2017. április 11., kedd

A nyughatatlan férfi esete - Don GIovanni újratöltve

Előzmények
Linkhttp://phantomvizio.blogspot.com/2015/12/a-megmentett-eloadas-ferfi-aki-nem-birt.html

Mozart darabjai közül még nem sokat volt szerencsém megismerni, amiket meg is tapasztaltam, nem mindegyikért rajongok, de szívesen meghallgatom a dallamokat, mert ilyen téren nagyon nyitott vagyok az újdonságra vagy az ismert klasszikusokra. De azt bátran kijelenthetem, hogy nincs Mozart-tól egyenlőre olyan nagy kedvencem, mint a Don Giovanni. Zeneileg oda vagyok érte, és napokig az elmémben marad a dallami.

Szerintem egy hihetetlenül különleges előadás, amit az Erkel színházban színpadra álmodtak. Április 10-én Erwin Schrott főszereplésével játszott előadást mutatták be az M5-ös csatornán. 



A létrehozók:
Zene: Wolfgang Amadeus Mozart
Rendező: Gianfranco de Bosio
Látványtervező: Naná Cecchi
Koreográfus: Andrea P. Merlo

A főszerepeket ők alakították:
 Erwin Schrott (Don Giovanni), 
Pasztircsák Polina (Donna Anna), 
Tarjányi Tamás (Don Ottavio), 
Gábor Géza (Kormányzó), 
Fodor Gabriella (Donna Elvira), 
Sebestyén Miklós (Leporello), 
Bakonyi Marcell (Masetto), 
Keszei Bori (Zerlina)

2016. December 21-i felvételt lehetett megszemlélni. 

A darab története szerint az élvhajhász - nem bírok a nadrágomban megmaradni - Don Giovanni életébe nyújt betekintést, aki bűnős életet él, átveri az embereket és cseppnyi megbánást sem tanusít. Leporello a szolgája, aki mindenhova elkíséri, és sajnos, a gazdája iránt táplált utálat őt éri utol, amikor ruhát és szerepet cserélnek. Hiszen a bosszúvágyókat rútul becsapják ők ketten. Mégis a sérelem a szolgán csattan, akit majdhogynem meglincselnek. Mégis szabadulást követően, ahelyett, hogy otthagyná Giovanni után fut, aki mit sem törődik vele, különösen igaz ez, amikor az utolsó jelenetben a Kormányzó szobrát meghívja vacsorára, ő a roskadozó asztalról kényes fogyasztja a finomságokat, míg Leporellonak egy falat sem jut... Nem igazán kifizetődő a magát lovagnak tituláló Giovanni szolgálatában állni.... 

Három nőt "hülyít" a darab során, az első Donna Anna, aki az ártatlanságot, ugyanakkor a női csalfaságot, a bosszúvágyat és nagyon szerelmes hölgy képét ábrázolja. A szűzies nőt az éjszaka kellős közepén próbálja elcsábítani, ám a nő nem engedi, hogy erényére törjenek, és a védelmére kellő édesapa (a kormányzó) leli halálát az álarcos Don Giovanni-val vívott párbajban. Anna szerelme, Don Ottavio, aki kissé bárgyú figura, ugyanakkor férfiasságot is tud tükrözni, ám a szólójából inkább az derül ki, hogy nehezen viseli, ha kedvesét fájdalom éri, hiszen az neki még rosszabbul esik... Mindenesetre őróla nem vélekedünk úgy, hogy egy macsó figura lenne, inkább védelmező. 

A második hölgy, nem más, mint az, aki korábban kapcsolatot ápolt a lovaggal, ám az megcsalta őt, és véget ért a románc. Donna Elvira, ahol csak lehet feltűnik és próbálja elsózni a címszereplő levesét... :) Az egyik legösszetettebb figura (tapsrendnél őt is éltették a legjobban), hiszen először megátkozza egykori kedvesét, bosszút esküszik és ezt betartja is, mindenhová követi a lovagot. Ám, az újra fellángolásnak köszönhetően "védelmébe venné" a férfit, illetve a bocsánatáért könyörög az utolsó jelenetben. Végül belátja, hogy nincs emberi vonása a gonosz férfinak, és miután kiderül, hogy elnyelte a föld, ő dönt, zárdába vonul...

A harmadik hölgy, az erényes, paraszti megjelenésű, Zerlina, aki menyegzőjére készül jövendőbelijével, Masetto-val. A lovag elcsavarja a nő fejét, amikor kettesben maradnak, bár tudja, hogy a férfi valószínűleg átveri...mégis kétségek közt őrlődik. Szerencsére, van egy Donna Elvira, aki közbelép, és időben megmenti a lányt a kéjsóvár férfitól. Masetto nem örül, hogy a jegyese majdnem félre kacsintott, ezért Zerlinának szép szóval, és a "tegyél velem bármit amit akarsz én akkor is szeretni foglak" hozzáállással visszanyeri a férfi bizalmát. Zerlina karaktere nem begyepesedett, vagy búskomor, gondolkodó figura, aki a darab vége felé válik bosszúszomjassá, és még arra sem rest, hogy Leporello-t egy székhez kötözze, viszont ez meg a szolgát nem tartja vissza a szökési kísérlettől. Elmondható a leányzóról, hogy talpraesett. A női karakterek közül egyértelműen ő a kedvencem.

A szereplőgárdáról
Ha összevetem a 2015-ös csapattal, mindkettő gárdában felfedezek pozitív momentumokat, most is pár mozzanat már a lelki szemem előtt lejátszódtak. 

Don Giovanni szerepében, mind Bretz Gábor, mind Erwin Schrott nagyot alakított. Az utóbbihoz hozzátéve, a külföldi sztárvendégnek nagyon jól állt a szerep, hihetetlenül jól játszotta a lovagot, arcmimikájával is igen kifejezően bánt, részletgazdag volt. Igazán semmire sem lehetett panaszom. Nem beszélve arról, hogy nagyon atraktív, csinod férfi. És aranyos volt a tapsrendnél is, amikor bekiabált a közönségnek egy magyar szót, amit a művészek gyakran megtanulnak: "KÖSZÖNÖM!". :) Ráadásul dobálta a puszikat, de nem szokásos módon, hanem úgy, mintha baseball labdát dobna el... :D


További tapsrendes, illetve a darabból felvételek:
Képgaléria
Az új szereplőcsapat 2016-ban


Leporello-nak nem volt rossz Sebestyén Miklós, de inkább Cser Krisztiánt választom kedvencnek, mert jobban átjöttek a poénok, nem nézett ki annyira hajléktalannak... és Don Giovanni-hoz jobban illett testalkatilag, így a helycserés támadás is jobban sikerült. 

A színésznőknél nincs váltási vágyam, jók voltak, akikkel élőben láttam, inkább az volt a gondom, hogy Röser Orsolyával láttam élőben, míg a felvételen Polina volt, aki gyönyörű Donna Anna szerepében.

Akit viszont tuti leváltottam volna, az a paraszti figura, Masetto lett volna, nálam egy parasztnak is kinéző, egyáltalán nem dalia kinézetű színész játszott (Cseh Antal), helyette a felvételen egy igen csinos férfi volt látható, Bakonyi Marcell személyében... azt hiszem megtaláltam Posta Victor operaénekesi mását... :)

A kedvenc operám egyike! Jövőre, vagyis idén, decemberben - ha nem változtat az Opera a műsortervén - nézzétek mindenképpen!

Még egy rendkívül aranyos felvétel, amikor Erwin-t köszöntötték a születésnapja alkalmából:



Nincsenek megjegyzések: