a fogadalom miatt gyötrödik és már előre sajnálja, akit fel fog áldozni…). Szerencsétlenségére, tulajdon fia érkezik, őt kell megölnie… az apa próbál kemény lenni, és fia közeledését, örömét, hogy újra láthatja szülőjét hárítani, mivel titkolja előtte, hogy áldozattá kell válnia gyermekének… Közben a másik oldalon, van egy szerelmi háromszög, a király fia szerelmes egy rabszolganőbe (aki a trójai uralkodó lánya, de a görögökhöz kerülve ő már rabnak van minősítve), és van a mostani operai események főkaraktere, Elektra, aki véres kézzel járkálgat mindenhová, mérhetetlenül szerelmes a hercegbe, amaz nem viszonozza érzéseit… (apró megjegyzés, ha már a herceggel nem jött össze a végén, én a királynak odaadtam volna, mivel az mégis sármosabb volt…). Fiát elküldi a király, aztán a fiú tudomást szerez az alkuról és önként vállalná a halált,d e szerelme közbe lép és fegyvert ránt, döfje le őt a király, ne a fiút... ez az önfeláldozás meghatja a tengerek istenét, végül Neptun másként dönt és megjelenésével nagy döbbenetet okoz (ahogy a természet megalkotta…). Kegyelmet gyakorol, kötelezi a királyt, hogy mondjon le és helyét adja át fiának, és annak szerelmének a rabszolgalánynak, aki immáron királyné lett… mindenki nagyon a boldog a végén.

Mozart kevésbé ismert és játszott darabja közé tartozik ez a mű. De pontosan beleillik a Mítosz feszt előadásai közé. Zene szempontjából átszővi Mozart jellegzetes zenei zsenije, a dallamok alapján teljesen az a szokott stílusjegy, amit ismerhetünk tőle. Nagy hehe-részek vannak benne, ami a király kiemelt dallamvilágához tartozik, brillírozhat Brickner Szabolcs, aki szegény, múltkor csak tátogott, ugyanis szegény lebetegedett, így kollégája, László Boldizsár vette át a hangi részeket, míg a színpadon játszotta a karaktert (Hunyadi László opera márciusban).

A rendezés modern, de csodálatos képi világba van csomagolva. A ruházat inkább 19.-20. századi stílust jellemez, kivéve Elektra végső megjelenése, amikor egy terebélyes, barokk kosztümöt visel, fején a nem megszokott pomádé, hanem aranyozott kígyókból álló fejdísz volt látható. Sajátos elképzelés, ami a jelmezt illeti, de nagyon ötletes, nagyon eredeti és rendkívül látványos, rögtön megtetszett. Olyan Mozartos lett tőle a darab, főleg, mert ez a világ nem illik úgy hozzá, mint mondjuk a múltkori, távol-keleti történet, a Szöktetés a Szerájból – az se tipikus osztrák/németalföldi történet, valahogy mégis működött… talán a mondavilág az, ami nem fér a fejembe, hogy Mozart-ot ez megihlette, és megszületett ez a darab is. A király porondmester jelmeze fura volt, mintha csak egy cirkusz igazgató lenne. Az orvos-barát, aki háttérben segítő szándékú figura volt, mindig talpig kezes-lábasban jelent meg…

A díszlet lakóépületekből állt, erkélyekkel. A második felvonásra futónövényekkel feldíszítették, így már tetszetősebb volt az összkép, a kék épületekhez illet a burjánzó, zöldség. Az épületek oldalán kisebb-nagyobb kivetítők voltak, ezeken furcsa, futurisztikus reklámok váltakoztak. Valóban, eltért és modernebb látképet adva Krétáról, miközben egész végig a honlapon látható képi világot vártam, de nem ezt kaptam:

 

  

A reklámok, mintha csak napjainkban játszódnának, volt „covid-ra” felhívó; doktor, aki maszkot viselt, az élet teljesebb oldalát ismét – felhívó kijelentés; emberi testet ábrázoló megjelenítések, legvégül a koronázásra felhívó plakát.

A tengerpart pedig parti sétánnyal, padokkal, állólámpákkal volt ábrázolva.

Tulajdonképpen nem nézett ki rosszul, elsőre nagyon szokatlan, idegennek tűnt, mert mást képzelt el az ember.

 

Szereplők és nem értem dolgok

-    A király, Brickner Szabolcs, központi figurává vált, amint színpadra került. Sztárolva volt a népe körében (egyrészt kiderült, ahogy viselkedtek vele a kórustagjai, körbevették, pózoltak vele a kamerába… apropó, kamera! Ez is modernség, hogy operatőr és riporter páros 2x is megjelent a darabban, nekik csak annyi volt a feladatuk, hogy a király beszédét közvetítsék a nép felé, illetve a nagy kivetítőkön lehessen közelről látni a szereplő arckifejezéseit és úgy egészben, önmagát). A hehe-részős dalokkal emelkedett ki. Apa-fiú kapcsolat, a vívódás – ami sok operában jellemző dolog, hogy órák hosszán át tudnak arról „nyivákolni”, hogy meg kell tenniük valamit, de mégsem akarják…és ezt többször teszik.. akár egymás után….

-     A király „fia” Balga Gabriella: nem értem a koncepciót… miért nő a férfi? Ez direkt ilyen formára lett megírva, tehát Mozart képzelte, vagy a mostani rendező? Magas hangú férfi kellett volna? Mert, hiába játszott férfit, kihallatszott a női hang… játékával nem volt gond, még, ahogy láttam a megszokott kis helyemről, bajuszkát/arc szőrzete is volt a művésznőnek. Egy férfias jelenete volt, amikor az ágyról tápászkodik fel, és felhúzza a sliccét, mint egy férfi…

-   Ilea, a rabszolgalány, Baráth Emőke, a második felvonás elején a darab sztárjával volt egy közös jelenete, amiben megsimogatta a sztárt…(hogyan is lehet ez? A sztár pár másodpercre beengedett kutyus volt), illetve ugyanebben a felvonásban van egy havas jelenete, ekkor vall nagy szerelméről az ellenséges férfi iránt… rá és „szerelmére” vonatkozóan a szokásos sallang, hogy megölöm magam, ha nem szeretsz. ha szeretsz és feláldoznak, abba én halok bele… és egyéb kellemetlen-nyálas-érzelgősségtől túlcsöpögős dalokat váltottak egymással a szereplő szerelmes pár...

-    A darab sztárja: 2 ízben van megjelenítve. Ugyanis, amennyiben az első felvonás alatt kezdünk bealudni, a szünetet követően a horkolást nem feltétlenül folytatjuk, mert a színpad közepéről be lesz engedve egy kutya. Feladata, hogy körbeszimatolja a színpad egyes részeit, majd IIlea-hoz megy, végül az érkező gazdájához lép, akivel közösen távozik a színről. Nagy sikere volt, a rövid performance-ot tapssal jutalmaztuk (mögöttem, a szokásos, bérletes nénik mondtak, hogy a kutya kapta a legnagyobb tapsot). A darab végén megint bejön gazdájával, hogy rácsodálkozzanak a kivetítőkre, amiken Idamante jövendőbeli koronázását hirdetik. Ez egy nagyon jópofa lezárás volt a darabnak, és ha valóban nincs a hölgy meg a kutya, valahogy laposabb lett volna maga a mű. Egyszóval: feldobta, - hogy volt benne állatos rész, ami eredetileg nem lett volna indokolt, de az általkedvelőknek ez biztosan bónuszt jelentett az „unalomban”, legalábbis nekem biztosan. Csak azt sajnálom, hogy nem fényképeztem le őket, túl lassú voltam…

-   Elektra, Topolánszky Laura, időnként olyan ellenszenvvel viseltetek iránta, pedig kifejezetten szép hangja van…valószínűleg az zavar, hogy hórihorgas és hogy nem adtak rá parókát (barna hajú Elektra a szőke helyett?)… mivel zajlik a már többször említett Mítosz feszt – központi karaktere, Elektra, aki elég sűrűn vagy megjelenik az előadásban, vagy szó esik róla, de kiemelt figura, és mivel az eredeti, Strauss darabban Rálik Szilvia eredeti haja is szőke, így azt vártam, hogy mindenhol szőke lesz az Elektra, erre itt megjelenik teljesen barnán, az átlagnál magasabb kinézettel, és egy bal kézzel, ami vérben ázott, és ezzel a kézzel semmit sem fogott meg. Mintha csak egy keze lenne, a balt sose használta, egy ízben, amikor rájött, hogy sosem fogja szeretni Idamante, akkor le akarta vágni és egy ponton azt gondoltam, hogy mindjárt meg is történik, mert a ruhája ujjába bújtatta a kezét (ez a barokk jelmeze az utolsó jelenetben viselte)…de nem. Megmaradt a végtagja, nem sikerült levágni, de mintha próbálta volna végre lemosni a karját… hangilag kifejezetten szép volt, utolsó jelenetben kiemelt szerepe volt, ahogy kesergett a viszonzatlan szerelem miatt…

-    Meglepő fordulat, Mítosz feszt megint – Neptun puritán megjelenítése a színpadon. Volt egy áldozati oltár, ami egy kisebb pódiumnak minősíthető tákolmány volt, ennek háttérét hullámok tarkították. A király fellépett, majd fia is követte (körülöttük a zombi formájú népség, akik a jobb sors reményében követelték az áldozatot – mert tudomást szereztek róla, hogy életük jobbá válhat, ha a herceget megölik…), a gyilkosságot több ízben megszakítják: az apa képtelen rá; Ilia szerelmet vall a választottjának, Elektra rohan be, majd végül érkezik a döbbenet: EGY TELJESEN MEZTELEN FÉRFI – akinek hangot kölcsönöznek a kulliszák takarásából. Ő Neptun. Aki az Opera nézőterén helyet foglalóknak megmutatja a meztelen valóságot. Elképesztő volt, hogy megint meztelenkedtek, és megint villant egy férfi pénisz (előtte lévő sorban, a szép messzelátóval rendelkező úr, el se hitte, amit lát, rögtön a távcsövön keresztül szemlélte. Én is, mert nem tudtam hinni a szememnek, hogy tényleg ott egy fütyi díszeleg???). Tehát, a darab besorolása emiatt 18 éven felüli, és nem azért, mert egy nő alakítja a férfi karaktert, és tesz férfias dolgokat, gesztusokat egy nő oldalán…tehát leszbikusnak is hathatna, de nem emiatt. A pénisz miatt... szegény, táncos fiú (ugyanis a tánckar tagja) jött egy fűszoknyában a tapsrendnél… szép, legalább nem a himbilimbijével érkezett vissza… kicsit erős lett volna…

      SZÖVEGbeli eltérés: az áldozat azt énekli a jobb kezét csókolja meg a királynak, míg a színpadon a bal kezével teszi ezt. 

Ajánlanám?

Egyszer érdemes megnézni, kutyásnak biztosan fog tetszeni az adott rész, amiben feltűnik. A szereplők csodálatosan énekeltek, a zenekar ügyes volt, a tánckar is jól alakított. Egyben érdemes megnézni, tehát minden görög témájú darabbal együtt. Nekem legalábbis most ez így jött ki, és hamarosan lezárul ez a kör és tudok dönteni, melyik okozta a legnagyobb élményt. Mivel, ez kissé unalmas, lapos volt, ezért az Alföldi Róbert-féle Iphigénia Aulisz-ban rendezését találom eleddig a legjobb mítosz darabnak, de még hátra van a java…

 

 

Jellemző tárgyszavak: tengeri szörny, istennel kötött alku, emberáldozat, szerelmi háromszög, szenvedés, szánalom. Apa-fia viszony.

Link: https://www.opera.hu/hu/musor/megtekint/idomeneo-kreta-kiralya-2022/eloadas-202305161900/

Operamentés

Opera seria három felvonásban, két részben, olasz nyelven, magyar, angol és olasz felirattal

A trójai háború olyan fontos történelmi esemény, hogy az európai kultúrtörténet elmúlt 2800 évének egyik fő motívumává vált, epizódjai, alakjai művészek ezreit ihlették meg. Mozart Idomeneo, Kréta királya című operájának története szerint a trójai háborúból megtörten hazatérő király és a krétai nép életveszélyesen ki van téve a természet ember által irányíthatatlan erejének. A darabot egyetlen alkalommal, 1979-ben mutatta be az OPERA. Mintegy negyed évszázadnak kellett eltelnie, hogy visszataláljon a budapesti operaszínpadra, ezúttal Almási-Tóth András rendezésében, akinél különösen hangsúlyossá válik a természet és a humánum összecsapása egy mai környezetben, ahol a nagyvárost elönti a tenger, az urbánus létet, az emberi életteret felemészti a természet. Hacsak a tengeristen meg nem bocsát...

Közreműködnek a Magyar Táncművészeti Egyetem hallgatói: Babácsi Ruszlán, Bondor Léna, Bondor Málna, Gellért Gréta, Imely Dorka Zsuzsanna, Kathona Zorka Sára, Kiricza Bence, Lászlóffy Emőke Klára, Mészáros Hanna, Nagy Levente, Ónódy Ábel, Szabó Csenge 

Cselekmény

Idomeneo, Kréta királya nyolc évvel ezelőtt indult el negyven krétai hadihajó élén az akkor már két éve tartó háborúba, itthon hagyva kilencéves fiát, Idamantét. A csaták során igazi hőssé vált, több száz embert önkezével ölt meg, kivéve a részét a végső győzelemben. Hőstetteiről rendszeresen adott hírt, hadifoglyokat küldve haza ajándékul népének. Ilia, a legyőzött uralkodó leánya is egy ilyen szállítmánnyal érkezett Krétára, a partoknál azonban a hajó viharba keveredett. Iliát Idomeneo akkor már felnőtt fia, Idamante mentette ki a hullámok közül. A két fiatal között fellángolt a szenvedély. Krétára menekült Elektra is, miután rávette immár halott testvérét, Oresztészt, hogy meggyilkolja anyjukat és annak szeretőjét. Elektra Idamantéra vágyakozik, noha tudja, hogy az apját rendíthetetlenül hazaváró fiú sosem lesz az övé, hacsak Idomeneo nem tér haza, és dönt kettejük sorsa felől…

Első felvonás

Ilia két érzés között őrlődik: szerelme egyre erősödik Idamante iránt, miközben gyűlölettel viseltetik annak apjával, népe ellenségével szemben. Idamante megvallja a lány iránt érzett szerelmét, és arra kéri, ne apja tettei alapján ítélje meg őt. Ám a rabságban élő Ilia még nem képes viszonozni a szerelmi vallomást. Arbace érkezik a hírrel, hogy a hazafelé tartó flotta hajótörést szenvedett egy viharban, és Idomeneo is vízbe fúlt. Elektra úgy érzi, minden reménye oda, mert Idamante Iliát szereti.

A tengerészek a parton az istenek könyörületét kérik. Amint a tenger lecsillapodik, Idomeneo is előkerül, akinek Neptun tengeristen megkímélte életét azután, hogy a király megesküdött, feláldozza neki az első embert, akit a sors az útjába sodor. Hirtelen feltűnik az áldozat, akiről kiderül, hogy nem más, mint a saját fia, aki apja halálhírét hallva egyedüllétre vágyik a tengerparton. Idomeneo megrémülve, hogy fiát kell feláldoznia, először fel sem fedi kilétét. Mikor megteszi, Idamante, nem érti, apja miért taszítja el magától olyan durván.

Második felvonás

Idomeneo Arbacéhoz fordul tanácsért, miként menthetné meg Idamantét az áldozattól. Megegyeznek abban, hogy száműzik a szigetről: vissza kell kísérnie Elektrát Argoszba, hogy elfoglalhassa a trónt, ők pedig közben más megoldáson gondolkoznak Neptun kiengesztelése érdekében.

Elektra örül, hogy Idamante fogja visszakísérni hazájába, így talán újra elnyerheti szívét, amit riválisa, Ilia elrabolt tőle.

Indulás előtt a kikötőben Elektra és a krétaiak hálát adnak a nyugodt tengernek, Idomeneo elbocsátja fiát. Idamante, aki nem tud semmit apja esküjéről, továbbra is értetlenül áll a kegyetlen bánásmód előtt, de kész arra, hogy elinduljon Elektrával. Mielőtt azonban vitorlát bonthatnának, újabb vihar kerekedik. Egy járvány üti fel a fejét, mely a tenger felől érkezik a viharral.

Harmadik felvonás

Ilia azt reméli, hogy a szél eljuttatja szerelmes üzenetét Idamantéhoz. Mikor az bejelenti, hogy kész meghalni, Ilia végre nyíltan megvallja szerelmét. Idomeneo és Elektra kettesben találja őket, a király, aki továbbra is képtelen felfedni indokait, ismét ráparancsol fiára, hogy hagyja el Krétát. Idamante indulásra kész. Arbace, aki tehetetlenül szemléli Kréta pusztulását, tudatja a királlyal a nép akaratát: szabadítsa meg őket a járványtól.

Idomeneo tudja, hogy cselekednie kell. Idamante követeli, hogy történjen meg az áldozattétel, ez Kréta békéjének záloga. Ilia önként vállalkozik, hogy átvegye Idamante szerepét. Viszont amint Idomeneo készen áll, hogy feláldozza fiát, Neptun hangja mennydörög: Idomeneónak félre kell állni és átadni a trónt Idamante és Ilia részére, így az istenek kiengesztelődnek. Mindenki örvendezik, kivéve Elektrát, aki a túlvilág tüzétől várja a feloldozást. Idomeneo lemond a trónról, hogy kiengesztelje Neptunt, és áldását adja fia és a trójai hercegnő nászára.