2016. március 9., szerda

Emléktöredékek 50. - A jelmezek és díszletek bírálata 3. (és a kellékek tára!)

Bejegyzés


Nem vagyok kibékülve mások véleményével, és a non replikák folytonos ítélkezése mások szemszögéből idegesít - ezekre legtöbbször reagálnom kell...


Előző két bejegyzésemben (Emléktöredékek 48. ; Emléktöredékek 49. ) - a Jelmezeket illetve a díszleteket vettük szemügy alá, most pedig megnézzük a kellékek széles tárházát avagy eszközök, melyek szükségeltetnek egy előadáshoz...



Eszembe jutott, hogy valamikor tavaly, talán a finn Fantom bemutatását követően a darabról meg volt a véleményük a külföldieknek (németek v. osztrákok), a képek alapján, könnyen ítélkeztek, ez meg az nem tetszik, bla-bla, és fennen hangoztatták, hogy az ő replikájuk milyen csodálatos.... Nos, kérem, akinek nincsen kreativitása, az színre viszi az original verziót, akiben van is egy kicsike szikra és akarat, hogy valami teljesen mást hozzon létre a színpadon, az csinál non replikát. Itt a link: https://www.facebook.com/groups/phans4ever/permalink/901622829887141/


Visszatérve a kellékekre....

Kifejtés:


Prológus jelenet - 1. Felvonás
Az első tárgyunk nem lehet más, mint az összes előadáshoz mérten a legkülönbözőbb kellék, azaz a Zenedoboz. Első pillanattól fogva imádtam! Nem tudom, hogy Kentaurnak ez hogyan jutott eszébe (ez a szekció hozzá tartozik szintén), de lenyűgöző volt a gondolat, hogy a párizsi Operaház kicsinyített mását alkalmazzák, mint mechanikus szerkezet és nem az orgonán vagy párnán ülő perzsa ruhácskába öltöztetett majmot, cintányérokkal a kezében... Meglehetősen unalmas ez az ábrázolás, ugyanakkor utalás a Fantom Perzsiában töltött idejére (ahonnan ezt a szerkezetet vagy megvette vagy saját maga alkotta). Ötletes megoldásnak tartom az Operaházat, ráadásul látványra is szebb. Tegyünk a szívünkre a kezünket és valljuk be, hogy a két változat közül valószínűleg nem a majmos lenne a befutó... Sajnos, a kulisszajáráson nem láthattam a zenedobozt, - még nem érkezett meg a színházba...

A 666. tétel, a Csillár. Eleve a száma, az ördögnek tulajdonított, persze ehhez még hozzájárul az is, hogy egy súlyos tragédia felelőse volt a mennyezeti fényforrás. A magyar elgondolás is hasonló alapokon nyugszik, mint az original: elől nézetből úgy látszódik, mintha kerek lenne, domború, az igazi csillárok idomait viselné, ám lentről feltekintve rá, másképpen áll a dolog, ugyanis a csillár lapos, ovális szerkezetű, így a zuhanásához könnyedebb mozgást tudtak neki kölcsönözni. Gyorsabban esik. A magyarban komoly mérnöki munkáról számoltak be, a csillár teljes mozgását tekintve, a kulisszajáráson be is mutatták mind a felhúzását, mind zuhanását - ugyanakkor, mint ahogy ez a darabban lenni szokott nem kaptuk meg a hangeffektusokat hozzá... elhihetitek nekem az valami lenyűgöző, és az ereimben meghűl a vér...

Hannibál jelenet
Az elefánt egy vicces eleme az előadásnak, ugyanakkor szerencsehozója is. Egyrészt, 3 dimenziós, térben tapintható, ráadásul olyan stabil, hogy két akár három főt is elbír. Piangi a próba végén felmászik az állatra, amint kiviszik a színről (a komikus rész ez), az elefánt gyomrában, tehát a másik oldalon láthatunk két díszletépítő munkást, akik éppen nagy jókedvvel kártyáznak. Ez mindig megnevetteti a közönséget. Egy kulisszatitok szintén, hogy az elefánt hátsóján, nos, van némi kis rakomány...khmm...tudjuk...a barna véglet... ez a szerencsehozó "talizmán".



Gondolj rám - Angyali hang jelenet
Miután Christine sikeresen átvette a Primadonna helyét a Hannibál előadásban, és diadalt aratott, a dal végén a Fantom 5-ös páholyából egy vörös rózsát dobnak ki a lánynak (ez olyan romantikus!!!). Meg és Christine duettje alatt is szerepel a virág, Meg értetlenül hallgatja a lány áradozását mesteréről, aki az Angyali hang. Kiveszi a virágot a vázából (amit előzőleg Christine tett bele) és a kezében forgatja. A rózsa visszatérő elem, az eredeti darabban Raoul adja a virágot vagy pezsgőt visz, szinte nem azonos, de a virágot nem a Fantomtól kapná. Szerencse, hogy nálunk ilyen romantikus a rendezés! Raoul viszont a magyar kompozícióban önmagát viszi az énekesnő öltözőjébe, semmi ajándék nincs nála (original esetében van...).



A Fantom duett és az Éj zenéje jelenet, Kék köppenye
Jelmez, de visszatérő jelmez, ugyanakkor kelléknek is lehet nevezni. A Fantom hozza el a kis kabátkát Christine számára, és másodszorra a tetőn látjuk viszont ugyanebben a köpenyben. Lényegesen kisebb az original változathoz képest, ahol minden túlpompás, még a jelmezek terjedelme is túlzás. Első alkalommal, a főcím dal és az Éj zenéje alatt magán tartja a ruhát, viszont, amikor a csónakban felébred már inkább takaróként van használatban (originalban a Fantom köpeny burkolja be a lányt).



Levelek - Primadonna jelenet
A levelekre érdemes időt szentelnünk. Azt hinnénk, hogy ezekben a vörös borítékokban nincs semmi sem írva. Oh, dehogynem! Méghozzá az a szöveg, amit tulajdonképpen megtanultak, csak a valóságos látszat érdekében ezeket mindig újra és újra megírják (hiszen van egy, amit La Carlotta rendszeresen széttép...). Ez egy nagy segítség is lehet a színészek számára, ha esetleg elfelejtenék a szöveget, de a vérprofik sosem hibáznak! ;)

Maszkabál jelenet  - 2. Felvonás
Ugrottunk egy nagyot. A Maszkabál második felében a színészeink girlandokat, szilveszteri gurigákat (pontos megnevezését nem tudom - HELP ME!!! wááá) hajítanak a közönség felé, hogy átérezzék az ünnepi hangulatot. Kedvenc jelenetem. :) Színes, látványos és finoman kimunkált jelmezekkel, igényes  koreográfiával, legfőképpen Christine tudatalattijának kivetülése beleszövődik a cselekménybe. Nálunk nem boldog, hogy össze-visszaugrálhat a színpadon, itt kérem szépen, kőkemény őrületre indokot adó szereplők felbukkanása, akik mind a rettegett személy egyes kivetülései. olyan jól meg van alkotva, ezt kifejezetten szeretem, így az originalt látva, csak a ruhát tudnám méltatni, mert annyira nem érdekes, viszont többségében együtt mozognak az álarcos forgataggal, az viszont tényleg jó gondolat (vidámak vagyunk is, meg nem is állapot). Magyar: Christine maszkját ellenben nem egy idegesítő kis majom viszi el, hanem Raoul-nak adja át, aztán keveredik bele a fordulatokban és álarcokban gazdag keringőbe...


A Labirintusban
Mai napig nem érthető számomra, hogy a Fantom, amint kiénekli az utolsó hangot az Éj zenéjében, miért egy Drakula-szerű köpeny ölelésében tűnik el a színről? Bár még mindig jobb ez a megoldás, mintsem, hogy a trónra ül és beburkolja magát a fekete lepellel...újdonság erejével hatott rám ez a megoldás is, de ha már eltűnést kell választanom, akkor vagy a sajátunk vagy a filmbeli (ami kicsit agresszív, de nagyon kis rafinált - összetöri a tükröket, és az egyik mögött egy titkos alagút van).



Ugyanitt a befejezés is más. A magyar Meg Giry befut a színre, kíváncsian tekint jobbra-balra, majd felfedezi a köpenyt, megfogja, és elhajítja messze a távolba. Ám a Fantom hűlt helyét találja, helyette a visszatérő elemet: egy szál vörös rózsát és a maszkot találja. Felemeli a két tárgyat és a színpad előterébe szalad, ott megmutatja nekünk is, mit talált, majd keresztbe teszi őket és a földre fekteti. Meg megformálóitól függ, hogy az adott színésznő, hogyan közvetíti a történetet felénk: van, aki elmosolyodik; van, aki merengőbb típus és csak a távolba tekint.




Nincsenek megjegyzések: