2017. szeptember 22., péntek

Folytatodik a gót-punk fantom kalandjai - ezúttal Götebourgból jelentjük

Gyorshír

Ugyan még egy napot kell várni a premierre (szept. 23.), de már elkészültek az első, hivatalos felvételek a Finn Fantomról, azaz az Oopperan kummitus non replika változatáról, immáron Götebourgban (előzőleg a finn fővárosban volt, Helsinkiben). Újdonság az első bemutatójához képest, hogy nem angolul, hanem az itteni anyanyelvnek megfelelően, svédül éneklik a dalokat.

Pár gondolat a darabról: 
A non replika leginkább, ha fantomos filmek közül kellene "párt" választani, egyértelmű, hogy a Julian Sands-féle változatot (https://snitt.hu/filmek/az-operahaz-fantomja-1998) társítanánk, hiszen, lényegében a Fantom itt is megkapja azt a hasonló kinézetet, mint a filmben látható: hosszú, ápolatlan haj, nyúlánk test, igazából a torz arc is elhanyagolható.  Íme:

Igazán nem rémisztő az arc...azért gondoljunk bele a Fantom attól volt mindig is érdekes, hogy borzalmas arca volt, a képen Fred Johanson
A modern Fantomhoz, modern kinézet is dukál, bőrkesztyűvel és arany maszkkal kiegészülve, ugyanakkor nem mondható rá, hogy még az anyja sem szerette, mivel a ronda arc nem érvényesül... 

Christine is új kinézetet kap, kissé összevethető a Vámpírok bálja-féle Sarah-val, ugyanúgy van piros csizma, kusza hajkorona, a hálóköntöse is inkább korai 20. századi divat alapján besorolható...


Ellenben, a modernizált ruhatáron túl mutatva, külön figyelmet és elismerést érdemel a darab díszlet megoldásai, a Fantom rejtekhelye a legkülönlegesebben megoldott kompozíció, a nagy tereket kihasználva egészen látványos képet kapunk. Ugyanez elmondható a temetői képre is, monumentális kriptákkal, kellően telefüstölt színpadképpel, hogy megadják a titokzatosság illúzióját.


A Maszkabál jelenet a kedvencem, ezért kritikus vagyok, és extra figyelmet szentelek minden megoldásra. Anno, nagyot csalódtam a 2004-es filmváltozatban, ahol csak a fehér-fekete-arany színekkel tudtak mit kezdeni, ami szerintem rossz, hiszen már a maszkabál szó alapján is, az ember valami nagyon színes, bohókás, kavalkádos képet fest le a lelki szemei előtt... amennyire felspannolták az embereket ezekkel a képekkel anno:


Úgy a valóság teljesen más mutat.


Szóval, igen érdekes a kép, bár a lépcső, tehát a színpadi megjelenítéssel nem kötekszem, az még az apró makettoknál is nagyon elnyerte a tetszésemet.


Christine Daaé ruhatárát tekintve, a színszimbolikára hívnám fel a figyelmet: kezdetben fehér jelmezekben látható (rabszolgalány, Elissa), majd fokozatosan alakul át, kissé rózsaszínes árnyalatúvá (a hálóköntös), majd ismét fehér, zölddel tarkítva Serafimo-ként (muszáj az Il Muto-ban a hagyományokhoz ragaszkodni, itt megszakad szimbolikus vonal), majd amikor Carlotta helyébe ugrik grófnőként a rózsaszín ruha fehér színnel dominál, utána piros lesz (Maszkabál), fekete, de fehér kiegészítővel a temető jelenetében, végül teljesen a fekete szín (Don Juan próba és az előadás) dominál a ruhatárában. Mindez azért fontos, mert így érkezik meg a Fantomhoz, aki csak feketében látható.

További érdekességek: 
  • A Hannibál jelenetről vélekedhetünk úgy, hogy lehetne akár egy különálló darab is, egészen szépen van kidolgozva
  • A Maszkabál jelenetében a Fantom nem öltözik be Vörös Halálnak
  •  Monumentális díszletek, főleg a Fantom lakhelye és a temető jelenet, ugyanakkor képet kapunk a kulisszákról (pl. a Don Juan próba)
  • A 2004-es film ihletése: a Fantom és Raoul párbajoznak a temetőben, ugyanakkor a két férfi közül nehéz választani, mivel úgy hírlett a vikomt sem túl kedves...
  • A Christineket megformázó színésznőknek a hajkoronája vörösesszőke.
A lényeg, hogy a darabot most egészen tavaszig viszik majd, hogy utána mi lesz vele? Még a jövő muzsikája...akarom mondani az Éj zenéje...

Összevetés: bal oldalon a Helsinki produkció, jobb oldalon a Götbourgi változat

A honlapon, a "Medverkande" alatt találhatjátok a kreatív csapat tagjainak és a szereposztás neveit... :)
 

Nincsenek megjegyzések: