A heti befejező előadás - A rafinált opera, fejekre vigyázni!

 Hunyadi László, a harcos lelkületű

Az első, amit láttam, modern, de nagyon jó befejezéssel bírt: http://phantomvizio.blogspot.com/2018/03/az-utasszallito-esete-holloval-avagy.html

Az Operába menni csudaklassz, reggel-délben-este. Ezúttal a délelőtti előadásra voltunk hivatalosak barátosnéval. 

2023.03.19. 11.00
Helyszín: Magyar Állami Operaház

Erkel Ferenc darabja, Ókovács Szilveszter rendezése alapján

A mai alkalom több szempontból is rendhagyó volt. Egyrészt a tavaly újranyílt Zenefellegvárát ez a darab indította útjára (2022.03.12.), vagyis a díszbemutatót a Hunyadi alapozta meg. Másrészt, én a bemutatót követően egy héttel (2022.03.19.), látogattam meg az Operaházat, de nem az operát, hanem egy balettot néztem meg, a Mayerling-et. A döntésemet nem bántam meg, sőt örvendetes, hogy akkoriban sikerült jegyet szereznem, és lám a Hunyadi is eljött. Gyönyörű, reprezentatív, esztétikus jelmezek, korabeli és hiteles díszletek, csodálatos hangú énekesek (és háttérénekesek).... vajon, miért is írom ezt? Elbeszélésemből kiderül....

A darab története

A modern rendezést nagyon szerettem, főleg inkább a hatásvadász befejezése végett, kibuggyanó fekete vér, amiből egy holló alakja bontakozott ki... Szerencsémre, új, ám hagyományos rendezésű előadást láthattam - a már annyiszor emlegetett kulturális csatornán, az M5-ön (ha nincs tv-éd, akkor neten is utolérhető, én is inkább mobilon szoktam nézni: www.mediaklikk.hu - vasárnap esténként érdemes felnézni rá). És, valahogy nem tetszett a befejezés és sok minden kicsit megkavart fejben, így igaz az a mondás, amit az Opera Café-ben szoktak mondani: Élőben az igazi. Mert, valóban, élőben megértettem a különféle utalásokat és a jeleneteket. Ezért is úgy gondolom, hogy okos rendezés.

A történet a Hunyadi fiúkról szól, mégis inkább nem Lászlón van a hangsúly, hanem testvérén, Mátyáson, aki még kiskorú, viszont a nándorfehérváriak annyira szeretik, hogy jövendőbeli királyukat látják benne, és a darab inkább az ő trónra lépése előtti tisztogatását ábrázolja, neki készítik elő a terepet az uralkodáshoz. Ez megmutatkozik a megnyilvánulásaiból, amikor női hangon énekel, és a darab végén, ahogy királyként karddal a kezében áll, édesanyja, Szilágyi Erzsébet előtte fejét hajtva áll. Szóval, tekinthetünk úgy rá, mint, előzmény, mi mindent kellett a családnak átélni, amíg a jövendőbeli király útja egészen nem lett bizonyos... 

Hunyadi Lászlónak voltak jelentős pillanatai, többek között amikor hívei közé fogadja a király, V. László, amikor Mátyással és édesanyjukkal magukra maradnak, László földhöz vágja az így ajándékba kapott díszes kabátot, szimbolizálva, hogy ő nem akar a német király barátja lenni, ugyanis a király - mint minden uralkodó a lehető legjobb emberekkel veszi magát körbe, akik tanácsot adnak, de inkább annak érdekében, hogy saját malmukra hajtsák a vizet, - a királyt rászedik és elhitetik vele, hogy a magyarok rosszat akarnak neki és uralma végét akarják. Ám, ez nem teljesen igaz. Cillei Ulrik, az első számú főgonosz, aki, vágyik unokaöccse trónjára. Kapcsolatukat tekintve, nemcsak a király tanácsadója, hanem rokona is. Miután meggyilkolják, a többi felvonásban szerepét átveszi Gara Nádor, aki lányát a királynak ígéri, mert az nagyon beleszeretett a nőbe. Viszont, Gara nem éri be ennyivel, hogy rokonságba kerülhetne a királlyal, a trónra fáj a foga, és nem rest megmérgezni a királyt (amikor tv-ben láttam, jól volt érzékeltetve, hogy ettől az uralkodó rosszul lesz, és meghal, helyét átveszi a trónon Gara nádor....és ő mondja, hogy nincs kegyelem, majd sújt is le a karddal Hunyadira...), itt nem láttam, vagy nem figyeltem pont arra a jelenetre. A királyt alakító Pataky Adorján kicsit testes, hangja hasonló László Boldizsáréhoz, ezért egy pillanatra az is felmerült bennem, hogy két embernek kölcsönzi a hangját, de nem, csak nagy a hasonlóság kettejük között.

A hatalom elveszi az emberek eszét. Mindenki a trónra vágyik, mások a szerelmet szeretnék megélni, mégsem tehetik, mert elválasztják őket egymástól, rágalomnak köszönhetően, börtönbe vetik az egyik szerelmest, a másikat - ha a választott fél él - kényszerházasságba vezetik... Mindeközben láthatjuk, hogy az anyai szeretet mindennél erősebb, ahol tud, ott próbál tenni a gyermekiért, de nem tudja mindkettőt megmenteni, mint szeretné.  

 

Szereplők

Brickner Szabolcs alakította a főszerepet. Korrekt módon, mind a tv-képernyőn (csarnok, ahol várakozni szoktunk egymásra vagy az előadások kezdésére), amin látjuk a szereposztást, a címszerephez két név volt kiírva. A kezdés előtt, bemondták a nézőtéren, hogy betegség miatt nem fog énekelni, így helyette László Boldizsár hangján szólalt meg. Ha megszólalt... ugyanis nem mindig tette meg, a gesztikulálás, mozgás, a karakter mimikáját visszaadta Brickner, csak elfelejtett tátogni, hogy megadja az illúziót, hogy ő énekel, aztán persze rájött (vagy szóltak neki), és időnként tátogott...mert nem mindig. Mindenesetre, a felvonások utáni meghajlásokban nem vett részt, mert szerintem kicsit szégyellte is, hogy nem tud énekelni, de hát előfordul bármelyik énekessel, nincs ezzel gond. Volt már rá hasonló példa, viszont az Operában mindig bemondták, ellenben a Thália színházban,a  Veled, Uram! darabban nem, ahol feltűnő volt, hogy Janza Kata (akinek a hangszíne nagyon egyedülálló) és Szerényi László (nála nem jelentett akkora rácsodálkozást) nem a saját hangján szólal meg, ráadásul erről a  közönséget elfelejtették tájékoztatni... Tehát, rendben volt az alakítás, a tapsrendnél már Boldizsárt is üdvözölhettük, megköszönve, hogy megmentette a darabot.

Kiemelném még a Rozgonyit alakító Kósa Lőrincet, aki véleményem szerint egy új szerzemény lehet a csapatban, csodálatos hangú férfi. Kellemes volt hallgatni, akárcsak Posta Victort, neki is olyan finom ének-beszédhangja volt. Rozgonyi figurája kettős, ugyanis az ellenségnél tengődik, látszatra nekik kedvez, az ő kezükre játszik, ám mindig kiderül, hogy végig a Hunyadiékhoz húzott. Első ilyen példa erre, amikor Cillei Ulrik levelét átadja Hunyadi Lászlónak, aki a királyt meggyőzte arról az igazságról, amit maga vallott, miszerint a Hunyadiak veszélyesek a királyra, meg kell őket ölni... Ezt a levelet királyi pecséttel is ellátja Ulrik, így hiteles. Amikor Nándorfehérváron feltűnik Cillei, az emberek elfogják és leszúrják. A király, halott rokonát látva, kezdetben bosszút akar állni, ám mégis meggondolja magát, mert szembesítik a levéllel, később Szilágyi Erzsébet könyörgése hatására, megbocsát a testvérpárnak, sőt kegyeibe fogadja őket. A második Rozgonyi-féle bravúr, a darab végére tehető, amikor László lefejezésére kerül sor. Ő játssza a bakót, akinek le kellene csapnia Hunyadi fejét, de 3-szor sikertelenül sújt le, már-már kegyelem kérése fogalmazódik meg, csak Gara nádorban (második felvonástól ő a főgonosz, Cillei halálát követően) nem, először letépi a bakó álarcát, így derül ki, hogy Rozgonyi volt alatta, másodszorra megvizsgálja a kardot (igen, amit állandóan körbehordoznak, és nem egy baltát, amivel sújtani kellene...), mivel láthatóan nem éles, összetöri, előrántja sajátját, és villódzó fények keresztezésében, lesújt vele, Hunyadira...

Szilágyi Erzsébet a 2. felvonásban, már teljes gyászban van - igaz, hites urát nem rég vesztette el, ám attól tart, hogy gyermekeit is bántani fogják, mert megölték V. László király rokonát (illetve komorul látja László fia jövőjét.-...). Kolonits Klára, a megformálót nem tanították meg, hogy az ária szép és jó (és úgy énekelt, hogy simán megkaphatná az Éj királynő szerepét a Varázsfuvolában, de mégse kapja), de a szövegek érthető kiejtésére már nem ment neki. Mivel, kiemelkedő volt a teljesítménye, percekig ünnepelte a közönség, és látszott rajta, hogy meghatódott. :)

Gara nádor és lánya (Cser Krisztián és Kriszta Kinga): mindketten elődeikhez képest kicsit haloványabbak voltak, pedig nagyszerű művészek, többször bizonyítottak már. Hiányzott az a fajta, tüzesség, gyűlölet és merő rosszindulat, amit Bretz Gábor csodálatosan hozott a karakterbe. A csoki-osztásról nem tudok beszámolni milyen lehetett, hiszen az csak a földszinti közönségnek járt, pedig a 3. emeletre feljöhetett volna simán... Barátosnénak mondtam, hogy mire figyeljen, amikor lent hallja az éneket... :) az előző tv-és megtekintés miatt, áldom az eszemet. Így lényegében annyira nem maradtam le, persze ettől függetlenül érdekelt volna, és nekem is küldhetett volna Cser művész úr finom csokit :D A művésznő esetében nem volt Gara Máriának olyan jelenetei, amivel kiemelkedne a tömegből, számomra Miklósa Erika ezt valóban jobban játszotta, eleve az átírt éneket és menyasszonyi áriát is jobban adta elő, mint Kriszta Kinga, akinek megcsúszott a hangja az utolsó ária egy részén, ez érződött, szerintem mindenki érezte, hogy rossz hangot fogott ki... Velük annyira nem voltam megelégedve. Még, ahogy a parókát levette Cser, abban nem volt az a lendület, vagy egyáltalán a puszta döbbenet, hogy - Jé, ez kopasz? - semmi. Nem volt jelentősége. A lovon való bejövetele viszont tetszett, illetve az még zavaró volt, hogy szerintem a művész úrnak a körszakállától a szerep kedvéért, meg kellett válnia, pedig attól olyan Cser Krisztián a Cser Krisztián.

A zene: minden magyar opera közül a legfülbemászóbb, legdallamtapadósabb dalokat tudhatja magáénak, egy igazi remekmű. 

Kiemelt részek:

• A király kíséretet nem engedik be Nándorfehérvárba. Ehelyett csúnyán "letáncolják" őket. Látványos magyar "lábonütlegelősdi".
• Királyi eskütétel - sokadalom és a gyerekkórus bájos hangjai...
• Hunyadi és Gara Mária "titkos" találkozása során Mátyás és Mária cselédje összeborulnak egy takaró alatt, hogy a rokonságot megvédjék az érkező, dühödt Gara nádor elől... ez inkább vicces jelenet volt, de rajtam kívül senki nem nevetett...
• Hunyadi Mátyás női hangon énekelt, és többször háttal állt a közönségnek. Amikor szembefordult, ritkán tátotta a száját... de egyszer a saját hangján szólalt meg a gyermek, felolvasta az ármányos levelet, amit Cillei fogalmazott...
• Lőfegyver a darabban? Gara nádor meglövi Hunyadi Lászlót a 4.felvonásban, amikor a táncosok tőrt rántanak ellene, ő meg egy szál magában, kardjával próbál ellenállni...
• Amikor a börtönben van, valahogy fura, hogy nem történik semmi, túl hosszan... csak Rozgonyi, majd a palota őrök jönnek és Hunyadi körül téblábolnak...eközben parókáját leveszi Gara nádor és ücsörög a trónuson. Még véletlenül sem szólal meg...
• Szilágyi Erzsébet udvartartása, kapcsolat a női kórussal a 2. felvonás elején...
• A pap milyen papírokat éget a kandalló tűzében, és Gara nádor miért kóvályog folyton Szilágyi Erzsébeték otthonában?
• Furcsaságok: csárdás vegyítve a balett műfajjal, mindez tálalva török ruházatba öltöztetett gyermekekkel...
• Trón - mindent is el lehet a karfákban rejteni...
• A láda, amiben mindig benne van valami kellék, plusz a kard, amit folyton körbehordoznak... 
• Miért jelenik meg egy ponton, Mátyás hangját adó nő a színpadon? Ő is a ládában turkál...

Ami nem illett -de nem is a darabban szerepelt: szokásos helyemen voltam, 3. emelet, 5. sor közép, és az előttem lévő sorban, egész pontosan a 2.-ban volt egy nő, aki rettenetesen unatkozhatott, többek között mobilozott, nem figyelte az előadást. Ha meg igen, akkor levideózta a jeleneteket (pl. Meghalt a cselszövő) és hagyták, pedig világosan bemondták, hogy nem szabad videózni. A szégyentelen nő - mert nő volt - a 2. és 3. felvonáson már nem maradt... Nem értettem, hogy kinek a kije lehetett vagy kinek készítette, és nem szóltak rá, míg láttam, hogy másik felén a nézőterünknek, egy emberre ráförmedt a jegyszedő.

Egy bácsika bealudt a 2. felvonás alatt, Szilágyi Erzsébet dalainál mondjuk nem csodálom... nem tanították meg a Kolonits Klárát, hogy úgy énekeljen, hogy értelmezni lehessen azt, amit mond, mert az énekébe az érthetetlenség torkollt, még szerencse, hogy volt felirat a színpad felett, illetve a kis dobozon...

A kis doboz: csak a szokásos, úgy beragadt, hogy nem tudtam semmiféle úton-módon kiszedni. Próbálkoztam gyengéden benyomni, illetve úgy, ahogy szokás, egyszer, hosszan benyomni és akkor kipattan. De az én készülékem, nem akart kijönni, egyszerűen bent maradt. Próbáltam a  bérletkártyámmal kicsalogatni, püfölni a széket, amit a mögöttem ülök csodáltak, hogy most, jól megadom a széknek...xD A kedves - beszédes néni, akivel társalogni szoktam, ő is próbált segíteni, de neki sem állt kötélnek a készülék. Úgy döntöttem neki megyek a kulcsommal. És ezzel értem el a sikert, végre kitudtam piszkálni a helyéről. Múltkor jelentettem a jegyszedők felé a gondot, de úgy tűnik nem nagyon foglalkoztak vele. Hát, sajnos, ha csak így tudom kiédesgetni a helyéről, kulccsal megyek neki... A doboz végül is azért kellett nekem, hogy 2 megállapítást tegyek: 1., Az énekesek nem mindig azt a szöveget énekelték, ami a felirat volt, ez gyakran a takarásban álló László Boldizsárnál is felfedezhető volt, vagy, aki a színpadon volt, Kolonits is időnként mást énekelt. 2., Tudtam, mivel láttam előzőleg az M5-ön, hogy a kedvenc dalomnak új szöveget adtak, átírták és nagyon szokatlan volt így, ezért erről akartam egy képernyőképet lőni, hogy meglegyen és úgy tudjam énekelni, ha erre támad kedvem....de valahogy nem jön rá/nem áll rá a szám....

Az előadás linkje: https://www.opera.hu/hu/musor/megtekint/hunyadi-laszlo-2022/eloadas-202303191100/

 

Mentve az Opera.hu oldalról:

"Opera négy felvonásban, három részben, magyar nyelven, magyar és angol felirattal

„Hunyadi Jánosból világot jelentő harangzúgás lett, Hunyadi Mátyásból az igazság mesés, reneszánsz szobra – Hunyadi Lászlóból "csak" opera. Opera, amely lényege szerint öccséről, az utolsó nagy magyar királyról, legalábbis az ő uralkodásának előzményéről szól. Jelen erőfeszítésünk mégsem László "feltámasztását" célozza, aki tragikus előjátéka, indoka és magyarázata is lett Hunyadi Mátyás trónra kerülésének. Igaz, most, a majd’ kilencven év után első ízben újrahallható eredeti partitúra remek alkalmat kínál, hogy megszólaljon a fiatalon kivégzett vitéz szólama is. A Hunyadi László őskottája ugyanis kincsesbánya, de a zsebekbe nem minden fér. Erkel Ferenctől persze minden, csak az nem, amit maga is húzott. De már a szövegnél dönteni kell: Egressy Béni hullámzó nívójú és több helyen avult szófordulatai helyett úgy választunk átdolgozott verziókat, hogy közben a dráma nem fakulhat, nem szűkülhet. Jelen produkciónk feladata színre vinni egy magasabb nézőpontból ábrázolt korhű darabot, és vele bemutatni az újranyitott Operaház művészi és technikai lehetőségeit. Mert nyitó operapremier csak egy van” – mondja az operát rendező főigazgató, Ókovács Szilveszter.

A mű előadása a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetének Magyar Zenetörténeti Osztályán készülő Erkel Ferenc Operák kritikai közreadás sorozat keretében megjelent partitúrából valósult meg.

Cselekmény

I. felvonás

Nándorfehérvárra hívott katonái Mátyás jelenlétében figyelmeztetik az ifjú Hunyadi Lászlót, az elhunyt törökverő hős, János nagyobbik fiát a rá leselkedő halálos veszélyre, ám ő alattvalói alázattal fogadja az érkező V. László királyt. Az idegen zsoldosokat azonban nem engedi be a várba, s ez ürügyet kínál a király nagybátyja, a Hunyadiak ádáz ellensége, Cillei Ulrik kormányzó számára, hogy felhatalmazást kapjon a leszámolásra. Csakhogy tervéről a tisztázatlan szerepet játszó Rozgonyitól értesül a Hunyadi tábor, s levágják a cselszövőt. A riadt király színleg megbocsátja e tettet. 

 

II. felvonás

Temesváron az özvegy Szilágyi Erzsébet aggódik László fiáért, akit víziójában a hóhér kezén lát. A király azonban ünnepélyes esküvel ígér teljes bocsánatot, s testvérül fogadja a két Hunyadit. Ugyanakkor megkívánja László jegyesét, a szép Gara Máriát, s a lány apja, Gara nádor ebben rögvest felismeri a számára kínálkozó nemtelen lehetőséget. 

 

III. felvonás

Gara ráveszi a Mária után sóvárgó királyt Hunyadi László elveszejtésére. A lefogásra épp László és Mária kézfogóján, az ünnepséget megszakítva kerül sor. 

 

IV. felvonás

Mária szökésre próbálja rábeszélni rab szerelmét, ám ő bízik a király esküjében. Pedig Hunyadi Lászlóra a vérpad vár, s így Szilágyi Erzsébet beteljesülve látja korábbi rémlátomását. A bakó háromszor sújt le, ám az ártatlan ifjú mégis életben marad. Kegyelem helyett azonban a nádor utasítására negyedszer is lesújt a pallos Hunyadi nyakára."

 

 

 

A képek és a videófelvételek az Operaház tulajdonát képezik. Saját felvételeket később közlők (tapsrend, helyszíni)

DARAB AJÁNLÓ HELYEZÉS: 

MINDENKÉPPEN ÉRDEMES RÁ JEGYET VENNI, EGYSZERŰEN CSODÁLATOS ELŐADÁS, SZÉP ÉS FÜLBEMÁSZÓ DALLAMOKKAL, JÓ ÉS ALAPOSAN KIDOLGOZOTT KARAKTEREKKEL, LEBILINCSELŐ TÖRTÉNETTEL.

3 nő a színpadon, de mindegyik 1-hez köthető

2022. szeptember 7-ét írunk és végre ismét sikerült egy főpróba előadást kifognom, inkább megszereznem. A darabnak tartoztam ennyivel, hiszen első alkalommal, nehéz időket éltem meg, és most, hogy nagyjából minden OK körülöttem, megakartam adni neki, ami jár, hogy úgy nézem végig, hogy nincs bennem rossz érzés, és nyomorgás, szorongás fog el....

A főpróbát az első sorban tölthettem a szokásos 3. emeleti nézőtéri egységben, középen. A jól megszokott, csak eleddig nem az 1.sor. Független hölgyek ültek a bal oldalamon (egymástól is függetlenek), illetve jobbomon francia anyanyelvű külföldiek magyar rokonsággal, akik némi-nemileg nehezítették a jókedv rátámat, de ez idővel módosult.

Szünetben kedvenc jegyszedőmmel megvitattuk a jelen előadás jó és rossz oldalát, illetve felidéztük milyen volt a Kelen Péter által vitt darab főbb momentumai és erősségei (pl. színésznők).

 Lássuk a mostanit:

Egy kis ízelítő a tavalyi próbafolyamatokból:

 

2021-ben még az Erkelben láthattam a darabot, akkor a női főszerepet 4 különböző hölgy testesítette meg, illetve a címszerepet Nyáry Zoltán alakította. Ez volt a második szereposztás felállása. Az első tért vissza ezúttal az Opera színpadára, aminek részben örültem. Ugyanis az első változatban mindenki nagyon ügyes volt, hangilag toppon, kifejezéses gesztus, minika és alakítás jellemezte a csapatot, kivéve egy embert, Nyáryt... egyszerűen katasztrófa volt. Ezért reméltem, hogy egyszer részem lesz egy olyan változatban, ahol László Boldizsár alakítja Hoffmannt és mellette Kolonits Klárát köszönhetem mind a 4 női karakter szerepében. Ugyanis tavaly ezt vitte véghez Klára, amit most is rá lehetett bízni. 

Egy évados felállásban immáron nincs váltótárs, az előbb megnevezett csapat alakította a főbb szerepeket. Örültem nekik. Klárának mindig új és újabb esélyt adtam, de valahogy nem volt az igazi... Olympia-ként kicsit perverz volt, a férfit tapogatta - persze ez mutatta meg, hogy a bábú félreérthető mozdulatokat és gesztusokat tett Hoffmann irányába, aki ettől is, illetve a kapott furcsa szemüvegnek köszönhetően szeretett bele egy gépezetbe... tetszett, hogy volt egy férfi, aki távolról vezérelte a bábú minden mozgását, erre korábban nem figyeltem fel (csak arra, hogy ebben a báli jelenetben minden szolga kovid-os védőfelszerelésben sertepertél a színpadon). A hülyét játszó Hoffmann is jobban átjött Boldizsár alakításával, sőt előtte, ahogy megkezdi szerelmi történetét, az is jobban volt általa előadva. Aki tud, az tud, és a karaktert hozza is. 

Nem volt erőteljes Klára a 2. felvonásban sem, és talán az is kicsit zavaró volt, hogy a második felvonásban reflektorlámpával babrált a gonosz ellenlábas, Lindorf (Kálmán Péter) és gyakran szembe világított, kicsit volt kellemetlen. Klára inkább az, aki nem tud színészkedni, hanem hatalmasakat akar énekelni, ami vagy átjön a közönségnek vagy nem. Sajnos, akkor nagy óváció, mint amit az első Hoffmann-nál a női karakter esetében átéltem, az elmaradt. Ez a második rész, sosem volt a szívem csücske, de a mellettem ülő hölgyike nagyon átélte, és szerette Hoffmann és Antonia duettjét.

 

 

A harmadik felvonás lehetne egy jobb rendezésben a tökéletes kedvencem, ugyanis itt hangzik el a legcsodálatosabb női duett, ami csak az opera műfajában létezik: a Barkarola. Hihetetlen dallamos, lágy, és tényleg úgy érzem, mintha Velencében lennék és gondoláznék...a leggyönyörűbb kompozició, amit meglakottak!

...és bizony a Hoffmann-hoz köthetem az éjszaki égbolt kémlelését a tetőteraszról. Ennél fenségesebb táj nem is létezik! Első alkalommal a jegyszedő felkísért és elmondta, hogy azért nyitották emg, hogy az úrinépek lent, a fenti kevésbé tehetőseknek is legyen sétálásra, körbejárásra lehetőség. Imádom bejárni a teraszt, csodálatos érzés a magaslatokban létezni, szétnézni fentről a város különböző pontjaira, hangulatosak a szobrok is. El lehet látni a Citadelláig, a Bazilika a szomszédban, a környező épületekben mi jót csinálnak az emberek (persze nem jogsértő módon), de van egy feletebb bája annak, ha tetőn vagy.

 

És jöjjön a szokásos, megmentsük a jövendő kor számára a tartalmi leírást, és egyéb adatokat:

Link: https://www.opera.hu/hu/musor/megtekint/hoffmann-mesei-2022/eloadas-202209081800/

Opera három részben, három felvonásban, elő- és utójátékkal, francia nyelven, magyar, angol és francia felirattal

A német romantika nagy írójának, E. T. A. Hoffmann-nak meséit a csapongó képzeletnek és a valós társadalmi helyzeteknek látványos elegyítése teszi emlékezetessé. Offenbach utolsó, befejezetlenül maradt művében ellene megy fergetegesen szatirikus operettjeinek, amelyekben ki-kiütközik korának gúnyos-szellemes társadalomkritikája. Természetesen a humort e műve sem nélkülözi, de a költő szerelmi kalandjait sötét, olykor végzetes színárnyalatok uralják. Az abszolút női ideál keresése közben négy gonosz figura kíséri végig és taszítja a boldogtalanságba Hoffmannt, aki szerelmi mámorában állandóan a halállal kénytelen szembesülni. A reális világ és a hátborzongató képzelet alkotta meséivel a szerző egy olyan univerzumba vezeti el hallgatóit, ahol az álom és a valóság közötti határ könnyen elmosódik.

Cselekmény

Előjáték

Hoffmann, a sokoldalú művész – író, költő, zenész – az operacsillag Stelláért rajong. Stella éppen Mozart Don Giovannijában lép fel, Hoffmann pedig a szünetben otthagyja az előadást, és szerelmi civódásuk miatt leissza magát. A Múzsa elérkezettnek látja a pillanatot, hogy megszabaduljon riválisától, Stellától, aki csáberejével elvonja Hoffmannt tőle, vagyis az alkotástól. A cél érdekében felveszi Hoffmann régi barátjának, Nicklausse-nak a képmását. Stella békítő levelet küld Hoffmann-nak, benne az öltözője kulcsával és egy üzenettel: várja az előadás után. Lindorf, a gazdag és befolyásos tanácsos, magának akarja Stellát, ezért megszerzi a levelet. Terve szerint, ha a nő részegen találja Hoffmannt az előadás után, végleg kiábrándul belőle. Hoffmann barátai a költő után mennek, hogy megkeressék. Luther, a pultos, jelzi, hogy a szomszédban folytatódik az előadás, de ők, ahelyett, hogy visszamennének, inkább iszogatni kezdnek. Megkérik Hoffmannt, hogy szórakoztassa őket, aki elő is adja három szerelmének történetét, amelyekben egy Lindorfra emlékeztető alak mindig keresztbe tett a boldogságának.

Olympia

Hoffmann első szerelme Olympia – egy tudós feltaláló, Spalanzani automatája, akinek csodájára járnak az emberek. A tökéletes kinézetű és viselkedésű bábu elbűvölő szemeit Coppélius, egy másik feltaláló készítette. Ő Hoffmann-nak is elad egy szemüveget, amitől a költő teljesen elveszti a valóságérzékét. Spalanzani és Coppélius vitatkoznak a bábu tulajdonjogán – és a belőle származó bevételen. Spalanzani nagyobb összeget ígér Coppéliusnak, ha átengedi neki a bábu jogait, Coppélius pedig azt tanácsolja neki, hogy adja hozzá Olympiát a „bolond” Hoffmannhoz, aki még nem vette észre, hogy egy automatába szerelmes. Megérkeznek a vendégek a bemutatóra, ahol Olympia táncol és énekel. Hoffmann keringőzik vele, Olympia „túlhevül”, a férfi elesik, és eltörik a szemüvege. Coppélius, aki nem jutott hozzá a beígért pénzhez, bosszúból szétveri a bábut. Most már Hoffmann is rájön, hogy Olympia egy automata volt. Egyszerre veszti el szerelmét és lesz nevetség tárgya.

Antonia

Antonia egy tehetséges fiatal lány, akinek minden vágya, hogy énekesnő legyen. Apja, Crespel szigorúan eltiltja az énekléstől és szerelmétől, Hoffmantól is, akivel együtt szoktak zenélni. Antonia anyja ugyanis az éneklésbe halt bele: hangja túlizzította szervezetét. A lánya tőle örökölte tehetségét és betegségét. Miracle doktor megérkezik Crespelhez, és az apa akarata ellenére megvizsgálja Antoniát. Hoffmann kihallgatja a beszélgetésüket, így értesül Antonia betegségéről. Megígérteti lánnyal, hogy lemond a karrierjéről, és soha többet nem énekel. Antonia kész lenne erre, és arra is, hogy Hoffmann felesége legyen, de Miracle megidézi a lány halott anyját, aki arra biztatja, hogy ne hagyja veszni tehetségét. Antonia egy utolsó dalt énekel, és meghal Hoffmann karjaiban.

Giulietta

Hoffmann látszólag kiábrándult a romantikus szerelemből. Egy prostituált, Giulietta bűvkörébe kerül, aki Schlemil irányítása alatt szórakoztatja a férfiakat. Dapertutto – egy ördögi figura, aki az emberek lelkét akarja megszerezni – Giulietta segítségével már elnyerte Schlemil árnyékát, most Hoffmann tükörképére pályázik. Giulietta elhiteti Hoffmann-nal, hogy beleszeretett, ezzel egy pillanat alatt megnyeri magának. Figyelmezteti, hogy Schlemil meg fogja ölni a költőt, ha tudomást szerez a viszonyukról, és arra biztatja, hogy meneküljön, de a tükörképét hagyja itt neki emlékül. Hoffmann beleegyezik, Nicklausse javaslatát viszont – hogy szökjenek meg, amíg lehet – elutasítja. Meg akarja szerezni Schlemiltől a kulcsot, ami Giulietta szobáját nyitja, hogy a nőt is magával vihesse. Schlemil rátámad, Hoffmann pedig egy Dapertuttótól kapott fegyverrel megöli. Hoffmann keresi Giuliettát, de a nő kijátszotta, nélküle szökik meg.

Utójáték

Hoffmann három története véget ért, és közben vége a színházban az opera-előadásnak is. Nicklausse és a többiek megértik, hogy a három nő valójában Stella három alakja. A Múzsa ünnepel: a szerelemről lemondva újjászületett a költő, Stella pedig a részeg Hoffmann helyett, Lindorffal távozik.

 

 

Az utasszállító esete a hollóval avagy Hunyadi László feje a porba hull

Időpont: 2018. márc. 11. 19.00-22.00

Helyszín: Erkel Színház

Előadás: Erkel Ferenc: Hunyadi László

Rendező: Szűcs Gábor

Műfaj és nyelvezet: Opera három felvonásban, magyar nyelven, magyar és angol felirattal
Link (cselekménnyel együtt): http://www.opera.hu/musor/megtekint/hunyadi-laszlo-2017/eloadas-201803111900/

Operában való kalandozásaim során sajnos magyar nyelvű előadások között nem igazán találtam olyat, aminek a zeneisége (legfőbb szempontom, de a történetet is fontos nekem) annyira magával ragadott volna, hogy kedvencnek is titulálhatnám. Mindez megváltozott, miután az Erkelben láttam és hallottam a Hunyadi László darabot. Méltán nevezetes, fülbemászó és csodálatos dallamvilágot komponált Erkel Ferenc. Egyes dalok nagyon játékosak, mégis komoly szövegi részeket tartalmaznak, mások szerelmi balladák, de sokkal nagyobb katartikus élményt nyújtanak, nagyívűek.

A zenéje megvett kilóra, napokig a fejemben szólt és még most is szól, soraim írása közben a nyitányt hallgatom, amibe belefoglalta a szerző az összes kiemelkedő dallamot a darabból.

A rendezéssel már komolyabb problémáim voltak.... Nem értettem mi köze van az utasszállítógépnek a hollóhoz a nyitány alatt, a gép - szinte berobban a színpadra, ám az utolsó pillanatban hollóvá alakul, ami a Hunyadiak jelképe. A holló motívuma az előadás végén visszatér, amikor Hunyadi Lászlót kegyelem kérése ellenére lefejeztetik a bakóval, hiába nem fogott rajta háromszor is a bárd... a lefejezést nem látjuk, csak a bárd lesújtását, a vetítő vásznon a kiontott fekete vér megjelenik, ebből egy holló képe alakul ki, ami a csőrével elkap egy aranygyűrűt és felénk dobja, így fejeződik be ez a rendezés. (Ezzel szembemegy a mostani, 2022-es rendezés, ami Ókovács Szilveszterhez köthető, Gara nádort emelte ki, mint negatív figura. Megmérgezi a királyt, kopasz és önkezével Hunyadi László gyilkosává válik.)

Történelmi előadás lévén szeretem, ha ragaszkodnak a rendezők a hagyományokhoz. Sajnos, itt már az elején sikerül elrontani a darabot, hiszen a médiából jól ismert kofferek kerülnek elő, mintha az Áll az alku című műsorban lennénk, a kofferekhez öltönyös férfiak társulnak, akik kinyitják számunkra a bőröndöket. Szimbolikus jelentőséggel bírnak, a bennük lévő tárgyak: kulcsok (Nándorfehérvár kulcsai - amit László királynak ajánlanak fel majd, de ő visszautasítja), levél (egy futárt fognak el, akinél a levél volt, ebben közlik, hogy Cillei a Hunyadiak fejét ígéri a királynak), kard (állandó jelképe az ellenállásnak) és végül a korona.

Tehát, az Áll az alku stílus után következik a reptéri forgatagnak tűnő társaság, mindenki, minden szereplő modern öltözetben zsibong a színpadon, öltönyben, kiskosztümben. A gyerek Mátyás a Hunyadiakhoz tartozó Holló madarat ereget, amire a tömeg felfigyel... majd érkezik az utasszállítógép és rendeződnek a sorok, viszonylag egyszerűen kidolgozott, olcsó anyagból gyártott jelmezekbe bújva a történelmi korba visszahelyeződve átlép a darab a modernségen...

