Újabb emléktöredék - ötödik bejegyzés:
Megvettem a könyvet, az eredeti Gaston Leroux-félét :))) Szekszárdon. Sokáig hezitáltam, mivel az akkori kiadáson egy halálfej szerepelt, és a morbid dolgoktól ódzkodom. (Sajnos, nem a jól ismer musicales borítót készítették hozzá.) Végül Szekszrádba tett látogatásunk során, útba ejtettük a könyvesboltot. Már csak két példány volt belőle.
Megvettem a könyvet, az eredeti Gaston Leroux-félét :))) Szekszárdon. Sokáig hezitáltam, mivel az akkori kiadáson egy halálfej szerepelt, és a morbid dolgoktól ódzkodom. (Sajnos, nem a jól ismer musicales borítót készítették hozzá.) Végül Szekszrádba tett látogatásunk során, útba ejtettük a könyvesboltot. Már csak két példány volt belőle.
Leroux könyvében Erik eléggé morbidan van ábrázolva, igazán ellenszenves is, meg nem is. Raoul-ról jobb, ha nem beszélünk, mert idegrohmaot kapok tőle, egy férfi, aki hadiflottán harcolt, úgy nyivákol egy nő után, mint egy megerőszakolt kislány. Jaj, tudom, enyhe képzavar, de olvasás közben gyakran akartam megfojtani. Főleg, annál a jelenetnél, amikor a Fantom meglátogatta éjszaka az otthonában, - erre nagyon emlékszem, mivel este olvastam, és később sem felejtettem el azt a bizonyos vöröslő szempárt.... Krimi volt inkább, mint szerelmi történet, mégis hatalmas útat járt be a regény, és Andrew Llord Webber által még kiemelkedőbb és elismertebb művé nőtte ki magát. Christine-re öszintén nem nagyon emlékszem, inkább arra, hogy mennyire szorongó benyomást keltett, folyton rettegett a Fantom megjelenésétől...
A moly.hu közösségi oldalon így értékeltem a könyvet:
http://moly.hu/konyvek/gaston-leroux-az-operahaz-fantomja/en-es-a-konyv/phantomina-blackswan
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése