Idegeskedés a késés miatt, üléscsere, a bejelentés, az élmény, a darab hatása a szünetekben!
Arany rózsaszirmok hullottak alá....
Időpont: 2016. április 27 (szerda este) 18.00 (19.00) - 21.00 (22.00)
Helyszín: Az Állami Operaház (Andrássy út)
Előadás: Csipkerózsika
Műfaj: balett
Alkotók: Marius Petipa (koreográfus) / Sir Peter Wright (koreográfus) / Sir Frederick Ashton (koreográfus) / Pjotr Iljics Csajkovszkij (Zeneszerző)
A Csipkerózsika szintén egy olyan darab, amit érdemes megnézni az Állami Operaházban! Nem korhoz kötött, hiszen a Zene fellegvára megtelt, a nézők sokaságával, a 4 éves "totyogóktól" kezdve a legidősebb színházszerető emberekig.
| A tündérek megérkeznek a palotába |
Nagyon szép és látványos előadásnak voltunk szem- és fültanúi, szívet melengető a darab felépítettsége. Színes, csillogó és korhű jelmezekkel és díszletekkel kooperál az előadás. A koreográfiát itt-ott meg lehetne változtatni, esetleg újragondolni, ám összességében elmondható, hogy komplex volt. A balett produkciót 4-es szereposztásban játsszák, barátnőmmel az április 27-i időpontot választottuk, és a Gondviselésnek köszönhetően még pont olyan jegyeket sikerült kapnunk (jegyszervező ismerősöm által), amelyek a mi pénztárcáinknak megfelelt (az Operaház honlapján már csak 11.000 Ft-os vagy 18.000-res jegyeket lehetett megvásárolni - azért valljuk be, hogy ez iszonyat drága!)
Ahogy az alcímben is megjegyeztem, volt némi izgulással egybekötött idegeskedés az előadás megkezdéséig. A barátnőm elnézte a kezdési időt, és beiktatott egy programot a kezdés előttre. Reméltem, hogy azért időben az Operaház elé fog érni, ugyanis nálam volt a jegye is. Valahogy el kellett intéznem a jegyszedőkkel az átadást - gondolkoztam. Míg várakoztam az Operaház bejáratánál volt időm felmérni a Zene fellegvárába érkezők ruházatát vagy magának az intézménynek a népszerűségét a külföldi, de akár mondhatnám a magyar emberek körében. Sokan fényképezgettek, vagy szelfi készült vagy az épület monumentális nagyságát csodálták. Mellettem mások is várakoztak. Míg telefonáltam, megnéztem az épület külső hirdetőtáblájára rögzített szereposztást. Változást nem tartogatott, azok a nevek szerepeltek rajta, akik eredetileg a honlapon meg voltak hirdetve.
17.40-kor úgy döntöttem bemegyek a 3. emeletre vezető oldalbejáratán és megpróbálok segítséget kérni a jegyszedőktől. Hárman voltak, is mindannyian nagyon lojálisan viselkedtek velem, sőt!!! Kifejezetten nem tapasztaltam még ennyi empátiát, emberséget jegyszedőktől! Kedvesek voltak, segítőkészek, tájékoztattak, hogy később fog kezdődni az előadás, de még ők sem tudták pontosan, hogy mikorra várható a kezdés. Megnyugtattak, érdeklődők voltak, hellyel kínáltak, sőt felajánlották, hogy melegedjek, míg meg nem érkezik a barátnő, így az őket melegen tartó kályha jótékony, finom fényének érintésében is részesülhettem. Nagyon kevés olyan budapesti színház van, ahol a jegyszedők ilyen mintaszerűen viselkednek, szívélyesek, segítőkészek és jó hatással vannak a művészet iránt érdeklődő nézőkre! Példásak voltak, ezért itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetemet és hálámat kifejezzem a három oldalbejáratnál posztoló jegyszedőknek, a két hölgynek és az úrnak! KÖSZÖNÖM! A kinti hidegben, teljesen átfagytam, jót tett a finom melegség. Amíg várakoztam, ahogy kint is, úgy próbáltam az épületen belül is telefonálni a barátnőnek, de mivel elfelejtettük telefonszámot cserélni (mivel neki megváltozott, de a Messenger-en írogattuk egymásnak, és így könnyedén elfelejtődött a dolog), egész végig rossz számot hívtam... Végül 17.54 körül betoppant az oldalbejáraton, ő is más "frekvencián" próbált utolérni....Tudom-tudom, jók vagyunk együtt....xD Én meg egyből felpattantam, és már mehettünk is fel az emeletre, illedelmesen elköszöntem a jegyszedőktől, akik most sem hazudtolták meg magukat, jó szórakozást, kellemes estét kívántak. Nagyon örültem.
| Tatiana szállt a levegőben |
17.40-kor úgy döntöttem bemegyek a 3. emeletre vezető oldalbejáratán és megpróbálok segítséget kérni a jegyszedőktől. Hárman voltak, is mindannyian nagyon lojálisan viselkedtek velem, sőt!!! Kifejezetten nem tapasztaltam még ennyi empátiát, emberséget jegyszedőktől! Kedvesek voltak, segítőkészek, tájékoztattak, hogy később fog kezdődni az előadás, de még ők sem tudták pontosan, hogy mikorra várható a kezdés. Megnyugtattak, érdeklődők voltak, hellyel kínáltak, sőt felajánlották, hogy melegedjek, míg meg nem érkezik a barátnő, így az őket melegen tartó kályha jótékony, finom fényének érintésében is részesülhettem. Nagyon kevés olyan budapesti színház van, ahol a jegyszedők ilyen mintaszerűen viselkednek, szívélyesek, segítőkészek és jó hatással vannak a művészet iránt érdeklődő nézőkre! Példásak voltak, ezért itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetemet és hálámat kifejezzem a három oldalbejáratnál posztoló jegyszedőknek, a két hölgynek és az úrnak! KÖSZÖNÖM! A kinti hidegben, teljesen átfagytam, jót tett a finom melegség. Amíg várakoztam, ahogy kint is, úgy próbáltam az épületen belül is telefonálni a barátnőnek, de mivel elfelejtettük telefonszámot cserélni (mivel neki megváltozott, de a Messenger-en írogattuk egymásnak, és így könnyedén elfelejtődött a dolog), egész végig rossz számot hívtam... Végül 17.54 körül betoppant az oldalbejáraton, ő is más "frekvencián" próbált utolérni....Tudom-tudom, jók vagyunk együtt....xD Én meg egyből felpattantam, és már mehettünk is fel az emeletre, illedelmesen elköszöntem a jegyszedőktől, akik most sem hazudtolták meg magukat, jó szórakozást, kellemes estét kívántak. Nagyon örültem.
Felgyalogoltunk, a nagyon hosszú lépcsőkön (míg várakoztam jött egy bácsi, aki azt kérdezte, van-e lift? :D - a jegyszedők mondták, hogy van, de azt sajnos nem használhatják a nézők - gondolom az más célokra van üzembe helyezve - nem személyszállítás, inkább kellék-jelmez-díszlet), majd én leakasztottam egy Felméry Lilis operaújságot is (mindig gyorsan kell ezekre lecsapni, mert a szünetben már nem marad belőlük a nézők többségének), miután elhelyeztük a kabátjainkat a ruhatárban, mentünk is az ajtónkhoz, bal oldalra. Viszont az üléssel akadtak gondok. mivel, a jegyszedők előzetes tájékoztatása szerint kicsit később fognak kezdeni, így kényelmesen eltudtunk menni megkeresni a helyünket. Igen ám, de a mi helyünkön (a fenti jegyszedő helyesen irányított bennünket) már ültek...a két lány közül az egyik nem akart felállni, mivel neki tériszonya volt, és abban a hitben tartotta magát, hogy mi úgy akarunk keresztül menni, hogy neki a karzathoz kell préselődni és nem a felhajtott üléshez....azt mondta kerüljük meg a sort, ráadásul a másik elővette a jegyet, hogy megmutassa nekünk hova szólnak. Bután, azt hittük, hogy az ahova megyünk az az oldalülés - pedig nekünk a középülésre szólt a jegyünk...teljesen meg voltunk kavarodva... A barátnőm újra elment megkérdezni a helyet, így egy sorral feljebb ültünk. Aztán érkezett a hangosbemondóban a hír: 1 órával eltolódik az előadás megkezdése. Nos, mivel szeretjük az Operaházat, akár van benne előadás, akár nem, elgyönyörködtünk benne, és jó volt kerek 1 órát csak úgy ott lenni. Hasznosan eltöltöttük. Míg magunkkal voltunk elfoglalva a tériszonyos lány és barátnője eltűntek az első sorból, sőt az egész sorban helyett foglalók kicserélődtek, kivéve 1-2 embert. A második sorban, szinte a kezdésig üldögéltünk, amíg egy anyuka és térden ücsörgő gyermeke, plusz a nagymama meg nem érkeztek. Megint elővettük a jegyeket és összevetettük, az anyukának hála, újra lekerültünk a helyünkre, amit eleddig a tériszonyos páros foglalt el. De végre birtokba vehettünk a saját helyünket.
Kedveseim, ez a hely fenomenális rálátást biztosít a színpadra, senki és semmi nem zavar a látvány és a zene élvezetében (kivéve ha mögéd ül egy hiperaktív gyerek, viszont értékeli a zenét)!
A darabról
A teljes szereposztás: http://www.opera.hu/musor/megtekint/csipkerozsika-2015/ A cselekmény fülecske alatt megtaláljátok a történetet is.
A mi szereposztásunk
Szereplők:
Nos, múltkor a Diótörőben, Dmitrij Timofeev lábsérülése véget, Tatiana Melnik pár nélkül nem léphetett fel, így nem láthattam az új táncosnőt. Ám ezúttal, semmi és senki ne tudta megakadályozni a találkozásunkat, sőt Ievgen tánctudására is volt szerencsém rálátni.
Tatiana Melnik
A magántáncos ugyan 4. a négyes szereposztásban, de semmivel sem maradt le társaitól! Most láttam először és el voltam bűvölve tőle, örülök, hogy módomban állt vele és általa megélni a darabot, és kitapasztalhattam a tudását is. A belépője frenetikusra sikeredett, ahogy betáncolt, a döngő léptek zajára lettünk figyelmesek - ez nem abból fakadt, hogy nem lett volna kecses vagy légies, hanem a mozdulat erejével járt. Aurora nagyon izgatott, - így a spiccen való járás, a gyors lábváltások hangsúlyt kaptak, - egy önfeledt hercegnőt láthattunk, aki a születésnapja feletti boldogságát fejezte ki a mozdulattal. Tatiana elbűvölő volt, nagyon szépen forgott, bár amikor először körbe táncolta teljes terjedelmében a színpadot, a kéztartása, a lábmunkája nem nyert meg magának. Viszont a darab folyamán sokszor javított/módosított a véleményemen. A szerepe szerint jó sokáig nem kell a színpadra lépnie (2. felvonásban látjuk először), hiszen Aurora hercegnő még kisbaba, amikor a gonosz Demona megátkozza, és az Orgona tündér ezt az átkot átalakítja hosszan tartó alvássá a lány és az egész palotabeliek számára... Nem láttam még ehhez hasonló forgást: Tatiana spiccen állt, egyik kezét a kérő fogta, míg a másikat kecsesen feje felett eltartotta. Négy kérő lévén, mindig kezet kellett váltania, tehát a mozdulatsor így nézett ki: spiccen állva, első kérő kezét fogva, a másikat könnyedén a levegőben tartja, egyszer megforgatja a kérő, majd érkezik a következő, 1 másodperce felemeli a kezét, bezárva így egy "O" betűt formáz a kéztartás, aztán rögtön a kezét odaadja az új kérőnek, aki ismét körbeforgatja. Ez nagyon érdekes volt és megterhelő, mert látszott Tatiana-an, hogy ez nem olyan egyszerű és könnyű, mint ahogy az kívülről látszik. Mindvégig mosolygott, ott ahol a hercegnő megtörten kellett látnunk, annak láttuk, úgy gondolom minden esetben tökéletesen hozta a karaktert. Úgyhogy új külföldi kedvencet avathattam a már meglévő hölgyek mellé (Aliya Tanykpayeva, Kim Minjung).
Lagunov Ievgen tehetsége nem vitatható! Különleges forgások, nem volt elveszett az erdőben (egy kritika alapján jegyzem meg, amit Dmitrij-ről szólt), tetszett az egy lábon végzett a tengely körüli, többszöri forgás. Ez az elem mindig érdekes és látványos! Ám ugrásban kifejezetten kiemelkedő volt, és valahogy azt a benyomást és látszatot keltette bennem, hogy minden lépte után egy fajta magabiztosság áradt belőle - a "Látjátok milyen könnyedén ugrok? Ez nekem pite!" No, ez hatás! Ebben a férfiban van dinamika, úgyhogy új kedvenc szereplőt választottam a már meglévők mellé: Leblanc Gergely, Bakó Máté, Radziush Mikalai.
| Az új kedvenc, Tatiana |
| Ez pite! :) |
Kedvenc jelenetek:
A darab eleje egy kicsit unalmas, viszont vannak karaktertáncok, amik
érdekesebbé teszik a bájolgást, ilyen a Szépség, a Becsület, az Öröm, a Dal, a Szenvedély, a Szerénység. Ők voltak a kis tündérek, közülük is kettő emberke volt érdekes, az egyikük, aki furulyált és viccesen, csengő-bongó volt a dallama a Dal, és az Öröm tündérében felfedeztük az egykori Hattyúhercegnőnket, Kim Minjungot. Öröm volt őt is viszont látni a színpadon, ezúttal a tündérek tánckarában.
Demóna megérkezésével az események sodró lendületet vesznek. Trónuson hozzák be. Látványos a jelenet, ahogy a tenger hullámzásához hasonlóan mozog a szolgáival. Ráadásul kigúnyol mindenkit, köztük a tündéreket is, szembeszáll a királyi házaspárral, az Orgona tündérrel, ahogy megalázza a komornyikot, lerántja róla a parókát, fél pillanatra azt hittem Az Operaház Fantomját előadást látom, mert a nagy műhaj alatt egy elesett, öregember került a szemünk elé.
Az esküvő alatt, számomra inkább bosszantó volt, hogy egyes szereplők gyakran visszatértek, a duetten vagy kvartetten kívül szólókat is bemutattak... Kicsit túl feleslegesnek éreztem az esküvői pompát, mivel már felébresztették a hercegnőt a harmadik felvonásban. Viszont minden mesének kell egy szép befejezést építeni!
Demóna megérkezésével az események sodró lendületet vesznek. Trónuson hozzák be. Látványos a jelenet, ahogy a tenger hullámzásához hasonlóan mozog a szolgáival. Ráadásul kigúnyol mindenkit, köztük a tündéreket is, szembeszáll a királyi házaspárral, az Orgona tündérrel, ahogy megalázza a komornyikot, lerántja róla a parókát, fél pillanatra azt hittem Az Operaház Fantomját előadást látom, mert a nagy műhaj alatt egy elesett, öregember került a szemünk elé.
| Hullámzik a társaság |
Aurora hercegnő 16 éves, tiszteletére ünnepséget rendeznek a palotában. A
kérőkkel táncol, rózsákat kap tőlük, ezeket édesanyjának adja, aztán újra kap a
férfiaktól virágot, de ezt már nem adja át, hanem a földre dobja. A forgatagban
feltűnik egy fekete köpenybe burkolt, ide-oda vánszorgó görnyedt hátú fura
figura, aki rózsacsokrot ad a bájos lánynak. A csokorból kikerül az orsó. A
szülők felfedezik a borzalmas tárgyat, ami a lányuk halálát idézi elő,
próbálják elvenni tőle, mindez hiábavaló, Aurora imádja, hiszen még sosem
látott életében ilyesmit. Körbetáncolja vele a termet, majd hirtelen megszúrja magát.
Kétségbeesetten tekint a szüleire, mutatja nekik a szúrás nyomát, egyszer
összeesik, de képes felállni, és a sebet megmutatja a tündéreknek valamint az
összesereglett vendégeknek is. Majd összeesik, de ezúttal már nem mozdul. Az
Orgona tündér érkezik, aki elmutogatja, hogy az átok módosítva lesz, tehát,
Aurora nem hal meg, csupán álomba szenderül, de vele együtt a palotabeliek. Az
Orgona tündér látványos jelenete, ahogy az átok testet ölt, és ő elvarázsolja a kastélyt, leereszkednek az indák a színpadra.
| Megszúrta az úját |
Vicces színpadkép: 100 évvel később egy herceg és a nemes társasága vadászatot tartanak az erdőben. Fogócskát rendeznek, az egyik szolga szemét bekötik és a nők pálcákkal ütik a földet, hogy amazt a "jó irányba" tereljék... Végül a herceget kapja el. Az előkelő ifjú távol marad a társaságtól, magányosan sétál, amíg fel nem fedezi az Orgona tündért, aki a háttérben megbűvölten próbálja felhívni az ifjúság figyelmét. A nőt körülölelik a kis orgona tündérei (összesen 16 fő) - az összkép és néhol a mozdulatok emlékeztettek a Hattyúk tavára, főleg, amikor négyen összekapcsolódtak. :)
| Dmitirj Timofeev és az orgona tündérek |
Azt hiszem az orgona tündérek jelenete volt az egyik legkidolgozottabb és legszebb pillanata az előadásnak. Többek között a káprázatos összehatáson túl, itt jelent meg először Aurora hercegnő, egy látomás formájában a hercegnek (Csipkerózsika, a tündér háta mögé bújva kerül elő, míg a nőt körbezárják a tündérei). Kettejük keringője alatt beleszeret a lányba, és megszületik benne az elhatározás: keresztül vágja magát a bozótoson, csakhogy megmentse. (Aurora az oszlop tövében kapott helyett, két párna szolgált ágyául - ezt bearanyozott fénybe vonták a nézőtéri fényszórók)
Amit sajnáltam, hogy a zene szépségét nem adta vissza sem a tánc, sem a szereplők "látványa" (inkább illett volna valami emelkedettebb pillanathoz): https://www.youtube.com/watch?v=fHKCKMC-1-E (legismertebb dallam a darabból és ez a felvétel a Csipkerózsika hivatalos reklámfilmje)
Esküvő jelenet:
- A két macska karmolkodása
- Piroska és Farkas (vicces, hogy Radziush Mikalai-jal szerettem volna látni a karaktert, de a magyar váltó volt helyette. Viszont a maszkban teljesen felismerhetetlen volt, így végül elfogadtam, hogy a magyar szereplő játszotta a szerepet és kergette a színpadon át a Piroskát)
- A kék madár (zenéje igen) tánca nem nyűgözött le, nem adott semmi többletet, valóban kiveszett belőle az élet
- Aurora és a herceg kettőse (bár itt feltételeztem bakit is, mert az első emelésnél, Tatiana letette a földre a kezét, de az utolsó tartó pozició csudaszéppé sikerült)
| Leblanc Gergely és Balaban Cristina (csak a kitartott pozíció ábrázolása végett) |
Az esküvő alatt, számomra inkább bosszantó volt, hogy egyes szereplők gyakran visszatértek, a duetten vagy kvartetten kívül szólókat is bemutattak... Kicsit túl feleslegesnek éreztem az esküvői pompát, mivel már felébresztették a hercegnőt a harmadik felvonásban. Viszont minden mesének kell egy szép befejezést építeni!
Újdonságok a koreográfiában: Melnik Tatiana spicc-tartása (eleddig nem látott elem volt), a kis orgona virágok keringője, az Öröm és Dal tánca.
Pantomim játékok: Nehéz dolog tánccal ábrázolni egy olyan történetet, amiben a főhősnő egy orsó áldozatává válik és ahelyett, hogy meghalna, 100 évig álomba szenderül. Bizonyosan nem tudták megoldani a táncot, ezért inkább jeleltek, néha eléggé furcsán és viccesen nézett ki. Az Orgona tündér jellegzetes mutogatása volt, hogy a szülőknek elmagyarázta a lány nem fog meghalni, hanem el fog aludni. Jelelve: mintha hasba akarná szúrni magát, majd kezével int - nem így lesz, pár lépést tesz előre, karját behajlítja, majd ráhajtja a fejét.
Párizsi Operaházból a tündérek karaktertáncai:
https://www.youtube.com/watch?v=Et31LySAxf0
Dalok: Zeneileg kevésbé fogott meg, az ismertebb dallamon túl nincs igazán fülbemászó. Ennek ellenére örömmel hallgattuk a darab zeneiségét.
Zenekar: Üzembiztosan működtek, fars hangot nem hallottam (a kislány, akinek az anyukája "segített" visszaszerezni a helyünket, azt mondta: "Hogy tudnak ilyen szép zenét játszani?" - az ilyen és ehhez hasonló megállapítások mindig nagy és mély hatással vannak rám) Elégedett voltam velük, szépen játszottak. A harmadik felvonás alatt felfedezést tettem: eleddig egy hárfás működött a zenekari árokban a darabban. Ám a felvonás kezdetére már elment az az egy is.
Benyomások a szünet alatt: Sokszor ásítottunk, azt hiszem ez a darab hatása, mivel Csipkerózsika....:))
Összegzés:
Gyönyörű volt! Álomszép szó szerint! Előzetesen olvastam kritikákat róla, hogy a táncolás mellett erős a pantomimjáték a darabban, ez tényleg igaz volt. Sok szép jelenetet láthattam, a zenéje is impozáns, de úgy éreztem, hogy kevésbé fogott meg, mint a Hattyúk tava, tudod olyan sok szép dallam van benne, igazán kiforrott az a mű. Nekem a Hattyúk erőteljesebb. :) De a Csipkerózsika is adott többletet, most olyan forgások is szerepeltek, amiket nem láttam sem a kedvenc balettomban, sem a Diótörőben, sem másmilyen előadásban. A díszlete nagyon szép, a jelmezek káprázatosak! Demona felpörgeti az eseményeket (bár a darabban más a neve). Szereplőkről: Nagyon sok külföldi volt, de nekem ezzel nincs bajom, (sokan a Facebook-on ki vannak akadva, hogy alig van magyar táncos a gárdában) én mindkettő részéről avattam már kedvencet (magyar: Leblanc Gergely, Bakó Máté - lányok közül még nem láttam, de remélem egyszer sikerül: Radina Dace és Felméry Lili) (külföldiek: Aliya Tanikpayeva, Dmitrij Timoffev, Kim Minjung, Radziush Mikalai, Myasnikov Boris). Akikkel láttuk, szintén fantasztikus táncosok, Melnik Tatiana és Lagunov Ievgen. Nagyon szépek voltak együtt, csak gondolom, mivel Tatiana még új (tavaly debütált), ezért kevésbé van összehangolódva a párjával - mármint, arra gondolok, hogy a tapsrend alatt, a két főszereplőből árad valamiféle egymás iránti tiszteleten túl, egy fajta szeretet. Ezt leginkább Aliya-nál és Dimitrij-nél volt szerencsém látni. Ők elég régóta dolgoznak együtt. :)
Mindent összevetve, tetszett az előadás és szép, jó szívvel merem ajánlani!
Legyen szó Csajkovszkij bármelyik előadásáról, ilyenkor mindig elkap egy mélabús érzés, vágyakozás, hogy miért nem lettem balerina???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése