Yeston/Kopit: Phantom - Az előadás, amit egy szempillantás alatt megszerettem

Igazi gyöngyszem ez az előadás... Lássuk is, íme egy színpadi feldolgozása Az Operaház Fantomjának

 

Nálunk kevésbé ismeretes, de Webber Az Operaház Fantomja musicalje előtt és mellett volt több olyan produkció is, ami zenés darabként egészen jól megállta a helyét a színpadon, persze a misztikumot, amit zeneszerző megteremtett kevésbé tudták visszaadni. 

Ken Hill előadás, illetve a megosztott videókban a Yeston/Kopit Fantomja egy-egy példa a többi Fantom feldolgozásra, ezek közül is az utóbbival foglalkoztam mostanság a legtöbbet.

                 

Napokban találtam a felvételekre, igaz, hogy korábban egy ismerősöm mutatta, de kevés szabadidőm miatt nem volt lehetőségem, végignézni és meghallgatni a darabot. A színmű a méltán ismert Charles Dance és Teri Polo alakításával készült filmnek a színpadi felfogása. Személy szerint nekem ez a kedvenc filmem, és boldogan kijelenthetem, hogy a belőle készült színdarab is szórakoztató, kellőképpen megérintő. Nagyon sok jó elképzelés van benne, számításba veszi a Leroux regényében olvasható fantomos részleteket: az operaházi társulat mennyire tartott tőle, hogyan képzelték el, és, hogy az álarcos férfi közöttük járt...

Christine is másként van ábrázolva a darabban a Webber műhöz képest, hiszen itt egy vidéki kislányként ismerhetjük meg, és egy tragikus hősnő vagyis inkább tragédiát megélő hősnőtől búcsúzunk el a darab végén.

Christine vidám énekével felkelti a polgárok érdeklődését, többek között Philippe de Chagny-ét, aki Raoul helyett alakítja a szépfiút, mint ahogyan a filmben is - bár, mai napig nem értem, miért nem maradhatott Raoul, mint a hősszerelmes férfi neve...Rejtélyes... No, ez a gazdag férfi felfedezi a lányt és azt tanácsolja, hogy menjen el énekelni az operaházba, ott régi ismerőse Gerard Carrie az igazgató majd szárnyai alá fogja venni őt. Nos, nem így történik...

A lány egyik este magára hagyatva dalra fakad, a hangját pedig egy álarc mögé rejtőző férfi meghallja, és felajánlja neki, hogy segíti a továbbképzését, cserébe nem veszi le a maszkot. Az énekórák érdekesek, végre kapunk egy normális és hihető képet arról, hogyan zajlott kettejük viszonya: hogyan ismerkedtek meg, mit gondoltak a másikról, hogyan alakult ki a szerelem. Christine nem egy álmodozó és könnyen becsapható kis fruska, mint a Webber darabban, itt úgy érzi, erős a bizalma iránta, és képes lenne elfogadni a fantomot vagyis Eriket (hisz végre nevén nevezik) a maszk fedése nélkül. Ám, sajnos ez sem úgy alakul, ahogyan a lány gondolta...

A főszerepekben Richard White-ot és Lauren Hathaway-t láthatjuk. A negyedik videó végén egy riportban megismerhetjük a két főszereplőt is.

A zenéje briliáns, fülbemászó, opera műfajba értendő (itt meghallgathatjátok az összes dalt):

• https://www.youtube.com/watch?v=ehK312CBD74&list=PLDE8660792574BA95   

Kicsit rosszabb minőségben, másik előadóval:

• https://www.youtube.com/watch?v=l9W4qOZvfCI

A darabról mindenképpen elmondhatom, hogy nagyon megindító, erős érzelmi mondanivalóval bír, és ezt a hatást a zenéje is igazolja és alátámasztja, valamint a színészek csodálatos játéka még jobban megerősít az álláspontomban. Szeretem.

Egy japán női színtársulat (minden karaktert nők játszanak) szintén megcsinálta még 2011-ben ezt az előadást, és kreáltak a végére egy frenetikus műsort. Érzelmekben gazdag produkció ez is, emiatt néhol jobban van megoldva az egyes jelenetek kidolgozottsága, mint az amerikai változat esetében (Erik és Christine viszonyát tekintve, vagy Erik és az apja kapcsolatát figyelembe véve). 

Egyéb oldalak (Webber Fantomtól eltérő előadások): http://glassprism.weebly.com/other-videos.html