2023. március 22., szerda

Szeretett tavi madarak visszatérnek - Ismét hódít Csajkovszkij népszerű balettje, A hattyúk tava! - 1. rész

Viszek kis kenyeret - mindenre fel kell készülni, hátha megéheznek...  





2023.03.25. 18.00 és 2023.04.02. 11.00 (második alkalomról később érkezik leírás)
Előadás címe: A hattyúk tava
Szereposztás kétféle lesz
Zene: Csajkovszkij

Több éve már, hogy a darab nem szerepelt a repertoárban, 1x visszatért az Erkel-be, de akkor nem váltottam jegyet, és most pótolom a hanyagságomat, két csodálatos előadással is...

Nagyon várom, hiszen kedvenc, és jól fel kell kötnöm a nadrágomat, amennyiben abban megyek! - hiszen 4 órás időtartammal fut. Nem egy könnyű menet. Ámde 1000x inkább Hattyúk, mint bármelyik Wagner opera (kivéve Bolygó Hollandi)....

Az első szereposztást, a nemrég színpadra visszatért Leblanc Gergely (Siegfried herceg) - és a magyar állampolgárságot megszerző, Melnik Tatyána  (Odett/Odilia) fogják alakítani.

A második alkalom már délelőtt fog kezdődni és talán jobban várom, mint az estit, mert a Diótörőben pompásan egymásra hangolt és harmonikusan táncoló páros, Beck Mária és Balázsi Gergő Ármin fogják alakítani. Öszintén, ők egy kívánság páros voltak nekem, és milyen jó, hogy lehet megkapom őket - ha nekik semmi nem fog közbe jönni...(meg nekem sem az éppen náthával küszködő szervezetemnek - 03.21.)
 
 
03.25. 19.00 jegyzetek
Odette/Odile: Melnik Tatiana
Siegfried herceg: Leblanc Gergely helyett Dimitrij Timofeev
Rothbart: Melnik Vladislav

- Egy vagy két nappal az előadás előtt lecserélték a herceget, így Leblancot ezúttal sem sikerült elcsípnem, vajon milyen lehet a szerepben. Ez a csere viszont abból a szempontból volt hiánypótló, hogy évekkel korábban, amikor először láttam az Operában a Diótörőt, akkor is volt csere, és pont a jelenlegi kettős közül a férfitagnak lett sérülése. Úgyhogy izgatottan vártam ezt a felállást.
 
- A Fekete Hattyú fejdísze egyedülállóan csúnya volt, a holland jogú előadásban egy villa alakú tiarát kapott a 3. felvonásban, ezúttal viszont Tatiána egy gyönyörű koronát viselt, meg is lepődtem, amikor megjelent.
 
- Szomorú tény volt számomra, hogy van egy nagyon-nagyon kedvenc dalbetét az eljegyzési bálon, amiben a főtáncot úgymond a Fekete Hattyú lejti, a vele és Rothbart-tal érkező álarcos "ficsurokkal". A dal végére, fel kell emelnie a hercegnek, mellhez, tehát nem fej fölé, ami ezúttal, csak annyiból állt, hogy egy lábra állította a nőt, aki szembenézett a táncosaival...és tett egy kézmozdulatot feléjük, mintegy jelezve a dal végére megérkezett és lezárta a táncot.

- Másik érdekesség, hogy megszűnt a szalagos befejezés: ez tulajdonképpen abból állt, hogy a herceg belefullad a tóba, és a takarásból "végigcsúsznak", végigszántanak emberek, akik fejük felett egy-egy vastag szalagot tartottak, ami szimbolizálta a tavat. Ezúttal a füstölgésnek teret adva, a jelenetben a füsttel árasztották el a színpadot, aminek valóban értelme van, viszont hátránya, hogy könnyedén, az arra hajlamosnak, fulladásos köhögési rohamot okozhat... nem túl bizalomgerjesztő megoldás, viszont a füstölgés megadja a tó illúzióját....

- A darabot figyelemmel követve, végig azon gondolkodtam, ami napokban szemet szúrt a közösségi oldalon (Operaház facebook oldala), ahol az egyik poszthoz odaírta valaki, szerinte túl sok a táncbetét, módosítani kellene (főként a 2. felvonásban)... És, valóban hosszúnak tekinthető az a 3 órás jelenlét, amit nemcsak a színpadon szereplőknek/zenekarnak/mindenkinek, aki a produkcióban részt vállal, de még a közönségnek is el kell fogadnia (csúnyább szóval élve, el kell szenvednie)...így gondolkodtam, miket lehetne kivenni - viszont ezt a szerzői jogok betartása miatt nem lehetséges, de a gondolatmenetnek nem lehet gátat szabni. Állítom, rövidebb lenne, ha: 1. felvonás 1 felében túl sok a felesleges tánc, pl. minden parasztnak (a foglalkozásukat tekintve azok...), minden karakternek, akik a herceghez közel állnak (Alexander a barátja, illetve a két lány, aki lehetséges menyasszonyjelölt szeretne lenni...) túl sok táncot adtak elő, ami ugyan szép és látványos, de túlságosan hosszú... Ugyanez vonatkozik a 2. felvonásra vagyis a báli jelenetre, főleg, ami a 6 fős lengyel csapatot illeti, túl sok az egyéni tánc és a közösek is cifrák...egyébként ezt a felvonást említették, hogy rövidíteni kellene, én alapvetően élveztem minden pillanatát, főleg, amikor a Fekete Hattyú megérkezett a színre... A 3. felvonás elején a hattyú lányoknak van egy nagyon szép közös tánca, amire én emlékeztem rosszul vagy tényleg módosították...(update:2023.03.31.: tényleg az volt az eredeti, amit láttam az Operában).

