Egy asszony története, akit sosem láthatunk, mégis mintha ismernénk

"Rebecca, bármerre jársz te most, vágyódó lelked vonz az otthonod felé..."


 Időpont: 2010. március
Helyszín: Budapesti Operettszínház
Előadás: Rebecca- A Manderley-ház asszonya
 

Szép emlékek fűznek az Elisabeth és Mozart! szerzőpáros eme két alkotásához. Nem volt kérdés, ha Rebecca is eljut Magyarországra megnézem. Azóta nem csak a darabot, de több filmváltozatot is láttam. Pont pár hete ment a tévében egy feldolgozás, amiben Maxim-ot Charles Dance alakította. Ő az egyik kedvenc külföldi színészem. Nagyon szeretem őt, különösen Az Operaház Fantomja 1990-ben készült filmes adaptációjában, lenyűgöző és felejthetetlen alakítást nyújtott. A Rebeccában is hiteles volt, kissé idősebb az általam gondolt karakter korához képest, de ha jól tudom az eredeti regényben is idősebb Maxim Carolinánál.

Az Operettben Maxim-ot Bereczki Zoltán, "én"-t Szinetár Dóra felfogásában láthattam. Aranyosak voltak együtt. Mrs. Danvers, a gonosz házvezetőnő, Polyák Lilla tolmácsolásában jelent meg. Ő az a nő, aki visszavárja a halott Mrs. De Winters-t, és nem nyugszik bele, hogy egy új asszony elveheti a korábbi helyét, hisz, úgy gondolja, hogy a szépségben nem érhet fel a régihez.

A történetben az a legérdekesebb, hogy nem láthatjuk semmilyen formában, nem jelenik meg a színen, a korábbi Mrs. De Winters, tehát Rebecca. Alakját ködbe burkolják, csak utalások történnek rá, hogy milyen volt. A házvezetőnő által a legrészletesebb módon ismerhetjük meg Rebeccát, az orchideákhoz hasonlítja: "Olyanok, mint ő, e pompás szirmok". Ez volt az előadásban a kedvenc jelenetem és a kedvenc dalom is. Polyák Lilla elképesztő hatással mutatta be, erővel bír ez a dal, olyan elementáris, "Mégis él tovább". Libabőrös voltam, amikor hallgattam.

Másik kedvenc jelenetem, amikor a címszereplőt "éneklik meg". A házvezetőnő el akarja űzni az új asszonyt, és az ügy érdekében arra is képes, hogy rávegye szerencsétlen nőt, hogy öngyilkosságot kövessen el. Kifejező ebben a jelenetben a sok árnyalak, akik mind visszavárják Rebeccát.

A másik fél, aki sokat árul el a régi asszonyról - megtévesztő módon "Én"(Carolina) és a közönség is úgy gondolja, hogy valóban csak rá tud gondolni, és sosem fogja elfelejteni, az Maxim. Nagy meglepődés érhet bennünket, amikor kiderül, ő semmilyen módon nem szerette Rebeccát, sőt gyűlölte. "Jégmosoly".

Díszlet: Vetítővászonnal tudták megoldani az egyes helyszínek megváltoztatását a háttérben. Ilyenkor legtöbbször a színpad előterében volt egy vagy két szereplő, akik az óceánt kémlelték, a vetítővásznon a tengert láthattuk. A kastély két részből állt: az egyik a könyvtárszoba, ahol a két szerelmes énekli a "Jöjj, szörnyű az éj"-t, illetve a másik oldala a kastély nagy lépcsősora. Ez látványosra sikeredett, egy ódon kastély belső építészeti berendezéséhez mérten. 

"Én" felbátorodása és szembeszállása is egészen jól lett kivitelezve. 

Jelmez: Korhű, kedvencem, a barokk stílusú ruha, amit az álarcosbálon "én"(Carolina) magára ölt.

Amit utáltam vagyis inkább zavart: a rokonság feltűnése - nem szerettem a mellékszereplőket valamilyen oknál fogva... A gazdag asszonyságot sem kedvelem, aki a főszereplő korábbi munkaadója (Szulák Andrea) volt.

A kastély leégését jobban oldottam volna meg - már ég a ház, de, hogy látványosabb legyen - mondjuk a házvezetőnő (aki egyébként a tűzet okozta) akkor gyújtja fel a lépcső korlátait, amikor Carolina és Maxim visszatérnek...

A zenéje megragad, persze talán nincs benne olyan sok dal, mint pl. a Mozart!-ban, vagy amivel úgy igazán megszerettetné magát. A legfontosabbakról, körülbelül szót ejtettem a leírásomban. Valószínűleg megnézem a másik szereposztással is, mondjuk egy Vágó Zsuzsi-Szabó P. Szilveszterrel. Az jó lenne. :)

 

A képek forrása: http://7ora7.hu/hirek/premier-elotti-fotok-rebecca-a-manderley-haz-asszonya

A darab leírása: http://www.operett.hu/repertoar/rebecca-a-manderley-haz-asszonya/87/9

A darab felvétele, első és második felvonás: https://www.youtube.com/watch?v=KMIZxDYa4Wo