A darab zenei világa - ismeretes nemzeti ünnepeinken lehet hallani őket
Áldjon meg Isten: https://www.youtube.com/watch?v=jXZjlTBpnu4
Palotás: https://www.youtube.com/watch?v=dhk1IPExjnk
Meghalt a cselszövő: https://www.youtube.com/watch?v=uUvsk9Hvm70
Nyitány: https://www.youtube.com/watch?v=ytnlF5kbwXg
Teljes: https://www.youtube.com/watch?v=eFERqoxnYAU

Szereposztás

Szereplők és tapasztalatok az előadás alatt

László Boldizsár alakította a címszerepet, de jelentősége kevésbé volt fontos, nem volt kiemelkedő a karakter, ezzel szemben az édesanyját alakító Röser Orsolya több hangsúlyt kapott és jobban dominált. Áriái erősek voltak, és a közönség őt ünnepelte a leginkább. Különösen szembetűnő volt egy nő (könnyed, légies hatást nyújtó ruhában lépdelt). aki folyton csak császkált a család mögött, és úgy tűnt számomra hosszú ideig, hogy lehet ő a kis Mátyásnak a dajkája, erre később kiderült számomra, hogy nem a dajkája, és nem is családtag, hanem a hangját adta... Rejtély, hogy vajon ez csak itt érvényesült vagy máshol is így oldották meg a kisebbik Hunyadi hangi adottságait. Véleményem szerint nem lett volna nehéz egy olyan fiút találni, aki megfelelő hanggal bír a szerep megformálásához... Számomra inkább zavaró volt, hogy a háttéréneket biztosítja, míg elől a gyermek pantomimezik rokonainak... A rendezésnek jár jó pont is, az első felvonásban a király, Horváth István és a Cillei Ulrikot alakító Rácz István a színház nézőtér bal és jobb oldaláról egymásnak átkiabálnak, megbeszélik a tervet, és a király átdobja neki a gyűrűt. amivel igazolja, hogy ő adott megbízást a férfinak, hogy ölje meg a törökverő családot. Ez jól kivitelezett és érdekes volt. Jelmezügyileg eléggé érdekes volt, hogy Ferenc Józsefnek állították be V. László királyt... minden egyes alkalommal ő jutott róla eszembe. Problémám inkább az indokolatlan vértócsával volt... Nos, amikor a cselszövőt, vagyis Cilleit a magyarok leszúrják - a baloldalon a következőt láttuk: egyik magyar nekiesik karddal és hónalj alatt ledöfi. A kard nem véres, de a szereplőből bizonyos pár perc elteltével, miután földre került - indokolatlanul ömleni kezd belőle a vér... vérfolyónak is mondható, a színpadot belepte. Az első felvonás végén nem sikerült elsőre a függöny összehúzása, az egyik színpadtechnikus igyekezett összehúzni, de mivel tartott a tapscunami, ezért széthúzták ismét a lepleket, és bal oldalról láttuk, ahogy a színpadtechnikus visszasettenkedik oldalra... Befejezésnél igazán zavaró volt, hogy Szilágyi Erzsébet a neki háttal álló katonák között próbált a gyermekéhez furakodni, holott, csak meg kellett volna fordulnia és látta volna idősebbik fiát az emelvényen... ez kissé bugyután megoldott színpadkép volt. 

Tapsrend

 

A három felvonás közül egyértelműen az első volt a legjobb (tömegjelenetek, a történetvezetés szempontjából), a második tele volt szerelmes áriákkal, és kissé altató hatása miatt inkább harmadik helyre soroltuk, míg a harmadik felvonás a második helyezést érte el nálunk, ismert dallamaival, sodró történetével és a kegyetlen befejezésével.

Érdemes megnézni és hallgatni a darabot, a zenéjére figyelni nemzeti ünnepekkor, hátha előveszik, különösen igaz ez az "Áldjon meg Isten, hősbajnokom"-ra. A fülbemászó dallamvilága miatt a magyar operák közül most ez a darab a kedvencem, javaslom járjunk nyitott füllel!

Az előadást már korábban leadták tévében is, akkoriban Fekete Attila volt a címszereplő, Miklósa Erika Gara Mária a szerelme, Fodor Beatrix Szilágyi Erzsébet és Gara nádorként Kálmándi Mihályt láthattuk. Youtube-on ez is fent van... csak úgy megsúgom! :) A két darab közötti eltérés a szereplőkön kívül a díszlet módosításban vehető észre, ugyanis az utolsó jelenetben a király és a nádor karaktere egy trónuson látható, ugyanakkor ez nem a földön, hanem színpad felett függeszkedik, a módosítást élőben láttuk, itt a földön volt, a fémhíd előtt a szerkezet.

Kis bolondozás a szünetben mindig belefér

László Boldizsárral közös fényképet készítettünk Habók Lillával

A véres leszámolás - A hit mártírjai 2. - A Hugenották

A baljóslatú előadás

Időpont: 2017. október 29. este 18.00 órai kezdéssel!

Helyszín: Erkel Színház

Előadás címe: A hugenották (Giacomo Meyerbeer)

Rendező: Szikora János
Bemutató: 2017. október 28-án volt, én a második szereposztással láttam 29-én

Színpadképem a páholyból

Hetek óta farkas szemet nézek az elszörnyülködtető plakáttal, ami a Hugenották opera előadást hirdeti az utakon... valahogy nem tükrözi a darab erőszakos hajlamát, sőt, amikor beültem és hallgattam a darabot, egyszerűen kedveltem, kedvesnek és roppant mód izgalmasnak találtam... Az első másfél óra alatt nem éreztem, hogy itt valami nagy gyilkosság, mészárlásnak leszek szem és fültanúja. Majd mégis elérkeztünk ahhoz a részhez is...

A rettegett Iván helyett a rettegett plakát!

Előzmények:
Az utazásban akadályoztak - no meg a  közönségről vélemény

Az orkán erejű vihar, majdnem engem is magával sodort, tehát már itt is komoly lecke fel volt adva. Meg kellett küzdenem a természeti erőkkel, hogy a Hugenottákkal találkozhassak a színházban... Lakóhelyem környékén, - ahol a Duna is eléggé a közelben folydogál - hatalmas szelek fújtak, attól tartottam felkap a szél és magával ragad...bár ezt inkább az előadástól reméltem. :D Nagy harcok árán, de sikerült a buszmegállóba verekednem magam, eleredt az eső...mondom mi jöhet még??? A busz tudta tartani az időt, a csatlakozásom is rendben lezajlott. Az Erkelbe vezető utammal kapcsolatban nem lehetett panaszom, még maradt kis időm is, hogy kezdésre beérjek. 

Új páholyt avattam, emeleten, jobb oldalon, viszonylag közel a színpadhoz, jó látási körülményekkel (nem csoda hiszen 1. széken ültem). A páholyokban három főnek lehet helyet foglalnia, nekem már meg voltak a partnereim, de kiderült, hogy egymástól teljesen független emberekkel hozott össze a sors. Azt hittem, amitől a leginkább tartottam, hogy valami nyálas szerelmespárral fogok együtt ülni, de szerencsére nem így lett. Az évődés elveszi a kedvemet és a szórakozásomat az előadástól... Ezért vagyok szerelmi kapcsolatok színházi térnyerésében való kimutatásra - ellenes. Művelt, kedves és tisztelettudó személyeknek tűntek és szerintem azok is voltak a páholytársaim. Az előttünk lévő kuckóban két barátnő és egy furcsa idősebb hölgy foglalt helyet. Az előadás alatt a nő magában beszélt, amit szóvá tettek nálam a két barátnő, mivel azt hitték, hogy hozzám tartozik. Megmondtam semmi közöm nincs hozzá, és én is hallottam kiszólalásait... az első szünetben a nő kint ült a ruhatár előtti pihenőrészben, és valami ételt majszolt, közben beszélt...hát, vannak különös figurák... :D Mindenesetre nagyon jó este volt, és szerettem a helyemet. Szerencsére még lesz pár alkalom, amit itt tölthetek majd. Merem tanácsolni, hogy páholyokban keressetek ülést. Nagyon jó tud lenni. 

Az előadásról

A darab első másfél órája szerelemtől ittas, és egy boldog világba kalauzol minket. Aztán megjelenik a színen a nő, mint komplikáció és mint állandó forrása a bajoknak és az általuk generált félreértéseknek, amit leginkább a főszereplő nem tud feldolgozni...és ez magával hozza a sok bajt. Ebből építkezik az előadás, és végül eljutunk a véres leszámolásig...

László Boldizsár Raoul szerepében - opera kampányfilm karakterer

"A reformáció kezdetének 500. évfordulóját mi mással ünnepelhetné az Opera, mint Meyerbeer kiváló grande opérája, A hugenották műsorra tűzésével? A történet alapjául a francia vallásháborúk egyik legszörnyűbb eseménye, az 1572-es Szent Bertalan-éji mészárlás szolgált, amely során a Párizsba gyűlt francia reformátusokat (hugenottákat) a király beleegyezésével lemészárolták. A darab a francia nagyopera egyik legeklatánsabb példája, amely 1836-os párizsi ősbemutatója után csakhamar az egész világot meghódította, és azóta is a legnépszerűbb és legtöbbet játszott művek között tartják számon." (forrás: http://www.opera.hu/v/meyerbeer-a-hugenottak/)  

Történet teljes egészében: http://www.opera.hu/musor/megtekint/a-hugenottak-2017/eloadas-201710291800/

A darab elején betekintést nyerünk léha férfiak (összesen 6 szólista) életébe, akik közül Nervous emelkedik ki, mint nemes úr, feleségül venne egy olyan nőt, akit igazából nem szeret, de kötelezettségből meg kellene tennie. Félreértés mindig minden operában akad, úgy itt is, hiszen megérkezik a víg ifjak közé a hugenotta, aki szerény életfilozófiájával szöges ellentéte a társaságnak, ráadásul egy korábbi háborúban összeakasztották a bajszukat egyes szereplők (a léha felajánlja borát Marcel-nek a főszereplő szolgájának, aki pedig a háborúban komoly sebet ejtett a másik arcfelén)... Raoul, a hugenottáról egyhamar kiderül szerelmes egy olyan nőbe, akit csak egyszer látott és védett meg utcakölykök intrikáitól, és ez az egy pillantás elég volt számára, hogy egy életre elkötelezze magát, és természetesen nem tudja a hölgy nevét sem... de felismeri, amikor kiderül, hogy Nervous-szal találkozik, pusztán abból az indokból, hogy felbontsa az eljegyzésüket, mert Raoul-ba szerelmes... A királynő közbenjárásával megoldható lenne az új eljegyzés (holott ő is szerelmes lesz az ifjú hugenottába, ugyanakkor a kedvenc udvarhölgyének ígéretet tett, hogy segít rajta, ezt mindig megjegyzi magának, és nem szabadna elgyengülnie - nagyon jó a királynő elképzelésének ábrázolása - az AMOR szavak mögé bújva, teljesen átlényegülve előadásmód, majd ahogy eltűnik a díszlet, királynő és alattvaló kapcsolata lesz a kép), az apród (akit nő formál meg, folyton a királynő figyelmében szeretne sütkérezni, de amaz csak elhárítja) gyakran megjelenik, és morgolódik magában (első megjelenésekor senki sem értette miért köszön a léha férfiaknak 3x - vicces volt látni a kórus és szólisták reakcióját). Miután összejöhetnének az ellentétes felek, mert a lány is és a férfi is más-más oldalon áll, Raoul nemet mond, és kardot ragad, mert úgy érzi a nő megsértette... Ismét háború és csapdát tervelnek ki a férfi ellen. Szerencsére, szíve hölgye mindig segít, és sikerül megakadályozni a párbajt, ahol a katolikusok át akarták ejteni. Aztán kiderül mi az igazság, és Raoul az apánál "esdekel", hogy elvehesse a lányt, akit szeret. Ám a férfi nem hajlandó, sőt a baráthoz adja leányát. Nervous-t később megöli, mert nem pártolja az értelmetlen gyilkosságot, hiszen felmenői között nem volt olyan ember, akinek kezéhez vér tapadt volna... Raoul saját érdekét nem helyezi a közösség érdeke elé, a boldogságáról is hajlandó lemondani, csakhogy a közösséggel együtt harcoljon, megmentse őket. A szerelmese viszont nem engedi el, és addig-addig győzködi, míg a mélyen vallásos szolga, meg nem esketi őket. A lány felveszi szerelme vallását, mivel amaz nem akarja megtenni a kedvéért, ezért a nő felveszi a hugenották hitvilágát. A Saint Germani harangok megkondulnak, és ez jelzi, hogy a gyilkos áradat kezdetét vette, a katolikusok nem kímélnek sem nőket, sem gyerekeket, sem időseket. A szerelmesek ezen csodálkoznak, az emberek mélyen vallásossak, és azt remélik a megváltó ismét megmenti őket. Az utolsó jelenetben, a katonák betörnek egy épületbe, ahol az IRGALOM óriás betűit ledöntik, és a színre befutnak a főszereplők, akiket az eldördülő puska öl meg, közöttük a fehérek vagyis a katolikusok vezetőjének lányát is, aki így kedvese mellett hal meg, de imádkozik apja lelki üdvéért. 

A szereposztásom

A felépítés, nyelvezet, időtartam:

Opera három részben, francia nyelven, magyar és angol felirattal, 4 órán keresztül 18.00-22.00 között, két szünettel

A jelmezek (tervező: Kovács Yvette Alida)

Színek dominanciája és szimbolikája - az áldozatok, a feketében szereplő Hugenották (reformátusok), míg a gyilkosaik, akik Isten nevében ölték őket halomra, fehérben az ártatlanság/tisztaság színébe voltak öltöztetve. Úgy gondolom nagyon szélsőséges volt az ábrázolás, a fehér túl steril volt, a fekete túl gyászos. Az udvar tagjai már vegyesebb árnyalatú jelmezekben, de minden esetben elmondható, hogy korhű ábrázolásban lettek megálmodva. A királynőnek a "csilivili" külsőt, természetesen megadták.

A díszlet (tervező: Horesnyi Balázs)

Rendkívül egyszerű, a zsinórpadlásról leeresztett ponyvák, melyek romantikus és emberektől túlzsúfolt ábrázolásokkal festettek, illetve a gyakran megjelenő óriásbetűkből álló kifejezések: Bacchus, Amor, Jézus, Remény, Merény, Kereszt, Irgalom. Az utolsó szó az IRGALOM, melynek betűit a katonák ledöntik, ezek darabokra hullnak, és a főszereplők a színre érkezvén az irgalomban nem részesülnek, lelövik őket, egyetemben az ellenséges oldal női főszereplőjével is, aki csak szerelmese miatt vette fel annak hitét... A betűk sablonként (ponyvába forrasztva) váltakozó háttérrel, hogy megmutassák adott jelenthez melyik szó illik a legjobban. Illetve térben is megjelentek a szavak, legelőször az AMOR, majd végül az IRGALOM (ami viszont szétszedhető volt). Ötletes, egyszerű, de változatos és modern látásmódot adott a történetnek.

Nem túl éles képek a tapsrendről

Nem túl éles képek a tapsrendről

A darab látványvilága képekben: http://www.opera.hu/v/a-hugenottak-kepgaleriaja/
Más kritika: http://nepszava.hu/cikk/1144299-csak-egy-betu-sztrajkolt-az-erkelben

Egyéb észrevételek

A darabot - ha nem lenne az Operaházban átalakítás - akkor biztosan a Zene fellegvárában tartották volna, mert az előadás felépítése alapján, kisebb megszakítások tarkították, vagyis olyan szünetek, amikor a 19. században a gazdagok átmentek a szomszédos páholyokba pletykálkodni... a dirigens megtörölte a homlokát, de nem hagyta el a pódiumot, a zenekar tagjai ültek a helyükön magukban merengve, vagy egymás között beszélve. A karmester (Oliver von Dohnányi) pompásan vezette a csapatot, mind a rábízott zenekart, mind az énekeseket. Tehát két nagy szünet és két kicsi, amikor a felvonások között átrendeződik a színpad, de még sincs igazán szünet, és a színészek sem jönnek ki meghajolni a felvonások végén. 

Az előadásban megjelennek a ledér nimfák az AMOR betűk között, és a balett-táncosok (betanító: Sebestyén Csaba) egy báli forgatagban (hugenottáknál tartják).

Bakivilága

A zsinórpadlásról leereszkedő díszletek folyton elkapták a szereplőket, pl. a nimfák esetében a ruhájának szélét csípte be, László Boldizsár kénytelen volt lehajolni, mivel nem ment fel túl gyorsan a ponyva. Be kellett húzni a függöny mögé a betűk darabjait...

Színházi szimbolika

Próbáltam riadt arcot vágni a darab történetéhez híven - illetve a fekete (gyász, áldozat) és a piros (a kiontott vér) színek adták a szimbolizmus keretét (amÚgy a hajam szélfútta)


Összefoglalva!!!

A darab a pozitív kezdést követően elkezd a sötétségbe vinni minket, a gyászba. Szomorú történet, de mindenképpen felemelő pillanatokkal rendelkezik. Akkor bántam volna igazán, ha nem megyek el a vihar miatt megnézni. Grandiózus előadás. Aki teheti, menjen el, szerintem itt nem kell választani a szereposztásokat tekintve sem (kivéve Valentine esetében - szemnek egyáltalán nem üdítő látvány - Létay Kiss Gabriella - annak ellenére, hogy lenyűgöző hanggal rendelkezik) , hiszen mindkettő szereposztás remek művészekkel gazdálkodik, ezért bárkit is kaptok szereplőgárdát, nem lesz okotok panaszra! 

Egy apa tragédiája - Rigoletto az Erkelben

"Az asszony ingatag..."

Időpont: 2017. szeptember 24. (vasárnap) 19.00

Helyszín: Erkel színház

Előadás címe: Rigoletto (Verdi)

Rendező: Szinetár Miklós

Nagy örömömre szolgál, hogy írhatok erről a darabról, ugyanakkor nehéz szavakba is foglalni azt az élményt, amit a Rigoletto szeptember 24-i előadása adott nekem. Első alkalommal mentem egyedül az Erkel színházba, és szerencsére opera-rajongókkal találkoztam, így nem voltam annyira elhagyatott. A kezdeti - hol is van pontosan az ülésem?  - problémát áthidalva, izgalomtól túlcsordulva, lélekben felkészülve arra, hogy a szívemet eléri ez a darab, ültem a székemben. A színpadra látásom kiváló volt, érdemes választani az erkély közép részleg első sorába helyet. Szép számmal külföldiek is tiszteletüket tették a nézőtéren illetve a ruhatárban is találkoztam olaszokkal, példának okán. :) Hátam mögött egy ausztráliai magyar értekezett egy Belgiumból származó amerikai állampolgárral, aki családlátogatás címszó alatt, egyúttal az Erkelben is ellátogatott, de természetesen szavaiból kiérződött, hogy az Állami Operaházunkat is szívesen szemügyre vette volna, csakhogy az most éppen felújítási munkálatok miatt zárva van... Nos, a közönség jó humorral is meg volt áldva, hiszen a szokásos - tegyük el a telefonunkat, nem lehet hang-, és videofelvételt készíteni, - szöveget követően valakinek csak azért is, megszólalt a készüléke, ráadásul a Beverly Hills-i zsaru zenéjét játszotta... derűt okozott a nézőtéren, a közönség egy emberként felnevetett... Így kezdődött ez a fantasztikus este!

Ugyan más műfaj képviselőjéről van szó, mégis egy kalap alá veszem a Lepkegyűjtővel, mivel egy évadban sokféle előadást fogok megnézni, egymást követik, és ezért az első darab által okozott hatás a mérce, azt nemhogy megsikerült tartania, hanem még erőteljesen is átugrotta ez az opera! 

Nagypapám emlékéhez híven, aki idén már sajnos nem lehet velem, választottam még nyáron a Rigoletto-t, a kedvenc operája volt. 

Az opera jegyszervezési irodájában megváltoztattam az ülésemet, mivel első körben egy oldalerkély volt megjelölve, aztán mivel mindent már kifizettem a megtakarított pénzemből - emberek, tényleg érdemes bérletet venni! Én most először estem át a tűzkeresztségen! - Papa miatt, egy jobb helyet választottam, és erkély középről figyeltem a színpadon kibontakozó eseményeket. Utólag bevallom, nem volt rossz döntés, ahogy már a felvezetőben írtam. Lenyűgöző kilátásom volt és szerencsére nem zavart senki. Később értesültem a szereposztásról is, kiváló együttest kaptam, sőt egyedülállót, mivel a többi napokon ez a gárda egy-egy változtatással volt szerepeltetve, tehát komplexen csak itt voltak, szeptember 24-én együtt. A gárda nagyjai közé tartozik Fokanov Anatolij, mint Rigoletto; Miklósa Erika Gilda-ként; illetve a herceget László Boldizsár testesítette meg. A Csillag évadzáró ünnepségen, Anatolijt és Boldizsárt tüntették ki, Erika érdemeit nem kell ecsetelnem, őt mindenki, kivétel nélkül, ismerheti. Nagy reményekkel ültem be, és többet kaptam a darabtól, a művészektől, mint eddig bármikor is...

Rigoletto

Történet

Verdi egyik legnépszerűbb darabja, ami az apai szeretetről és a fennkölt urak léhaságáról szól. Helyszín Mantova, itt él gazdagságban a herceg, és itt él szegénységben, de szeretetben lányával egy kis házban Rigoletto, a púpos. A két férfi közötti kapcsolat, az előbbi az uralkodó, míg az utóbbi a szolgája, leginkább udvari bolondja, aki nem rest  gúnyt űzni az udvaroncokból és mindenkiből, aki csak betér a birodalomba. Montero gyermekét a herceg meggyalázta, ezért átkot szór, mind a herceg, mind a "bolond" fejére. Rigoletto megriad, és félti egyetlen kincsét az életében, a lányát. A herceget nem nagyon érdekli, ő csak mulatozik az udvarban, nőket csábít el, nem bír a vérével...majd egy napon felfedezi a púpos lányát, aki visszafogott életet él, csak a templomba jár el, senkivel nem találkozgat... Gilda beleszeret az álruhás hercegbe, aki szegény diáknak adja ki magát. Saját apját is képes átverni, csakhogy találkozzon a férfivel, de ebben közreműködik a házvezetőnő is... hiába kéri a púpos, hogy vigyázzon rá, mert egyetlen kincse. Az udvaroncok viszont megelégelik Rigoletto éles nyelvét, amit rajtuk szokott használni, kilesik és tévesen azt feltételezik, hogy a lány, aki a házában lakik a szeretője, és nem a tulajdon gyermeke. Tervet kovácsolnak, és egy este a mit sem sejtő púpos közreműködésével (akinek bekötött a szemét, mivel mindenki álarcot viselt, tartotta a létrát. - A nagy sötétben a saját házát sem ismerte meg?) elrabolják Gildát és a hercegi palotába viszik. 

A hercegről, egy röpke ideig azt feltételezhetjük, hogy szereti a lányt, idegeskedik miatta, főként azután, hogy megtudja, hogy akinek udvarolt, az nem más, mint a szolgájának a lánya (ezért is gondolnám, hogy valamiért a "viszonyukat" nem akarja megrontani). Miután az udvaroncok megérkeznek a palotába, az asztalra helyezik a fehér leplekbe göngyölt Gildát, és végiggörgetik rajta, kicsomagolják. A herceg elviszi magával, oda, ahova a nőket boldog karjai közé szokta venni... Rigoletto bohóckodás mögé rejti aggodalmait, ugyanakkor az udvaroncok látják rajta, hogy valakit nagyon keres, mennyire figyelmesen, alaposan kutat valaki után... Mivel a férfiúk nem hajlandóak megmondani, hova került a "szerető", felfedi a titkot, amit nem akart tudatni velük, a lány a sajátja, a gyermeke. Nekiront az udvaroncoknak, de azok visszatartják, a három "nemesebb" férfi sem hajlandó segíteni, még az sem, aki megtenné, mivel a  többiek visszatartják. Rigoletto fohásza, és fájdalmas kiáltása szívet marcangoló jelenete az előadásnak.

Gildát meggyalázták, apjának elmeséli mit műveltek vele, bevallja, hogy szerelmes a hercegbe, bár az nem szolgált erre a szeretetre rá, apja sírva hallgatja végig és bosszút esküszik.

Rigoletto elhatározza, hogy megöleti a korábban találkozott bérgyilkossal a herceget. Egy vidéki kocsmában arról hadovál a nemes úr, hogy mennyire könnyű a nőket ágyba vinni, és mennyire szertelenek, össze-visszafecsegnek... a szavai elbűvölik a bérgyilkos testvérét, aki eleinte ódzkodik, mert tudja, hogy a férfi egy csapodár, mégis megtudja kedveltetni magát, úgy, hogy a nő a védelmezővé váljon és ne engedje a bérgyilkos bátyjának, hogy megölje. Több lehetőségen rágódnak, majd úgy határoznak, hogy azt ölik meg, aki elsőként tér be a kocsmába. Mindez szélviharban történik... Gilda férfi ruhát ölt, feláldozza magát, és a herceg helyett őt szúrják le. Rigoletto megkapja a zsákot a testtel..ám, nem sejti, hogy ki van benne. Kifizeti a bérgyilkost, majd meghallja a herceget énekelni... megnézi a zsák tartalmát és a lányát találja meg, akitől elbúcsúzik. Megrendítő pillanat, ahogyan arra kéri, hogy ne hagyja itt, hiszen nincs senkije a világon csak a lánya... Ő jelenti az élete értelmét. A szívemet elszorította a jelenet, folyton potyogtak a könnyeim. De Gildán ejtett halálos seben már nem lehet segíteni. A kocsma fala leomlik, szembe találja magát a színházi tükörrel, ami egész alakos, az átok beteljesült...

Érzelem dús előadás, fantasztikus tehetségek, énekesi bravúrok, gyönyörű áriák, lenyűgöző és emóciókban gazdag játék, ötletes és látványos díszlet, korabeli - kicsit keverve a mai kor öltözködési stílusával.

A darab szerkezete és a műfaja: 

Opera, három felvonásban, olasz nyelven, magyar és angol felirattal

Jelmez

A púpos púpját kifogásolom egyedül, mivel az nem igazán volt púpnak mondható, kicsit nagyobbra kellett volna a tervezőnek készítenie. Látványra rendben volt, sőt kifejezetten színpompásra sikeredett az udvar, vagyis a nyitójelenet színkavalkádban és gyönyörű jelmezekben kigondolt jelmezei.

Díszlet

Monumentálisan nagy egyes jelenetekben, a herceg birodalma eltúlzott, elnagyolt festményekből kilógó meztelen testeket ábrázoltak, megjelenítve a herceg életfelfogását. Rigolettó lakhelye, kedves, borostyánnal benőtt falat hívott mutatni, szerény körülmények között éltek, de a maga módján nagyon bájos díszletet mutatott be. Kellő titokzatosságot, borzongást adott a kocsma képe az utolsó felvonásban a viharos háttérrel és zajkeltéssel. A színpadkép látványos volt, visszaadta a hangulatot, hozzájárult a darab sikeréhez.

Látvány - azaz a képgaléria: 
http://www.opera.hu/v/rigoletto-kepgaleriaja

Kellék

A legfontosabb kellék szinte folyton jelen volt a színpadon, ez egy kicsit a kulisszák mögé betekintést engedélyez, hiszen a színészek az öltözőjük elemeit, a széket és a sminktükröt nem viszik magukkal a színpadra. A két egységet összekötve Rigoletto sokszor ezt a szerkezetet tolta a színpadon, az öltözködő asztalán a bohócfejjel mintázott jogarral, olykor ezen pihent meg, elmélkedett. Másik funkciója alapján, a tükörből kilépett a bérgyilkos, így nem kellett az "utcán találkozniuk". A darab végén, amikor Gilda meghal, a kocsma fala leomlik és a sminktükre néz vissza rá, immáron viszont sokkal nagyobb méretben. Ez egy visszacsatolás, a bohócból lett bohóc szimbolika. 

A cselekményről részletesebben itt olvashattok az Opera oldalán: 

http://www.opera.hu/musor/megtekint/rigoletto-2017/

Ünnepség: http://www.opera.hu/v/jubilalo-muveszet-unnepelte-az-opera/

Nem várt és nagy meglepődésre adott okot, amikor a színpadra lépett az igazgató, Ókovács Szilveszter, és kezével jelezte, hogy egy pillanatra a tapscunamit fejezzük be és figyeljünk a szavaira... :) Ugyanis a mai nap egy ünnepi előadás is volt, hiszen Fokanov Anatolij 26 évvel ezelőtt csatlakozott a Magyar Állami Operaház csapatához (legendás felvételt tudhat magáénak - 1991 nyáron érkezett a színházhoz, nem volt meghallgatás, de addig nem tágított míg szereztek valakit, aki az énekesi tudását meghallgatta. Felvették, azóta pedig eltelt pár év...:D), akkoriban a Rigoletto-val debütált, és most ismét a púpos szerepében lépett színpadra, ugyanazzal az alázattal, mint réges régen.  Az igazgató - és mi is, a nézők - még sok-sok évet, legalább ugyanannyit kívánunk, hogy maradjon és énekeljen, játsszon a színpadon. 

Anatolijról elmondható, hogy közönség-orientált tekintettel bír, vagyis nagyon szereti a közönséget figyelni éneklés közben, nemcsak a kollégáival alakítja ki a szerephez megfelelő érzelmeket, hanem a nézőtéren helyet foglalókkal is kapcsolatot szeretne létrehozni. Ezt a tulajdonságát, és imádnivaló jellemét szeretem. 

A köszöntés után énekeltünk egy dalt, amit korábban Erwin Schrott-nak is, bár ott a születésnap volt az indok, itt a jubileum adta az okot, hogy felállva énekeljük a  „Serkenj fel, kegyes nép...” című dalt.

Anatolij-ról egy kisfilm is készült, hogy került hazánkba, hétköznapjairól, jelenéről és múltjáról vall:

Színházi szimbolika
A gazdagság, előkelő lét lett az előadás motivuma, így a kiegészítőket is ezen vonal alapján állítottam össze. Csillogó fülbevaló és karkötő, arany cérnával szegélyezett, párduc mintás sál. :)

Színházi szimbolika - nem azért nem mosolygok, mert rossz volt, csak érzelmek terén a darab kiszipolyozott. :) A kezdő színpadképet és az ünneplést is megörökítettem

Szerencsésnek érzem magam, hogy olykor akarva-akaratlanul is belenyúlok a tutiba. :)

Jövőre muszáj lesz még egyszer megnéznem (ugyanezzel a szereposztással - a három főszereplőt illetően), idén október 1-jén tartják a szezon utolsó előadását. Aki katartikus élményre vágyik, meg kell, hogy nézze!

Tosca - kicsit másképpen

Tosca - mi motoszka? :D Az új feldolgozás 2017-ben
Történt nyáron, Szegeden.

Ismét belefutottam egy olyan rendezésbe, amit talán nem kellett volna megvalósítani...

Ismét a modernizálás az oka a problémámnak, a dísztelenség, a jelmeztelenség, de hála a színészek kiváló munkájának a darab valahogy sikeresen túlélte, és a sziklaszirt szélén állva maradt...

A Szegedi Szabadtéri Játékok idén is rendezett egy operát, ezúttal Puccini klasszikusa valósult meg. Korábban az Erkel színházban láttam a darabot, nyereményjátékon szerzewtt jegyek voltak, de a darab valósággal beszippantott. A mostani produkcióban a színészek hihetetlen intenzív játéka adta meg a kellő lendületet és értelmét a darabnak. Valósággal a vége felé azt hittem, tényleg meg fog menekülni a festő, de sajnos a végkimenetelt nem lehet megváltoztatni. Az talán leszögezhető, hogy a szereposztás tekintetében jobban imponált számomra a felvételről látott Tosca, mivel Rost Andrea alakította a címszerepet; szerelmét, a festőt László Boldizsár, illetve a rendőr-felügyelőt, Scarpiát Kálmándi Mihály, akinek arcmimikája rendesen hozzájárult ahhoz, hogy rafinált, becstelen és gusztustalan férfit alakítson a színpadon. 

A díszlet csak egyszerű kerítésből állt, amit a határ mentéről hoztak el...no nem! De tény, hogy kerítés volt a szimbólum. A jelmezek modernek voltak, jelenkorba helyezve. Muszáj megjegyeznem, hogy lehet a festő nem is a templomot, hanem egy falat firkálgatott (lemaradtam az első felvonás elejéről) és nem a templom freskóját, hiszen ruházata eléggé egy mai suhancéra emlékeztetett: szakadt, talán gyárilag koptatott nadrág, kapucnis pulcsi, koponyát ábrázoló póló. A felügyelőn nem tapasztaltam semmi rendelleneset... ámbár a címszereplőn igen, zöld, szatén egybe ruhát viselt, mellén hatalmas pipacs díszelgett, karjain hálókesztyű feszült, amit idegességében olykor rángatott magán... Egyszerűen felidegesítenek az ilyen kiegészítők, hiszen semmi hasznuk nincs, ugyanezt gondolom a hálóharisnyáról is. Ha egy férfinek ez kell, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet, igen szánalmas dolog. Az ember olyan ruházatot viseljen, aminek a viselete nem okoz kényelmetlenséget vagy mondjuk megbotránkoztatást... :D Nem is beszéltünk még az olasz rendőrökről... nem katonaság volt, hanem rendőrök az Angyal várban, illetve a sortűz is inkább gépfegyverekkel leadott sortűzre emlékeztethetett bennünket... 

A szereplők - mint már írtam, kitűnő érzelmi áradatukkal, színpadi jelenlétükkel és a játékukkal mentették meg az előadást. A modernizálást itt elítélem!

Tosca: Rost Andrea
Cavaradossi: László Boldizsár
Scarpia: Kálmándy Mihály
Angelotti: Rácz István
Sekrestyés: Altorjay Tamás
Spoletta, rendőrségi ügynök: Böjte Sándor
Sciarrone, rendőr: Pataki Bence
Börtönőr: Rácz Tibor

Alkotóstáb, akiket meg lehet ütni...

Szcenikus: Tóth Kázmér
Díszlettervező: Bartha József
Jelmeztervező: Kiss Zsuzsanna
Rendezőasszisztens: Toronykőy Attila
Producer: Herczeg Tamás
Karmester: Pál Tamás
Rendező: Bocsárdi László

Szimbolizmus

Tosca-tól kapott rózsát a felügyelő a földre dobja, és eltapossa. Jelentése, az övé lesz a nő és bármit megtehet vele...

Apró változtatások a színházi verzióhoz képest:
2. felvonásban Scarpia a dolgozóasztalánál foglal helyet, és hallgatja Tosca könyörgését, nem eszik-nem iszik, napszemüvegben figyel... kergetőznek az asztal körül, majd a férfi megelégeli és az asztalon keresztül magához rántja a nőt... Tosca gyilkossá válik, de a rendőr-felügyelőből vér nem folyik, miután leszúrták (ugyanez vonatkozik a festőre is, akit lelőnek mégsem vérzik). A férfinek halálakor nyitva marad a szeme - ezt a közeli kamera állásból premierplánban láthatjuk... Tosca csak a köpenyét rakja Scarpiára, mielőtt távoznak.
3. felvonás elején egy gyermek énekel ministránsi jelmezben, ezt hallgatja figyelmesen a festő, majd saját áriája is felhangzik... A fémkerítésnek ható díszletről ugrik le a mélybe a nő...

Libretto

Általában, a nagy operákat a szerzők nyelvezetén szoktuk hallgatni, és nem mindig figyeljük (már ha van) a magyar feliratozást vagy a magyar szöveget az adott dalhoz. Ezúttal a libretto jól sikerült, hiszen a festő a nagy áriában arról énekel, hogy mennyire szeretne élni, és mennyire szereti Toscát, belátja, hogy óriásit hibázott... (Levél-ária) 
Ámbár Tosca tragédiáját az utolsó szavai alapozzák meg, az itt hallható szöveg, pedig nem igazán illik hozzá...

Linkek:

http://www.szegediszabadteri.hu/hu/page/show/1090-tosca

http://www.szegediszabadteri.hu/hu/page/show/rost-andrea-lesz-tosca-a-szegedi-szabadterin

http://www.andrearost.com/hu/naptar/2017-06-30/puccini-tosca-(szeged)/

http://szegedma.hu/cimke/szegedi-szabadteri-jatekok

http://szegedma.hu/hir/szeged/2017/07/toscaval-indult-a-szabadteri-fotok.html#more-737012 (Galériából pár "gyöngyszem"...)

A "rendes" Tosca-át az Erkelben láthatjátok. Érdemes utána keresni az opera honlapján, győzödjetek meg magatok róla! Korábbi írásomat itt olvashatjátok: 

http://phantomvizio.blogspot.hu/2015/10/beteljesuletlen-igeretek.html