- 2. felvonás - a báli/eljegyzési jelenetben, a hessentő kézmozdulat Odile részéről Alexander felé, akit arra utasít, hogy tűnjön el és hagyja őt dolgozni
 
Megjegyzés: a videó végén lehet látni azt, amiről beszéltem, vagyis a szalagok, amiket keresztülhúznak a színpadon, ábrázolva ezáltal a dühödt tavat...
 

Összességében: nagyon tetszett az újratalálkozás a darabbal, voltak benne módosítások, de élményt nyújtott és öröm volt figyelemmel kísérni a történetet. Szeretem darab.
 

 Opera.hu oldalról örökítve az utókor számára:
"Klasszikus balett három felvonásban
Csajkovszkij első balettje talán a legkedveltebb klasszikus darab a balettirodalomban: a nősülni kénytelen herceg és a hattyúvá varázsolt lány szerelmének viszontagsága az egyik legszebb orosz romantikus mese.

A darab az 1877-es ősbemutatón azonban megbukott. A premier koreográfusai egyszerűen nem értek fel Csajkovszkij zsenialitásához. A mű Marius Petipa és Lev Ivanov 1895-ös koreográfiájában vált világhírűvé, és a legtöbb társulat ma is ennek alapján táncolja a darabot. Ezt a klasszikus művet dolgozta át Rudi van Dantzig és Toer van Schayk 1988-ban. Odette-et és Odile-t, a tiszta, ártatlan fehér hattyút és a csábító, manipulatív fekete hattyút ugyanaz a táncosnő alakítja. 

Közreműködnek a Magyar Nemzeti Balettintézet növendékei.

Cselekmény
I. felvonás
Siegfried születésnapja a kastélyban Siegfried herceg tizennyolcadik születésnapját ünneplik. Barátja, Alexander, az udvaroncok és a környékbeliek meglepetés-ünnepséget készítettek számára a kastély parkjában. A herceg nevelőjét, Von Rasposent idegesíti Siegfried és Alexander baráti kapcsolata a helyi parasztokkal. A mulatságot a királynő érkezése szakítja félbe. Megajándékozza fiát a trónörököst megillető gyűrűvel, hogy emlékeztesse rá: nemsokára el kell foglalnia az őt megillető helyet, és feleséget kell választania. Siegfriedet elkeseríti a tény, hogy ilyen hamar véget ér gondtalan ifjúsága. A lassan besötétedő kertben a jövőjén gondolkozik Alexanderrel. Végül úgy döntenek, hogy felfedezik a környező erdőt.

II. felvonás
Találkozás Odette-tel Siegfried és Alexander eltévedtek az erdőben: egy tó partján találják magukat. Egy hatalmas, felettük köröző madár félelemmel tölti el őket: a karmos madár Von Rasposenre emlékezteti őket, azt hiszik, a rosszindulatú nevelő kémkedik utánuk. A madár – valójában a gonosz varázsló, Von Rothbart – odahív egy hattyút a sötétbe boruló tóból, aki emberi alakot ölt. Ő Odette, a Hattyúkirálynő, Siegfried pedig úgy érzi, benne és hattyú társnőiben megtalálta azt az őszinte és egyszerű eszményképet, amit mindig is keresett. Végtelen örömöt érez, míg körbe veszik ezek a tiszta lények. Megesküszik, hogy ehhez az ideálhoz örökké hű marad.

III. felvonás
Az árulás Bál a kastélyban. Az estélyen különböző menyasszonyjelölteket mutatnak be Siegfriednek. Ám ő, a vendégek csodálkozására, és édesanyja kétségbeesésére, visszautasítja, hogy válasszon közülük; mindez pompa és ragyogás éles ellentétben áll azzal a tiszta látomással, amit a tó partján tapasztalt. Von Rasposen bejelenti a vendégeknek: megérkezett Von Rothbart lovag, lánya, Odile és kíséretük. Siegfried azt hiszi, Odile, a Fekete Hattyú a Fehér hattyúkirálynő, Odette, de legbelül valójában bizonytalan. Odile azonban teljesen elvakítja őt virtuóz és érzéki táncával. Alexander megrémül, amikor Siegfried Odile-nak kínálja a gyűrűjét. A herceg csak későn ismeri fel, hogy ezzel elárulta eszményképét, Odette-et. Kétségbeesetten rohan vissza a tóhoz.

IV. felvonás
Kibékülés Odette-tel A csalódott, elárult Odette és a hattyúlányok a holdfényes tóparton gyülekeznek, itt talál rájuk Siegfried. Odette megbocsát szerelmének és megpróbálja megvigasztalni, mondván, ez egy olyan fájdalmas tapasztalás volt, ami közelebb viheti a valósághoz; és muszáj a való világban élnie. Von Rothbart megpróbálja eltávolítani Siegfriedet a tópartról, de jóllehet Siegfried ellenáll, a végén belefullad a tóba. Von Rasposen abbahagyja a hiábavaló keresést a herceg után, közben Alexander megtalálja barátja élettelen testét. Siegfried eszményei ezentúl benne élnek tovább.

A darab ajánló helyeztetése: NAGYON AJÁNLOM, de aki nem bírja a hosszú előadásokat, ne nézze meg - bár akkor lemarad a nagyon szépen kivitelezett forgásokról, csodálatos díszletek-jelmezek kombóról...érdemes megfontolni és tulajdonképpen bármelyik párossal látod, megéri!


Nincsenek megjegyzések: