2017. október 30., hétfő

A véres leszámolás - A hit mártírjai 2. - A Hugenották

A baljóslatú előadás

Időpont: 2017. október 29. este 18.00 órai kezdéssel!
Helyszín: Erkel Színház
Előadás címe: A hugenották (Giacomo Meyerbeer)
Rendező: Szikora János
Bemutató: 2017. október 28-án volt, én a második szereposztással láttam 29-én

Színpadképem a páholyból
Hetek óta farkas szemet nézek az elszörnyülködtető plakáttal, ami a Hugenották opera előadást hirdeti az utakon... valahogy nem tükrözi a darab erőszakos hajlamát, sőt, amikor beültem és hallgattam a darabot, egyszerűen kedveltem, kedvesnek és roppant mód izgalmasnak találtam... Az első másfél óra alatt nem éreztem, hogy itt valami nagy gyilkosság, mészárlásnak leszek szem és fültanúja. Majd mégis elérkeztünk ahhoz a részhez is...

A rettegett Iván helyett a rettegett plakát!


Előzmények:
Az utazásban akadályoztak - no meg a  közönségről vélemény

Az orkán erejű vihar, majdnem engem is magával sodort, tehát már itt is komoly lecke fel volt adva. Meg kellett küzdenem a természeti erőkkel, hogy a Hugenottákkal találkozhassak a színházban... Lakóhelyem környékén, - ahol a Duna is eléggé a közelben folydogál - hatalmas szelek fújtak, attól tartottam felkap a szél és magával ragad...bár ezt inkább az előadástól reméltem. :D Nagy harcok árán, de sikerült a buszmegállóba verekednem magam, eleredt az eső...mondom mi jöhet még??? A busz tudta tartani az időt, a csatlakozásom is rendben lezajlott. Az Erkelbe vezető utammal kapcsolatban nem lehetett panaszom, még maradt kis időm is, hogy kezdésre beérjek. 

Új páholyt avattam, emeleten, jobb oldalon, viszonylag közel a színpadhoz, jó látási körülményekkel (nem csoda hiszen 1. széken ültem). A páholyokban három főnek lehet helyet foglalnia, nekem már meg voltak a partnereim, de kiderült, hogy egymástól teljesen független emberekkel hozott össze a sors. Azt hittem, amitől a leginkább tartottam, hogy valami nyálas szerelmespárral fogok együtt ülni, de szerencsére nem így lett. Az évődés elveszi a kedvemet és a szórakozásomat az előadástól... Ezért vagyok szerelmi kapcsolatok színházi térnyerésében való kimutatásra - ellenes. Művelt, kedves és tisztelettudó személyeknek tűntek és szerintem azok is voltak a páholytársaim. Az előttünk lévő kuckóban két barátnő és egy furcsa idősebb hölgy foglalt helyet. Az előadás alatt a nő magában beszélt, amit szóvá tettek nálam a két barátnő, mivel azt hitték, hogy hozzám tartozik. Megmondtam semmi közöm nincs hozzá, és én is hallottam kiszólalásait... az első szünetben a nő kint ült a ruhatár előtti pihenőrészben, és valami ételt majszolt, közben beszélt...hát, vannak különös figurák... :D Mindenesetre nagyon jó este volt, és szerettem a helyemet. Szerencsére még lesz pár alkalom, amit itt tölthetek majd. Merem tanácsolni, hogy páholyokban keressetek ülést. Nagyon jó tud lenni. 

Az előadásról
A darab első másfél órája szerelemtől ittas, és egy boldog világba kalauzol minket. Aztán megjelenik a színen a nő, mint komplikáció és mint állandó forrása a bajoknak és az általuk generált félreértéseknek, amit leginkább a főszereplő nem tud feldolgozni...és ez magával hozza a sok bajt. Ebből építkezik az előadás, és végül eljutunk a véres leszámolásig...

László Boldizsár Raoul szerepében - opera kampányfilm karakterer

"A reformáció kezdetének 500. évfordulóját mi mással ünnepelhetné az Opera, mint Meyerbeer kiváló grande opérája, A hugenották műsorra tűzésével? A történet alapjául a francia vallásháborúk egyik legszörnyűbb eseménye, az 1572-es Szent Bertalan-éji mészárlás szolgált, amely során a Párizsba gyűlt francia reformátusokat (hugenottákat) a király beleegyezésével lemészárolták. A darab a francia nagyopera egyik legeklatánsabb példája, amely 1836-os párizsi ősbemutatója után csakhamar az egész világot meghódította, és azóta is a legnépszerűbb és legtöbbet játszott művek között tartják számon." (forráshttp://www.opera.hu/v/meyerbeer-a-hugenottak/ 

A darab elején betekintést nyerünk léha férfiak (összesen 6 szólista) életébe, akik közül Nervous emelkedik ki, mint nemes úr, feleségül venne egy olyan nőt, akit igazából nem szeret, de kötelezettségből meg kellene tennie. Félreértés mindig minden operában akad, úgy itt is, hiszen megérkezik a víg ifjak közé a hugenotta, aki szerény életfilozófiájával szöges ellentéte a társaságnak, ráadásul egy korábbi háborúban összeakasztották a bajszukat egyes szereplők (a léha felajánlja borát Marcel-nek a főszereplő szolgájának, aki pedig a háborúban komoly sebet ejtett a másik arcfelén)... Raoul, a hugenottáról egyhamar kiderül szerelmes egy olyan nőbe, akit csak egyszer látott és védett meg utcakölykök intrikáitól, és ez az egy pillantás elég volt számára, hogy egy életre elkötelezze magát, és természetesen nem tudja a hölgy nevét sem... de felismeri, amikor kiderül, hogy Nervous-szal találkozik, pusztán abból az indokból, hogy felbontsa az eljegyzésüket, mert Raoul-ba szerelmes... A királynő közbenjárásával megoldható lenne az új eljegyzés (holott ő is szerelmes lesz az ifjú hugenottába, ugyanakkor a kedvenc udvarhölgyének ígéretet tett, hogy segít rajta, ezt mindig megjegyzi magának, és nem szabadna elgyengülnie - nagyon jó a királynő elképzelésének ábrázolása - az AMOR szavak mögé bújva, teljesen átlényegülve előadásmód, majd ahogy eltűnik a díszlet, királynő és alattvaló kapcsolata lesz a kép), az apród (akit nő formál meg, folyton a királynő figyelmében szeretne sütkérezni, de amaz csak elhárítja) gyakran megjelenik, és morgolódik magában (első megjelenésekor senki sem értette miért köszön a léha férfiaknak 3x - vicces volt látni a kórus és szólisták reakcióját). Miután összejöhetnének az ellentétes felek, mert a lány is és a férfi is más-más oldalon áll, Raoul nemet mond, és kardot ragad, mert úgy érzi a nő megsértette... Ismét háború és csapdát tervelnek ki a férfi ellen. Szerencsére, szíve hölgye mindig segít, és sikerül megakadályozni a párbajt, ahol a katolikusok át akarták ejteni. Aztán kiderül mi az igazság, és Raoul az apánál "esdekel", hogy elvehesse a lányt, akit szeret. Ám a férfi nem hajlandó, sőt a baráthoz adja leányát. Nervous-t később megöli, mert nem pártolja az értelmetlen gyilkosságot, hiszen felmenői között nem volt olyan ember, akinek kezéhez vér tapadt volna... Raoul saját érdekét nem helyezi a közösség érdeke elé, a boldogságáról is hajlandó lemondani, csakhogy a közösséggel együtt harcoljon, megmentse őket. A szerelmese viszont nem engedi el, és addig-addig győzködi, míg a mélyen vallásos szolga, meg nem esketi őket. A lány felveszi szerelme vallását, mivel amaz nem akarja megtenni a kedvéért, ezért a nő felveszi a hugenották hitvilágát. A Saint Germani harangok megkondulnak, és ez jelzi, hogy a gyilkos áradat kezdetét vette, a katolikusok nem kímélnek sem nőket, sem gyerekeket, sem időseket. A szerelmesek ezen csodálkoznak, az emberek mélyen vallásossak, és azt remélik a megváltó ismét megmenti őket. Az utolsó jelenetben, a katonák betörnek egy épületbe, ahol az IRGALOM óriás betűit ledöntik, és a színre befutnak a főszereplők, akiket az eldördülő puska öl meg, közöttük a fehérek vagyis a katolikusok vezetőjének lányát is, aki így kedvese mellett hal meg, de imádkozik apja lelki üdvéért. 

A szereposztásom


A felépítés, nyelvezet, időtartam:
Opera három részben, francia nyelven, magyar és angol felirattal, 4 órán keresztül 18.00-22.00 között, két szünettel

A jelmezek (tervező: Kovács Yvette Alida)
Színek dominanciája és szimbolikája - az áldozatok, a feketében szereplő Hugenották (reformátusok), míg a gyilkosaik, akik Isten nevében ölték őket halomra, fehérben az ártatlanság/tisztaság színébe voltak öltöztetve. Úgy gondolom nagyon szélsőséges volt az ábrázolás, a fehér túl steril volt, a fekete túl gyászos. Az udvar tagjai már vegyesebb árnyalatú jelmezekben, de minden esetben elmondható, hogy korhű ábrázolásban lettek megálmodva. A királynőnek a "csilivili" külsőt, természetesen megadták.

A díszlet (tervező: Horesnyi Balázs)
Rendkívül egyszerű, a zsinórpadlásról leeresztett ponyvák, melyek romantikus és emberektől túlzsúfolt ábrázolásokkal festettek, illetve a gyakran megjelenő óriásbetűkből álló kifejezések: Bacchus, Amor, Jézus, Remény, Merény, Kereszt, Irgalom. Az utolsó szó az IRGALOM, melynek betűit a katonák ledöntik, ezek darabokra hullnak, és a főszereplők a színre érkezvén az irgalomban nem részesülnek, lelövik őket, egyetemben az ellenséges oldal női főszereplőjével is, aki csak szerelmese miatt vette fel annak hitét... A betűk sablonként (ponyvába forrasztva) váltakozó háttérrel, hogy megmutassák adott jelenthez melyik szó illik a legjobban. Illetve térben is megjelentek a szavak, legelőször az AMOR, majd végül az IRGALOM (ami viszont szétszedhető volt). Ötletes, egyszerű, de változatos és modern látásmódot adott a történetnek.

Nem túl éles képek a tapsrendről
Nem túl éles képek a tapsrendről


Egyéb észrevételek
A darabot - ha nem lenne az Operaházban átalakítás - akkor biztosan a Zene fellegvárában tartották volna, mert az előadás felépítése alapján, kisebb megszakítások tarkították, vagyis olyan szünetek, amikor a 19. században a gazdagok átmentek a szomszédos páholyokba pletykálkodni... a dirigens megtörölte a homlokát, de nem hagyta el a pódiumot, a zenekar tagjai ültek a helyükön magukban merengve, vagy egymás között beszélve. A karmester (Oliver von Dohnányi) pompásan vezette a csapatot, mind a rábízott zenekart, mind az énekeseket. Tehát két nagy szünet és két kicsi, amikor a felvonások között átrendeződik a színpad, de még sincs igazán szünet, és a színészek sem jönnek ki meghajolni a felvonások végén. 

Az előadásban megjelennek a ledér nimfák az AMOR betűk között, és a balett-táncosok (betanító: Sebestyén Csaba) egy báli forgatagban (hugenottáknál tartják).

Bakivilága
A zsinórpadlásról leereszkedő díszletek folyton elkapták a szereplőket, pl. a nimfák esetében a ruhájának szélét csípte be, László Boldizsár kénytelen volt lehajolni, mivel nem ment fel túl gyorsan a ponyva. Be kellett húzni a függöny mögé a betűk darabjait...


Színházi szimbolika

Próbáltam riadt arcot vágni a darab történetéhez híven - illetve a fekete (gyász, áldozat) és a piros (a kiontott vér) színek adták a szimbolizmus keretét (amÚgy a hajam szélfútta)


Összefoglalva!!!


A darab a pozitív kezdést követően elkezd a sötétségbe vinni minket, a gyászba. Szomorú történet, de mindenképpen felemelő pillanatokkal rendelkezik. Akkor bántam volna igazán, ha nem megyek el a vihar miatt megnézni. Grandiózus előadás. Aki teheti, menjen el, szerintem itt nem kell választani a szereposztásokat tekintve sem (kivéve Valentine esetében - szemnek egyáltalán nem üdítő látvány - Létay Kiss Gabriella - annak ellenére, hogy lenyűgöző hanggal rendelkezik) , hiszen mindkettő szereposztás remek művészekkel gazdálkodik, ezért bárkit is kaptok szereplőgárdát, nem lesz okotok panaszra! 



Nincsenek megjegyzések: