2016. március 7., hétfő

Emléktöredékek 49. - A jelmezek és díszletek bírálata 2.

Bejegyzés

Nem vagyok kibékülve mások véleményével, és a non replikák folytonos ítélkezése mások szemszögéből idegesít - ezekre legtöbbször reagálnom kell...

Előző bejegyzésemben (Emléktöredékek 48.) - a Jelmezeket vettük szemügy alá, most pedig egy kicsit díszletezni fogunk...

Még megosztanám veletek egy korábbi bejegyzésemet, a La Garnier hasonlóságok a díszletek tekintetében, illetve az amerikai-angol turné-val közös vonásokat bemutató írásomat. 

Kifejtés:
Újra itt vagyok! És ezúttal a magyar díszleteket vizsgáljuk meg alaposan, a külföldi meglátások alapján, mi nyerte el a tetszésüket, mi kevésbé érdekes számukra vagy számunkra. 

Elsőként megosztanám Kentaur vagyis Erkel László díszlettervező facebook-os profilján talált albumot, Az Operaház Fantomja díszleteivel: 

1.  Amit a leginkább méltatnak, és akár jobbnak is tartják az eredetinél a külföldiek
- Az Operaház tetőtere, a kupola
- A temető

Operaház kupolája
Míg az originalban mindez csak háttérdíszletként, vásznon vagy inkább kartonból készült 2dimenziós változatban látható, mind a kupola, mind a többi épület teteje. Addig nálunk 3 dimenziós képet képzelt Kentaur ehhez a jelenethez, tehát térben érinthető a kupola és a tetején lévő szoborcsoport, valamit a tetőt díszítő egyéb csoportok. Íme:



Közelről, - saját kép - amit a Kulisszajáráson készítettem

A mienkhez képest, az original ilyen formában látható mindenhol: 





Kentaur még a Kulisszajáráson elárulta, hogy a kedvenc díszlete a Kupola. Szerintem is csodálatos, mindig alig várom, hogy lássam az 1. felvonás végén. Amikor lent jártunk, a színpad alatt (ott rejtőzködnek a látványos elemek) az Apollo szoborcsoport a kupolában rejtőzködött, kár, hogy a felemelkedését nem láthattuk...bár kárpótol, ha élőben, a színházban látom, előadás alatt. :) Nos, úgy gondolom, méltón lehetünk büszkék a saját "épületünkre".

A Temető jelenet
A külföldieknek az a problémájuk, ami igen, szemet szúrt nekem is, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, az a Garnier feliratú sír. A párizsi Operaház építésze Charles Garnier volt, (http://www.parizsilatnivalok.hu/parizsi-opera.html), ezért azt hiszik, hogy neki "állít emléket" a mi temetői ábrázolásunk. Bizony, ennek még utána kell járnom, személyesen Kentaurtól kellene ezt megtudakolni. Bár, szerintem csak véletlen egybeesés....

Kutatásom értelmében a Garnier sír eléggé egyszerű, nézzétek csak: http://www.alamy.com/stock-photo-family-grave-of-famous-architect-charles-garnier-montparnasse-cemetery-20053872.html -

 A sírhelye, a Montparnasse temetőben található. A híres építész nevéhez az Operaház és a Monte Carlo-i Casino épülete fűződik (https://hu.wikipedia.org/wiki/Charles_Garnier_%28%C3%A9p%C3%ADt%C3%A9sz%29).




A musicalben az emléke ekképpen néz ki (Gustave Daaé sírja az angyalszobrral díszített nyughely, mellette található egy kereszttel jelölt sírhely, ez a Garnier):



A magyar változat kidolgozottabb a temető jelenetet illetően - ismételten - mint az eredeti, londoni előadás. Miért is? Az egyszerűsége, elhiteti velünk, hogy Christine egy valóságos, végső nyughelyeknek fenntartott kertben keresi fel édesapját... A főhősnő, mint tudjuk paraszti származású, svéd zenész családból származik, ehhez idomult a magyar koncepció. Nincs elnagyolt-eltúlzott mauzóleum, (mivel szegény sorból került ki, nem lehetett annyi pénze, hogy egy hatalmas méretű sírt biztosítson apjának nyughelyül), egyszerű, kisebb sírok láthatók a színen, szépen kidolgozott, különböző fejfákkal, borostyánnal benőtt.

Az original így látatja ezt a jelenetet:


Elhiteti velünk, hogy Christine apjáé az egész temető... monumentális, a jelenetőségét csak a dal szívhez szóló szövegén és dallamán keresztül érezhetjük át. Itt még annyit tennék hozzá, hogy a színészi munka is eléggé gyatra, mivel az énekesnők rendszerint a köpeny nagysága végett, folyton ráncigálják azt, ilyen módon hangsúlyozva egyes gondolatok jelentőségét. Azt mondanám az egész díszlet kompozícióról, hogy szépnek szép, de nem igazán helytálló, nem "élethű".


Ami különös volt az első non replikánál, de már az észt produkció is ehhez hasonló eljárással alkotta meg a saját változatát, még 2014-ben - az a csillár felhúzása és leszakadása.

A magyar felfogás szerint, a színpadon kialakítottak egy süllyesztőt, ahova beleeshet a mennyezeti fényforrás, alapos, mérnöki pontossággal kiszámították az esésének sebességét (kulisszajárási titok) is. Ráadásul ez a csillár bizony nem a nézők feje fölé távozik és onnan ereszkedik le, hogy veszélyes közelségbe kerüljön a női főszereplővel és elsodorja azt, akit utolsó pillanatban a vikomt ránt félre... Nem, nálunk a csillár egy gonosz emlékképként próbál befurakodni az emberek tudatába. Ez az egyik elképzelésem róla, pedig a valóságban azért esik le, nálunk a színpad fölött (nem veszélyeztetve a valódi közönséget), mert Gaston Leroux regényében így történt (no, meg az Ian Richardson-os szép filmfeldolgozásban, 1990-ből), ámbár az egyik igazgató házvezetőnőjének fejére érkezik, ez egy kis véres részlet. :) Az én meglátásomban, a következő a helyzet: a Fantom nem ráijeszteni akar Christine-re, hanem bosszút állni, ezért emlékezetessé teszi az Il Muto-ban való szereplését, és meggyilkolja a nézőtéren, pont a csillár alatt helyet foglalókat... Ez így durva leírva, de egyszerűen nem tudom, nem szeretni a magyar csillárt, és a fantasztikus erejét! Imádom a koncepciót, szeretem, hogy a színpadon van egész végig, ugyan az eredeti is érdekes lehet, főleg a Las vegas-is változat, ahol három részből tevődik össze a csillár, egy a színpadon van, míg a másik kettő a nézőtér különböző részeiről érkezik és csatlakoznak eggyé a nézőtér felett - talán ez a legnagyobb csillár az original Fantomnál.... De ezt mindenki döntse el maga :)


Zuhanás az álközönségre, Zutty!


Original

A Las Vegas-ban így tolták...
Oldalról közelegnek


Ez az eredeti csillár Londonból
...És ide megy fel...
Az esés, és Christine megmentése Raoul-nak köszönhetően


További képek az original csillárról, ahol megnézhetitek, hogy nem éppen picike:


Külön érdekességként hoznám az Il Muto jelenetet - a magyar változatban a három főnemes eltűnik a színről, de mégis jelen vannak, mert a díszlettervező kitalált nekik egy helyet, ami vicces és frappáns is egyben, a falon "logó" festményben újra feltűnnek. Az originalban folyton jelen vannak, nem mennek le a színről. 

Magyar
Original

Nem mehetünk el az Éj zenéjének teret adó helyszín mellett. Ez is teljesen más az eredetihez képest. A magyar elgondolás valódi orgonát tett a darabba, ez szimbolikusan össze van fonódva a csillár díszítésével is, ugyanis aranyhárfák találhatók a szerkezeten, a jó megfigyelők ezt nyomban észrevehetik. Különleges szobrok, kezükben fáklyákkal teszik még rejtélyesebbé a helyet. Még van egy kis asztalka, ahol a Fantom írja a saját operáját, illetve itt láthatjuk a zenedobozt is. Az eredetiben a kandeláberek a háttérben láthatók, a férfinek csak egy pódiuma van, onnan indul el a dal... Mindkettő megoldás szép, nagyon szeretem őket.

Magyar


Original


A tavi jelenetnél mécseslángok fénye világítja meg a csónak útját, míg az original-nál a vízből kiemelkednek a nagy kandeláberek, amiknek értelmét nem látom - hogyan működtek? Hogyan éghettek egyáltalán? Látványra lélegzet visszafolytok! :D

Magyar
Original

Nos, mára ennyi voltam. :) Holnap a darab kellékeivel fogunk foglalatoskodni. :)



Bejegyezte: dátum:
Címkék: , , , ,

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)