Jo az Eiffel torony, de a darab már kevésbé volt élvezetes

 Erkel színház és a Műhelyház - 2021 őszi évad elkezdődött

Nem is olyan régen, szeptember vége felé visszatérhettem - most már ki merem jelenteni - kedvenc színházam egyikébe, az Erkelbe, és megismerkedhettem az új létesítménnyel is, amely első látásra megriasztott távoli kintlévősége miatt, ugyanakkor, ahogyan odajutottam és körbejárhattam a tereit, magával ragadott és egy új "szerelem" bontakozott ki a Műhelyház és köztem.

Pár szóban az előadásokról

Szept. 22.-e volt a hivatalos előadásom napja az Erkelbe. A Salomté néztem volna meg, de valamilyen furcsa boszorkányság és feledékenységem miatt, kiment a fejemből, hogy este színházba megyek, és sajnos az órámat sem úgy állítottam be, hogy pontosan jelezzen, így reggel,mamikor megjelent a kijelzőn az esti program címe, rögtön eltüntettem.... Pedig hetekkel korábban elolvastam a történetet, nézegettem, dalokat akkor még nem hallgattam meg belőle... úgyhogy ez elmaradt, de másnap rögtön vettem jegyet, sőt kettőt is, mivel jóbarátnőm jelezte, hogy ő se látta még a darabot, úgyhogy örültem, hogy ő is velem tartott. 

DE! Mielőtt Salomére rátérek, előtte gyorsan még beszéljünk az Eiffel Műhelyházról, amely csodálatos lehetőségeket nyújt minden odalátogató számára. Főként a kicsiknek kitalált színes programokra vagyok kissé irigy, fel is vetődött bennem, hogy miért nem vagyok még mindig gyermek, mert akkor mehetnék rájuk, körvezetés, hangszerekkel való ismerkedés, díszletfestés, hogy csak pár programot emeljek ki közülük.

Az idei évad első felében sokszor fogok megfordulni a színházban, és már nagyon várom az elkövetkezendő alkalmakat.

Először vasárnap, szept. 26.-án mentem. Nem kellett kikísérleteznem az eljutás útvonalának az idejét, bő egy óra alatt megjelentem a helyszínen. Tágas terek, kicsi színházterem, ugyanakkor a 14. sort nagy szeretettel ajánlom a figyelmetekbe, ugyanis messze-menően a legkényelmesebb sor, elfér a láb, lehet nyújtózkodni, keresztbe rakni, szóval jó ülés, kényelmes. Kissé mozi hatása van a nézőtérnek, volt is vetítés bőven az István király, Magyarhon első jótevője/ Athén romjai előadások alatt, amitől moziban éreztem magam, meg unatkoztam is rendesen. 

István király, Magyarhon első jótevője: 

Oberfrank Pál rendezőként mutatkozott be, és naná, hogy a főszerepet is egyúttal ő játszotta. Sok szöveget kellett megtanulnia, kissé erőszakos volt az által formált István figura, Kőrösi András volt Vazul, aki meg nagyon nem volt hatásos ezzel a szöveggel  (én biztosan kicsit variálta volna rajta): "Nem akarom! Nem tudom!" - amikor István megkérte vegye fel a keresztséget, és legyen ő a magyarok királya, miután az ő egyetlen gyermeke, Imre herceg életét vesztette. 

Gyorsan pörögtek az események, egyik pillanatban megismeri Gizellát, következőben már együtt siratják Imrét. 

Vazul egyébként mondott egy nagyon szép mondatot, ami megragadta a figyelmemet: "A feleségem a szívét adta a szívemért cserébe." - igaz, itt a feleség nem egyházi kötelékben megszentelt megnevezés alapján értendő.

Mindenesetre nem volt élvezetes darab, az angyalok is ahogy bejöttek a koronával a párnán...

Az Athén romjai ugyan Athénban játszodik, de folyton háborúk mozgóképeit (nagy menetelés, bombázások), a haiti menekülttábor rossz körülmények között élő fekete bőrű gyermekeit mutatták be...közben a két görög lakos arra panaszkodik, hogy nincs béke, ők rabszolgák, stb. .... egyszerűen nyomasztó volt, akkor éreztem, hogy legjobb lenne innen kimenni, az egész darabot a fenébe hagyni, csak hát, senki nem tartott volna velem...látszik a birka szellemiség az embereken :D a balett jelenet volt egyedüli felüdülés, ahol egy német, alvó vándortól elvesznek egy világítókönyvet, amely a békére való törekvést, a béke reményének lehetőségével kecsegtet...az egyetlen női táncos, Kerényi Miklós Dávid? felesége lehetett, a vezetékneve, illetve az arca alapján úgy sejteném... több táncos ruházatán megjelentek fénypontok, ahogy kapcsolatba kerültek a fénykönyvvel. Ez volt az egyetlen jó része  az ókori történetnek...ugyanis a kanásztáncosok a háborús képekkel nagyon réssz érzéseket keltettek bennem..hiába próbáltam a táncosokra fókuszálni, a háttér miatt feszengtem...volt olyan érzetem, hogy felállok és a vetítőterembe megyek beszólni, hogy elég legyen a borzalmas hátterekből, amit az Oberfrank odagondolt...ugyanis ezt is ő rendezte...de jobb lett volna, ha kirúgják alóla a széket, mert pocsék volt...

Mindkettő darab... Úgyhogy ezt nem ajánlom!

A darab leírása: https://www.opera.hu/hu/musor/megtekint/istvan-kiraly-magyarhon-elso-jotevoje-athen-romjai-2021/

Amit viszont igen, az a Salomé.

Adott egy babilóniai királyné lánya, aki csodálatos, magával ragadó táncot tud lejteni a színpadon. Akinek a mostohaapja gusztustalan módon csorgatja rá a nyálát...Aki pedig nagyon szerelmes lesz egy prédikáló idegenbe, vagyis Keresztelő Szent Jánosba. A férfi rendre folyamatosan elutasítja a hercegnőt, akiért epedezik egy tábornok, viszont mivel a nő másért rajong, öngyilkosságot követ el... Salomé nem ejt egy könnyet sem érte, ő csak rajong (először a termetéért, majd a hajáért, majd a szájáért)...már-már paródiába hajlik a rajongás, majd később az erotikusnak szánt tánca...kissé kínos volt már nézni, sem, hogy ez bárkinek is tetszett volna...dehát, szegény színésznőnek ez volt a feladata, így sikerült neki... :) A levágott fejjel való babrálás, nagyon hosszan elnyúlt... zeneileg nem volt kifogásolható, Strauss a zeneszerző. A fentebbi darabnál is jól felismerhetőek voltak azok a taktusok, amik Beethoven-t jellemzi. 

A Salomé története jól volt felépítve, követhető és izgalmas volt a történet, 1 teljes felvonásban lezavarják, 2 órás a darab.

Link: https://www.opera.hu/hu/musor/megtekint/salome-2021/eloadas-202109291900/

Barátnőm véleménye:

"A történet jól követhető volt, és nem véletlen 16 éven felülieknek szólt: Salome hosszú ideig ölelgette és puszilgatta Keresztelő Szent János (Jochanaan) levágott fejét. De az is lehet, hogy Salome szinte paródiába hajló, inkább vicces mint erotikus tánca volt a magas karika oka. A lényeg végül is, hogy mi elég jól szórakoztunk kulturálódás közben. "

Szóval a Salomét ajánlom, mindenkinek, aki erős idegzetű. Nekem amúgy tetszett. És jók is voltak a szereplők, a dramaturgia hatott, a főhősnő bugyutasága meg belecsempészte a humort is a darabba.