2017. november 30., csütörtök

Algiriában unalmas az élet... Feltéve nem hívsz magadhoz egy olasz nőt!

Időpont: 2017. november 23. (csütörtök) este 19.00
Helyszín: Erkel Színház
Előadás: Olasz nő Algírban

Rendező: Szabó Máté



A darab felépítése: két felvonásban, olasz nyelven, magyar és angol felirattal


Faggató helyszíne az Erkel erkély-emelet részén, itt szokás tartani az aktuális előadásról szóló találkozókat, amelyre ingyenes a belépés, de rendszerint előbb szokott kezdődni, tehát 18.00 óra körül. Ezúttal a jelen operát járták körbe az alkotókkal. Itt egyébként a hétköznapokban büfé szokott működni

Unalmasan indul... Csak a zenekar muzsikálását hallgatjuk kb. 9 percig. A Nyitány dallamai nem ismeretlenek az operakedvelők számára, belém is rögtön belehasított a felismerés, íme a link: https://www.youtube.com/watch?v=PwJI4VTpRLA


Majd szétrebben a függöny. A története kissé hasonló, mint a Bahcsiszeráji szökőkút. Az előkelő Musztafa bej (török nemes) feleséget megunva, új nő után vágyakozik, mégpedig egy olasz nő után. Milyen véletlen, hogy pont egy ilyen származású hölgybe (Isabella) botlanak a szolgálói a reptéren. Ugyanitt találkozik egykori jó barátjával (Taddeo-val) az olasz, akivel összeveszik, majd kibékülnek. A szolgák elviszik Isabelle-t a bej színe elé, ahol a férfi elragadtatva, míg a nő undorral figyeli az új ismeretséget. Közben a volt feleség és a felszabadított szolga (Lindoro - előzetesen szakács a bejnél, és a latex ruhás macskákat kergeti ki a konyhából, illetve a bej kegyes hozzá, mivel ki akarja házasítani, de a férfi Isabella után vágyakozik...) érkeznek búcsúzni. Hajóra szállnak és elhagyják a bej birodalmát, legalábbis erre készülnek.... Ám a volt feleség nagyon szereti a bejt, annak ellenére is, hogy az elakarja távolítani maga mellől. Ez egy megmagyarázhatatlan szerelem, ragaszkodás. Amikor tekintetük találkozik, Isabella felismeri a Lindoro-t, aki miatt országokat utazott át. Megkezdődik az ádáz szócsata, a bej ne hagyja el a feleseget... Isabella győzködi, hiszen az ő szerelme Lindoro, és miatta érkezett, most, hogy meg van, más boldogságán próbál segíteni. Ebből adódnak vicces helyzetek, egyének kinevezése, közben az olasz nő megismerkedik a kultúrával és beöltöztetik bej feleségnek, ugyanakkor a régi feleség és annak szolgáló hölgye nem távoztak a színről, különösnek tartják Isabellá-t és a feleség a segítségét kéri. Közben a bej vágyakozik, az olasz pedig visszavedlik és társaival megtervezik, hogyan állítsák vissza a rendet a bej birodalmában, felszabadítsák a szolgákat, saját magukat és kinevezzenek egy maflapincsit...

Furcsa mozdulatok, vicces táncok (bemozdulások) egyes karaktertől az első felvonás végén. Ha a darabot filmben látnám, akkor vígjátéknak képzelném el. Valahogy opera szinten nem tudott megragadni. Olykor leült a sztori, idegesítő és unalmassá vált a második felvonás... Az Operettszínházban történt első alkalommal, hogy az órámat kezdtem el nézegetni, vajon mikor lesz vége a produkciónak? Most is meg kellett néznem, és szomorúan vettem tudomásul, hogy még 45 perc hátra van...


Jelmezek - karakterek
A macskanőket láthatunk a darabban, kissé szexista felfogás, de tulajdonképpen mit is hívatottak megjeleníteni? Mit keresnek ott? Csak nem a bej háremét hivatott bemutatni? 

Színházi szimbolika: olaszos stílusra hajazni próbáltam a divatos kiegészítővel, a gepárd mintás sállal :D

Szereplők
Mester Viktória nemcsak remekül énekelt, gesztikulált, grimaszokat vágott. Valóban az operairodalom legokosabbnak tartott karakterét hozta, és nevéhez hűen mesterien alakította. Tetszett. A ruhája kissé modernizált volt, de ugye ez a történet is áttehető a jelenkorba, ezért díszlet, jelmez ehhez a felfogáshoz idomult. A karakter nem szenvedő alany, nem naiva típus, hanem valóban egy okos, szenvedélyes és kissé humoros (szobor mellfogás) felfogású nő, aki talpraesett, végiggondolja a helyzetét és megpróbálja - ha nem is túl kedvező - a legjobb megoldást találni, és kivitelezni azt. Tehát egy érdekes figuráról beszélhetünk. Teljesen nő, nőies karakter, nőies gondolkodásmóddal.


Lindoro-t egy külföldi énekes, Alasdair Kent alakította, igazán jóképű férfinek találom hangilag nagyon szépen helytállt. Számomra az volt furcsa, hogy lábbilincsét nem vette le (sokáig nem is értettem, hogy minek van az rajta - időnként világított). 


Palerdia András, aki Musztafa megtestesítőjeként Juventus szurkolói oldalát is megmutatta, hangilag túlságosan mély, ugyan nem volt vele problémám, de kevésbe élvezhető hangja találkozott a szolgájával (Ali) szinte ugyanolyan hangszínnel rendelkeznek, így úgy tűnt, mintha egy személy beszélne párbeszédet. A karakter mindent elkövet, hogy imponáljon Isabella-nak, nagyokat fut, hogy bemutassa milyen fitt, tanácsot kér a "nagybácsikától", sőt annak még egy rangot is ad, csakhogy közelebb kerüljön a nőhöz... Eközben párnákkal dobálóznak, és végül kis gatyára vetkőztetik, és ahogy Taddeo-nak, úgy neki is jár egy rang, amit olasz honban szoktak adományozni, aganccsal díszítve...


Sáfár Orsolya apró termetű hölgy, szépen énekelt, és jól alakította a "kidobásra szánt" feleséget, aki végtelenül ragaszkodik a férjéhez, holott az elfordult tőle egy másik miatt... Kendőkből ki sem látszott, csak a 2. felvonásban látható arany-zöld kombinációjú kosztümben.


A legviccesebb karakter, kétséget kizáróan, Bruno Taddia figurájába csempészték, aki Taddeo-ként szerepelt a darabban. Tipikus olasz figura, túlzott gesztusok, humoros átalakulás, és egy korábbi szerelem "elszenvedője", Isabella kísérője. Amikor a bej az olasz nőt meg akarja hódítani Taddeo segítségét kéri, kinevezi kajmakkámnak, tévesen (mivel a reptéren ezt hazudták) Isabella nagybácsikájának hiszi. Próbál mindkét oldalnak segíteni, végül azon gondolkozik, hogy a szerelmespárral és a felszabadított rabszolgákkal tartson-e? És hát, természetes a szabadság vonzza jobban, így a választás részéről nem kétséges többé. Ott hagyja az alsógatyára vetkőztetett maflapincsit...


Ali, vagyis Dobák Attila, furcsa volt számomra, úgy tekintettem rá, mintha Posta Victort látnám a színpadon, akár ő is eljátszhatta volna... a hangszíne mély, talán bariton típus, nem volt jó az összhatás Palerdivel, ellenben, ő is modernizációban részt vett, bejön a színpadra és előkap egy laptop-ot....életszerű...


Különcségek
- Hehezett éneklés
- Vetítés is zajlott - ekkor fogalmazodik meg a bejben, hogy egy olasz nőt akar magánaka  régi, megunt felesége helyett, hiszen az Édes életet vetítőgépről tekinti meg, és lenyűgözi az ott látott hölgy szépsége, aki a film azon jelentében van ábrázolva, amikor a kútban fürdik... (persze ez nem tetszik a jelenlegi feleségnek és legszívesebben a földhöz csapná a gépet, de mivel azt nem teheti meg, csak jól meglengeti) 

Díszlet 
A szökőkút a színpadon is megjelenik, állítólag Firenze van (hátam mögött beszélte egy rangidős hölgy társának, innen az info). Továbbá, egyéb ismertebb alkotások, többek között A Milói Vénusz. A bej privát, különszobája időnként átalakult és eggyé vált a színpad többi, semlegesebb díszleteivel, a háttérben a tengert láthattuk, az épületek mediterrán hatásúak és a török kultúrába tökéletesen illő egységek voltak. 

 
Jelmezek 
modern keveredése egy megszokott kultúra ismertebb ruhaelegyeivel... Látszodott, hogy ki honnan jött, délről az olaszok, keletről a törökök, buggyos nadrág, nagy, testet eltakaró leplek, burkák. Kedvenceim a szolgálólányok öltözékei voltak.


A zenéjét imádtam, csak a 2. felvonásban nem éreztem annyi erőt, mint az elsőben, és ugyan humoros volt, mégsem tetszett annyira, hogy kiemelném kedvencnek. Jó volt megalkotva, de valami többlet hiányzott belőle. Mindenesetre, láttam és véleményt írtam róla, ha érdekel, mindenképpen nézd meg! :) Amúgy az Operaház facebook oldalán repertoárba kérik a darabot, ezek szerint, vannak, akiknek nagyon tetszett. Böngészni köll! https://www.facebook.com/Operahaz/


 
 

Nincsenek megjegyzések: