Film: Az Operaház Fantomja (1943)
Nyelv: angol
Rendező: Arthur Lubin
Szereplők: Claude Rains (Fantom) és Susanna Foster (Christine Dubois) és Edgar Barrier (Raoul Dubert)
Zeneszerző: Edward Ward
A történet ugyanolyan nyomvonalat követ, mint a Robert Markovitz által rendezett Korvin Sándoros film:
- Tehát adott egy művész, aki összeszólalkozik egy "hozzá nem értő" személlyel és, mivel őmaga megöli az illetőt, így valahogy savat öntenek az arcába...
- A történet kezdetén egy opera előadásba csöppenünk, Christine kóristaként vesz részt benne (lovagló ruha). Raoul a színpad körül ólálkodik, így őt is eléggé hamar megismerhetjük.
- A Fantom nagyon szerethető személyiségű férfiként látjuk először, itt még nincs sebes arca. Egy hegedűművész, aki anyagi gondokkal küzd, illetve a művészetét is úgy tűnik kezdi elveszíteni... Az igazgató ki akarja rúgni... Ráadásul a karmester ellopja tőle a saját szerzeményét, amit visszahall a szomszédos szobából, haragra gerjed, és a férfit megfojtja. A "tolvaj" munkatársa is a szobában tartózkodik, a nő savat önt a férfi arcába... Így kerül a Fantom, vagyis a hegedűművész, Erique Claudin az Opera rejtekébe. Később, jelentik, hogy eltűntek maszkok, és itt is mindenki tudja, ki lehet az álarcos, ahogy a Markovitz filmben is.
- Christine Daaé neve itt is megint módosult (Robert Englundos filmhez hasonlóan), Christine Dubois-ra.
- A Fantom szólogatja Christine-t a falból, de a nőt ez inkább megriasztja, nem tudja ki lehet az...
- Raoul, rendőrként jelenik meg a történetben (el akarja venni a lányt, de már a karrierjét nem űzze tovább), ám ebben a történetben van még egy csavar, mégpedig egy harmadik férfi, aki Christine-ért rajong, a színpadon szerepel a nővel együtt: bariton énekhangú, Anatole Garron (szeretné a lány színpadi elismerésében segíteni). Habár, mindkettő férfi vetekszik a szerelméért, a lány nem nyilvánítja ki, hogy melyik férfi érdekli. A humor abban rejlik, valódi humor, hogy a két férfi igen, nagyon töri magát, hogy meghódítsák...
- Christine sikert arat miután a vetélytársnő Carlotta, azaz Madame Biancarolli helyét átveszi.
- Madame Biancarolli küzd az operabeli státuszáért, és egy értekezleten közli, hogy nem engedi át a helyét a sajtó sem írhat a lány sikeréről... A Fantom betör a nő öltözőjébe, és megfenyegeti, hogy nem léphet fel, a lány fog helyette. Carlotta ezt nem engedi, a Fantom megfojtja, az operaháziak felébrednek, és a rendőrfelügyelő, Raoul, próbálja elkapni, de csak a levegőben lóg... nem sikerül neki. Így határozott lépéseket kell tenniük, hogy a gyilkost kézre kerítsék...
- Ismét egy opera előadásba csöppenünk, ráadásul orosz nyelven énekelnek. Hogy ne tűnjön fel a felszínen, a Fantom elteszi láb alól egyik kóristatagot, és a helyébe lép, majd mivel a "tanítványa" nem szerepel a fiktív orosz darabban, fűrészelni kezdi a csillárt tartó szerkezetet... A fényforrás hangos csörömpölés közepette leesik, a Fantom megtalálja az őrjöngő tömegben a lányt, aki pár percig bizalmat enged neki, majd kérdezősködik, végül a férfi feltárja előtte a tervét, magával viszi és ott fog énekelni...
- Ördögi terv, az orosz előadáshoz nem illően, Liszt Ferenc
zongorajátékot játszanak fent, a színpadon - hiszen ezzel próbálják
előcsalogatni a Fantomot...
- Christine és a Fantom lemennek a férfi rejtekhelyére. A Fantom elmagyarázza, hogy sosem mehetnek már vissza... Neki fog énekelni, és amit csak akar és örökre csak neki! A nő leveszi a férfiről a maszkot, míg áriázik...miután szembesül a rútságával, ugyanebben a pillanatban érkezik meg Raoul és Anatole (akik utánuk siettek a mélybe). A Fantom kardot ránt, Raoul a mennyezet felé lő, az leszakad... a férfi hegedűje és a maszkja a földkupacokon hever...
- Érdekesség az Altatódal - amit Christine énekel, amire a Fantom kéri meg - a hegedűművész és Anatole is ismerte a dalt, ezért tudta követni a hangokat lent, a barlangban - A Fantom művészete a zene által továbbél
- A két férfi, Anatole és Raoul felhívja a nő figyelmét, válasszon közülük: Ám, a nő örömteli hangokat hall kintről, az öltőzőjén túlról, és most érti csak meg, mennyire szerethette őt Claudin, és hogy mennyit energiát szentelt az énekesi karrierjébe. Elhagyja a szobát, és csatlakozik az őt imádó rajongókhoz. A film végén Anatole és Raoul együtt sajnálkozva elmennek. De pozitív a vége! :))
Ajánlás: Személy szerint kedves feldolgozása a történetnek, de nincsen mélysége, rövidebb is, mint a többi filmek, körülbelül 1 óra 11 perces. Mindenesetre a tanúság és egy boldog véget kapunk, mégpedig tanúságnak tekinthető, hogy áldozatok árán, de a Fantom szeretete által a kis énekesnő naggyá cseperedhetett, míg a boldog végkifejlet annak szól, hogy bár Christine nem választott a férfiak közül, mégis mindkét vagyis mindhárom fél valahogyan vigasztalódhatott... :D
Nekem tetszett, merem ajánlani. A Fantom is szimpatikus, mivel volt értelmezése a rútságának, és képet kaphattunk a zenei tudásáról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése