Időpont: 2021. Október 14. csütörtök 19.00-22.00 között
Helyszín: Budapest, Eiffel Műhelyház másnéven az Eiffel torony
A darab címe: A mester és Margarita
Szente Vajk rendezései sok esetben és nem ritkán mondható, hogy broadway ichletésűek. Ezekkel végül is nincs gond, hiszen a tingli-tangli limonádészerű képződményekből a hétköznapi mondanivaló jól kiszűrhető, így a „ma is tanultunk valamit” érzéssel hagyjuk el a színházteret, miközben szórakoztunk is egy jót.
Szente könnyed hangvételű előadásokat szokott rendezni, bár ettől eltérnek az Agatha Christie-féle munkái, mégis többségében ez a nagy volumenű show jelleg köszön vissza minden egyes alkalommal. Van rá igény, ez kétségtelen, és kicsi szürke, hétköznapi életünkben ez a színpompás darabok kellemesen kikapcsolnak, jól szórakozunk rajta, és ahogy fentebb írtam tanúságot is hordoznak magukkal, nem csak „bohóckodni” járnak a színészek, és a nézők sem csak erre fizetnek be ilyenkor, hiszen ha üres fejet kreálnánk azt a tévében mostanság zajló mindenféle vetélkedő/showműsor pont kiszolgálja, nem hordoznak új információt, némelyik végtelen módon le van butítva…
A színház ennél sokkal többet jelent, egy olyan nívót, ami felülkerekedik a kereskedelmi szolgáltatók műsor struktúráján, egy értéket képviselnek. Kérdés inkább az, hogy mindegyik ad valami pluszt vagy csak pusztán szórakoztatni kíván? Erre a kérdésre felelve, érkezzen a Mester és Margarita beszámolóm.
 |
| Az Írószövetség előtt |
A darabról, a már jól ismert Opera/Erkel hagyomány szerint kisméretű színlap alapján tudunk meg többet, tájékozódhatunk a szereplőkről, a műfajról, a darab időtartamáról, alkotóinak megnevezéséről, stb. Ezért volt furcsa, amint szemrevételeztem a papírt, hogy opera-musical a műfaja a darabnak… És, igen, az előadás magyar nyelven zajlott, az énekek és a monológok, párbeszédek is. Azért volt különös a kezdetben (majd hozzászoktam), mert váratlan volt a magyar nyelven való megszólalás. Mint általában itt is a szerzőnek az anyanyelvére gondoltam és vártam, hogy majd oroszul fognak énekelni... A kezdeti megdöbbenésemet követően nyugtáztam, jó ez is valami Vajkos „újítás”. Nyilván nem, hiszen a musicaleket mindig magyarul szokták előadni.
A darab nagyon színes és fordulatos, ám a végén, hiába a pompás befejezés, mindenki boldog, de a főszereplők nem a mennybe kerülnek… hanem az Ördög fogadja magához őket.
A történet szerint a szocialista Oroszországban járunk, ahol mindenki nagyon keményen dolgozik a bürokráciában… majd az Írószövetség tárgyalásába csöppenünk bele. A mester (Balczó Péter) próbálja meggyőzni a szövetség tagjait, hogy fogadják el könyvét, hogy ő kiadhassa. Ugyanakkor a téma, annyira a szemét szúrja a társaságnak: kereszténység, Jézus Krisztus, Isten, menny és pokol létezése – hogy úgy gondolják, a könyvet be kell zúzni, az írót pedig elmegyógyintézetbe kell zárni. A szövetség jegyzőnője (Sáfár Orsolya) elolvassa a könyvet, és félperc leforgása alatt szerelmes lesz a mesterbe, aki szintén, félmásodperc alatt viszonozza a nő érzéseit… Mindezt a szövetség két vezető alakja nem nézi jó szemmel, elszakítják őket egymástól.
 |
| A nagy szerelem pillanatok alatt fellobban |
A mester bekerül az elmegyógyintézetbe, míg a nő egyedül szomorkodik kedvese elvesztésén. Ameddig az ő történetszáluk pihen, zajlik egy másik, mégpedig színre lép az Ördög… a borbélynál vágatja a frizuráját a két szövetségi tag, és közéjük érkezik meg, igazi dzsigoló stílusban egy öreg úr, aki megpróbálja meggyőzni őket a kereszténység létezéséről, annak elfogadásáról. Elhiteti velük, hogy ő jelen volt, amikor Poncius Pilátusnak (dalában gyűlöli a várost) döntést kellett hoznia, hogy kit engedjen el, illetve a Karafiással veszekedett az ügyön… Mivel két szövetségi tag nem hajlandó hitelt adni a szavának, ezért az ördög csúnya jövőképpel sújtja őket: az egyiknek levágja a fejét a villamos, a másik diliházba fog kerülni…. Érdekes, hogy ez már nem az első előadás, amiben valaki a fejét veszti (előzőleg a Saloméban láttunk ilyet). Úgy tűnik, ha akarom, ha nem, mindig lesz valaki, akinek a feje nem marad sokáig a nyakán…XD a darabban visszatérő motívum a fej, egyszer az Ördög éjféli buliján is megjelenik, asztalon tálalva, amelyről leszedi az Ördög a terítőt, és nincs alatta semmi, tehát jó kis bűvésztrükköt alkalmazva, elhitetik velünk, hogy a színésznek valóban csak a feje van ott, a teste pedig ki tudja hol? – Nos, rövid kitérőt követően, térjünk vissza az őrült férfihez, akinek a megőrülési jelenete nagyon tetszett, jó volt érdekes módon a zenéje is. Az Ördögnek amúgy van 4 segítője: egy kalapot viselő angol úriember, egy borzalmas hangú jegyzőnő (őt lecseréltem volna, szívem szerint. Amikor csak megszólalt, a fülemből vér ömlött ki…), a kis ribancos démonlány vörös hajjal. Ő volt a táncos géniusz a csapatban, illetve rabszolgalány Pontius Pilátusnál. A negyedik figura volt a fekete macska, aki kaviárt evett és szivarozott – ezen hökkent meg a férfi, aki megőrült. A négy ördögfióka állandó jelenléttel mindenhol feltűnnek, és komédiáznak, csábítanak, balhéznak.
Éjféli bálba meghívják a szomorkodó jegyzőnőt – a folyóparton vágyakozó nő, nagyon szépen lett megoldva, ez is tetszett nekem. Egy hídon áll, körülötte emberek, illetve az ördögfiókák sétálnak, ő meg csak letekint a mélybe… majd hirtelen váltás történik és máris a színpad felett repül, többször himbálják jobbra majd balra, közben a seprűt nem tudta a lába közé tenni, csak egyik oldalról a másikra billentette… a nő immáron boszorkánnyá vált és a ház úrnőjévé avanzsál, amikor megérkezik az Ördöghöz. Éjfélkor leleplezi önmagát…. A bál alatt: "Együtt idézik fel Pilátus magányos estéjét, melyen megfogalmazza magának: a legnagyobb bűn a gyávaság." aztán persze mindez mellett sűrűn történnek a váltások is, a Mester által írt vallásos téma megelevenedik a színpadon, hiszen ő Pilátus szemszögéből közelítette meg a Jézus történetét, a megjelenítésben a Mester maga lesz Jézus, az írószövetségi tagok az apostolok, az áruló Judás… A darab végére Máté apostol, aki egyébként a már megtért – vagyis a megőrült férfi – az Ördögnek felveti, hogy fogadja világába a Mestert és Margaritát, ugyanis a mennyben nekik nincsen helyük, nála meg van bőven férőhely… Az Ördög nehezményezi a döntést, de elfogadja és véghez is viszi, amiben eleinte nincs köszönet, megitatja a főhősöket mérgezett pezsgővel… Immáron nyugalomban élhetnek tovább. Mindenki leveti kabátját (azok is, akik a diliházban voltak), rádobják a nagy töviskoszorúra, amin aztán vagy megmarad a kabát vagy leesik. A többségnek (akik a főszereplők voltak) leesett, de hát nem is ez volt a lényeg, hanem, hogy gátlásaiktól, bűnüktől megszabadultak.
Szórakoztató volt és jól el lehet rajta elmélkedni. Azt gondolnám, hogy az Ördög olyan sok helyre bevitte a két főszereplőt, amivel megrontotta a lelküket, hogy máshová nem is nagyon kerülhettek volna… A légtornászok nagyon ügyesek voltak, ezt még muszáj megjegyeznem (volt cirkuszi látogatás).
Sáfár Orsolyához nem illik szerintem a musical műfaj, de amikor áriázott boszorkányként a magasban, ahogy röptették, az bravúros volt.
Kiemelten még az Ördög volt vicces, aki megtréfálta a közönséget, mert úgy tett, mintha a tapsot megakarná állítani, hogy mondjon valamit… de aztán semmit nem mondott… A taps indítás fura volt, 1x éreztem, hogy össze kell ütnöm a tenyeremet, de senki nem követte a példámat, úgyhogy még időben észbe kaptam. A dalokat követően nem voltak tetszésnyilvánítások, csak a darab végén…
Zenéje: A jellegzetes musical-re jellemző vonásokat, illetve az operákra jellemző zenei stílust mindenképpen el lehetett különíteni egymástól. Viszont, amikor a Jézus/Pilátus jelenetek voltak, állandóan kiérződött a zenéből, hogy mely darabból inspirálódott (Webber: Jézus Krisztus Szupersztárja).
Akrobatika: a légtornászok jelenléte újdonságnak tekinthető, bár szerintem nélkülük is eléggé látványos előadásról adhatok számot. 3-szor jelentek meg, a cirkuszban, a tömegben és a nagy döntésnél.
Az ülésem: A jegyem a 13. sorba szólt, de a 14.-be megengedték, hogy átüljek. A legjobb hely a Bánffy Miklós teremben, úgyhogy melegen ajánlom mindenki figyelmébe! Sajnos, még az előadás elején mellém szegődött egy különös és kellemetlen alak, aki színházi fotográfus volt, nem mellesleg a szünet alatt magában dünnyögött… Remélem, hogy ha már a személye nem túl szimpatikus, legalább a képei megörökítik a hangulatot, a darab nagy pillanatait és öröm lesz rájuk nézni, felidézve a remek estét.
 |
| A cirkuszban is jártak a szereplők |
Link:https://www.opera.hu/hu/musor/megtekint/a-mester-es-margarita-2021/eloadas-202110141900/
Szereposztásom:
Karmester: Hollerung Gábor
Woland: Kálmán Péter
A Mester / Jesua: Balczó Péter
Margarita: Sáfár Orsolya
Sztravinszkij professzor / Poncius Pilátus: Kovács István
Berlioz / Kajafás: Hábetler András
Hontalan Iván / Lévi Máté: Ujvári Gergely
Fagót: Kiss Tivadar
Hella: Topolánszky Laura
Behemót: Gavodi Zoltán
Annuska / Rabnő: Likovics Alexandra
Latunszkij / Júdás: Dékán Jenő
Rendőr / Afranius: Kőrösi András
Főápoló / Patkányölő centúrió: Kiss András
Boszoj, házfelügyelő: Gulyás Bence
Nővér az elmeklinikán: Sahakyan Lusine
Konferanszié: Csémy Balázs
1. ápoló / Jimmy, a részeges New York-i vámpír: Erdős Róbert e.h.
2. ápoló / John, a részeges New York-i vámpír: Zajkás Boldizsár
1. férfi / Részeg / Monsieur Guillotine: Farkas András
2. férfi / Fontos elvtárs / Nero császár: Papp Balázs e.h.
Fiatal nő a Varietészínház közönségéből / Lucrezia Borgia: Fenyvesi Gabriella Rea e.h.
Takarítónő: Tímár Tímea
Közreműködnek: Magyar Légtornász Egyesület művészei
Nem biztos, de lehet, hogy jövőre, ha megint lesz, megnézem még egyszer. Érdekes, jól van felépítve, pörögnek az események, a szereplők hatásosak voltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése