Zenéből sosem lehet elég - pihenjünk és elmélkedjünk!
Időpontok:
2017. október 22. 19.30 Zongoraáriák - Liszt206,
2017. október 30. 19.00
Helyszín: Erkel Színház
Színházjáró kolleginámnak köszönhetően a Zongoraáriákra eljutottam, magam erejéből pedig a Stiffelio koncertre, ami a Reformáció 500. rendezvénysorozat egyik darabjának minősül. Ha a hír igaz, a koncert formátumra ez utóbbi esetében azért volt szükség, hogy felkészüljenek a darab későbbi színpadra viteléhez, 2019-ben. Tehát Verdi műve repertoárba fog kerülni, ez csak most egy kis ráhangolódás volt.
Zongoraáriákról
Eredetileg úgy terveztem a napomat, mivel fél nyolckor kezdődött eme produkció, hogy előtte más színházba is megyek, végül ezt a tervemet nem váltottam be... úgyhogy egyedüli előadás maradt vasárnap. :)
Ókovács Szilveszter igazgató mesélt a különös zongoráról (és az eseményről, amit mi nézők azzal támogattunk, hogy eljöttünk, illetve arról is szót ejtett, hogy iszonyat sokan jöttünk el a nézőtér szerinte tele volt - ami nem volt igaz, szerintem előtte ivott. Mindenesetre végig jelen volt és a színpad feletti páholyban foglalt helyett a "diri".), ami egyedi az országban, és most fog először dolgozni a színpadon és a világon, Bogányi Gergely keze alatt. Liszt munkásságából kaptunk némi ízelítőt, a fáradtságos - dolgos napok után, ez koncert igazai felüdülés volt, egyúttal megemlékeztünk október 23-i szabadságharcosokról is a zeneszerző művei által. Még lehetett volna Wagnert (Liszt az apósa volt!) hozzá kötni, de tőle egyetlen darab sem hangzott el, ellenben Mozart Don Giovanni-jából kaptunk ízelítőt.
A program:
1. rész
Liszt Funérailles Schubert: -Die Junge Nonne -Auf dem Wasser zu Singen -Gretchen am Spinnrade Gounod–Liszt: Faust-keringő Schubert–Liszt: Die Junge Nonne Bogányi Gergely: Du bist die Ruh Mozart: -Susanna áriája a Figaro házasságából – (‘Guinse alfin il momento… Deh vieni, non tardar…’) -Zerlina áriája a Don Giovanniból – (‘Vedrai carino’) 2. részLiszt: -Es muss ein Wunderbares sein -Du bist wie eine Blume -Der Fischerknabe -Freudvoll und Leidvoll -Ich liebe dich Mozart–Liszt: Don Juan-parafrázis
Közreműködők voltak: Bogányi Gergely (zongora), Váradi Zita (ének)
Konferált – Becze Szilvia
Partner – Őrzők Alapítvány - A bevételt jótékony célra gyűjtötték.
 |
| Saját kép a színpadi zongoráról |
 |
| Váradi Zita és Bogányi Gergely |
 |
| Opera.hu oldaláról |
Verdi darabja egy református lelkész és felesége történetét mutatja be, ahol is a feleség megcsalta hitvesét, de a férfi haragját leküzdve megbocsátja vétkes asszonya bűnét. Érdekes lett volna a színpadi változatát látni, hiszen a darabban szerepel temető jelenet, ahol párbajoznak, éles kiszólásokat hallunk, amiket kottából felolvasva ugyan hihetünk, de sokkal hitelesebb lenne, ha láthattuk volna a megvalósítását, ami még kicsit várat magára (2019-ig egészen pontosan).
Miközben figyeltem az előadást, észrevettem, hogy már kezd lassan elegem lenni az operákból... vagyis némelyiknek a témája már nagyon frusztráló, idegtépő számomra, vehetjük példának ezt az előadást: a nő megcsalta az urát, akit állítólag szeret, de nem tudjuk meg az okát, hogy miért lépett félre, az nem derül ki. A nő sajnáltatja magát, megtévedt bárány, aki bűnös, és szokásos túlkapásokat követ el, mint például öngyilkos lesz, ha a férje nem bocsát meg neki... Az apa nem igazán szereti a gyermekét, vagyis persze szereti, csak mélyen csalódott benne, és inkább kitagadja. A szerető semmilyen volt, és az ő indokait sem lehet érteni, sőt, amikor a lelkész választás elé állítja, nem hajlandó válaszolni, csupán értetlenkedik (pl. Ha szabad lenne a nő, továbbra is szédítené vagy otthagyná?). Szóval ez az egyszerűsége az előadásnak nagyon zavaró volt. A Hugenottákkal nem lehet egylapon említeni, hiszen a jelenlegi formájában is a kivitelezés teljesen más, de témát illetően az előbbi felé hajlok, az jobban megnyerte a tetszésemet.
Páholyról:
Ismét egy emeleti részlegen foglaltam helyet, de kevesen voltak az emberek, akiket érdekelt a produkció, a karzaton talán még kevesebben voltak, mint a Zongoraesten... Mindenesetre, iszonyat hideg rázott a második felvonást követően, mivel a 8-as páholy alatt vannak a karzatra vezető ajtók... amennyiben módotok van rá, ezt a helyet soha, de soha ne válasszátok. Az este folyamán eltévesztettem a számot, és a páholytársak közül, aki előttem ül, haza is ment az előadásról (vagy keresett jobb helyet, de nem hinném, hogy ezeknél az üléseknél - nem kell fizetni ruhatári díjat - akadna jobb hely az Erkelben).
Szereplőkről is beszélhetünk:
Hector Lopez Merdoza remek választásnak bizonyult, remélem, ha a színpadi verzió is elkészül, őt fogják hívni, hogy játssza el a címszerepet. Néha úgy tűnt ismeri az egész szövegkönyvet, próbált játszani, és nem mindig a kottát figyelni. Kis termetű, de annál nagyobb önbizalom és kedvesség áradt a tenorból. Bakonyi Anikó volt a legrosszabb az én szemszögemből, persze kiválóan énekelt, de nem lehet összeegyeztetni egy Kolonits Klárával vagy Röser Orsolyával. Furcsa volt, mert folyamatosan rángatódzott, a kottának támaszkodva ellökte magát attól, jobbra balra kilengett. Gondolom, így próbált súlyt adni egy-egy mondatnak, gondolatnak... Számomra idegesítő volt, maga a sajnálkozós - hirtelen megtért figura is, - amit játszott. Szintén szürke volt és teljesen fakó hanggal rendelkezett a többiekhez képest, - ami most hatalmas arcul csapás volt számomra, mert egyébként nincs semmi bajom, sőt nagyra értékelem a fiatal tehetséges énekeseket, - Boncsér Gergely. Figyeltem az énekeseket, gondolkoztam rajta, hogy ez vajon ki lehet? - az előadás megkezdése előtt sosincs színlapom, amiről tudnék tájékozódni, mindig a szünetben vetődök rá. A hangja nem tetszett, irritáló volt, olyan semmilyen a többi kiválósághoz képest, bár a prímet így is a nő viszi nálam. Fokanov Anatolijt mindig szerettem hallgatni, finom éteri hang, idősebb generáció képviselője, ő alakította a hűtlen nő apját. Szerintem egyszer megcsúszott a hangja, de amúgy rendben volt, szólójával kifejezte mennyire szereti/szerette a lányát, egy röpke ideig úgy hitte meg fog halni a szégyentől, következő pillanatban már ereje teljében volt... Nagyon kedvelem, mint énekest és remélem egyszer kérhetek tőle autogramot is. Mint idős tiszteletes, Cser Krisztián szerepelt, próbálta terelni a helyes út felé a lelkészt (bár úgy tűnt, mintha maga az isten lenne vagy valami angyal...). A művész úr hangját is nagyon szeretem, hihetetlenül mély (és kiváló duót alkottak Bretz Gáborral a Don Giovanni című előadásban). Szerekován János és Heiter Melinda számára sajnos kevés szöveg jutott, ők inkább a "háttérben" a kórussal énekeltek, és néha egy-egy szó vagy mondat hangzott el tőlük, de komolyabb és kiemelkedőbb jelenésük nem volt.
A koncert során, a megvilágítás fényéből csupán picit vettek vissza, a színházterem fényben úszott egész idő alatt.
Összességében jó szórakozást nyújtott, a karmester ismét jól dolgozott, és a kórus is csodálatosan harmonizált zeneileg, ugyanakkor elég rövid volt az első felvonás kb. 1 órán át tartott, majd az 1 szünetet követően folytatódott a koncert, fél 10-re már kint is voltam az utcán, haza fel vettem az utamat.
 |
| Kép a 8-as páholyból - A koncert előtt |
 |
| A koncertet követően - meghajlás |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése