2016. január 7., csütörtök

Az Operaház Fantomja és én - emléktöredékek - IV. rész (Azt mondják az ellentétek vonzzák egymást)


Negyedik bejegyzés

Előző írásomban már megemlítettem az osztrák fővárost és a szomszédos országunkat, a "sógorékat". Ezúttal a Gerard Butler - Emmy Rossum 2004-es filmet hoztam, később meg is vettem DVD formájában. Ausztriában, németül, merthogy leszinkronizálták, a férfi főszerepet, az egyik ismert német musicalszínész, Uwe Kröger énekelte. 

A magyar változatban, mint kiderült csak angolul, az eredeti nyelven énekelnek és a szöveget is eredeti hanggal élvezhetjük, viszont van magyar feliratozás. Ebbe nem kivántam befektetni, így reméltem, hogy a német változat tetszeni fog. Ám, a Müller áruházban nem ez került elém először. Előzőleg egy másik prózaibb Fantom feldolgozást találtam, amit az első megtekintése óta nagyon, de nagyon szeretek. :)) (Bár azt hittem tévesen, hogy ez a film is a Webber zenére volt komponálva, de tévedtem...a csónak jelenetnél nem tetszett, hogy nem fakadtak dalra...) :D

Ez a film, az 1990-ben készült Ian Richardson által rendezett Operaház Fantomja. Nem a musical alapján íródott, egy másik nézőpontból közelíti meg a történetet:
- A főszereplőnek végre van keresztneve, nemcsak a név nélküli Fantom, Eriknek hívják - ahogy a regényben meg van írva
- Christine és a Fantom kapcsolata, mester és tanítvány, semmi szexuális vibrálás nincs közöttük, ennek ellenére érzelmes és kedves mű
- Számos módosítás az eredeti regényhez képest: La Carlotta az új igazgató felesége, a leköszönő direktor pedig a Fantom vagyis Erik édesapja
- Erik szeretete Christine felé, az anyja iránti erős érzelmi kötelék kivetülése
- A musicallel ellentétben, nem Carlotta-nak, hanem Christine-nek megy el a hangja Margit szerepének éneklésekor
- Saját apja gyilkolja meg a címszereplőt
- Külön érdekesség, hogy a maszkkal takart arcfelet sosem láthatjuk, csak a társszereplők
- Christine kérésének tesz eleget a Fantom, amikor leveszi az álarcot, nem rántják le róla, mint a musicalben
- Charles Dance minden idők legjobb Fantomját hozta el a nézőknek, Teri Polo pedig kiváló választásnak bizonyult Christine gyengéd megformálására
- A film ihletett egy musicalt is (ami a Webber előadással ellentétben sajnos alúl maradt), Yeston-Kopit: Phantom címmel, Richard White alakította a főszerepet.



Zenés link: 


2004 Butler Fantomja
Azt gondoltam szeretni fogom, és való igaz, Webber zenés előadásának szélesvásznú változatát láthattuk, de cseppet sem kedvelhető, mind a szereplők, mind a kivitelezés szempontjából. Joel Schumacher neve nekem nem sokat mondott, ezért a filmes ismerőseim megbotránkoztak rajtam. Vicces arckifejezésük volt, meg kell mondjam. :) Nos, az alkotásról való véleményemet itt olvashatjátok: http://phantomvizio.blogspot.com/2014/06/az-operahaz-fantomja-tv-ben.html

Töredelmesen bevallom, hogy azért mindig le tud ültetni a tv elé, ha megtalálom. Persze, hiszen a legkedvesebb történetem, miért ne nézzem meg? Mégha nem is értek egyet a rendezéssel, és egy néhány szereplő sem nyert el a tetszésemet. 


 

Zenés link: 


Nincsenek megjegyzések: