Történt nyáron, Szegeden.
Ismét belefutottam egy olyan rendezésbe, amit talán nem kellett volna megvalósítani...
Ismét a modernizálás az oka a problémámnak, a dísztelenség, a jelmeztelenség, de hála a színészek kiváló munkájának a darab valahogy sikeresen túlélte, és a sziklaszirt szélén állva maradt...
A Szegedi Szabadtéri Játékok idén is rendezett egy operát, ezúttal Puccini klasszikusa valósult meg. Korábban az Erkel színházban láttam a darabot, nyereményjátékon szerzewtt jegyek voltak, de a darab valósággal beszippantott. A mostani produkcióban a színészek hihetetlen intenzív játéka adta meg a kellő lendületet és értelmét a darabnak. Valósággal a vége felé azt hittem, tényleg meg fog menekülni a festő, de sajnos a végkimenetelt nem lehet megváltoztatni. Az talán leszögezhető, hogy a szereposztás tekintetében jobban imponált számomra a felvételről látott Tosca, mivel Rost Andrea alakította a címszerepet; szerelmét, a festőt László Boldizsár, illetve a rendőr-felügyelőt, Scarpiát Kálmándi Mihály, akinek arcmimikája rendesen hozzájárult ahhoz, hogy rafinált, becstelen és gusztustalan férfit alakítson a színpadon.
A díszlet csak egyszerű kerítésből állt, amit a határ mentéről hoztak el...no nem! De tény, hogy kerítés volt a szimbólum. A jelmezek modernek voltak, jelenkorba helyezve. Muszáj megjegyeznem, hogy lehet a festő nem is a templomot, hanem egy falat firkálgatott (lemaradtam az első felvonás elejéről) és nem a templom freskóját, hiszen ruházata eléggé egy mai suhancéra emlékeztetett: szakadt, talán gyárilag koptatott nadrág, kapucnis pulcsi, koponyát ábrázoló póló. A felügyelőn nem tapasztaltam semmi rendelleneset... ámbár a címszereplőn igen, zöld, szatén egybe ruhát viselt, mellén hatalmas pipacs díszelgett, karjain hálókesztyű feszült, amit idegességében olykor rángatott magán... Egyszerűen felidegesítenek az ilyen kiegészítők, hiszen semmi hasznuk nincs, ugyanezt gondolom a hálóharisnyáról is. Ha egy férfinek ez kell, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet, igen szánalmas dolog. Az ember olyan ruházatot viseljen, aminek a viselete nem okoz kényelmetlenséget vagy mondjuk megbotránkoztatást... :D Nem is beszéltünk még az olasz rendőrökről... nem katonaság volt, hanem rendőrök az Angyal várban, illetve a sortűz is inkább gépfegyverekkel leadott sortűzre emlékeztethetett bennünket...
A szereplők - mint már írtam, kitűnő érzelmi áradatukkal, színpadi jelenlétükkel és a játékukkal mentették meg az előadást. A modernizálást itt elítélem!
Tosca: Rost Andrea
Cavaradossi: László Boldizsár
Scarpia: Kálmándy Mihály
Angelotti: Rácz István
Sekrestyés: Altorjay Tamás
Spoletta, rendőrségi ügynök: Böjte Sándor
Sciarrone, rendőr: Pataki Bence
Börtönőr: Rácz Tibor
Cavaradossi: László Boldizsár
Scarpia: Kálmándy Mihály
Angelotti: Rácz István
Sekrestyés: Altorjay Tamás
Spoletta, rendőrségi ügynök: Böjte Sándor
Sciarrone, rendőr: Pataki Bence
Börtönőr: Rácz Tibor
Alkotóstáb, akiket meg lehet ütni...
Szcenikus: Tóth Kázmér
Díszlettervező: Bartha József
Jelmeztervező: Kiss Zsuzsanna
Rendezőasszisztens: Toronykőy Attila
Producer: Herczeg Tamás
Karmester: Pál Tamás
Rendező: Bocsárdi László
Díszlettervező: Bartha József
Jelmeztervező: Kiss Zsuzsanna
Rendezőasszisztens: Toronykőy Attila
Producer: Herczeg Tamás
Karmester: Pál Tamás
Rendező: Bocsárdi László
Tosca-tól kapott rózsát a felügyelő a földre dobja, és eltapossa. Jelentése, az övé lesz a nő és bármit megtehet vele...
Apró változtatások a színházi verzióhoz képest:
2. felvonásban Scarpia a dolgozóasztalánál foglal helyet, és hallgatja Tosca könyörgését, nem eszik-nem iszik, napszemüvegben figyel... kergetőznek az asztal körül, majd a férfi megelégeli és az asztalon keresztül magához rántja a nőt... Tosca gyilkossá válik, de a rendőr-felügyelőből vér nem folyik, miután leszúrták (ugyanez vonatkozik a festőre is, akit lelőnek mégsem vérzik). A férfinek halálakor nyitva marad a szeme - ezt a közeli kamera állásból premierplánban láthatjuk... Tosca csak a köpenyét rakja Scarpiára, mielőtt távoznak.
3. felvonás elején egy gyermek énekel ministránsi jelmezben, ezt hallgatja figyelmesen a festő, majd saját áriája is felhangzik... A fémkerítésnek ható díszletről ugrik le a mélybe a nő...
2. felvonásban Scarpia a dolgozóasztalánál foglal helyet, és hallgatja Tosca könyörgését, nem eszik-nem iszik, napszemüvegben figyel... kergetőznek az asztal körül, majd a férfi megelégeli és az asztalon keresztül magához rántja a nőt... Tosca gyilkossá válik, de a rendőr-felügyelőből vér nem folyik, miután leszúrták (ugyanez vonatkozik a festőre is, akit lelőnek mégsem vérzik). A férfinek halálakor nyitva marad a szeme - ezt a közeli kamera állásból premierplánban láthatjuk... Tosca csak a köpenyét rakja Scarpiára, mielőtt távoznak.
3. felvonás elején egy gyermek énekel ministránsi jelmezben, ezt hallgatja figyelmesen a festő, majd saját áriája is felhangzik... A fémkerítésnek ható díszletről ugrik le a mélybe a nő...
Libretto
Általában, a nagy operákat a szerzők nyelvezetén szoktuk hallgatni, és nem mindig figyeljük (már ha van) a magyar feliratozást vagy a magyar szöveget az adott dalhoz. Ezúttal a libretto jól sikerült, hiszen a festő a nagy áriában arról énekel, hogy mennyire szeretne élni, és mennyire szereti Toscát, belátja, hogy óriásit hibázott... (Levél-ária)
Ámbár Tosca tragédiáját az utolsó szavai alapozzák meg, az itt hallható szöveg, pedig nem igazán illik hozzá...
Ámbár Tosca tragédiáját az utolsó szavai alapozzák meg, az itt hallható szöveg, pedig nem igazán illik hozzá...
Linkek:
http://szegedma.hu/hir/szeged/2017/07/toscaval-indult-a-szabadteri-fotok.html#more-737012 (Galériából pár "gyöngyszem"...)
A "rendes" Tosca-át az Erkelben láthatjátok. Érdemes utána keresni az opera honlapján, győzödjetek meg magatok róla! Korábbi írásomat itt olvashatjátok:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése