Az évadban utoljára találkoztam a Fantommal

Az Operaház Fantomja 2015 utolsó alkalom az évadban, de annál emlékezetesebb...

Időpont: 2015. március 8. (vasárnap este) 19.00

Ettől rettegtem mindvégig, de az időnek nem lehet parancsolni. Reggel izgultam, hogy helyet kapjak estére, most is egy pótszékes előadást terveztem. Az utolsó előadásra az évadban muszáj elmenni, kötelező, hogy remélhetőleg csak egy rövidebb időre búcsút mondjak neki.

Az ismerősömmel és a barátaival egy találkozót szerveztünk, előző alkalommal nem sikerült Csengeri Attilás Fantom jelmezbe bújt személyét lekérnünk a portára, a Műv. bejáróba. Most összejött, és nekem is elkésnem, ahogy az a rendre módra megkövetelik.... Szerencsémre, még ott voltak, szóval kijelenthetem, nekem is van végre egy Fantomos képem.

Íme:

A fényképezgetés alatt persze Attila megint bizonyította, hogy mennyire vicces személyiség. Egy mikroportot használnak a Fantomok, ez működik egyedül, így ha hétvégente kétszer játszanak, egymásnak kell odaadniuk váltáskor. Attilának sietnie kellett, ezért azt mondta, ha nem adja át, rövid időn belül a szerkezetet, akkor este a közönség ezt fogja látni-hallani: "Nézd, milyen furcsa Postánk van!"... Teljesen zakkant ez az ember! :)

Az utolsó előadásról

Az ismerős és barátai jelentették nekem, Renit leváltották és Barbara fog szerepelni helyette, így visszakaptam az évadom első szereposztását, Posta - Fonyó - Magyar. A szerelmespárnak sikerült javítania, viszont a Fantomnak megint nem járt hangos fütty a nézőtérről....

Posta Victor Fantom szerepében újra elkövette a  - nem dobom messzire az összegyűrt jegyzetet - hibát. Valahogy az Éj zenéje sem volt igazán erős. És, esetlen volt, de nem hatott meg a lánykérésnél, mint korábban. Ami mégis kiemelkedő volt, az a búcsú jelenete, megvallotta a szerelmét Christine-nek és megsimogatta a lány arcát. Szöveget tévesztett a temető jelenetben, ahol neki a "Itt vagyok, itt a Halál angyala" szöveget kellett volna mondani, ehelyett csak azt mondta, hogy "Várjatok!" - bár ebben most kissé elbizonytalanodtam, ami a hiányzó szövegrészt illeti.... Mindenesetre sajnos, nem volt olyan fenomenális, mint a második produkción nyújtott alakítása volt.

Fonyó Barbarának én voltam a huhogója, ünneplő rajongója. Szeretem őt Christine-ként, még ha szomorú is voltam, amiért nem Renit kaptam meg, holott a szereposztás szerint, ma ő lett volna, de ez a nap amúgy is nagyon össze-vissza volt a Daaé-t alakító művésznők között. Egyszer hibázott, a Don Juan végén, amit kifejezetten tökéletesen mutatott be, mennyire vonzódik a Fantomhoz, és a hangja bűvkörében él, ahogy a férfi eltávolodott tőle, ő még mindig vágyakozón állt és ezúttal ő tartotta ki a hangot, és nem a férfi. - A konkrét hiba a lánykérést követően a maszk lerántásában volt felfedezhető, Victornak kellett kifutnia a paróka és a maszk alól, mert Barbara valamiért nem rántotta le elég gyorsan, így hitelét veszítette az, hogy az énekesnő megelégelte a játszadozást, és ezért elégtételként letépi az álarcot, a műhajjal egyetemben. Amúgy minden tökéletes volt, az őrülete, a szeretete Raoul iránt (nem zokogtam ennyire erősen a tetőn játszódó jelenetnél, mint most).

Raoul, Magyar Bálintra végre felfigyeltem, hangilag tényleg értékes, de nem látom benne azt a tűzet, amit Hommonay Zsoltban, akinek a vikomtja erősebben van kidolgozva, játék szempontjából mindenképp. 

Röser Orsolya Carlotta-ként - ez már unalmas, illetve nem tudom megunni és nem vele kifogni a darabot. De legutoljára nagyon szimpatikus volt az igazgatókkal, akik a régit váltották, majd persze velük is összeveszett a második felvonásban. Szokás szerint nem énekelte a szövegét, de ezúttal más sem tette  meg ezt helyette.

Rozsos István, mint Umberto Piangi. Nem sokat tett hozzá a figurájához, csak akkor volt érdemleges, amikor a Don Juan próbáján rátaposott a kottafüzetre, és ő is csinálta a fesztivált, bár mégsem olyan agresszíven, mint kollégája, Pankotay Péter. Rozsos szintén, inkább csendesebb társ Carlotta mellett, mint Gerdesits.

Bencze Ilona és Lóránt Enikő, ők is jók voltak, különösebben nem vettem észre újabb változtatásokat a szerepformálásukban.

A két igazgató, a komoly, zeneértő Barát Attila és a világi nézetű Galbenisz Tomasz, együtt jó párost alkotott, kellő egyensúlyban volt a humor és a komolyság. 

Az külön rossz érzés volt, hogy szinte minden egyes jelenetnél megjegyeztem: ezt most láttam utoljára, ez a jelenet már nem lesz többször, utolsó primadonna, utoljára a tető jelenet...utolsó csillár szakadás...utolsó mindenből...de csak egy időre! Mert vissza fog térni, én már csak tudom. :)

Szép este volt,  köszönetet mondok az egész Társulatnak: a színészeknek, a közreműködő kórustagoknak, a táncosoknak, a technikusoknak, az ügyelőnek (hogy mindenkit időben beküldött a színpadra) minden segítőnek, akik aktívan részt vettek az összes előadás sikeres megszervezésében!

 

...de bízom benne, hogy újra eljő a Fantom kísérteni...addig pedig jó pihenést kívánok! :)