2016. augusztus 3., szerda

Az Operaház Fantomja és én - emléktöredékek - más szemszögből

Új nézőpontból világítom meg a darabot. 

Első körben a hazai Fantom bakiairól olvashattok, ezeket a Madách színház honlapján, a darab videóihoz csatolva találhatjátok meg (mivel egy s más közöttük szóban hangzott el): http://madachszinhaz.hu/tv-videotar.php?y=2013&m=05

 

Minden héten három-három bejegyzést kaptok tőlem :)

Első körben, Szirtes Tamás, Mahó Andrea és Fonyó Barbara gondolatait nyújtom Nektek át.

"A musicalek Mercédesze."
Technikát igényel, és ahhoz ott kell lennie az embernek. Kentaur a díszlettervezőnek komoly része volt a Fantom sikerében. Nyugaton dolgozott, technika alkalmazása, barokk elemek használása észrevehető a munkásságában.

1. Szirtes Tamás: Az első bemutatón, pénteken az egyik jelenetváltáskor nem ment fel a függöny, 25 percig állás volt (az eredetinél másfél órás). Szirtes megkérte Szerednyeit, hogy hívja meg a közönséget egy közös pezsgőzésre. Első felvonás első felében történt. Webber csak ennyit reagált: "Ebben a darabban bármi megtörténhet, az a fontos, ha az utolsó 20 perc lemegy, akkor minden rendben van, mert az megcsinál mindent." (Semmihez sem fogható, újra átélhető)


2. Mahó Andrea: A hajába beleakadt Raoul gyűrűje, amikor az a zuhatagán végigsimított a közös jelenetük alatt, az Operaház tetején, „Szeress, csak ennyit kérek én” című szám alatt. Félő volt, hogy a paróka is lekerül a fejéről.


3. Fonyó Barbara: Véletlenül úgy tépte le a maszkot a Fantomról, hogy messzire elrepült, így gyorsan utána kellett kapnia.


Nincsenek megjegyzések: