A világ szegényebb lenne nélküle!
 |
| Fent a magasban, saját kép |
Időpont: 2017. november 4. 15.00 és 19.00; november 5. 15.00
Helyszín: Madách színház
Nyakamba vettem a Madách színházat, elhatároztam magam, mert végre úgy alakult az életem, hogy elmehettem duplázni a színházba! Korábban hallottam mende-mondákat lányoktól, akik ilyen-olyan előadásokra kétszer is elmentek egy nap, tehát délután és este is ott voltak a színházban. Pár hete, hogy felröppent a hír, melyik színész mikor játszik a darabban, összeállítottam egy listát, kikkel nézném meg szívesen. Az új célom, nem titkolt, szeretném minél több felállásban látni a szerelmi háromszöget. Bizony, még én sem, aki most már büszkén elmondhatom - a 35. előadásomon is túl vagyok, - nem láttam mindenkivel a történetet. Az őszi szériában - a megszeretett első gárdámon kívül - egyik csapat sem volt olyan kiemelkedően erős, akikre azt mondanám még egyszer meg akarom velük nézni, hanem inkább kiemelkedő pillanatok voltak mindenhol. Szerencsés dolog. A felújító próba eredményeképpen sok érdekességet fedeztem fel a szereplők játékában, különösen igaz ez az Operaház tetején játszódó jelenetre, vagy például az Il Muto vagy a Hannibál-t is megemlíthetjük.
A jegyszedők kedvesek voltak, és egyikük fel is ismert, beszélgettünk. Lehet azt gondolta, csak a különböző szereposztásokat szeretném megnézni és nem voltam már itt korábban x alkalommal... ha tudta volna... így is a jegypénztáros hölgy előtt tekintélyem nőtt, akkor még csak 32. előadásnál tartottam, ő meg csak 10x látta... :D
 |
| Forrás: https://www.instagram.com/p/BaeBPQahM4O/?taken-by=skyline0328 |
Szereplőkről
Fantom: Hiába, nekem mind a három Fantom kell, ezért is választok három különböző alkalmat, mert együtt alkotnak egy Fantomot: Posta Victor a hangja, Csengeri Attila képviseli az érzelmi vonalát az álarcos férfinak, míg Sasvári Sándorban az erőszakosságra való hajlam és a mindent elsöprő öröm Christine csókja által fejezi ki számomra komplexen a FANTOM lényét. Ezért esik nehezemre, és ha fegyvert is fognak rám, nem tudnék dönteni, kit szeretek hármójuk közül a legjobban. A művészek hangi adottsága eltérő, tényleg hihetetlen módon sikerült Szrites Tamás igazgató úrnak a színészeket megtalálnia, hiszen mindegyik más és más, ugyanakkor nemcsak a hangban, játékban is eltérnek és természetesen a szimbolizmusra is hajaz a három férfi, mivel a Fantom három különböző életkorszakát jelentik meg, Posta a legfiatalabb, Csengeri a középkorú (vagy ahogy ő szokta mondani a legcsinosabb!) és Sasvári a legidősebb. Kétszer láttam Postával, egyáltalán nem volt sehol vérszegény, sőt! Kifejezetten hálás voltam az újdonságért, amit csak ő, kizárólag ő csempészett az előadásba! Csengeri Attila (és Krassy Renáta) esetében kellemetlen lett volna kihagyni őt (és a szőkét), minden jel erre mutatott, aztán változtak a munkahelyen a dolgok és elkaptam délután a párost. Kár lett volna kihagyni, az érzelmi töltet nagyon kell a Fantom szeretethiányos lelkivilágának. Sasvári Sándorral láttam duplán, először felköszöntötték a születésnapja alkalmából, ekkor Fonyó Barbara volt a társa, míg másodszorra Mahóval lépett színpadra, és megint elkente a rúzsát...eszembe juttatta az első alkalmat... :)
Christine Daaé: Az őszi szezon elhozta nekem a legérdekesebb pillanatot, az utolsó (5.) előadásomon egy fontos tényre döbbentem: most, hogy végre egymás után láttam és hallottam az énekesnőket, nem volt nehéz választanom, kit tekintek Christine-nek. Ha ez a művésznő, akit a színpadon látok 10-20 évvel fiatalabb lenne, nem lenne számomra kérdés, hogy ő a legkiemelkedőbb a három művésznő közül. Ugyan, tisztelem mindhármukat, de most a prímet nálam Fonyó vitte, kiemelkedő volt az érzelmek, a játék és az énekhang terén is, úgy nem mást választok idén ősszel a legjobbnak, mint Fonyó Barbarát! Kellemes, finom hang, gyengéd és "fájdalmas" játék, szenvedélyesség... Mahó Andrea hangfekvése nem éppen imponáló a füleimnek, a magas hangoknál megrezegteti a hangszálait, ami inkább fáj, mint szép és kellemes. Az biztos, hogy a legerősebb hang az övé a három hölgy közül, de számomra nem ideális. Bár egy dolgot biztosan nem lehet elbitorolni Andreától, az nem más mint a kislányos külseje, ami sokat dob a karakter megjelenésén. Barbara nem fiatal már (44 éves), sajnos róla távolról lejön, hogy nem egy törékeny alkatú nő. Andreának ez az előnye, meg akinek tetszik az még a hangja mellett is leteszi a voksát. Krassy Renáta idén nem remekelt, nem volt hamis, nem volt rossz, de valahogy halványabb volt, és hiányzott az a többlet, amit megszoktam. Érzelmek terén neki is van hova fejlődni, hangban kellemes, Fonyó után állítanám.
 |
| Saját kép a Madáchos videó összeállítás alapján |
Raoul: Idén Magyar Bálint nem került be az őszi szériába, mégis titkon jelen volt. Hogyan? Bot Gábor sajnos ugyanolyan halovány volt, mint Bálint szokott lenni. A tető jelenetben szépen énekelt, de semmi pluszt nem kaptam tőle, mint vikomt megtestesítője. Botra amúgy is kíváncsi voltam, hiszen előző, a téli sorozatban nem sikerült vele is megnéznem az előadást. Kimaradt, most meg Bálint nem jött össze. Vele/Velük ellentétben áll egy erőteljes, dinamikus Raoul, Christine valódi párjaként feltűnő vikomt, Homonnay Zsolt felfogásában. A színpadi jelenléte kiemelkedő, tetszik, hogy mindig újdonságot próbál belecsempészni a nemes férfi figurájába, ezzel a monotonitást elkerülve, változatossá téve a jeleneteket, és belevenni a partnereket is, ha vevők rá, és idén bele is mentek az igazgatók. Néha már izgalmasabb, vajon hogyan fog viselkedni, mit fog tenni a következő pillanatban? Solti Ádám második számú, remek Raoul lehetne, látványosak az összeesései, miután a Fantom kötelétől megszabadult az utolsó jelenetben, persze furcsán a levegőbe beszélt - bárhol lehet a Fantom (jó gondolat!). Ő is igyekszik jól teljesíteni és a rábízott feladatot elvégezni. Két kedvenc Raoulom van, ők ketten.
 |
| Forrás: https://www.facebook.com/pg/csengeriattilarajongoioldal/photos/?ref=page_internal |
La Carlotta, alias a Primadonna: Sáfár Orsolya semmilyen volt, lehet, hogy csak Mahóval szeret igazán összeveszni... Nem volt élvezetes, mint máskor a játéka.
Röser Orsolya hozzám van tapadva, sosem tudok úgy végignézni három vagy öt
darabot, hogy ő ne lenne benne legalább 2-3 alkalommal, és bizarr dolog, hogy
még az Erkel színházban sem tudok tőle megszabadulni...Az olasz vonalat
képviselve - ez rettentő nagy előnye - és talán, de csak talán, úgy érzem, hogy
fejlődik, előadásról előadásra. Idén szintén boldogságos tény, hogy Pándy
Piroskát 2x láthattam, ő rettentően gonosz a Primadonna képében. A grimaszok, a
hangja, igazán fensőbbséges díva, aki továbbra is bitorolni szeretné a párizsi
operaház színpadát. Mindketten tetszettek, így szeretettel ajánlom az opera
énekesnőket.
 |
| Forrás: http://www.madachszinhaz.hu/photogallery_id.php?AlbumId=503 |
Umberto Piangi: A téli szezonban Szerekován János 18 előadásból
17-et vitt végig egyedül, mivel kollégái lebetegedtek. Úgy vélem, a többiek nem
is kellenek bele az előadásba, talán Gerdesits Ferenc kivételével, hiszen most
őt nem sikerült kifognom. Rozsos István pedig már túl idős színész, nekem ő már
nem igazán tenor, "nem találok rajta fogást". Egyszerűen nem
kedvelem. Szerekován kitűnő választás volt, jól vezeti végig a karaktert, Röser
Orsolyával karöltve remek párt alkotnak, nem nélkülözi a humort sem, kiemelkedő
jelenete a "Don Juan véres ellenfél"! Furcsa volt, szakáll nélkül látni a művészt, szombaton.
Mellék - de igazából nem azok! - szereplők
Igazgatók párosításom a következők voltak: Szerednyei - Galbenisz (yeaaah!), Barát - Galbenisz, Szerednyei - Galbenisz, Szerednyei - Galbenisz, végül Szerednyei - Weil. Lassan olyan jó mindenki, hogy nem tudok közülük választani, sőt az igazgatókból most már bárki jöhet, olyan lenyűgözőek voltak!
Madame Giry: Bajza Viktória és Bencze Ilona - megfigyeltem, hogy Bajza a Hannibál jelenet alatt a korrepetitorral összebólint, ami azért érdekes, mert így tanúja lehetünk annak, hogy valóban játszanak a színészek, benne élnek a darabban. Bencze Ilona kiemelkedése a tanításban rejlik, együtt mozog a balerinákkal, Bajza kevésbé teszi ezt, ami nem feltétlenül baj, de az ő részéről a Christine-nel való összebújás ("Ő is meg lesz elégedve!") a Gondolj rám-ot követően, tetszetős pillanat. Bármelyiküket kapjátok, jó balettmestert fogtok látni!
 | |
| Bencze Ilona |
Joseph Bouquet: Barabás Kiss Zoltán szöges ellentéte Vikidál Gyulának. Mind hangi előadás módban, mind játékban és főként termetében, ezért volt szuper jó az utolsó előadás, hiszen a felakasztott Bouquet, inkább Vikidálra emlékeztethet bennünket, mint Barabásra, aki ezúttal több szöveget csempészett bele a karakterébe (tette mindezt úgy, hogy megismételte az igazgató szavait)... ugrált a színpadon meglengetve a kötelet, amit magával hozott. Vikidál ezzel szemben beleröfögött a tánckar arcába, és kissé úgy tűnt nem csak gusztustalan zsinórmester, de még részeg is... remélem azért az nem volt. :)
Lefevre, a leköszönő igazgató: Többségében Lőte Attilával láttam, de ezúttal Koltai János is remekelt (sőt vele élőben kétszer az utcán össze is futottam - egyszer a kutyájával sétált, másodszor ment a színházba próbálni), aki remek töltelékszöveget talált, hogy jellemezze Christine milyen földöntúli világban él. Rendkívül tetszett, és nagyon sajnálom, hogy nem sikerült megjegyeznem a szavait, mert érdekes volt, és újszerű. Lőte, már nem fájlalja a fejét a primadonna visítása alatt, ellenben - a kollégájához képest az új diriknek azt tanácsolja keressék őt Hamburgban, nem pedig Frankfurtban... :D
Árverési kikiáltó és korrepetitor: csak és kizárólag Pusztaszeri Kornél. Nem kérem Bognár Zsoltot, őt csak és kizárólag korrepetitor szerepében szeretném látni!
 |
| Saját képecském a Nagy Triász két tagja |
 |
| Saját képecském a Nagy Hármas, A Cukrok, a Nagy Triász |
Az öt előadás legnagyobb momentumai!
2017. október 19. Sasvári - Fonyó - Solti
2017. október 27. Posta - Fonyó - Homonnay (alias a Cukrok, a Nagy Hármas vagyis az Első gárda)
2017. november 4. 15.00 Csengeri - Krassy - Solti
2017. november 4. 19.00 Sasvári - Mahó - Homonnay
2017. november 5. délután Posta - Fonyó - Bot
Az októberi produkciókról, bővebben:
Ezúttal a harmadiktól kezdem:
2017. november 4. 15.00 Csengeri - Krassy - Solti
- Solti öreg Raoul-nak túl hiteltelen, gyors a mozgása, a hangja sem kellően megalázkodott, "megvénült"
- Krassy piruettezik Hannibál jelenetben, amikor a körben táncol Meg-gel és Carlotta-t invitálja, hogy az ijedtségre való tekintettel üljön le a trónra
- Madame Giry és a korrepetitor nagyon jól el vannak, egymás fele bólintgatnak a Hannibál jelenetnél. Az öreg igazgató Lőte Hamburgba megy, elvileg Frankfurtot kellene mondani
- Főcímdal csónak szinkron - a szívükhöz nyúlnak - lelkeddel egybe forr. Az ária résznél folyton mosolyog Christine, a Fantom megalázkodik
- Éj zenéje a Fantom elé lép Christine, majd összeesik
- Nem volt éles fennhangja a tető jelenetnél Csengerinek - azt hiszem így kedvelem a legjobban
- Primadonna című dal, rendkívül jól kivitelezve 1 felvonásban
- Il Muto-ban: Balett táncosok egymás között versengenek, seggel tolja arrébb a másikat
- Sok mosolygás, de nem pörgök veled a boldogságtól mozdulat Soltitól a tető jelenetnél
- Don Juan forró érzés
- Dönts el, hogy "Hozzám jössz vagy sem" - térdre esdve Christine előtt, furcsán simogatva a kezével az arcát. Solti legjobb összeeső
- Kontaktus Christine és Fantom között
- Nem műértő közönség - bár ezt szinte mindig lehet mondani. Csak nagy tapsvihar, de nincs üvöltözés - azért bevallhatják a színészek, hogy ez utóbbi is nagyon jóleső érzés
- Új Meg Giry - nem fogja meg a rózsát az Angyali hang jelentében.
2017. november 4. 19.00 Sasvári - Mahó -
Homonnay
- Mahó félős, folyton tagad (nem!), ugyanakkor
szimpatikus a játéka Gondolj rám, Angyali hang esetében
komolyan elhiszi, hogy egy angyal segíti. Tudatosan tagadja, hogy
megőrült volna, fejrázás, tiszta boldogság az angyalt említvén
- Mahó idomul a dublőr figurához, akinek kint van a haja a csuklya alól
- Homonnay az Il Muto-ban egyetért az igazgatókkal
- nem fog történni semmi katasztrófa
- Don Juan: Sasvári mellfogása, de Andrea lassabban vetkőzött, és nem dobta le a kendőjét
- Mahó az egyetlen, aki a Fantom felé néz, és csak
az említésnél tekint Raoul-ra, amint elszöknek az álarcostól (Renáta kicsit
hasonlóan oldja meg, de Mahón tényleg látszik, bántja, hogy ott
kellett hagynia azt a csupaszív és elgyötört lelket - aki olyannyira szereti
őt...).
Rendezői koncepciók idei őszi szezonban:
- Fantom nem játszik az orgonán főcímdal azon részénél, ahol
feldübörögnek az orgona sípjai...
- Éj zenéje: Miután leemeli a nőt a
deszkáról (PV tartja a leghosszabban a karjaiban), elkíséri és színésztől
függően megnyomják oldalt/elől található gombot, így az orgona másik oldalán
a láthatóvá válnak a bábok, amik Christine-t és a Fantomot ábrázolják
jelenlegi jelmezükben. A reakció mindhárom esetben ugyanaz, a nő meglátja,
a Fantom elé lép, ránéz és elájul, a Fantom átfogja
- Szorításra
való hajlam: először
az Angyali hangban, amint átkerül a tükör másik oldalára, a Fantom magához
szorítja a nőt, derékon ragadva, aki bódultan omol karjaiba. Második
alkalom, amikor a férfi elárulja, hogy "Szépségről mer álmodni": frázis elhangzik -
majd padlóra zuhan
- A
Fantom, a maszk visszavételét követően a
kék köpenyt odaviszi a lányhoz és azzal takarja be
(régebben pl. Csengeri a saját palástja alá vonta az adott Christine-t)
- Primadonna-Levelek: Raoul
nem nézegeti a leveleket... fájdalom számomra, ezért bírtam a kis grafológusokat... :D
- Il
Muto-ban: Christine bemerevedik,
mint apród, és már nem takarít.
Fantom a tetőn - a rendezői koncepció bűvöletében és egyéni bravurók
Mint ismeretes a Fantom is szerepel a tető jelenetben, fent az Apollo szobor talapzatánál, teljesen befedve rejtőzködik a szerelmesek elől. Sasvári kuporog oldalt vagy áll a közönséggel szemben. Előbbinél rosszul vette le a csuklyát, de akkor amikor kell, míg utóbbi esetben, akkor vált meg a köpenytől, amikor bosszút fogadott. Csengeri előadásában - egyedül ő tartja a régi rendet - a szobornál kuporog és amikor a lány nevét mondja, csak akkor veszi le a csuklyát. Később az egész köpenyt. Posta a szoborra dőlve, oldalt áll, mindvégig rajta marad a csuklya, csak akkor veszi le amikor Christine és Raoul csókolóznak.
Pörgés mánia - ildomos vidámnak lenni a tetőn vagy sem?
Mahó nem pörög, hasonlóan gondolkodott
ezúttal Bot Gábor is, ezért ők ilyen téren most összeillenek. Bot csak
kipörgette Fonyót. Homonnay korábban pörgött, de Mahó nem és így
nem voltak szinkronban. Most összhangban voltak, nem pörögtek együtt.
Fonyó és a Krassy is pörgős típus, csak Mahó marad komoly. Homonnay
sokáig nézegetett a Fantomnak várnia kellett,
míg szóhoz juthatott. Kézcsókot adott Bot, amikor megbeszéltek,
hogy el kellene szökniük...
Ellentétes:
Hannibál: hasonlóság, hogy ugyanazokat a mozdulatokat követi Christine, majd kitáncol a körből - elszédül, kiesik a ritmusból vagy piruettet vág le. Angyali hang: Christine vagy rázza a fejét (Fonyó) és nem akarja elárulni a titkát vagy fejével int és kezét nyújtja (Mahó) Meg felé. Krassy-ról nem tudok nyilatkozni... Maszk lerántásakor: Az énekesnő felugrik - nem ugrik fel a csónakban, hogy kifejezze mennyire érdekli a féltett arc titka... Il Muto: Christine tiszteleg, pózba vágja magát, amikor előszőr említést tesznek róla, máskor csak bemerevedik.
Az ötödik - 2017. november 5. délután Posta - Fonyó - Bot
- Koltai több szöveget mondott leköszönő igazgatóként
- Angyali hang - baki: Raoul (vagyis Bot Gábor) addig feszegeti, rázza az ajtó kilincset, amíg az ki nem nyílik, ostoba módon oldalra állva, mint aki nem érzékeli, hogy kinyílt a szerkezet. Csónakjelenet: a vászon fennakadt-oldalt lógott egyik díszletmunkás lekapta (akiket olykor a háttérben fel lehet fedezni - ha megfelelő helyeken ülsz...)
- Primadonna-Levelek - baki: Carlotta, mint aki egy legyet próbálna elhessegetni a virágcsokrokkal, jobbra balra suhint, míg az egyik csokor ki nem repül a kezéből. Következő jelenetben is ott van a csokor a földön, senki nem vitte el, ezért, ahogy színre lép magához veszi és a sminkasztalára teszi, de leejti, ismét felveszi. Kellékként hasznosítja, simogatja, szagolgatja, mintha csak a jelentbe illene. Pándynak van tehetsége az improvizáláshoz
- Il Muto - felfedezés: két semleges szereplő szintén a színpadon sündörög, ahogy Carlotta elveszítette a hangját és helyette inkább brekeg, mivel nem tudja folytatni, kell egy beugró. A később Passarino-t alakító - most gróf, - és a lila ruhás hölgy - akiknek nem tudjuk a nevét, közül a nő nagyon pattog, hátha ő folytathatja az előadást, ő akart Carlotta helyébe beugrani, ám az igazgatók bejelentik, hogy Christine megy a színpadra, a két szereplő sértődötten levonul, főleg a nő, aki reménykedett, hogy végre esetleg megcsillogtathatja a tehetségét (eddig nem vettem észre, de ha nincs Serafimo, akkor kivel van szerelmi viszonyban a grófnő? Hiszen a meghajlásnál ott kellene lennie még egy szereplőnek, Carlotta kiesésével megürül Christine apród figurájának a helye...furcsa, hogy ez csak most realizálódik bennem :D)
- Il Muto - felfedezés: Pándy és Fonyó összhatása (utálom a másikat, mégis mosolygok rá, mert a szerep szerint így kell. Valamelyik Christine még az előadás kedvéért sem volt hajlandó megjátszani, hogy kedvelné a Primadonnát)
- Vikidál gusztustalan és részegesebb figurát hoz. Teljesen helytálló, hogy porul jár
- Don Juan - felfedezés: annyira szívszorító a Fantom kérése, hogy szeresse őt - Christine-nek muszáj odarohanni, és csak ekkor térdel le a férfi és húzza az ujjára a gyűrűt. Apróság, hogy Posta az egyetlen, aki tudja hova kell mutatni, miután kitör a pánik, mert leleplezték a színpadon. Christine eltűnik a színről vagy a Fantom meglöki (Sasvárinál volt) ez a célzás h leviszi majd.
- Csókjelenet: oldalról mintha megpuszilná, amint visszajön a Fantomhoz, amaz közel hajol Christine-hez, mintha meg akarna még egyszer csókolni.
 |
| A cukrok |
2015-ben maguk a szereplők ajándékoztak meg egy olyan ötös fogattal, ahol ugyanazok a művészek alkották a főszerepeket (Posta - Fonyó - Magyar). Idén, a bakik iránti szenvedélyemtől túlcsordulva és vezérelve, vágtam bele a szezon első alkalmába. Volt arról is tudomásom, hogy Csengeri és Sasvári pár napja ünnepelte a születésnapját... de arra nem feltétlenül gondoltam, hogy az Igazgató úr tiszteletét fogja tenni a darab végén... Már pedig így lett, Sasvári Sándort felállva tapsoltuk, kapott egy nagyon szép és érdekes csokrot (ilyet akarok én is!), valamint, hogy szomját oltsa, borkülönlegességet. Csengeri Attila a kulisszák mögül várta, hogy behívják, így két Fantomot ünnepeltünk 2017. október 19-én. A következő ünnepség, szintén a napokban születését ünneplő Bencze Ilonának szólt (nov. 5-én), akit felköszöntött a Maszk egyesület elnöke, Felföldi Anikó (poénkodva mesélte, hogy régi ánti-ánti időkben, az aznapi előadás bevételét az ünnepelt színész kapta...), természetesen az Igazgató is jelen volt, méltatta Ilonát, akit jobbkezének nevezett, jó tanítónak és jó embernek. Hatalmas csokrot kapott a művésznő, akit szintén felállva ünnepeltünk és a tapsrendet is már állva vittük egy ideig - igazából Bot Gábor kivételével meg is érdemelték... Gonosz vagyok, de nem voltam megelégedve a munkájával... Benczére visszatérve: Az igazat megvallva, ismét csak számítottam rá, hogy majd a diri ünnepséget fog tartani, de úgy gondoltam, hogy az esti előadás (este voltak a nagy nevek - meg az ígéretes kedvencek - Mahó/Csengeri) után fogja mindezt megtenni, de nem! Merthogy a délutáni darab után került sor a méltatásra. Keretes szerkezetű előadásaim nevében is: KÖSZÖNÖM! és természetesen GRATULÁLOK ÉS ISTEN ÉLTESSE SOKÁIG ŐKET!
Bencze Ilonáról, interjú:
Bencze Ilonáról, interjú:
Keretes történethez még annyi, hogy úgy mint az első alkalomnál, úgy az utolsónál is megkerültem a háztömböt, ahol a színház van (hátha felbukkannak a színészek, nemdebár?)...
Zeneileg számomra a főcímdalon túl a Szeress, csak ennyit kérek én a főkedvencem, ennek ellenére, akárhányszor megnéztem Posta Victorral, a darab után a Győztes Don Juan hangzott fel a legtöbbször az elmémben, amely kissé túlfűtött erotikát rejt magában...
Összegzés:
Boldogságos időszak volt, nem reméltem, hogy sort tudok keríteni egy dupla előadásra is, mégis megtörtént és alaposan, de jó értelemben lefáradtam! A keretes szerkezetről nem mertem álmodni, Sasvári - Csengeri születésnapja október 19-én, akkor az első előadáson, amin bármi megtörténhet, illetve Bencze Ilona megünneplése november 5-én, a délutáni, az évben utolsó előtti előadást követően. Micsoda elképesztő összeállítás! Szeretem és mindig is szeretni fogom a Magyar Fantomot, olyan csodát varázsolnak elém, ami kiszakít a hétköznapok szürkeségéből, üdítően hat a lelkemre és jóleső érzésekkel térek haza, mert egy életre szóló élményt kapok minden alkalommal, különösen akkor felemelő ez az érzés, ha az adott csapat bravúrosan teljesít és levesz a lábamról vagy mondjuk egy jubileumi est mindent elsöprő érzelmekkel, élménnyel gazdagít. Erre nemsokára sor fog kerülni, és már alig várom. Egyelőre búcsúzom, Tőled, ki boldogabbá és színesebbé teszed életemet, Te drága, szép előadás, amit úgy neveznek, Az Operaház Fantomja!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése