2006. április 2-án ismertem meg a legendás előadást a Madách színházban. Sok jót hallottunk róla, de nem ismertem a történetét, konkrétan azt szerettem volna, ha a színpadon megalkotott darab magába szippantana.... Bizony megtette és még annál is többet... És ennek már 10 éve! Mondhatni a Fantommal kezdődött minden, egy tartós kapcsolatot ápolok a darabbal, a lelkesedésem töretlen, és rajongó szívvel ülök be, ha alkalom adódik egy-egy látogatásra. Tavaly 5 feledhetetlen estét ajándékozott nekem a Madách társulata. Idén kevesebb lesz, de több hangsúlyt tudok fektetni így a közös múltra.
A jelen kis sorozatommal az emlékmorzsáimat szeretném megosztani Veletek. Nem mondanám, hogy minden nap, de minden héten jelentkezem újabb információval, élménnyel, amit a darabnak köszönhetek. És ez az egészére vonatkozik, tehát mind az originalra, mind a non replikákra, mind a könyves, színpadi és a filmes feldolgozásokra is. Természetesen a legfőbb szerepet a magyar non replika fantom előadás fogja képviselni, mert általa ismerhettem meg a Fantom varázslatos világát. :)
Mai napon láttam meg a napvilágot, így jan. 4.-től indul ez az időutazás! Befejeződni konkrétan az év végén, 2016 decemberében fog, de a nagy ismeretséget, amit kötöttem a darabbal, 2016. április 2-án fogom közölni.
Úgyhogy ez az első bejegyzés, az első kis szösszenettel:
Az előadás zenéje rabul ejtett, a főcímdalt szerettem meg, és talán furcsa, vagy mégsem? pont a romantikus dallamot, amit Christine és Roaul énekel, - Szeress csak ennyit kérek én - volt konkrétan az első olyan dal, amibe beleszerettem.
Megvettem a CD-ét (magyar és német), később osztrák, majd holland és angol, illetve japán, kínai nyelveken is megszereztem.
A kedvenc dallamom, Mahó Andrea és Miller Zoltán előadásában
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése