Új Christinek és Raoulok a színpadon 1. rész

 2022. november 17. csütörtök, 19.00 Madách

Az Operaház FANTOMJA

Egy ideig gondolkodtam, hogy ha már az újak érkeznek, nézem-e már meg őket most, vagy hagyjak nekik időt a fejlődésre, megérésre, és aztán látogatom meg a Madáchot. Végül úgy döntöttem, tesztelem mind a lányokat, mind a fiúkat. Csak sajnos az újra leosztást követően a megszerzett belépőkre szóló szereplőgárda módosult. Félig jó, félig rossz értelemben. Jó, mert a búcsúestek ellenére, amikor a Christine-ektől is, el kellett volna búcsúzni, hirtelen ötlettől vezérelve a színház igazgatója úgy döntött megkéri a lányokat, hogy maradjanak még egy évig (én így értelmeztem, a honlapon meg a közösségi felületeken már az évadot értelmezik). Rossz, hogy most más időpontot is kell keresnem, illetve a módosult alkalmat el akartam cserélni vagy eladni (ez utóbbi tevékenységet végre is hajtottam, több felüelten meghirdettem a jegyet, és talált is volna új gazdát, de amint beültem és végigéltem az első felvonást, úgy döntöttem, hogy megtartom, mert ér annyit ez a gárda, hogy megnézzem őket újra, csak akkor más lesz a Fantom. Remélhetőleg több érzelemmel bíró - sőt ebben teljes mértékben biztos vagyok, hoyg az lesz.) És ettől függetlenül az idősödő Raoulok távoztak. Rendkívül hiányozni fognak, különösképpen Homonnay Zsolt, akiről, mint tudjátok, Olvasóim, dicshimnuszokat szoktam zengeni, holott a vikotm karakterét sose szerettem, könyv alapján sem, ő mégis meg tudta velem kedveltetni, és ha ez nem nagy szó, akkor igazán nem tudom, mi lehetne az. :) Szóval, a mostani felállás: Posta Victor (Fantom) - Széles Flóra (Christine) és Jenővári Miklós (Raoul). Valamint új beálló Sánta László az igazgató, André szerepében.

Insta bejegyzésem az alkalomról:

Micsoda veszteség lett volna, ha lekésem ezt a csodalatos ujbeallos Fantomot? Trafficjam-mel gondok voltak, de az utolso utani pillanatban, kezdesre beértem. Az ujakrol: Christine-Széles Flóra: szép hang, jó játék es mimika. Nagyszeru utanpotlas. Ha szineszno lennek, ugy jatszanam, mint ő. Elso megszolalasanal Krassy Renit veltem kihallani a hangjabol. Raoul-Jenovari Miklos: az a tipikus konyvbeli Raoul, szivesen utném. Ne tevesszen meg, ez jo ertelemben. Jo volt tovabba: Santa Laci, Safar Monika, Szerekovan Janos, Bajza Viktoria (kulonosen feltalalta magat, amikor a hid nem mukodott es Raoult "masik uton" jutatta el a Fantom rejtekehez), Mező Zoltán, Baksa András. Várom a kövi alkalmakat az ujakkal. #azoperahazfantomja #madachszinhaz #ujbeallok #szelesflora #jenővárimiklós #postavictor #bajzaviktoria #nemetekkeltraccsoltam #szunetalatt #most #nemzetközi #afantomkozosseg #afantomestje

 

Előzmények

Az idő nem nekem dolgozott, amikor próbáltam, kicsit késve érkezni. Vagyis, úgy megjelenni a színházba, hogy pár percen belül a színpadot elárasztja a fény és megkezdődik az előadás. Most majdnem le is késtem a kezdést... Kutyusom kicsit feltartott a szájában hosszan tartott disznófüllel, úgy tünt, mintha  a szájpadlásához ragadt volna és nem tudná elengedni. De ezt csak visszatartásként művelte, mert nem akarta, hogy elmenjek. Egyem a szívét.

A közlekedési útvonalam ezúttal a hév és villamos kombó alapján tevődött össze. Mostanság sűrűn csinálom így. Gyorsan odaérek a célomhoz, és hát pont ebből adódtak a problémák. A héven rápillantottam az órámra és láttam, hogy negyed 7 múlt el 5 perccel, és még bőven sok idő volt, lévén, hogy a villamosok is sűrűn járnak, a Budai hídfőnél, hamar odaértem volna... ehelyett döntötem amellett, hogy a végállomásig megyek és ott a következővel jövök vissza, 18.36-kor és 16.38-kor már a villamosperonon állhatok.. a héven felháborosva közölte a vezető, hogy az ő ideje nem bánja, de az utasoké igen, amiért felfeszítették a jelzés ellenére az ajtót, és ha ebből kár keletkezett volna, a műszaki segítségnyújtás elhúzta volna az utasok idejét... már nem pozitív ez az utazás megkezdésének...mindegy - gondoltam, érjünk a megállóba, oszt viszontlátásra... .és itt lépett érvénybe Murphy törvénye: a villamosra szépen felszállva - bár kissé túlaggodva, hogy miért nem jön már... - közölték, hogy csak az Oktogonig jár a szerelvény. Az okokat nem ismertették. Idegességemben nem tudtam mit tenni, csak kalkuláltam, hogyan érek oda, mennyit kések, mi lesz az előadásomból? Hogyan fogok beülni? Szétvetett az ideg. Annyira aggodalmaskodtam és ideges voltam, hogy az Oktogontól még sokat kell menni, sprintet le kellett volna vágnom...de ahogy ez is, úgy máskor is a szerelvényen maradva beközölték, hogy már helyreállt nagyjából a rend és a Móriczig megy a villamos....hihetetlen nagy kő esett le a szívemről, de mégsem sóhajtottam fel oj, igen nagyon...hiszen továbbra is szorított az idő... amikor a kívánt megállóba értem, pár embernek picit nekimentem, siettem, kicsit futottam és hála-hála beértem... a jegykezelőknek/ruhatárosnak mondtam a közlekedés zűrös volt...nem igazán történt reakció... szerencsére, a sorom sem volt felháborodva, max. kicsi neheztelést éreztem az apuka, aki 3-4? gyereket is hozott magával, volt felháborodva, de mondtam, hogy zűrös a közlekedés... és végül is teljesen a kezdésre sikerült beesnem... Persze, amikor a színház ajtajához értem, akkor lepattantam róla, mert elfelejtettem, hogy húzni kell és nem tolni... bent, a megvilágítás sejtelmes, diszkrét félhomályba vonta az előcsarnokot (elsőre reakció a pánik volt), de mivel láttam, mások is éppen akkor baktattak fel a lépcsőkön, már nem éreztem gáznak a saját kései megjelenésemet...ettől függetlenül a fentebb leírt események zajlottak le... és aztán elkezdődőtt egy teljesen új FANTOM....

 

 

 

A darabról  (részben) jegyzet formájában
- Jó volt látni és hallani Posta Victort, hogy képes nem gyorsítva előadni az Éj zenéjét, igaz most is voltak, kisebb-nagyobb gyorsítások, de sokkal érzelmesebb volt. Ennél a jelenetnél éreztem, hogy a kislánynak szeretne jó példát mutatni, aki hajlott arra, hogy a Fantomot megérintse egy ponton, amikor ő is éppen az arcát simogatta (deszkán fekszik a Christine) - úgy éreztem, hasonlóan reagálnék én is, ha kis kórista lennék és lenne egy csodálatos hangú mentorom

- Széles Flóra első belépője sikernek tekinthető, ő ugyanis a "bénázó" Christine Daaé-t úgy oldotta meg, hogy valóban, táncolni tud, egy ideig szépen ment is a mozgás neki, aztán, amikor a közönség felé fordult hirtelen rájött, hibáznia kell, mert Madame Giry miért háborodik fel, ha mindent jol csinál? Úgyhogy kipörgött, de úgy, hogy a fejéről a tiarája lecsúszott (félpillanatig azt hittem, hogy a parókája is megy vele), amit eddig nem történt meg egyik Christine-nél sem. A hajkoronája - amit mindenki hülyeségnek tartott, hogy miért ezen filozofálok igenes fontos szempontok közé tartozott, ugyanis az új lányoknak a parókája merőben más az eddig megszokott lányok frizurájától. Szép a hangja az újnak, tetszett a mimika, közel ültem a színpadhoz, így láttam minden rezdülését. Lehozta a csodálkozást, a félelmet, az örömmel teli arckifejezést. Az tetszett a legjobban, ahogy a kezével terelni próbált, intett, amikor Meg Giry megemlíti az új igazgatóknak, hogy ő bizony eltudná énekelni az áriát. Sokszor nyalta meg a száját (3 ízben is láttam). Talán a temető jelenet nem volt annyira megható, de amikor megcsókolta a kezét és úgy érintette meg apja nyughelyét, az szép pillanat volt, megfelelt az érzelmi vonalnak, amit ide képzelek. Ugyanitt, amikor együtt kellett volna hangozniuk, valahogy nem volt az igazi, de ebbe még simán belejöhetnek, mindhárman. Flóra hangja kezdetben Krassy Renihez hasonlított, a főcímdal ária részénél, azért a zenekar hangja erősebb volt a kiáltásainál, ott kicsit nem volt a legjobb. A folyton zokogó, félő karaktert jól hozta. A Fantom női karakterének folytatását az ő kezébe szívesen adom.

- Raoul-ról nem tudok írni, mert inkább elnyomták, nem olyan erős a hangja a Primadonna szám alatt, ahol pedig neki is vannak kisebb-nagyobb kurjongatásai...folyton a Vastag tamás jutott róla eszembe. Semmilyen volt számomra, se nem rossz, se nem kiemelkedő... érdekes az énekhangja, a típusa érdekelne, de alapvetően egy megfelelt kategória.

- Sánta Laci, mint új diri fejlődőképes, ezt örömmel veszem, most volt egy olyan mozzanata, szintén a Hannibál jelenetben, hogy oldalt köhögött - a vele párban "balhézó" dirinek, Weil Róbertnek, hogy két taktus bőven elég....

- Sáfár Mónika és Szerekován János brillíroztak. A soromban külföldiek is helyet foglaltam, velük as szünetben bájcsevegtem németül, ugyanis Németországból jöttek. Elárulták, a darabot még az original változatban sem látták sose, és most jöttek - a gyerekeket otthon hagyva - nyaralni és vettek jegyet a mi, újjászületett Fantomunkra. Nagyon tetszett nekik, egyrészt a primadonna látványos kornyikálása és színpadi jelenléte, a tenorral is meg voltak elégedve. Mondták, hogy külföldön drága a jegy, és a díszlet nem olyan különleges, mint nálunk. A könyvet olvasták, de a darabot még sosem látták. Ha tudták vlna még azt is, hogy pont a leköszönő Christinek közül volt a könyvbeli karakter, vagyis szőke hajú, hát sajnálhatják, én meg még inkább, hiszen az utódok között nincs szőke - még akit gondoltam az se lesz szőke, hanem barna. De új lesz a vörös hajú Christine.

- Tető: tényleg két aranyos gyerekek voltak, ahogy kipördültek, de hiányzott ez a most búcsúzóktól, ahol csak a lányok pörögtek körbe... - ez olyan álmodozós pillanat... szeretem...

- Primadonna jelenet és az Il Muto is nagyon tetszett most, egyikben a zenei összhang, másikban az új Christine mókás arcai és beállásai voltak  érdekesek.

- A második felvonás Primadonna száma alatt, tetszett, hogy Raoul mindig a szerelme nyomában volt, kereste, hol van, hogy megnyugtassa, támogassa. Christine arckifejezése itt nem dühös volt, hanem nagyon szomorú, csalódott.

- Don Juan-ban az asztaltáncot lejtő Christine berekeszt egy hangon, ami szexisen odaillett...

- A csók jelenet tetszett, lehet itt már a Fantom és Christine között nem az a szokásos összeborulós puszika van, de ennek még utána fogok járni. :)

És ehhez tartozó gondolat továbbá: az új beálló ezt mondta: "Lesz ki gondol rád!" (Van, ki gondol rád helyett, de ez ide illett, nagyon is)

Tapsolás: néha véletlenül elkezdtem, sőt az Éj zenéjébe, azt hiszem túl gyorsan beletapsoltam, még nem halkult el a zene...

A mellékszereplők közül és ők is új beállók:

Mező Zoltán érdemel dicséretet, testalkatílag egyezik Vikidál Gyulával, így, hogy őt lógatják fel, teljesen hiteles. Emellett, tisztán, érthetően és nem berekesztve énekli a szövegeit, szerintem ez alapvetően fontos. Engem valamiért rettentően zavar, hogy egyesek (Ekanem Bálint például) eképpen adják elő...tudom, időse pasit akarnak hozni, de nem muszáj Bouqetnek öregnek lenni, hsizen az Operaház leköszönő igazgatói posztjára is találtak egy fiatalabb férfit, Sövegjártó Áron, ő se rossz, bár nekem kicsit orrhangú. Szintén új, a korrepetítor, Baksa András, viszonylag jó volt, még azért szeretném párszor látni, mert az eddigiekhez hasonlítottam az új belépőket, a képzeletemben egy szigorú, magas férfi képe jelenik meg, de az új, kissé más testalkattal bíró művészek se rosszak. Meglátjuk. :)

Meg Giry: "Az új Megek szerintem nem embert játszanak. Nekem mindig az volt a fókusz, hogy emberi legyen a karakter. Nemcsak táncos… nemcsak bájos… nemcsak éppen (mindig) aggódó… hanem emberi. Nem reagálnak, csak felvesznek egy aggódó testtartást, egy aggódó arckifejezéssel, és ennyi.  A régiek mind emberek voltak. Nem egy szeletke a karakterből. Remélem, sikerült ezt meg is mutatnom…Aggasztó, hogy elég csak szépen állni, és elénekelgetni valahogy." - ez nem az én véleményem egy volt balerina elemezte számomra a mostani új beállókat, és sajnos mindkettőre egyformán érvényes, csak félős kislányok, hangban elmennek, de semmiképpen nem kiemelkedők, nincs a játékukban lélek.

- Ismét érdekesség: némely színész megtalálható a kórusban is (Don Juan próba jelenet), pl. Baráth Attila (aki igazgató jelen gárdában), illetve Németh Gábor (aki más madáchos előadásokban aktív)

Pár bakiról is szót ejtenék

- Ami jó megoldás volt de a hiba a szerkezetben volt: nem érték el a hidat, Madame Giry es Raoul /hallottunk h mondja MGiry menjünk hátul, és sápítozott közben, hogy vigyázzon magára a fiú, stb míg beállt az a matrac, amire Raoulnak esnie kell

- A Fantom rosszul fogta meg Christine kezét, amikor az visszahozza neki a gyurut es távozna...hallottam valamit, ami koppant. A lány távozását követően a Fantom lehajolt, így tudtam, a gyűrű esett le...

- Don Juan premier előtt, Raoul és az igazgató a rendőrfőnökkel razziát tart az operában, mindenhol biztosítani kell az ajtókat. Illetve az 5-ös páhollyal szemközti box-ban elhelyeznek egy álruhás rendőrt, akinek az a dolga, ha meglátja, hogy a Fantom elfoglalja a helyét, megsebesíti, le kell lőnie. Ahogy összeállnak a színpad környékén a férfiak a Fantom játszik velük és elhiteti velük, hogy mindenhol és akárhol megjelenhet...egy ízben az 5-ös páholyban is, ekkor süti el a fegyvert a rendőr. Viszont ennek van egy tempója, üteme, pontosan mikor kell lőni. Előbb lőtt, majd utána jelent csak meg a dublőr Fantom a páholyban, amikor már nem volt értelme... Tehát, előbb lövés később szolt a Fantom, hogy ott van...

- Zenekari/karmesteri hiba nem sűrűn szokott előfordulni, de most volt, méghozzá az 1. felvonás alatt, az Igazgatók irodájában, még volt szövege Meg Girynek, de már a Primadonnát belevezényelte a karmester...😆

- Nem hiba, de minek fújtat sokáig a Posta a csók jelenet előtt, miközben meg követelnie kell a lánytól, hogy ugyan válasszon már a két férfi közül...

További új szereplők hamarosan érkezik beszámoló. Tegnap esti alkalom igazán újító volt. Olyan szándékkal ültem be, mint aki életében most látja először a darabot, amit meg kell, hogy írjak, elég nehéz megjátszani, mert annyira, de annyira, de annyira szeretem!