Triptichon helyett Otello

Időpont: 2015. december 12. esti órákban
Helyszín: otthon
Előadás: Triptichon helyett az Otello

Mint, ahogy előző bejegyzésemben írtam, a Puccini: Triptichon című előadásával szerencsétlenül jártam. Próbáltam eladni a jegyeket, vagy társat találni magam mellé, de megkérdezettek közül szinte mindenkinek volt valami indoka, nem tud részt venni az előadáson... Hát, ennyire megbízhatóak az ismerőseim, köszönöm mindenkinek!!! A másik a megjátszás - alapból kifejezetten gyűlölöm, hogy mintha "jóban" lennénk, hirtelen a sztorizós hangnemre váltanak... Nekem az ilyesmi nem kell! Ha nem akarom továbbfolytatni a beszélgetést, mivel úgysem tud csatlakozni, akkor ne játssza az agyát és érdeklődjön a jólétem felől, hogyan telnek a napjaim... Miért érdekli? És ha annyira kívácnsi rám, miért nem írt magától? Miért nekem kellett kezdeményeznem? Ezek után a bájcsevegéshez tényleg nem füllik a fogam. Egyrészt egész évben nem keresnek, nem írnak nekem, aztán ha valamilyen okból kifolyólag én keresem meg őket, mert találtam valami érdekeset és kíváncsi lennék a  véleményére az illetőnek, ne jöjjön utána  a bratyizós dumával... Végre kiírhatom ezt magamból, elegem van az ilyen emberekből!!! Szóval a Svájcban dolgozó volt évfolyamtársamnak mondanám, hogy nem találtam embert, mint, ahogy ő gondolta, bárkit el lehet rángatni egy programra... Jelentem, hogy én kivételt képezek ez alól, szóval, az anyja p***áját - üzenem néki!!!!

No, de lássuk a tényeket. 

A rokon, aki miatt kialakult a helyzet, jelenleg kórházban van, de a magyar egészségügy most is "sikeresen" tudott működni, ide-oda küldözgették a kórházak között, néhány betegről még azt sem tudták megállapítani, hogy milyen betegségben szenved. Szörnyű helyzet... :( De be kell látnom, hogy tényleg velünk földi halandókkal bármikor bármi szerencsétlenség megtörténhet...Most így alakult, legfeljebb majd pótolom, ha újra adnák az Erkelben (amire nem sok esély van, sajnos)....

Munkából haza érvén, még próbáltam magamban tartani a lelket, végül mégis csak a vörös boros üveg aljára néztem, és csak annyira ittam le magam, hogy a mozgáskoordinációm ne működjön tökéletesen, mint józanként. Azaz egy egyenes mentén haladva, én kitértem és többször akár el is botolhattam volna... Szerencsére, ennél nagyobb bajom nem volt, kicsit kóválygás állapotban voltam, és a józanságra hallgatva úgy döntöttem, hogy inkább kihagyom a mai este bemutatóját.... amúgy is egy modern feldolgozásról beszélhetünk...

Ironikus továbbá, hogy a Triptichon nevét, sok esetben előzőleg nem tudtam kimondani, mindig valami nyakatekertebb név jutott róla eszembe. Puccini egyik legutolsó műve, ez magába foglalja három darab művét: Gianni Schicchi, Angelika nővér, A köpeny (külön érdekessége volt ennek az előadásnak, hogy további két alkalmat hirdetett meg az Erkel, ám csupán két művet kombinálnak, a Gianni Schicchi állandó mű, ehhez társul vagy az Angelika nővér vagy A köpeny). 

Nézzük meg a rendezést: a színpadkép elfogadható és korszerű, az eszközök mai korba tekintenek, azért ezt kifogásoltam volna élőben is (akkori időkben még nem is létezett vezetékes telefon...és az óriás mackót is nem érzem odavalónak). Kis videó-összeállítás következzék, erről maradtam le:

 

De a leginkább ironikus helyzet, hogy napokban akartam átcserélni az ülőhelyeket (mivel az erkély első sorába felszabadultak az ülések, amik korábban le voltak foglalva), e-mailben egyeztettem a szervezési osztállyal, mégis az idő hiány miatt úgy alakult, hogy nem mentem el, így megmaradt az eredeti, 7. sor. A kívánt jegyek drágábbak lettek volna, így legalább nem veszítettem sokat, vagyis mégis, hiszen lemaradtam egy színházi élményről, az év utolsó bemutatójáról az Erkelben. Meg, amióta a teátrumokért rajongók, sosem hagytam ki egyetlen "fizetett" alkalmat sem, legfeljebb fordított eset állt elő (lásd. Primadonna, Játékszínben), de akkor legalább visszafizették a jegyek árát. 

Érdekességnek tartom és megint talán egy rossz ómennek?, hogy egy héttel ezelőtt a tévében leadták, Gianni Schicchi-t, Szinetár Miklós rendezte, magyarul énekeltek, Melis György volt a címszereplő. Megszerettem a zeneiségét ennek a darabnak, a szereplők kiválóan alakítottak, Melis művész úrtól el voltam ragadtatva. Kíváncsi voltam rá, hogy milyen lesz az új változat, élőben, hogyan fog rám hatni, no, de nem jött össze... és most már nem kesergünk rajta, mivel az állapotom: az egyik szemem sír, a másik nevet. Miért is?

Nem láthattam a Triptichon-t, de helyette meghallgattam a Bartók Rádión az Állami Operaház ez évi új bemutatóját, Verdi: Otello-ját, a felvételt október 3-án rögzítették. E két előadás között vaciláltam, mert szinte egy időben adták, így ugyan veszteséges voltam egyrészről, másrészről mégis nyereséges. 

Az Otello történetének fő mondanivalóját a féltékenység képezi. A címszereplő egy nagy hatalmú kormányzó, egy mór. Van egy csodálatos felesége, nagyon szeretik egymást. Ám, a rosszakarók kárt tesznek a házasságban: megcsalásra, árulásra hívják fel a mór figyelmét, aki minden szót elhisz, bizalmatlanná válik szerelmével szemben. A nőt is ugyanúgy tőrbe csalják, kendőjét a feltételezett szerető nevével hozzák összefüggésbe, hiába is esküszik férjének, hogy nem igazak az állítások, mégis akaratlanul, hogy terelje a témát, gyakran a "szerető" nevét emlegeti az ő kitüntetésével kapcsolatosan kezdene beszélgetést, ám a férjét addigra elönti a düh és a fájdalom, a hitvesi ágyukon megfolytja felségét. A darab végén persze kiderül, hogy a nő mindvégig ártatlan volt, a mór utoljára megcsókolja halott hitvesét, majd felvágja a torkát... Szomorú vég.

A darab legismertebb mondata: "Desdemona, imádkoztál már?" - közvetlenül a gyilkosság előtt kérdezi Otello a feleségétől.

Szerkezete: 4 felvonás, 2 részletben előadva.

Zeneileg nem különleges, nem tapasztaltam olyan dallamot, ami fülbemászó hatást keltett volna.

Az előadás hivatalos oldala: http://www.opera.hu/musor/megtekint/otello/
Infok róla: https://hu.wikipedia.org/wiki/Otello_%28opera,_Verdi%29
Kritika róla: http://mno.hu/szinpad/otello-fekete-feher-olykor-vervoros-1306302