Emléktöredékek 48. - A jelmezek és díszletek bírálata 1.

Bejegyzés

Nem vagyok kibékülve mások véleményével, és a non replikák folytonos ítélkezése mások szemszögéből idegesít - ezekre legtöbbször reagálnom kell...

Kifejtés:

No, igen. Olykor előfordul, hogy felhúzom magam, ha valakinek ez vagy az nem tetszik a magyar Fantomban :D Tudom, szörnyű vagyok és idióta is... Nem kellene azzal törődnöm, hogy mások mit gondolnak egy előadásról. Mindenkinek meg van a maga kis véleménye, és ha elmondja, elmondja, ha nem, az ő dolga. Tulajdonképpen, ezért is sokszínű a világ, nem muszáj egy véleményen lennünk. Most pedig lássuk pár "kihúzták nálam a gyufát" példát:

 A leginkább bírált jelmezünk, Don Juan jelenet, Aminta rózsaszín "ködfátyol viselete" (ez utóbbi elnevezés tőlem ered! :P) ruhakölteménye

A külföldiek (mert többségében ők a bírálók, mivel a legtöbb országban a replika, tehát a londoni változat másolata megy, kritikusak más rendezésekkel szemben - bár szerintem mi is azok lennénk... - de mit tudnak ők? Kérdem én, hogy nem voltak képesek önállóan gondolkodni, és egy non replikát létrehozni....) szerint a jelmez túl modern, nem illik a Don Juan jelenethez, ráadásul szemet szúrt nekik a cipő is. Nos, igen, ennek van egy különös alakja... :) Tulajdonképpen, nekem - személy szerint - az első perctől kezdve ez volt a kedvenc jelmezem! Egy az egyben. Először is ott van a színe. Minden árnyalat harmonizál, tökéletes összhangban van a rózsaszín a lilával és a fehérrel. Nem az a tipikus barbie-rózsaszín.  Három szóval, szeretem a színét. Gyönyörködtető.  A karokon lévő kis fátylak rendkívül könnyed, légies hatást nyújtanak. Christine hajkoronáját is hasonló motívumokkal ellátott (mint a karokon és az öv részen) hajrejf díszíti. A szoknyán lévő redők... oh, amióta csak láttam a darabot, ezt a fazont keresem. Kékben, ehhez megközelítőt találtam. Íme, rólam is egy kép :P

Hogy honnan jött ez a koncepció, sajnos már nem fogjuk megtudni, mivel a jelmeztervező szegényke, Vágó Nelly, már nincs közöttünk. Szóval, furának fura, modernek modern, de látványnak szép és értelmesebb elgondolásnak tartom ezt a megoldást, mint az original változatban, hogy a Fantom átöltöztetné a lányt menyasszonynak... láthatta esetleg meztelenül...vagy mit tom én... Úgy mennek benne a színésznők, mintha 8 hónapos terhesek lennének...és valljuk be, ezeknek a jelmezeknek valóban jó kis súlyuk lehet... ezért nekem meg ez az elgondolás nem tetszik. :) Christine maradjon csak az Aminta jelmezében. :)

Egy montázs, általam összeállítva, ahol szinte az összes "pillanatában" látható a jelmez.

 A Don Juan-hoz kapcsolódva, még furcsának találták, hogy a Fantom a jelenetben úgy tűnik egy hóhérnak van öltöztetve. Remélem a montázsom alapján látjátok:

 

Don Juan hóhérja :)

 Míg az original ekképpen prezentálja:

 

Kicsit szerzetes, nem de bár? :)

A jelenethez kapcsolódik még az az éles kritika, hogy Christine az asztalon táncol. Az originalban egy almával babrál. No, kérem szépen, mi az asztalról szeretünk csábítani! :)

Legutóbb a Fantomjaink Michael Jackson-hoz való hasonlítását bírálták. Kikérjük magunknak! Egyikőjük sem molesztálna gyerekeket! Meg amúgy is, látjuk a jelentős különbséget közöttük a képek alapján. Nem tudom, Ti, hogy vagytok vele, de inkább tartom vonzódnak a Jackson-féle Fantomjainkat, mint Mr. "Hátranyalómahajamdeszeximacsóvagyok" típust.

Nem is Jackosok? :)

Nyaljuk hátra a hajat!

Oh, jaj, de kiderült, hogy a
magyar Fantom is csinálja ezt - igaz maszk nélkül ;)

A Gondolj rám jelmez, is olykor elgondolkoztatja a külföldieket, de mostanság az originaljuk mellett a prágai darab jelmeze a kedvencük. 

Nincs miért elbújnunk, ez káprázatosan szép! *___*

A prágai nekem már a giccs kategóriába tartozik, persze nem is csúnya

Fantomjaink arcáról esett szó, akkor most egy kicsit elmélyednénk a fiatalos külsejükben. Miller Zoltánra gondolt Vágó Nelly, amikor a Fantom kosztümjeit tervezte - hangzik el a werkfilmben. Az originalban olyan James Bond-szerű, már csak egy pisztolyt kéne a kezébe adni. :)

Az original így néz ki:

Előnyök a magyar oldalt tekintve - a csizma és bőrnadrág kettőse. Nos, nem véletlen, hiszen mégis egy tóparton él a Fantom, lent az Operaház alatt, így ez az öltözék ideálisabb az ottani környezeti viszonyokhoz, mint az original Fantom esetében, aki egy szmokinggal és lakkcipővel beérte. Ráadásul, nekem nagyon tetszik a hajviselet különbözősége is, a középhossz szép elgondolás a magyarnál...Örömmel túrnánk bele, így az originálnál ezt kevésbé tehetnénk meg (mivel eleve ő fogdossa csak a haját...), már-már kopaszos, nagyon rátapad (lévén, hogy paróka - nem rejtik véka alá, ezt tényleg az) a viselő fejére. Ellenben annyi előnye van az original Fantomnak, hogy kicsit több jelmeze van: temető jelenetben egy cifra kalap és egy koponyával díszített sétapálca.

 Christine jelmeztárához vissza kell térnem. Három ruha van még, amit kifogásoltak a külföldiek vagy nem értettek egyet az eredetitől való eltéréssel.

1. Christine hálóköntöse - egy páran megszólták, mivel az originalban Christine-nek egy felmosóval egyenrangú öltözőkét képzelt, a szintén az élők sorából eltávozott, Björnson jelmeztervező hölgy. Az eredeti szerint, az énekesnő a színpadon öltözik át a fehér hálóköntösébe, amely a földet súrolja. Míg a magyar változatban a ruha hossza nem haladja meg ezt a kívánt hosszt, sőt! Sokkal rövidebb annál, pont 4 centire a föld felett, nincs súlyos lepel, amit a színésznőknek cipelniük kell maguk után.

Balról az 1. és 2. képet figyeljük!

2. A második felvonás elején itt azt mondanám, hogy az original előadás jelmeze felé billennék, holott a magyar nagyon szépen összhangban tartja itt is a színek kavalkádját. A Maszkabál színes, díszes és csillogó jelmezeket jelent, így az énekesnőé is megfelel a követelményeknek. Habár meg kell mondanom, míg az original eléggé hercegnős, inkább tündéres külsőt kölcsönöz, addig a magyarról könnyebb szerrel hisszük el, hogy Raoul kedvesének ezt a ruhakölteményt szánta. (Igazából a külföldi bírálóknak az a bajuk, hogy nincs egy rendes felvétel a ruháról, amire, kivételesen azt mondom, igazuk van. Sajnos, pont ez az a jelmez, ami kevésbé van a figyelem középpontjában.)

Fentről, bal oldalról 1. és 2. kép

3. Végül elérkeztünk a harmadik ruházathoz is, ez pedig Christine - általam kék komódnak nevezett - együttese. Erre azt merészelték mondani, hogy hasonlít az eredetihez. Én meg azt mondom, hogy egy kanapéról letépték a borítóját és abból csináltak ruhát, de hát, nem ez lenne, ugye az első ilyen példa... Idővel, azért sikerült megszeretnem a komód jellegű ruhát az originalban, be kell vallanom, nem olyan csúnya. A magyar változat igazán szép, nekem tetszik, sosem láttam benne problémát. Azt vettem észre, hogy Vágó arra törekedett, hogy semmi sem lógjon, haszontalanul a földre, tehát ugyan követte a 19. század stílusát, de a ruhákon itt-ott módosítgatott, leginkább a hosszúságukat tekintve.

Balról, 1. és 2. kép

Azt hiszem mára ennyi. :) Ezek a legnagyobb eltérések a jelmezeket illetően. (A külföldi kritikusokat a tumbrl blogokon és a facebook - The Phantom of the Opera - Royal Albert Hall cím alatt futó rajongói oldalon olvashatjátok. De szerintem, úton-útfélen ráakadhatunk ilyenekre - inallyourfantasies.blogspot.com)

Holnap néhány szót ejtek a díszletekről is :)